Sziasztok! Meghoztuk a részt bár egy nap késéssel, amit sajnálunk .(imádunk internet) szóval nézzétek el nekünk. A részhez jó olvasást kívánunk! :)
Louis
Valami idegesítő pittyogásnak hála sikerült felkelnem.Zayn beállította volna az ébresztőt?
-Zayn,üsd már le...-nyavaogtam miközben arcomat beletemettem a takaróba.De a hang tovább folytatta idegeim tépését.
-Süket vagy..?-dünnyögtem
-Zayn? -emeltem fel fejemet, de szemeim nem nyitottam ki.
-Zayn.-ásítottam.Felakartam tornázni magam, de a testem minden pontja fájt.
-Mi a..?-ültem föl, miközben szemeimet megdörzsöltem.
Mikor kinyitottam azokat kicsit meglepődtem, hogy nem a koleszos szobában vagyok.
Hogy kerültem ide? És miért fáj ennyire a fejem?
Az ágy szélén lelógattam a lábaim ,de a takaró lecsúszott rólam.És szembesültem a ténnyel, hogy meztelen vagyok.
Mi történt tegnap este?
A buli hát persze. Idehozott Zayn Taylorék házához fél órás kocsikázás után.Azán kiderült, hogy z egy születésnapi party nekem és szilveszter.
Aztán ittam Harryvel és..
-Mi?-vörösödtem el.
Nem az kizárt hogy mi ketten lefeküdtünk volna.De nem álmodtam, ez az a szoba.
Hol vannak a ruháim? És Harry?
Lehet hogy nem emlékszik semmire.Hisz amennyit ittunk, nem lenne csoda.
Francba...Én lefeküdtem a legjobb barátommal.
Oké itt már megkérdőjelezhetem az identitásom.
Arcom kezeimbe temettem és meredtem a tenyeremre.
Elég volt ebből, Harrry biztos nem emlékszik, és amiről nem tud az nem fáj neki, nem igaz?
Végig páztáztam a szobát és a széken megpillantottam a ruháim.
Vajon Haz rakta ide? Ki tudja..
Felkeltem és próbátam oda battyogni, de elkezdett minden porcikám fájni..Valóan megtettük.
Magamra rángattam az alsóm ,ami kis kínlódással járt.
Miközben nadrágommal kíérleteztem fura szag csapta meg az orrom. És mert a kíváncsiságom nagyobb lett a hányingeremnél , kitártam az ajtót és megkeresve a lépcsőt lesiettem a klonyha felé.
Meg sem lepődtem amikor harry kotyvasztott valamit a tűzhelynél és Taylor ül az asztalnál kezében egy magazinnal.
-Jó reggelt-motyogta Miss Tökéletesség a lapok mögött.
-Neked is..-húztam ki egy széket magamnak.-mit ügyködsz?-fordultam Harry felé.
-Palacsintát, de az előbbit elégettem..
-Aha...
-És jól aludtál?- kérdezte a szőke liba velem szemben.
-Ami azt illeti..
-Jó...-ebből a hangnemből sejtettem , hogy azt a szobát magának és Harrynek tartogatta.Ha tudná hogy az ő szerepébe bújtam tegnap, felrobbanna.
-Voila! -Tett le elénk egy halom palacsintát.
-Isteni az illata Harry, remélem hogy az íze is ugyanennyire jó.-nyivákolt Taylor.
Megfogtam egy darabot majd befaltam.Egyszerűen tökéletes volt!
-Nagyon finom!-mosolyogtam rá , amit egyből viszonzott, bár volt valami a mosolya mögött.
Miután az a ri...akarom mondani Taylor evett még párat kinyögte hogy 20 perc múlva indulnia kéne bevásárolni.
Engem nem nagyon hatott meg, úgy őszintén...
Átnéztem a nappaliba és meglepetten bámultam amikor megláttam hog mekkora rend van.Hát az is biztos hogy nem vállaltam volna a tegnapi után a takarítást.
-Oké akkor összekészülünk és már itt sem vagyunk.-vigyorgott a göndör.
Felállt az asztaltól és kivitte a tányérokat.
Nem viselkedik furcsán, szóval nem emlékszik.De legalább nem utál.
A farmerem zsebe hitelen rezegni kezdett.
Kivettem a telefonom és észrevettem ,hogy a képernyőn Zayn neve szerepelt.Megnyomtam a piros gombot, nincs hangulatom hozzá.
Kisétáltam a konyhából és még odamotyogtam Taylornak : Köszz a bulit...
Felhúztam a cipőm és már ot sem voltam.
Át kell gondolnom ezt az egész Harrys ügyet.
Meg persze Danielt..és mindent a mostani életemmel kapcsolatban.
Harry
Reggel mikor felébredtem az első dolog ami tudatosult bennem hogy nagyon fáj a jobb kezem. Kinyújtóztattam a lábaimat és a kezeimmel is bepróbálkoztam ,de valamiért nem ment.
Kinyitottam a szemem és a gyér fényben megláttam az ízléses sárgára festett plafont.
Hunyorgattam kicsit ;megpróbáltam összekapargatni széthullott gondolataimat.
Végül feladtam, lebiggyesztettem a szám és megrántottam a vállam, majd oldalra fordultam hogy visszabóbiskolhassak még egy kicsit, ekkor láttam meg Louist. összegömbölyödve kuporgott az ágy szélén ,így én kisajátíthattam az egészet. A fejét jobb karomon pihentette, viszont
mikor felé fordultam és combom csupasz fenekéhez simult megfagyott bennem a vég. A szám kiszáradt, ajkaim elnyíltak és hirtelen légszomjam támadt.
-louis...-dadogtam magam elé. Az említett fészkelődni kezdett előttem végül csak összébb húzta magát ,már ha ez lehetséges és egy nagyobb szusszanást követően békésen szundított tovább.-Az a rohadt...-folytattam a dünnyögést.
Szabad kezemmel megszorítottam a halántékom. nem lehettem ennyire felelőtlen. Most mi lesz ha felébred? Mit mondok akkor neki? te jó ég, hogyan nézek ezek után a szemébe. hanyatt dőltem és a plafont kezdtem fixírozni.
Eltelt egy perc...eltelt öt perc. Na jó, tökmindegy hisz részegek voltunk ,nem is kicsit és..várjunk csak. Mi van ha nem is emlékszik semmire az egészből.
Bár még hogyha ez a helyzet is állna fenn ,nem hiszem hogy az emlékeivel együtt a fájdalom is tovaszállt volna. Nem mondhatom azt neki hogy seggre esett a lépcsőn!
Na mindegy. Most már nincs mit tenni. Ha nem hozza fel a témát én halgatok. Lehet hogy bejön. Végülis nincs ebben semmi rossz..csak jól éreztük magunkat egy estére és nem több.
nem mintha bármiféle abnormális érzelmek fűznének Louhoz.
Felé fordítottam a fejem. Figyeltem ahogy lélegzik és hallgattam a szuszogását. ez volt az egyetlen jele annak hogy életben van. Túlságosan nyugodtan tűnt. vagy csak egyszerűen kimerült az...éjjel.
Néhány pillanat leforgása alatt milliónyi kép száguldott el alőttem az elmúlt éjszkáról.
Legtöbbjük Lou elgyötört arcát mutatta vagy éppen elbódult tekintetét. De mikor az elhangzott szavak és nyögések is társultak a képekhez megráztam a fejem.
Óvatosan kihúztam Lou alól a kezem, felkönyököltem és alátámasztottam vele a fejem. Továbbra is őt bámultam. mint a hároméves pirosszoknyás kislányok akik életükben előszőr látnak szivárványt egy ilyesztő vihar után.
Félig le volt csúszva a takaró a hátáról. Közelebb hajoltam hogy óvatosan be tudjam takarni, mikor megcsapott az illata.
Úgy ért mint pofon. és rántott magával. Hozzá akartam bújni, nem tudtam betelni vele.
Ráhúztam a takarót ,közbe akarva-akaratlanul közelebb kerülve hozzá. Hátulról orrommal beletúrtam a hajába és beleszagoltam. Tökéletes Louis illat.
valyon milyen lenne így felébredni minden nap. Tudva hogy mellettem fekszik, a karjaimben. Milyen lehet csókkal ébleszteni. Úgy kezdeni a napot ,hogy ő az első akit meglátok mikor kinyitom a szemem.
meg tudnám szokni...
A takaró alatt oldalára simítottam a kezem. Beharaptam alsó ajkam. Mit is csinálok most éppen?
Ujjaimat felfelé kezdtem húzni puha bőrén aztán újra le.
Nem láttam az arcát de biztos voltam benne hogy ugyan azzal a nyugott mosollyal alszik tovább ,mint amilyennel mindig is szokott.
Számat hátul a nyakához érintettem. behunytam a szemeimet és egy lágy csókot hintettem rá.
kicsit mozgolódni kezdett. Elmosolyodtam.
-Harry?-sóhajtott. Rögtön eltávolodtam és tányérnagyságú szemekkel szugeráltam ,nehogy felébredjen. Végül arcát a párnába fúrva durmolt tovább.
-Mi az hogy Harry ,te kis...-ültem fel az ágyon és szétnéztem.-még hogy az én nevemet nyöszörgöd itt nekem korán reggel...-bosszankodtam magamnak, bár valójában örültem a dolognak. Ruhák sehol.-a fürdő!-csaptam homlokon magam. Feltápászkodtam és az ajtó felé battyogtam.
Még egyszer visszapillantottam az ágyra.Talán nem ártana behoznom a ruháit. Ezek után ennyit igazán megtehetek neki. -Egy elcseszett angyal vagy Tomlinson...-ráztam, meg a fejem egy szeretetteljes mosoly kíséretében.
Kivánszorogtam a fürdőbe, a tegnap este emlékképeivel a fejemben.
Próbáltam a lehető leghalkabban kinyitni az ajtót , nehogy felébresszem vagy Louist vagy Taylort.
Besurrrantam és próbáltam felszedegetni a ruháinkat estérő; miközben még folyamatosan játszódott le bennem a tegnap éjjel.
Összehajtogattam Louis cuccait, az enyémeket meg magamra kaptam.
Belenéztem a tükörbe és kicsit meglepett hogy a hajam még jobban össze van kuszálva, mint szokott az lenni.Nyakamon volt egy kis piros folt, de nem volt vészes.
Megengedtem a hideg vizet és megmostam arcom. Hajamat megigazítottam, így talán már nem tűnök kriptaszökevénynek.
Visszacaplattam Louhoz a ruhákkal a kezemben, amiket leterítettem egy székre.
Kicsit még leültem és csak néztem őt.
A tegnap történtekre gondoltam.
Nem azt mondta, hogy még szűz? Várjunk...akkor ez azt jelenti, hogy én voltam neki az első? Garulálok Harry! Ezt jól kifogtad! De akkor sem emlékszik semmire, ahhoz túl sokat ivott..
Kisímítottam arcából kósza tincseit aztán kisétáltam a szobából.
Halkan becsuktam az ajtót,majd megálltam egy helyben. Gyomrom korgása ébresztett rá arra hogy éhes vagyok.Csinálok valami reggeli félét.
Lettrappoltam a lépcsőn és kikötttem a konyhában, ahol kicsit még töprengtem azon mit csináljak, de a palacsinta mellett maradtam.
Elővettem a hozzévalókat, összekevertem őket és már mehet is a serpenyőre.
Teljesen belemerültem a főzőcskézésbe, amikor valaki átölelt hátulról.
-Nem tudtam hogy másod állásban szakács vagy...-azt hittem Louis az, míg meg nem hallottam hangját.
-Nem ez a véremben van..Jól aludtál?-kérdeztem a palacsintákat fixírozva.
-Hát..vártam valakit aki nem jött..de ezen kívül jól.-ha jól sejtem az a valaki én lehetek..
-Bocsánat legközelebb bepótoljuk..-mosolyogtam rá szomorkásat.
-És hol van a drága ünnepelt?-ült le az asztlhoz.
-Hát ha jól tudom akkor alszik..
-Ühüm..-vett elő egy magazint.
Ha Taylor megtudná ezt akkor egész életemben hallgathatom hog mekkora buzi vagyok.De talán az jobban fájna ha Louist bántanák.Persze meg tudná védeni magát,de lelkileg megint strapára menne.
Meg ez egy egyszeroi alkalom volt,.Többet nem fordul elő, nem igaz?
Mert az kizárt hogy érezzünk valamit a másik iránt.
Vajon Liam és Niall éreznek valamit egymás iránt? Ők szeretik egymást? Vagy csak érzelemmentes alkalmak voltak.
Tényleg ők nem jöttek el, ha jól tudom. Liam valószínüleg a koleszban maradt.Niall meg elment valamerre bulizni.
Kivettem a kész adagot és elővettem egy kakaót.
Mindegyikre raktam és némelyikbe még porcukrot is, de ennyi palacsinta nem lesz elég.Nekiláttam a második adagnak is.
Milyen semmitmondó dolgok közben jutnak az ember eszébe fontos dolgok, ez olyan mint amikor fürdés közben az élet rejtelmeiről ábrándozol. Nem tudod abbahagyni és mire észbekapnál kihűlt a víz.
Kiraktam néhány tányért, aztán visszasiettem a tűzhelyhez.
-És örült a kis barátod ennek a meglepetés dolognak?-nézett fel rám Tay.
-Igen, nagyon tetszett neki.
-Akkor remek munkát végeztünk,de össze kéne pakolni, nem gondolod?-mutatott a magazinnal a kezében, a nappali felé.
-Mekkora szemét hegy.Nagyobb mint a Himalája.-tátottam el a szám.
-Mondd Harry, te beszoktál járni földrajzra?-húzta föl egyik szemöldökét.
-Akkor mindjárt folytatom a főzést. Segítenél nekem Taylor?-rebegtettem szempilláim.
-Persze..-kelt fel és elővett néhány szemetes zsákot.
Felszedegettük az üvegeket és a poharakat. Lassan felszedtünk minden szemetet.
Visszatoltunk minden bútort és fel is söpörtünk. Hosszú folyamat volt de megérte.
A faliórára bámultam ami 10 órát jelzett.
Hogy képes Louis ennyi ideig aludni? Mindegy is, hisz tegnap kimerülhetett..
Visszatértünk a konyhába és folytattuk amit elkezdtünk.
Néhány perccel később Louis is csatlakozott hozzánk,d nem tudtam ránézni.Azt hiszem féltem, hogy emlékszik.Lehet hogy most utál? De a hangja vidám volt a maga reggeli kicsit rekedtes hangján.
Biztos egy halvány mosoly terül el arcán, amivel leköröz mindenkit.Így csak ő képes mosolyogni.
Kivittem nekik a reggelit, majd én is helyet foglaltam.
Megreggeliztünk és én kivittem a tányérokat a mosogatóba.
Louis előbb elment mint mi, így még mmegjegyeztem Taylornak, ha pakolni kellee még akkor nyugodtakm szóljon segítek.
Kikísért az ajtóig aztán egy búcsúcsókot nyomott ajkamra.Bárhogy is prúóbáltam ezt élvezni , nem sikerült.
A kapuból még visszafordultam. Éppen elcsíptem a tekintetét még mielőtt becsukta volna az ajtót.
-Taylor! -kiáltottam vissza neki. Nem akartam rákérdezni hisz lehet hogy csak álmodtam ,de a kíváncsiság szörnyen fúrta az oldalamat.
-igen?-dugta ki a fejét.
-szeretsz te engem?-szegeztem neki a kérdést.
-Ezt most miért...?
-Este nélkülem is elvoltál nem?-tartottam vele a szemkontaktust.
-ezt meg hogy érted?-ráncolta össze a homlokát.
-reggel....kora hajnalban..nagyon korán...talán még csak fél álomban lehettem..-gondoltam vissza miközben a cipőm órrát nézegettem.-hallottam a hangodat.-emeltem megint rá a tekintetem egy mindent sejtető mosoly kíséretében.
-Mi?- rázta meg a fejét.
-A zene már nem szólt. Mindenki kiütötte magát...legalábbis majdnem mindenki. Az biztos hogy nem velem voltál abban a szobában, de biztosra mondhatom a te hangodat hallottam.
-honnan veszed?-fonta össze maga előtt önelégülten a karjait.
-Tapasztalat.-szélesítettem a vigyoromon ,amit ezúttal ő is viszonzott és leengedte a kezeit.-vagy ki tudja ..lehet hogy csak álmodtam.-haraptam be a számat és rákacsintottam.
-Nos...-lökte meg az ajtót.-kedvellek harry.-vigyorogta és becsukta az ajtót.
Megpördültem és kiléptem a járdára. persze elég boiztos voltam magamban, és most már biztosra tudom hogy tay este egy másik pasival fetrengett a kettőnknek szánt ágyban. Az az igazság hogy nem nagyon érdekelt a dolog. ráfoghatnám arra hogy
ez kölcsönös volt, de ugyan már. Kit akarok átverni. Sosem voltam szerelmes taylorba ,ahogyan a 'kedvellek'-nél ő sem érzett soha többet irántam.
A suliban viszont mi vagyunk az a bizonyos álompár. felnevettem a gondolatra. Ekkora hülyeséget. Minek is vagyunk mi még együtt?
Körbenéztem. Az autósforgalom már elég jelentősen beindult és hát gyalogosokból sem volt hiány. A hideg levegő kicsípte a számat és az arcomat sem kímélte.
minél előbb otthon akartam lenni. Elsőként biztosan lezuhanyzok. Aztán mondjuk benézhetnék a fiúkhoz a koleszba és odaadhatnám lou ajándékát. Elégedett mosoly kúszott az arcomra ,hogy így sikerült elterveznem a napomat és gyorsabb léptekre kapcsoltam.
-Huh..nem ártana ,ha anyut is felhívnám.-nyöszörögtem fájdalmasan és azonnal lefagyott a vigyor az arcomról, hisz ígéretet tettem neki, hogy éjfélkor telefonálok. Ezzel kicsit elkéstem.
Liam
Fülig érő szájjal vágtam ki magam előtt a szobaajtónkat. alig vártam hogy Niall nekem essen és beszakadjon a dobhártyám a 'boldog új évet'
és hozzá hasonlóktól. valamint még egyszer meg szerettem volna neki köszönni mindent. Ám mikor beléptem nagy üresség fogadott.
Minden a helyén volt úgy ahogy hagytuk.
Levettem a kabátomat és a cipőmet. niall ágyához sétáltam és végighúztam a kezemet a takaróján. A huzaton egy szép nagy ketchup folt égtelenkedett. megmosolyogtam.
Eszembe jutott mikor tele szájjal dumált nekem valamit. Sültkrumplit evett. az egész arca tiszta maszatos volt. azt ecsetelte hogyan sikerült megoldania a matekháziát. nagyon nem fért össze ez a tudományos hangnem az ágyon ülő ,krumplit majszoló manóval.
csak azt hajtogattam hogy vegyen fel valamit végre, hisz egy szál alsónadrágnál nem futotta többre az energiájából.
Ki tudja meddig bámultam azt a foltot ,mikor végre nyílt az ajtó. niall nevetésére felkaptam a fejem.
-..persze srácok, akkor majd később-szólt hátra és bevágta az ajtót. hirtelen ideges lettem, magam sem tudom miért.
-Ezek meg kik voltak?
-Neked is szia liam! - kúszott le a vigyor az arcáról.
-Kikkel beszéltél.
-Akikkel a tegnap estét töltöttem. és képzeld nagyon jó fejek! A koleszban páran szerveztek egy csoportos bulit és...
-Hol voltatok? mi volt ez? Házi buli vagy valami klubb? -faggattam. Ellőkte magát az ajtótól és elém sétált.
-Nem volt házi buli, klubban voltunk ,hiszen ha tudni akarod tayloréknál volt az idei év "lagütősebb házibulija"- macskakörmözött ujjaival.-és hogy pontosan hol voltunk Liam, nem fogom elmondani..mert te ha tetszik ha nem nem-vagy-az-apám!!-lökte meg mindkét vállam és éppen hátat fodított volna mikor elkaptam a csuklóját.
-Ne haragudj Niall...idióta voltam én sajn..
-Voltál?-húzta fel a szemöldökét.
-Te pedig bunkó vagy!
-Lehet..-rántotta meg a vállait.-de azért...-szorosan magához ölelt.-Boldog új évet liam! -motyogta vállamra hajtva a feét.
-Neked is Szöszi.-öleltem vissza.tetszett hogy csak itt ácsorgunk a szoba közepén és nem történik semmi. jó volt ez a kis csend, de a nyugalmat végül én zavartam meg ,mikor eltoltam magamtól Niallt.
-Te sírsz?-tartottam továbbra is a vállainál. Megrázta a fejét ,de továbbra sem nézett rám.-Most megint mi van?-sóhajtottam.
-Semmi...Igazán-törölte meg a szemeit. -örülök hogy itt vagy velem.-mosolygott rám, könnytől csillogó szemeivel.
-Most meg mit nézel?-törölte meg az arcát pulcsija ujjával.
-Csak eszembe jutott mit gondoltam mikor először néztem a szemeidbe.-összeráncolta a homlokát.
-Mire?-döntötte oldalra a fejét őszínte érdeklődéssel.
-Hogy ilyen kristálytiszta szemek nem létezhetnek. -türtem el néhány szemébe lógó fürtöt.
-Liam..-én is oldalra döntöttem a fejem jelezve, hallgatom.-én..-ajkait elnyílva tartotta de a hang valahogy benn ragadt.
Egyetlen szót akartam hallani. A világot odaadtam volna érte. Elvesztem azokban az égszínkék szemekben és csak egy szóra vágytam.
Nem számított hogy én mit mondok, csak a pillanat a fontos. Hallani szeretném. Tőle.
*-*
2014. július 27., vasárnap
2014. július 23., szerda
Szilveszter-40* !
Bocsánat hogy nem raktuk ki szombaton a részt, de ma ismét hoztunk nektek egyet. A felkiáltó jel a címben tudjátok mit jelent ,de azért megjegyeznénk hogy saját felelősségre való :P
Jó olvasást hozzá!
Harry
Engem is megdöbbentett mennyire boldog voltam ,mikor láttam a meglepettséget Louis arcán, ahogy felkapcsoltuk a lámpákat.
A sörös készlet már az első öt percben jelentősen megcsappant ,de azért Louval találtunk néhány üveget..Talán kicsit többet is a kelleténél.
Ahogy ültünk az asztalnál és jelentéktelenebbnél jelentéktelenebb dolgokról beszélgettünk egyre több felbátorodott pár özönlötte el a táncparkettnek kinevezett nappalit.
Az összes bútort elpateroltuk, a kanapék kivételével, melyeket a falakhoz húztunk, így elég ülőhelyet tudtunk kialakítani.
Mikor Lou megköszönte ,a meglepetést gyorsan pontosítani próbáltam ,hiszen aki ezt az egészet kitalálta Eleanor volt. Ám ahogy készültem kijavítani rögtön belém fojtotta a szót.
Csak vigyorogni tudtam rajta, nem értettem mi baja ,talán azt hitte Taylort szeretném fényezni nála. Tekintete ekkor a tömegre tévedt előttünk. Halvány mosoly kúszott a szájára ,ahogy nézte őket.
Hirtelen ötlettől vezényelve, felkértem táncolni, dáhát végülis ez az ő estéje; érezze csak jól magát. Miért ne folytathatnánk a hülyülést mozgás közben.
Meg sem vártam válaszát már nyúltam is a keze után. Mikor elért a tudatáig mit is kérdeztem elnevette magát és egy 'naná'-val felugrott a székről.
Átverekedve magunkat az izzadt testeken a tömeg közepébe férkőztünk. Ránéztem Louisra ,rögtön lehajtottam a fejem és elröhögtem magam.
-Ezt most komolyan gondoltuk?-néztem rá ismét, erre megrántotta a vállait.
-Kit érdekel!-vigyorgott és a zene ritmusára elkezdett lépegetni előttem. Ismét megmosolyogtam ,de követtem a példáját.
Néztem ahogy mosolyogva egyre jobban átadja magát a zene lüktetésének. Ekkor Lou mögöl egy hosszú ,fekete hajú lány közeledett felém kezében két ,azonosíthatatlan színű löttyel. Összehúztam a szemöldüköm. Ez meg mit akarhat? Aztán egyszer csak ott állt mellettem, jobban mondva meg sem állt csak menet közben a kezembe nyomta az egyik poharat .Mikor utána néztem visszafordult egy pillanatra és rámkacsintott.
Méregettem egy darabig a poharam tartalmát. Felpillantottam Louisra aki egy 'mi az?'-t formált ajkaival ,miközben a kezem felé bökött fejével.
Egy vállrántás volt a válaszom és rögtön ezután le is húztam az alkoholos akármit. Kirázott a hideg. Meg is rázkódtam miatta, mire Louis felnevetett.
Ahogy tovább táncoltunk az emberek alakja kezdett homályosodni és a zene is jelentősen háttérbe szorult. Olyan volt mintha egy falon keresztül hallgatnám és csak a basszus dübörgését érezném a mellkasomban. Csak Louist láttam magam előtt. Hiába hunyorítottam ,minden más fakó volt. Csak az ő fátyolos tekintete és kimerült mosolya létezett.
Párszor hosszabb időre lehunyta a szemét és ujjaival végigszántott a haján, ezzel meggátolva hogy az homlokához tapadjon. Beharaptam alsó ajkam ,mikor kezével végigsimított hátul a nyakán. Tenyerét aztán végigvezette mellkasán ,hasán ,végül csípőjénl elkanyarodott és erőtlenül combja mellé engedte.
Ekkor kaptam tekintetem újra az arcára. Már nem vigyorgott. tekintete egybeolvadt az enyémmel. Leálltam a táncnak nem nevezhető lépegetésemmel.Biccentett egyet ,annak jeléül ,hogy nem érti mi bajom.
Végül előrébb léptem egyet így testünk szinte teljesen összesimult. Kezeimet oldalára helyeztem és közelebb vontam magamhoz.
-Most te leszel a lány!-suttogtam a fülébe ,majd egy lágy csókot hintettem a nyakára. Vette a lapot és harsányan felkacagott. Rögtön kapcsolt és nyakam köré fonta a karjait.
-És mit szoktál ilyenkor egy lánnyal csinálni?-próbálta túlharsogni a hangzavart.
-Hát..először..-egyik kezemet fenekére csúsztattam, mire vigyora mosolygássá szelídült.
-Aztán?
-Aztán..-az övének döntöttem a homlokom.
-Tovább!-adta ki az utasítást. Szabad kezemmel beletúrtam hátul a hajába. Becsukta a szemeit.-Folytasd!-szorította pólómat ökölbe a hátamon. Számon éreztem ahogy kifújja a levegőt. Néhány jól irányzott mozdulatnál a forróság áramütésszerűen száguldott végig egész testemen ,felizzítva a vért minden porcikámba.
Belemarkoltam Lou fenekébe ,mire felnyögött. Ennél a pontnál jöttem rá hogy akarom őt. Nem is kicsit. Muszáj volt összeszorítanom a szemeimet és összpontosítanom, hogy lenyugtassam magam. Mikor újra ránéztem arca már csak egy módon lehetett volna közelebb az enyémhez. Ugyan az a megdöbbenés volt szemeiben ,akárcsak az enyéimben.
Talán ,ha azt mondom ,ki kell mennem a mosdóba vagy ,ha közlöm vele ,hogy nagyon elfáradtam ,esetleg ha..hiába cikáztak előttem az ötletek ,a testem csak nem akart megmozdulni.
Végre rászántam magam és éppen elhajoltam volna táncpartneremtől. Már a kifogást is nekiláttam ecsetelni neki.
-Louis én...- csúsztattam ki ujjaimat a hajából, de tervem elég szép kudarcot vallott ,mikor Lou arcomra simította a tenyerét és a pillanat tört része alatt megcsókolt.
Reflexszerűen húztam közelebb magamhoz. Kicsit meghúzta tarkómnál a hajam. Én hátulról benyúltam felsője alá és belekarmoltam a hátába. Másodpercekre felrémlett ,hogy amit csinálok az oltári nagy hülyeség, de az alkohol rögtön elnyomta bennem ezt a gyanút.
Louis mélyített a csókon ,nekem pedig azonnal bevillant az az éjszaka a fürdőszobában. Minden egyes tehetetlen sóhaja ,vágytól csillogó szemei, felhevült teste...elborította az agyamat. Ezt csak tetőzte Lou illata. Nem tudom hogy a sampon e ,amit használ vagy tusfürdő, parfüm vagy mit bánom én. Hozzá tartozott. Senki másnak nem volt ilyen illata.
-Istenem Lou!-nyöszörögtem mikor számról áttért a nyakamra.
-Gyere!-rántotta meg a kezem. A köd mint egy varázsütésre szétoszlott körülöttem.
-Hmm?-dünnyögtem bár nem hiszem hogy meghallotta ,így értetlenkedve rázni kezdtem hozzá a fejem.
-Csak gyere!-nem tudtam mit akarhat, de hagytam hogy maga után vonszoljon a vonagló testek közt.
Az érintése szinte perzselte az amúgy is felhevült bőrömet.
Éretlenül követtem őt , akárhova is akar kilyukadni.
-Lou..-próbálkoztam mikor tempója egyre gyorsabb lett, szinte már futott.
-Csak kövess!-ráncigált a folyosón, ahol többnyire azok beszélgetek akik még nem teljesen részegek, vagy nincs kedvük táncolni.
A sokadik ajtó előtt megállt majd, benyitott.
-Egy fürdőszoba?-kérdeztem bámulva a szemben lévő csempézett falat , majd Louist.
-Jobb mint a semmi.-lökött be az ajtón, amit ez után kulcsra zárt.
A zene dübörgését érezni lehetett a talpam alatt.A fények beszűrődtek az ajtó alatti résen, így félhomály telepedett ránk.
Amint elfordította a kulcsot,felém fordult és megcsókolt. Kezeit hátamra vezette és megmarkolta a pólóm.
Hajába túrtam és közelebb vontam magamhoz. Olyan jó volt érezni, ilyen közel magamhoz.
Meghúztam a haját amit egy nyögéssel jutalmazott. Megragadta pólóm szegélyét és lerángatta rólam.
Csupasz mellkasom hozzáért az ő felsője anyagához,de be kell valljam jobban éreztem volna az ő meztelen felsőtestét, bármennyire is zavaró.
Mikor megragadtam a textil anyagot, felemelte kezeit, így sikerült levennem róla.
-Lou..el sem hiszed hogy mennyire akarlak.-nyögdécseltem a szavakat,mikor megéreztem ajkait a nyakamon.
Elképzeltem ahogy belepirul a mondatomba.Igazán aranyos, lenne.
-Azt..azt hiszem én is téged..-csókolt meg hosszan.
Nem volt visszafogott, sőt inkább elhatározott.
Kezemmel benyúltam combjai alá ,így meg tudtam emelni. Ő sikeresen a derekam köré fonta lábait.
Neki löktem a falnak. Egyik kezemet kicsúsztattam alóla és csípőjét ragadtam meg vele.
Megelégelve a helyzetet, lefektettem a földre és lecibáltam róla a farmerját.
Végig csókoltam a nyakát aztán egyre lejjebb haladtam. Minden egyes érintésemet egy nyögéssel, vagy nyöszörgéssel díjazta.
Kezeivel erősen kapaszkodott hajamba,mintha az élete függne rajta.
Mikor v vonalához értem úgy éreztem kiszakadnak a hajszálaim.
Felpillantottam arcára , szemeit hosszan lehunyta, vagy engem vizsgált. A szája kissé el volt nyílva.
Beleharaptam óvatosan bőrébe.Kíváncsi voltam , mit váltok ki belőle.Ez egy hangos nyögés volt ,ami kifejezetten tetszett.
Egyik ujjamat beleakasztottam alsója szegélyébe és kicsit lejjebb húztam.
Másik ujjammal is ezt tettem, de ekkor Louis elkapta a csuklóm és maga alá gyűrt.
-Nem..fer, hogy te..te még..nadrágban vagy.-zilált. Ahogy kimondta megragadta gatyámat és lerántotta rólam egy könnyed mozdulattal.
Tenyerét fel-alá járatta felsőtestemen.Majd beleharapott nyakamba. Itt-ott megszívta bőröm, és kitapasztalta érzékeny pontom.
Egyik kezét közben boxeremre vezette és megmarkolt ott lent.
-Lou...-nyöszörögtem fülébe.
Elvette onnan tenyerét,majd lejjebb ráncigálta boxerem.
Végignyalt kulcscsontomtól egészen v vonalamig.Persze végig nyöszörögtem és kezemet hol vállára , hol hajába vezettem.
Szóval ilyen részegen? Többször kellene leitatnom és ezt többször tapasztalhatnám.
De mit is? Én most le fogok feküdni Louisszal? A legjobb barátommal? Csak mert sokat ittam?
A felismerés villámcsapásként söpört végig testemen.Megfogtam Lou vállát és kicsit eltoltam magamtól.
-Loui..Ez..Nem szabad...
-Mi?-kerekedtek el szemei.
-Én nem is tudom mit mondjak..
-Kussolj, ez az én születésnapom, ha tetszik, ha nem azt kell tenned amit mondok.-csókolt szájon.-és én ezt akarom...-suttogta ajkaimra.
Nem hagyott szóhoz jutni. Vagy már annyira részeg hogy tök mindegy mit tesz.-Most..-nyomott csókot mellkasomra.-Én...-haladt lejjebb..-Téged akarlak...-markolt bele combomba.
Kezével hozzám ért ott lent amitől teljesen lesokkoltam ,persze jó értelemben.
Egy szaggatott sóhaj hagyta el szám.
Lou tökéletes volt.
Lassan mozgatta kezét rajtam, amitől egyre több nyögés szakadt ki számon.
Kezeimmel tehetetlenül próbáltam valamiben megkapaszkodni és ez történetesen a padló lett.
Hajam a homlokomhoz tapadt.És szinte lihegtem.A tüdőm nem volt képes levegőt befogadni.
Leírhatatlan érzés volt, de ha így folytatja..
-Louis..-fogtam meg a kezét.
-Hmm?
-Neked van a születésnapod.-fordítottam helyzetünkön.-egyszóval..-markoltam rá alsón keresztül.
Lehúztam róla óvatosan az utolsó ruhadarabot, elhajítottam és kezemet lába közé vezettem.
-Harry..-nyüszögte. Egy pillanatra a szívem is megállt. Talán észhez tért. Akkor ennyi lett volna? Nem teheti meg velem!
Meg sem mozdultam, úgy néztem a szemeit. Egyszerűen megfejthetetlen volt mi járhat a fejében. Nyeltem egyet.
-Lou..hagyjuk abba!-ráztam meg a fejem. Nem is tudom mit gondoltam, hogy tényleg én leszek neki az első? Jó ég ebbe még belegondolni is durva.
Ahogy a szavak elhagyták a számat, Louis úgy kapott ajkaim után. Nem úgy tűnt mintha abba készülne hagyni a dolgot.
-Akarlak!-lehelte számra. Legszívesebben ott helyben rámásztam volna ,de részegségem ellenére sikerült annyira összekaparnom magam ,hogy feltápászkodjak a földről.
Értetlenkedve meredeztette rám a szemeit, mikor őt is felhúztam a padlóról.
Esélytelen volt ,hogy most megálljunk, de még ha velem is kell megtörténnie a dolognak ,nem hagyhattam hogy egy fürdőszoba padlóján menjen végbe.
Kitártam az ajtót és kidugtam a fejem ,hogy megbizonyosodjak róla: tiszta a levegő.
-Kövess!-rángattam a kezét és lopakodó üzemmódba kapcsoltam.
-Harry!...-hordott le.
-Most meg mi va...jah!-érkezett a felismerés ,hogy Louisról már minden ruhadarab lekerült.-Nyugi..-léptem vissza hozzá és a tőlem telhető legszenvedélyesebben megcsókoltam. -Takarlak..-duruzsoltam.Először nem bírt megszólalni csak eltátott ajkakkal lihegett maga elé.
-Ki..kikészítesz...-húzta féloldalas mosolyra a száját.Jah persze..még hogy én őt!
-Jaj csak gyere már!-végigvonszoltam a folyosón. Józan állapotban ezt sosem hagyta volna, de szerencséjére az emelet teljesen kihalt volt, bár itt tisztán lehetett hallani az elbódult kiáltásokat, röhögéseket és persze az üvöltő zenét a földszintről. Olyan gyorsan lépkedtem ahogy csak bírtam ,mire végre elérkeztünk a mai estére számomra kialakított szobához.
-Te meg mit..?-állította meg a kezemet, mikor benyitottam.
-Ma estére az enyém!-toltam be magam előtt az ajtón. Furcsa volt ,hogy Lou abszolút természetesen viselkedett. Annak ellenére ,hogy most ráncigáltam végig az emeleten anyaszült meztelenül. Még csak el sem vörösödött.Megállt a szoba közepén ,aztán hátra fordult felém.
-Szép.-állapította meg.
-Az.-álltam meg előtte. Nem kapcsoltunk lámpát ,de szerencsére valamennyi fény rendelkezésünkre állt ,mikorra szemünk már megszokta a sötétet.-Hát még az ágy.-simítottam kezeimet az oldalára.-Látnod kéne!-megpusziltam a nyakát ,miközben tenyeremet párszor végighúztam puha bőrén.
-Mutasd meg!-újra csókban forrtunk össze. Rögtön az említett hely felé kezdtem tolni. Ahogy odaértünk egyszerre dőltünk el. Rázuhantam Louisra ,de nem úgy tűnt mint akit ez egy kicsit is zavarna. Miután sikerült lelöknie magáról, combomra ült és csak bámult.
-Lou..-sürgettem, mire lehajolt és végignyalt a számon, majd haladt lefelé nyakam vonalán. Elég erősen megszívva az érzékeny bőrt. Belőlem egyre több nyögés szabadult fel. Lou lemászott rólam. Hirtelen csalódottságot éreztem, persze ezt sem véletlenül csinálta. Megfogta alsóm szélét és egy könnyed mozdulattal megszabadított tőle, aztán máris visszamászott a combomra.
Újra előredőlt ,megtámaszkodva vállam két oldalán. Ennek a mozdulatának köszönhetően elég közel kerültünk egymáshoz alsóbb tájakon. Lou összeszorította a szemeit míg én elég erőteljesen felnyögtem.
Ekkor tudatosult bennem ,hogy minden bizonnyal ez nekem fájni fog...nem is kicsit. Aggodalmam Louis is észrevehette mert egyik kezével végigsimított arcomon és puszit nyomva számra suttogva kezdett beszélni.
-Ne félj.-baharapta alsó ajkát, ahogy szemembe nézett ugyan kétséget nem láttam benne ,talán egy halvány kis bizonytalanság futhatott át tekintetén. Összehúztam a szemöldököm. Nem tudtam ezt mire vélni. Lou lehajtotta fejét, lefelé nézett. Csípőjét kissé megemelte és akkor megértettem.
Louis
Ahogy Harry rálökött az ágyra már tudtam mit akarok. Biztos voltam magamban, de mikor végül arra került sor bevallom kicsit megijedtem. Felkészültem rá ,hogy fájni fog ezzel még én is tisztában voltam, éppen ezért tartottam tőle, de Harryt akartam. és ez nem ár érte.
Mikor előre hajoltam hozzá láttam rajta hogy nem erre számított. Nem esett le neki mire készülök. Lenéztem kettőnk közé. Nem akartam elhibázni a dolgokat. Kicsit megrettentem, ám ekkor bevillant: Hallani akarom Harry hangját ,ahogy az én nevemet kiáltja, érezni akarom ahogy alattam vergődik. Látni akartam mennyire tehetetlen, és én diktálni. Bármennyire is tapasztalatlan voltam e téren, az akaraterő erősebb volt bennem a félelemnél.
Beharaptam a számat, hisz nem tudhattam milyen reakciót vált ki belőlem a következő tettem. Felemelkedtem róla aztán egy erőteljes mozdulattal leereszkedtem, hagyva hogy egész hosszát belém vezesse.
Szinte felordítottam a kíntól ,merthogy a fájdalom enyhe kifejezés ahhoz képest amit akkor éreztem az biztos. Engem is meglepett ,mintha nem is az én hangomat hallottam volna.
Míg engem a fájdalom miatt, Harryt a gyönyör miatt verte le a víz. Azonnal arcomhoz kapta a kezeit és ujjait remegve végigfuttatta bőrömön.
-Lou..-nyöszörgött.-Louis..
-Semmi baj!-préseltem a fogaim között. Félő volt hogy remegett a hangom.
-Ne csináld...-hadarta egy szuszra.
-Fogd be! -sziszegtem. Ujjperceim elfehéredtek, ahogy a lepedőt markoltam. Nem bírtam megmoccanni. Úgy éreztem szétszakítanak belülről.
-Lou...-suttogta mikor kicsit össze szedte magát és eltűrte hajamat a szememből.
-Azt mondtam kussolj!-löktem egyet a csípőmön. Harry ujjai erősen a hajamba markoltak, majd erőtlenül hullottak oldala mellé.-Baszd meg! -fejét hátrafeszítette. Én mielőtt újra felkiálthattam volna beleharaptam a számba. Szinte rögtön éreztem a fémes ízt a nyelvemen, ahogy bőröm felszakadt. Gyűlöltem a vér látványát is ,nem hogy az ízét, de ez akkor nem számított.Újra lefagytam és mozdulatlanul ültem Harry lábai között. Irracionális boldogság töltött el abban a pillanatban.
Még sosem éreztem ilyet. bele kellett volna pusztulnom a feszítő érzésbe ,ehelyett elégedettséget éreztem.
Újra mozogni kezdtem, ezúttal lágyabb lökésekkel. Az idő múlásával a fájdalom egyre inkább kezdett háttérbe szorulni. A sokadik lökésre pedig valami egészen új vette át a helyét.
-Jó ég!-sóhajtottam hangtalanul, a meglepettségtől kikerekedett szemekkel. Harry ekkor már az arcomat nézte. Ködös tekintetén látszott hogy nincs már egészen jelen, de sóhajomra megkönnyebbülten elvigyorodott. Hüvelykujját végigfuttatta szemem alatt, felitatva az arcomra száradt könnyeket. Észre sem vettem ,hogy eslírtam magam.
Többet akartam. Gyorsítottam a tempón, mire Harry a hátamba karmolt és cifrábbnál cifrább káromkodási rohamok jöttek rá.
Ahogy az ágy nyikorgott alattunk és a hangok ,amik betöltötték a sötét szobát teljesen elvették az eszemet.
-Mond a nevem!-nyögtem, de Harry csak zihált alattam.-Hallani akarom!-kiáltottam rá. Erősen összezárta a szemeit de két levegővétel között kiszaladt a száján:
-Louis..
-Nem hallom!-haraptam meg a száját.
-Louis!!-sikította.
-A kurva életbe Harry!-beletúrtam a hajába ,hátrafeszítve fejét. Csak remélni tudtam hogy nem fog senki felrohanni ,azzal a tévhittel hogy valakit éppen most gyilkolnak meg, de e pillanatban még az sem érdekelt volna ha ránk törik az ajtót.
Egyre nagyobbakat löktem csípőmmel, ezzel is egyre nagyobb nyögésekre kényszerítve magam.
-Bassza meg...-sziszegtem fogaim között.
Egyre jobban közeledtem egy leírhatatlan érzés felé. Harry megmarkolta csípőm és saját igénye szerint diktálta a tempót. Ujjai szorítását alig éreztem meg.
Annyira gyönyörű volt az arca. Haja kuszán meredezett minden felé, míg néhány tincs homlokához tapadt.Szája elnyílt.
Kezeimmel hajába és az alattunk lévő takaróba kapaszkodtam. Annyira jó volt hallani, hogy miattam nyög. Tetszett hogy ezt én teszem vele.És hogy ő az első akivel lefeküdtem, ez tetszik a legjobban.
Légvételem zihálásba fajult, miközben folyamatosan nyöszörögtem.
-H..Harry..-suttogtam.
Harry száját egyre több káromkodás hagyta el. A levegő körülöttünk forró volt, annyira mint Harry bőre. Kicsit ráhajoltam Harryre, mert kezeim remegtek és nem akartam rá esni.
A bőrünk összeért és szinte összeragadt az izzadságcseppektől.
Hogy elfojtsak egy nagyobb nyögést beleharaptam Haz nyakába.
Éreztem, hogy nem kell sok és elmegyek.
Egyre nagyobbakat lökött rajtam, ezek szerint neki sincs sok hátra.
Fejét hátravetette és erősen alsó ajkára harapott.
Behunytam szemeim.
- Harry...-nyögtem erőtlenül. Csak a nevét tudtam hajtogatni, míg az a fura érzés végig futott gerincem vonalán és megállapodott gerincem legalján.
-Louis!-kiáltotta Harry.
Erősebben kapaszkodtam belé és éreztem ahogy elönt a forróság.
Nemsokára ő is követett és belémélvezett.
Néhányat még lökött csípőjével majd kezeit leeresztette maga mellé, én pedig rádőltem.
Mindketten szaggatottan vettük a levegőt.
-Köszönöm, Harry..-suttogtam fülébe.Kicsit megemelkedtem és megcsókoltam.
Erőtlenül csókolt vissza.Mikor elváltak ajkaink megszólalt.
-Boldog..születésnapot...-mosolygott halványan.Viszonoztam gesztusát majd vállára hajtottam fejem.
Kis idő múlva elmúlt a forró levegő köztünk és fázni kezdtem.
-Meg fagyok...-dünnyögtem.
-Várj..-tépte ki alólunk a takarót amit magunkra terített.
-Köszi..-suttogtam.
Fáradt voltam, szemeim pedig szinte maguktól csukódtak le. Harry átölelt és már csak a szuszogását hallottam. Egy hatalmas mosoly kíséretében, elnyomott az álom.
Ez a nap volt a legszebb az egész életemben.
Zayn
Össze -vissza bohóckodtunk az embertömeg kellős közepén. Vele annyira egyszerűnek tűnt minden. Rengeteget nevetett. Főként rajtam meg a tánctudásomon, aztán egyszercsak közelebb lépett hozzám és arcomhoz hajolt.
-Kicsit elfáradtam! -próbálta érthetővé tenni a szavakat ebben a dübörgésben.
Bólintottam egyet.
-Esetleg hazakísérhetnélek?-próbáltam túlharsogni a zajt, mire bólintott és újra visszahajolt a fülemhez.
-Lenne kedved ott maradni velem?-értetlenül bámultam rá. -Csak nem akarom ,hogy mindketten egyedül töltsük az év utolsó napját.-mosolygott visszafogottan.
-Egyedül?-kérdeztem vissza.
-A szüleim elutaztak ,elég messzire és...
-És te hogyhogy ma..?
-Mi?
-Azt kérdeztem ,hogy te hogyhogy nem...?
-Nem hallok semmit!-megelégelve a néma párbeszédünket, karon ragadtam és egy csendesebb sarok felé vonszoltam.
-Szóval, csak annyit mondtam hogy te miért nem mentél velük?
-Ugyan..-legyintett.-Nem is ismerem azokat az embereket, meg hát...te itt vagy nem igaz?-nézett fel rám. Félő volt csak álmodom és nemsokára felébredek magam mögött hagyva ezt a csodálatos lányt ,hogy újra átadhassam magam a magánynak.
Nem tudtam elhinni, hogy pont én vagyok az, akinek ezt mondja, hiszen mivel érdemeltem én őt ki?-Megyünk?-billentette fejét kicsit oldalra.
-Igen, de..!-kaptam el a kezét mikor hátat fordítva a kijárat felé indult.-Tényleg ezt akarod?-visszapördült felém és azzal a lendülettel csókolt szájon.
Dereka után kaptam és gyengéden átöleltem míg ő a hajamat kócolta össze teljesen.
-Sikerült megbizonyosodnod róla?-húzta mosolyra a száját ,mikor eltávolodtunk.Csak bólintani volt lélekjelenlétem. Ismét az ajtó felé indult ,ezúttal velem a nyomában, aztán megtorpant.-És a barátaid?-nézett körbe kétségbeesve.
Azonnal bevillant elém Harry és Louis alakja ,ahogy kicsit sem zavartatva magukat a tömeg közepén kezdték el marcangolni egymás száját. Megrázkódtam.
Teljesen jogos. Megkereshetném őket ,hiszen tartozom ennyivel Harrynek azok után amit a házukban tartott 'kis összejövetelen' tett én és Lou érdekében...Újra megrázkódtam ,de most még a hideg is kirázott.
-Minden rendben?-zuhantam vissza a valóságba.
-Jah persze!-vágtam rá rögtön. És amúgy is, ki tudja merre lehetnek ebben a hatalmas házban. Lehet ,hogy csak én festem az ördögöt a falra és már mindketten rég elhúztak innen vagy bealudtak az egyik sarokban. Megrántottam magamnak a vállam.
-Akkor indulás!
-Hozom a kabátom, a tiéd az hol va...?-bennem akadt a szó ,mikor leakasztottam a dzsekimet a fogasról és hátrafordultam. Az idegesítő fények mögött az étkezőasztalnál ott ücsörgött Daniell, de ezzel még úgy nem is lett volna különösebb bajom ,hiszen eddig is szerencsésen meghúztam magam így nem vett észre. De az hogy Taylor ott ül az ölében és egymást falják ,na ez már az én idegeimnek is sok volt.
Megráztam a fejem ,hátha csak hallucinálok, de még holt részegen sem lennék képes ilyen dolgokat képzelni. Taylorról eddig is tudtam hogy neki Harry csak egy a sok közül, de Dani nem Eleanor..nem nem! Eleanor Louisszal van! Jóságos ég!
Tulajdonképpen a főnököm nézem ahogy csókcsatázik az egyik osztálytársammal. Párszor végighúzta a lány gerincén a tenyerét ,közben Taylor hol az arcát simogatta, hol a tarkóját támasztotta. Felfordult a gyomrom.
-Úgy tűnik Taylor még sincs annyira oda Harryért.
-Öhm..ahogy mondod..Ez a kabátod igaz?..Na de most húzzunk innen oké?..-téptem ki az ajtót és magam előtt terelve gyorsan kiléptem én is a friss éjjeli levegőre.
-Biztos rendben vagy?
-Igen..azt hiszem.-erőltettem magamra egy mosolyfélét.-Na gyere ,fogjunk egy taxit.-dobtam át a kezem a vállán és közelebb húztam magamhoz ,ahogy a főút felé vettük az irányt.
Jó olvasást hozzá!
Harry
Engem is megdöbbentett mennyire boldog voltam ,mikor láttam a meglepettséget Louis arcán, ahogy felkapcsoltuk a lámpákat.
A sörös készlet már az első öt percben jelentősen megcsappant ,de azért Louval találtunk néhány üveget..Talán kicsit többet is a kelleténél.
Ahogy ültünk az asztalnál és jelentéktelenebbnél jelentéktelenebb dolgokról beszélgettünk egyre több felbátorodott pár özönlötte el a táncparkettnek kinevezett nappalit.
Az összes bútort elpateroltuk, a kanapék kivételével, melyeket a falakhoz húztunk, így elég ülőhelyet tudtunk kialakítani.
Mikor Lou megköszönte ,a meglepetést gyorsan pontosítani próbáltam ,hiszen aki ezt az egészet kitalálta Eleanor volt. Ám ahogy készültem kijavítani rögtön belém fojtotta a szót.
Csak vigyorogni tudtam rajta, nem értettem mi baja ,talán azt hitte Taylort szeretném fényezni nála. Tekintete ekkor a tömegre tévedt előttünk. Halvány mosoly kúszott a szájára ,ahogy nézte őket.
Hirtelen ötlettől vezényelve, felkértem táncolni, dáhát végülis ez az ő estéje; érezze csak jól magát. Miért ne folytathatnánk a hülyülést mozgás közben.
Meg sem vártam válaszát már nyúltam is a keze után. Mikor elért a tudatáig mit is kérdeztem elnevette magát és egy 'naná'-val felugrott a székről.
Átverekedve magunkat az izzadt testeken a tömeg közepébe férkőztünk. Ránéztem Louisra ,rögtön lehajtottam a fejem és elröhögtem magam.
-Ezt most komolyan gondoltuk?-néztem rá ismét, erre megrántotta a vállait.
-Kit érdekel!-vigyorgott és a zene ritmusára elkezdett lépegetni előttem. Ismét megmosolyogtam ,de követtem a példáját.
Néztem ahogy mosolyogva egyre jobban átadja magát a zene lüktetésének. Ekkor Lou mögöl egy hosszú ,fekete hajú lány közeledett felém kezében két ,azonosíthatatlan színű löttyel. Összehúztam a szemöldüköm. Ez meg mit akarhat? Aztán egyszer csak ott állt mellettem, jobban mondva meg sem állt csak menet közben a kezembe nyomta az egyik poharat .Mikor utána néztem visszafordult egy pillanatra és rámkacsintott.
Méregettem egy darabig a poharam tartalmát. Felpillantottam Louisra aki egy 'mi az?'-t formált ajkaival ,miközben a kezem felé bökött fejével.
Egy vállrántás volt a válaszom és rögtön ezután le is húztam az alkoholos akármit. Kirázott a hideg. Meg is rázkódtam miatta, mire Louis felnevetett.
Ahogy tovább táncoltunk az emberek alakja kezdett homályosodni és a zene is jelentősen háttérbe szorult. Olyan volt mintha egy falon keresztül hallgatnám és csak a basszus dübörgését érezném a mellkasomban. Csak Louist láttam magam előtt. Hiába hunyorítottam ,minden más fakó volt. Csak az ő fátyolos tekintete és kimerült mosolya létezett.
Párszor hosszabb időre lehunyta a szemét és ujjaival végigszántott a haján, ezzel meggátolva hogy az homlokához tapadjon. Beharaptam alsó ajkam ,mikor kezével végigsimított hátul a nyakán. Tenyerét aztán végigvezette mellkasán ,hasán ,végül csípőjénl elkanyarodott és erőtlenül combja mellé engedte.
Ekkor kaptam tekintetem újra az arcára. Már nem vigyorgott. tekintete egybeolvadt az enyémmel. Leálltam a táncnak nem nevezhető lépegetésemmel.Biccentett egyet ,annak jeléül ,hogy nem érti mi bajom.
Végül előrébb léptem egyet így testünk szinte teljesen összesimult. Kezeimet oldalára helyeztem és közelebb vontam magamhoz.
-Most te leszel a lány!-suttogtam a fülébe ,majd egy lágy csókot hintettem a nyakára. Vette a lapot és harsányan felkacagott. Rögtön kapcsolt és nyakam köré fonta a karjait.
-És mit szoktál ilyenkor egy lánnyal csinálni?-próbálta túlharsogni a hangzavart.
-Hát..először..-egyik kezemet fenekére csúsztattam, mire vigyora mosolygássá szelídült.
-Aztán?
-Aztán..-az övének döntöttem a homlokom.
-Tovább!-adta ki az utasítást. Szabad kezemmel beletúrtam hátul a hajába. Becsukta a szemeit.-Folytasd!-szorította pólómat ökölbe a hátamon. Számon éreztem ahogy kifújja a levegőt. Néhány jól irányzott mozdulatnál a forróság áramütésszerűen száguldott végig egész testemen ,felizzítva a vért minden porcikámba.
Belemarkoltam Lou fenekébe ,mire felnyögött. Ennél a pontnál jöttem rá hogy akarom őt. Nem is kicsit. Muszáj volt összeszorítanom a szemeimet és összpontosítanom, hogy lenyugtassam magam. Mikor újra ránéztem arca már csak egy módon lehetett volna közelebb az enyémhez. Ugyan az a megdöbbenés volt szemeiben ,akárcsak az enyéimben.
Talán ,ha azt mondom ,ki kell mennem a mosdóba vagy ,ha közlöm vele ,hogy nagyon elfáradtam ,esetleg ha..hiába cikáztak előttem az ötletek ,a testem csak nem akart megmozdulni.
Végre rászántam magam és éppen elhajoltam volna táncpartneremtől. Már a kifogást is nekiláttam ecsetelni neki.
-Louis én...- csúsztattam ki ujjaimat a hajából, de tervem elég szép kudarcot vallott ,mikor Lou arcomra simította a tenyerét és a pillanat tört része alatt megcsókolt.
Reflexszerűen húztam közelebb magamhoz. Kicsit meghúzta tarkómnál a hajam. Én hátulról benyúltam felsője alá és belekarmoltam a hátába. Másodpercekre felrémlett ,hogy amit csinálok az oltári nagy hülyeség, de az alkohol rögtön elnyomta bennem ezt a gyanút.
Louis mélyített a csókon ,nekem pedig azonnal bevillant az az éjszaka a fürdőszobában. Minden egyes tehetetlen sóhaja ,vágytól csillogó szemei, felhevült teste...elborította az agyamat. Ezt csak tetőzte Lou illata. Nem tudom hogy a sampon e ,amit használ vagy tusfürdő, parfüm vagy mit bánom én. Hozzá tartozott. Senki másnak nem volt ilyen illata.
-Istenem Lou!-nyöszörögtem mikor számról áttért a nyakamra.
-Gyere!-rántotta meg a kezem. A köd mint egy varázsütésre szétoszlott körülöttem.
-Hmm?-dünnyögtem bár nem hiszem hogy meghallotta ,így értetlenkedve rázni kezdtem hozzá a fejem.
-Csak gyere!-nem tudtam mit akarhat, de hagytam hogy maga után vonszoljon a vonagló testek közt.
Az érintése szinte perzselte az amúgy is felhevült bőrömet.
Éretlenül követtem őt , akárhova is akar kilyukadni.
-Lou..-próbálkoztam mikor tempója egyre gyorsabb lett, szinte már futott.
-Csak kövess!-ráncigált a folyosón, ahol többnyire azok beszélgetek akik még nem teljesen részegek, vagy nincs kedvük táncolni.
A sokadik ajtó előtt megállt majd, benyitott.
-Egy fürdőszoba?-kérdeztem bámulva a szemben lévő csempézett falat , majd Louist.
-Jobb mint a semmi.-lökött be az ajtón, amit ez után kulcsra zárt.
A zene dübörgését érezni lehetett a talpam alatt.A fények beszűrődtek az ajtó alatti résen, így félhomály telepedett ránk.
Amint elfordította a kulcsot,felém fordult és megcsókolt. Kezeit hátamra vezette és megmarkolta a pólóm.
Hajába túrtam és közelebb vontam magamhoz. Olyan jó volt érezni, ilyen közel magamhoz.
Meghúztam a haját amit egy nyögéssel jutalmazott. Megragadta pólóm szegélyét és lerángatta rólam.
Csupasz mellkasom hozzáért az ő felsője anyagához,de be kell valljam jobban éreztem volna az ő meztelen felsőtestét, bármennyire is zavaró.
Mikor megragadtam a textil anyagot, felemelte kezeit, így sikerült levennem róla.
-Lou..el sem hiszed hogy mennyire akarlak.-nyögdécseltem a szavakat,mikor megéreztem ajkait a nyakamon.
Elképzeltem ahogy belepirul a mondatomba.Igazán aranyos, lenne.
-Azt..azt hiszem én is téged..-csókolt meg hosszan.
Nem volt visszafogott, sőt inkább elhatározott.
Kezemmel benyúltam combjai alá ,így meg tudtam emelni. Ő sikeresen a derekam köré fonta lábait.
Neki löktem a falnak. Egyik kezemet kicsúsztattam alóla és csípőjét ragadtam meg vele.
Megelégelve a helyzetet, lefektettem a földre és lecibáltam róla a farmerját.
Végig csókoltam a nyakát aztán egyre lejjebb haladtam. Minden egyes érintésemet egy nyögéssel, vagy nyöszörgéssel díjazta.
Kezeivel erősen kapaszkodott hajamba,mintha az élete függne rajta.
Mikor v vonalához értem úgy éreztem kiszakadnak a hajszálaim.
Felpillantottam arcára , szemeit hosszan lehunyta, vagy engem vizsgált. A szája kissé el volt nyílva.
Beleharaptam óvatosan bőrébe.Kíváncsi voltam , mit váltok ki belőle.Ez egy hangos nyögés volt ,ami kifejezetten tetszett.
Egyik ujjamat beleakasztottam alsója szegélyébe és kicsit lejjebb húztam.
Másik ujjammal is ezt tettem, de ekkor Louis elkapta a csuklóm és maga alá gyűrt.
-Nem..fer, hogy te..te még..nadrágban vagy.-zilált. Ahogy kimondta megragadta gatyámat és lerántotta rólam egy könnyed mozdulattal.
Tenyerét fel-alá járatta felsőtestemen.Majd beleharapott nyakamba. Itt-ott megszívta bőröm, és kitapasztalta érzékeny pontom.
Egyik kezét közben boxeremre vezette és megmarkolt ott lent.
-Lou...-nyöszörögtem fülébe.
Elvette onnan tenyerét,majd lejjebb ráncigálta boxerem.
Végignyalt kulcscsontomtól egészen v vonalamig.Persze végig nyöszörögtem és kezemet hol vállára , hol hajába vezettem.
Szóval ilyen részegen? Többször kellene leitatnom és ezt többször tapasztalhatnám.
De mit is? Én most le fogok feküdni Louisszal? A legjobb barátommal? Csak mert sokat ittam?
A felismerés villámcsapásként söpört végig testemen.Megfogtam Lou vállát és kicsit eltoltam magamtól.
-Loui..Ez..Nem szabad...
-Mi?-kerekedtek el szemei.
-Én nem is tudom mit mondjak..
-Kussolj, ez az én születésnapom, ha tetszik, ha nem azt kell tenned amit mondok.-csókolt szájon.-és én ezt akarom...-suttogta ajkaimra.
Nem hagyott szóhoz jutni. Vagy már annyira részeg hogy tök mindegy mit tesz.-Most..-nyomott csókot mellkasomra.-Én...-haladt lejjebb..-Téged akarlak...-markolt bele combomba.
Kezével hozzám ért ott lent amitől teljesen lesokkoltam ,persze jó értelemben.
Egy szaggatott sóhaj hagyta el szám.
Lou tökéletes volt.
Lassan mozgatta kezét rajtam, amitől egyre több nyögés szakadt ki számon.
Kezeimmel tehetetlenül próbáltam valamiben megkapaszkodni és ez történetesen a padló lett.
Hajam a homlokomhoz tapadt.És szinte lihegtem.A tüdőm nem volt képes levegőt befogadni.
Leírhatatlan érzés volt, de ha így folytatja..
-Louis..-fogtam meg a kezét.
-Hmm?
-Neked van a születésnapod.-fordítottam helyzetünkön.-egyszóval..-markoltam rá alsón keresztül.
Lehúztam róla óvatosan az utolsó ruhadarabot, elhajítottam és kezemet lába közé vezettem.
-Harry..-nyüszögte. Egy pillanatra a szívem is megállt. Talán észhez tért. Akkor ennyi lett volna? Nem teheti meg velem!
Meg sem mozdultam, úgy néztem a szemeit. Egyszerűen megfejthetetlen volt mi járhat a fejében. Nyeltem egyet.
-Lou..hagyjuk abba!-ráztam meg a fejem. Nem is tudom mit gondoltam, hogy tényleg én leszek neki az első? Jó ég ebbe még belegondolni is durva.
Ahogy a szavak elhagyták a számat, Louis úgy kapott ajkaim után. Nem úgy tűnt mintha abba készülne hagyni a dolgot.
-Akarlak!-lehelte számra. Legszívesebben ott helyben rámásztam volna ,de részegségem ellenére sikerült annyira összekaparnom magam ,hogy feltápászkodjak a földről.
Értetlenkedve meredeztette rám a szemeit, mikor őt is felhúztam a padlóról.
Esélytelen volt ,hogy most megálljunk, de még ha velem is kell megtörténnie a dolognak ,nem hagyhattam hogy egy fürdőszoba padlóján menjen végbe.
Kitártam az ajtót és kidugtam a fejem ,hogy megbizonyosodjak róla: tiszta a levegő.
-Kövess!-rángattam a kezét és lopakodó üzemmódba kapcsoltam.
-Harry!...-hordott le.
-Most meg mi va...jah!-érkezett a felismerés ,hogy Louisról már minden ruhadarab lekerült.-Nyugi..-léptem vissza hozzá és a tőlem telhető legszenvedélyesebben megcsókoltam. -Takarlak..-duruzsoltam.Először nem bírt megszólalni csak eltátott ajkakkal lihegett maga elé.
-Ki..kikészítesz...-húzta féloldalas mosolyra a száját.Jah persze..még hogy én őt!
-Jaj csak gyere már!-végigvonszoltam a folyosón. Józan állapotban ezt sosem hagyta volna, de szerencséjére az emelet teljesen kihalt volt, bár itt tisztán lehetett hallani az elbódult kiáltásokat, röhögéseket és persze az üvöltő zenét a földszintről. Olyan gyorsan lépkedtem ahogy csak bírtam ,mire végre elérkeztünk a mai estére számomra kialakított szobához.
-Te meg mit..?-állította meg a kezemet, mikor benyitottam.
-Ma estére az enyém!-toltam be magam előtt az ajtón. Furcsa volt ,hogy Lou abszolút természetesen viselkedett. Annak ellenére ,hogy most ráncigáltam végig az emeleten anyaszült meztelenül. Még csak el sem vörösödött.Megállt a szoba közepén ,aztán hátra fordult felém.
-Szép.-állapította meg.
-Az.-álltam meg előtte. Nem kapcsoltunk lámpát ,de szerencsére valamennyi fény rendelkezésünkre állt ,mikorra szemünk már megszokta a sötétet.-Hát még az ágy.-simítottam kezeimet az oldalára.-Látnod kéne!-megpusziltam a nyakát ,miközben tenyeremet párszor végighúztam puha bőrén.
-Mutasd meg!-újra csókban forrtunk össze. Rögtön az említett hely felé kezdtem tolni. Ahogy odaértünk egyszerre dőltünk el. Rázuhantam Louisra ,de nem úgy tűnt mint akit ez egy kicsit is zavarna. Miután sikerült lelöknie magáról, combomra ült és csak bámult.
-Lou..-sürgettem, mire lehajolt és végignyalt a számon, majd haladt lefelé nyakam vonalán. Elég erősen megszívva az érzékeny bőrt. Belőlem egyre több nyögés szabadult fel. Lou lemászott rólam. Hirtelen csalódottságot éreztem, persze ezt sem véletlenül csinálta. Megfogta alsóm szélét és egy könnyed mozdulattal megszabadított tőle, aztán máris visszamászott a combomra.
Újra előredőlt ,megtámaszkodva vállam két oldalán. Ennek a mozdulatának köszönhetően elég közel kerültünk egymáshoz alsóbb tájakon. Lou összeszorította a szemeit míg én elég erőteljesen felnyögtem.
Ekkor tudatosult bennem ,hogy minden bizonnyal ez nekem fájni fog...nem is kicsit. Aggodalmam Louis is észrevehette mert egyik kezével végigsimított arcomon és puszit nyomva számra suttogva kezdett beszélni.
-Ne félj.-baharapta alsó ajkát, ahogy szemembe nézett ugyan kétséget nem láttam benne ,talán egy halvány kis bizonytalanság futhatott át tekintetén. Összehúztam a szemöldököm. Nem tudtam ezt mire vélni. Lou lehajtotta fejét, lefelé nézett. Csípőjét kissé megemelte és akkor megértettem.
Louis
Ahogy Harry rálökött az ágyra már tudtam mit akarok. Biztos voltam magamban, de mikor végül arra került sor bevallom kicsit megijedtem. Felkészültem rá ,hogy fájni fog ezzel még én is tisztában voltam, éppen ezért tartottam tőle, de Harryt akartam. és ez nem ár érte.
Mikor előre hajoltam hozzá láttam rajta hogy nem erre számított. Nem esett le neki mire készülök. Lenéztem kettőnk közé. Nem akartam elhibázni a dolgokat. Kicsit megrettentem, ám ekkor bevillant: Hallani akarom Harry hangját ,ahogy az én nevemet kiáltja, érezni akarom ahogy alattam vergődik. Látni akartam mennyire tehetetlen, és én diktálni. Bármennyire is tapasztalatlan voltam e téren, az akaraterő erősebb volt bennem a félelemnél.
Beharaptam a számat, hisz nem tudhattam milyen reakciót vált ki belőlem a következő tettem. Felemelkedtem róla aztán egy erőteljes mozdulattal leereszkedtem, hagyva hogy egész hosszát belém vezesse.
Szinte felordítottam a kíntól ,merthogy a fájdalom enyhe kifejezés ahhoz képest amit akkor éreztem az biztos. Engem is meglepett ,mintha nem is az én hangomat hallottam volna.
Míg engem a fájdalom miatt, Harryt a gyönyör miatt verte le a víz. Azonnal arcomhoz kapta a kezeit és ujjait remegve végigfuttatta bőrömön.
-Lou..-nyöszörgött.-Louis..
-Semmi baj!-préseltem a fogaim között. Félő volt hogy remegett a hangom.
-Ne csináld...-hadarta egy szuszra.
-Fogd be! -sziszegtem. Ujjperceim elfehéredtek, ahogy a lepedőt markoltam. Nem bírtam megmoccanni. Úgy éreztem szétszakítanak belülről.
-Lou...-suttogta mikor kicsit össze szedte magát és eltűrte hajamat a szememből.
-Azt mondtam kussolj!-löktem egyet a csípőmön. Harry ujjai erősen a hajamba markoltak, majd erőtlenül hullottak oldala mellé.-Baszd meg! -fejét hátrafeszítette. Én mielőtt újra felkiálthattam volna beleharaptam a számba. Szinte rögtön éreztem a fémes ízt a nyelvemen, ahogy bőröm felszakadt. Gyűlöltem a vér látványát is ,nem hogy az ízét, de ez akkor nem számított.Újra lefagytam és mozdulatlanul ültem Harry lábai között. Irracionális boldogság töltött el abban a pillanatban.
Még sosem éreztem ilyet. bele kellett volna pusztulnom a feszítő érzésbe ,ehelyett elégedettséget éreztem.
Újra mozogni kezdtem, ezúttal lágyabb lökésekkel. Az idő múlásával a fájdalom egyre inkább kezdett háttérbe szorulni. A sokadik lökésre pedig valami egészen új vette át a helyét.
-Jó ég!-sóhajtottam hangtalanul, a meglepettségtől kikerekedett szemekkel. Harry ekkor már az arcomat nézte. Ködös tekintetén látszott hogy nincs már egészen jelen, de sóhajomra megkönnyebbülten elvigyorodott. Hüvelykujját végigfuttatta szemem alatt, felitatva az arcomra száradt könnyeket. Észre sem vettem ,hogy eslírtam magam.
Többet akartam. Gyorsítottam a tempón, mire Harry a hátamba karmolt és cifrábbnál cifrább káromkodási rohamok jöttek rá.
Ahogy az ágy nyikorgott alattunk és a hangok ,amik betöltötték a sötét szobát teljesen elvették az eszemet.
-Mond a nevem!-nyögtem, de Harry csak zihált alattam.-Hallani akarom!-kiáltottam rá. Erősen összezárta a szemeit de két levegővétel között kiszaladt a száján:
-Louis..
-Nem hallom!-haraptam meg a száját.
-Louis!!-sikította.
-A kurva életbe Harry!-beletúrtam a hajába ,hátrafeszítve fejét. Csak remélni tudtam hogy nem fog senki felrohanni ,azzal a tévhittel hogy valakit éppen most gyilkolnak meg, de e pillanatban még az sem érdekelt volna ha ránk törik az ajtót.
Egyre nagyobbakat löktem csípőmmel, ezzel is egyre nagyobb nyögésekre kényszerítve magam.
-Bassza meg...-sziszegtem fogaim között.
Egyre jobban közeledtem egy leírhatatlan érzés felé. Harry megmarkolta csípőm és saját igénye szerint diktálta a tempót. Ujjai szorítását alig éreztem meg.
Annyira gyönyörű volt az arca. Haja kuszán meredezett minden felé, míg néhány tincs homlokához tapadt.Szája elnyílt.
Kezeimmel hajába és az alattunk lévő takaróba kapaszkodtam. Annyira jó volt hallani, hogy miattam nyög. Tetszett hogy ezt én teszem vele.És hogy ő az első akivel lefeküdtem, ez tetszik a legjobban.
Légvételem zihálásba fajult, miközben folyamatosan nyöszörögtem.
-H..Harry..-suttogtam.
Harry száját egyre több káromkodás hagyta el. A levegő körülöttünk forró volt, annyira mint Harry bőre. Kicsit ráhajoltam Harryre, mert kezeim remegtek és nem akartam rá esni.
A bőrünk összeért és szinte összeragadt az izzadságcseppektől.
Hogy elfojtsak egy nagyobb nyögést beleharaptam Haz nyakába.
Éreztem, hogy nem kell sok és elmegyek.
Egyre nagyobbakat lökött rajtam, ezek szerint neki sincs sok hátra.
Fejét hátravetette és erősen alsó ajkára harapott.
Behunytam szemeim.
- Harry...-nyögtem erőtlenül. Csak a nevét tudtam hajtogatni, míg az a fura érzés végig futott gerincem vonalán és megállapodott gerincem legalján.
-Louis!-kiáltotta Harry.
Erősebben kapaszkodtam belé és éreztem ahogy elönt a forróság.
Nemsokára ő is követett és belémélvezett.
Néhányat még lökött csípőjével majd kezeit leeresztette maga mellé, én pedig rádőltem.
Mindketten szaggatottan vettük a levegőt.
-Köszönöm, Harry..-suttogtam fülébe.Kicsit megemelkedtem és megcsókoltam.
Erőtlenül csókolt vissza.Mikor elváltak ajkaink megszólalt.
-Boldog..születésnapot...-mosolygott halványan.Viszonoztam gesztusát majd vállára hajtottam fejem.
Kis idő múlva elmúlt a forró levegő köztünk és fázni kezdtem.
-Meg fagyok...-dünnyögtem.
-Várj..-tépte ki alólunk a takarót amit magunkra terített.
-Köszi..-suttogtam.
Fáradt voltam, szemeim pedig szinte maguktól csukódtak le. Harry átölelt és már csak a szuszogását hallottam. Egy hatalmas mosoly kíséretében, elnyomott az álom.
Ez a nap volt a legszebb az egész életemben.
Zayn
Össze -vissza bohóckodtunk az embertömeg kellős közepén. Vele annyira egyszerűnek tűnt minden. Rengeteget nevetett. Főként rajtam meg a tánctudásomon, aztán egyszercsak közelebb lépett hozzám és arcomhoz hajolt.
-Kicsit elfáradtam! -próbálta érthetővé tenni a szavakat ebben a dübörgésben.
Bólintottam egyet.
-Esetleg hazakísérhetnélek?-próbáltam túlharsogni a zajt, mire bólintott és újra visszahajolt a fülemhez.
-Lenne kedved ott maradni velem?-értetlenül bámultam rá. -Csak nem akarom ,hogy mindketten egyedül töltsük az év utolsó napját.-mosolygott visszafogottan.
-Egyedül?-kérdeztem vissza.
-A szüleim elutaztak ,elég messzire és...
-És te hogyhogy ma..?
-Mi?
-Azt kérdeztem ,hogy te hogyhogy nem...?
-Nem hallok semmit!-megelégelve a néma párbeszédünket, karon ragadtam és egy csendesebb sarok felé vonszoltam.
-Szóval, csak annyit mondtam hogy te miért nem mentél velük?
-Ugyan..-legyintett.-Nem is ismerem azokat az embereket, meg hát...te itt vagy nem igaz?-nézett fel rám. Félő volt csak álmodom és nemsokára felébredek magam mögött hagyva ezt a csodálatos lányt ,hogy újra átadhassam magam a magánynak.
Nem tudtam elhinni, hogy pont én vagyok az, akinek ezt mondja, hiszen mivel érdemeltem én őt ki?-Megyünk?-billentette fejét kicsit oldalra.
-Igen, de..!-kaptam el a kezét mikor hátat fordítva a kijárat felé indult.-Tényleg ezt akarod?-visszapördült felém és azzal a lendülettel csókolt szájon.
Dereka után kaptam és gyengéden átöleltem míg ő a hajamat kócolta össze teljesen.
-Sikerült megbizonyosodnod róla?-húzta mosolyra a száját ,mikor eltávolodtunk.Csak bólintani volt lélekjelenlétem. Ismét az ajtó felé indult ,ezúttal velem a nyomában, aztán megtorpant.-És a barátaid?-nézett körbe kétségbeesve.
Azonnal bevillant elém Harry és Louis alakja ,ahogy kicsit sem zavartatva magukat a tömeg közepén kezdték el marcangolni egymás száját. Megrázkódtam.
Teljesen jogos. Megkereshetném őket ,hiszen tartozom ennyivel Harrynek azok után amit a házukban tartott 'kis összejövetelen' tett én és Lou érdekében...Újra megrázkódtam ,de most még a hideg is kirázott.
-Minden rendben?-zuhantam vissza a valóságba.
-Jah persze!-vágtam rá rögtön. És amúgy is, ki tudja merre lehetnek ebben a hatalmas házban. Lehet ,hogy csak én festem az ördögöt a falra és már mindketten rég elhúztak innen vagy bealudtak az egyik sarokban. Megrántottam magamnak a vállam.
-Akkor indulás!
-Hozom a kabátom, a tiéd az hol va...?-bennem akadt a szó ,mikor leakasztottam a dzsekimet a fogasról és hátrafordultam. Az idegesítő fények mögött az étkezőasztalnál ott ücsörgött Daniell, de ezzel még úgy nem is lett volna különösebb bajom ,hiszen eddig is szerencsésen meghúztam magam így nem vett észre. De az hogy Taylor ott ül az ölében és egymást falják ,na ez már az én idegeimnek is sok volt.
Megráztam a fejem ,hátha csak hallucinálok, de még holt részegen sem lennék képes ilyen dolgokat képzelni. Taylorról eddig is tudtam hogy neki Harry csak egy a sok közül, de Dani nem Eleanor..nem nem! Eleanor Louisszal van! Jóságos ég!
Tulajdonképpen a főnököm nézem ahogy csókcsatázik az egyik osztálytársammal. Párszor végighúzta a lány gerincén a tenyerét ,közben Taylor hol az arcát simogatta, hol a tarkóját támasztotta. Felfordult a gyomrom.
-Úgy tűnik Taylor még sincs annyira oda Harryért.
-Öhm..ahogy mondod..Ez a kabátod igaz?..Na de most húzzunk innen oké?..-téptem ki az ajtót és magam előtt terelve gyorsan kiléptem én is a friss éjjeli levegőre.
-Biztos rendben vagy?
-Igen..azt hiszem.-erőltettem magamra egy mosolyfélét.-Na gyere ,fogjunk egy taxit.-dobtam át a kezem a vállán és közelebb húztam magamhoz ,ahogy a főút felé vettük az irányt.
2014. július 16., szerda
Boldog szülinapot-39*
Sziasztok! Sajnáljuk, hogy késtünk, de ennek az az oka hogy heti 2 rész lesz, szerdánként és szombatonként.
Jó olvasást!
Harry
Az utolsó doboz piát vittem be a konyhába,amikor majdnem átestem valakin.
-Sajnálom-kértem bocsánatot tőle.
-Semmi baj. Ez az utolsó?-kérdezte Taylor.
-Igen, azt hiszem.
-Akkor azt a nappaliba kellene vinni.-vizsgálta a listáját, amire közbe -közbe írt is valamit.
-Értem.-fordultam meg, az ellentétes irányba ,hogy végre lerakhassam ezt az idióta dobozt.
-Várj csak! Utána behoznád a sütiket? Köszi-lépdelt el az előszobába.
-Nincs mit-forgattam szemet.
Miután leraktam a söröket ,indultam volna ki az újabb körért ,de megszólalt a telefonom.
-Igen?
-Szia kincsem, csak meg szeretném kérdezni, hogy akkor ma mikor érsz haza, mert ma éjszakás vagyok Gemma pedig elment a barátnőivel és a macskád nem kapott ma kaját és félek hogy éhen hal.
-Anya, mondtam , hogy nem megyek haza. És mi az hogy Gemma nem adott neki kaját? Ma rajta van a sor!
-Tudom, de nem tudnál hazamenni?
-Nem, azt hiszem ,nincs rá időm..
-Hogy-hogy?
-Mert Taylorral rabszolga hajcsárosat játszok, azért.
-Akkor hagylak titeket, bocs kicsim hogy zavartalak.Akkor holnap találkozunk otthon, aludjatok jól, puszi.
-Szia.-raktam le a telefont.
-Harry! A sütik nem másznak maguktól az asztalra, siess!
-Igen is!-vágtam zsebre a telefonom és indultam az autó felé,hogy bevigyem a retkes habcsókokat.
-Harry!-kiáltott utánam.
-Mi van?-fújtam ki a levegőt.
-Csak annyi, hogy segítenél utána Eleanornak?
-Miért nem bírja el a tortát egyedül, vagy mi?
-Nem, csak az égőket fel kellene szerelni.
-Talán.-hagytam ott. Végül is mi vagyok én?
Kinyitottam a csomagtartót ,de már nem voltak ott a csomagok.
-TAYLOR!-kiabáltam.
-Igen Harry?-jelent meg a bejárati ajtónál.
-Már bevitték ezeket.-mutattam az üres helyre.
-Ohh igaz, az előbb Eleanor bevitte.
-Értem.-csuktam le a csomagtartót.
-Akkor az égőket már bevittük, neked csak fel kell szerelned.
-Oké, remek.
-De csak a pirosas színűeket meg a kékeset.
-Mi?
-Hát a színűk, tudod...huhh meg mutatom.-fogta meg karom-gyere!
Beráncigált a nappaliba és a dobozokat kezdte mutogatni és magyarázott.
-Szóval, érted?
-Lehet...
-És mikor jönnek a srácok? 8-ra már itt lesznek?-dőlt neki a falnak.
-Majd még felhívom Zaynt.Tegnap már beszéltünk, de nem mondtam, hogy mikorra jöjjenek.-kezdtem kibogózni az égősort.
-Ühüm..
-És a többiek akiket meghívtál azok mikor jönnek?
-Azt hiszem hogy már fél nyolcra itt lesz a többség.
-Akkor már alig van pár óránk-nyugtáztam magamnak.
-Milyen igazad van. És képzeld a tüzijátékot is tökéletesen fogjuk látni innen.
-Az jó.-próbáltam felszerelni valahogy az első sort ,de nem akart össszejönni.
-Harry..- lépett mellém Taylor.
-Igen?
-Aranyos vagy hogy segítesz.
-Ez semmiség.-próbáltam koncentrálni, mert igazán idő híján vagyunk.-meg amúgy is, ez Lou bulija lesz ,szóval ..-hunyorítottam egy csomónál.-Tay ,ezek karácsonyfaégők?
-Nem tudom-fintorodott el és leguggolt mellém, majd kivette a kezemben tartott gubancot.
-El azt kérte ,hogy Lout pont nyolcra szállítsátok mert addigra mindenkit elbújtat. Tök jó lesz...tudod Meglepetééés! -emelte a magasba a kezeit.
-Jah!-vigyorogtam. -az biztos hogy meg fog lepődni.-tűnődtem.
Sok munka van ebben az egészben szóval nagyon örülnék neki ha Lou díjazná.
-Úristen Harry!-ugrott talpra.
-Mi van?-néztem rá halálra rémülve.
-A hangfalak!
-Mi van velük??
-Csak annyi , hogy a padláson vannak...
-Ééés kéne valaki ,aki lecipeli mi?-fontam keresztbe magam előtt a kezeimet.
-Hááát...-pislogott szaporán.
-Azért még jó hogy még időben eszedbe jutott..milyen buli lett volna zene nélkül. Jut is eszembe, ki hoz zenét?
-Nyugi, arról majd én gondoskodom. -húzta ki magát önelégülten.
-Ebben nem kételkedtem.-fordítottam neki hátat. Elindultam a padlás felé ,amikor vékony ujjak fonódtak a csuklóm köré. gyanakodva fordultam meg, ha egy egész rock koncertet rejteget a padláson és azt akarja velem lecipeltetni csalódni fog.-Hmm?-húztam fel a szemöldököm. közelebb billent hozzám és a nyakam köré fonta mindkét karját. Szemeim lepetten kerekedtek ki, mikor arca elkezdett az enyémhez közelíteni.-Tay..most pakolnunk kéne inkább.-toltam arrébb gyengéden csípőjénél fogva.
-Várj, megmutatom ,melyik szobában tudsz majd aludni ,ha...nagyon kiütötted már magad.-mosolygott mindenttudóan. időt sem hagyott hogy reagálni tudjak elkezdett maga után vonszolni az emeletre.
-Amúgy nem zárjuk le a másodikszintet?
-Minek?-fintorgott rám ,mintha megőrültem volna.
-Csak megkérdeztem..-rántottam meg a vállam.Az ezredik szobánál végre megállt és belökött az ajtón.
-És szerinted most emlékezni fogok rá ,hogy ez az a szoba?-szegeztem neki a kérdést ,mire felkacagott.-de..szép az ágy.-néztem körbe.
-Aha, és nagyon kényelmes. Tudnod kell hogy nem akárkinek ajánlanám fel ezt a szobát, ilyen szuper ágyal.
-Oh, megtisztelve érzem magam.-röhögtem.
-Ajánlom is.-vállaimnál fogva az nagyot lökött rajtam ,így az ágyon landoltam.
-Tay..-próbáltam óvatosan lelökni magamról, de nem nagyon sikerült.
Vállánál tartottam,míg ő a csípőmön foglalt helyet.
-Igen Harry, mit szeretnél?-hajolt közel arcomhoz.
-Elég kevés időnk van és még a felénél se tartunk a dolgoknak.
-Ennyi késés belefér..-nyomta ajkait enyéimnek.Szemeim lepetten kerekedtek ki, miközben ő lehunyta övéit.
-Khm-khm.-kopogtatott a falon El.
Taylort lassan felültettem az ágy szélére.
-Oh bocsi.-ültem fel én is.
-Igazából, nekem kéne bocsánatot kérni , hogy így rátok rontottam,de nem tudom , hogy hova szeretnétek rakni a hifit, és gondoltam megkérdezem mert már az égőkkel kész vagyok nagyjából.
-Az jó, akkor megyek is a hangfalakért..-álltam fel.
-Izé, itt a folyosó végén van egy ajtó, ha oda bemész akkor már csak fel a létrán és ott lesz egy nagy doboz rá van írva,hogy ,,Tay", az kell nekünk.
-Oké...-sétáltam ki Eleanor mellett.
Mi van velem? Miért nem hagyom, hogy megcsókoljon? Ne hogy azért,mert nincs időnk, vagy valami hasonló mert ez hülyeség.
Lehet hogy csak fáradt vagyok. Na persze!-kiáltotta egy belső hang.Mostanában elég sokat csesztet. Lehet hogy megőrültem.
Kinyitottam az ajtót a folyosó végén és szembetaláltam magam egy létrával.Körül néztem és találtam egy villany kapcsolót.
Felmásztam a létrán és egy hatalmas helyiséget pillantottam meg.
-Szóval itt keressem meg, mi?- vakartam meg tarkóm tehetetlenül.-Itt legalább ezer doboz van....
Kezdjük a legközelebbivel.Ezen nincs felirat.
Nagy doboz..-hol vagy ? Cicc-cicc...-néztem még egyszer körbe.
Ott van egy eléggé feltűnő doboz.-néztem a sarokba.
Közelebb sétálva pedig meg pillantottam a feliratot is.
Kicsit leporoltam aztán felvettem.
Mi előtt lemásztam volna leengedtem a dobozt, majd mentem utána.
Lecaplattam vele a nappaliba ahol már Taylorék vártak.
Épp leraktam volna, de amilyen szerencsés vagyok megbotlottam a saját lábamban és szépen arca estem.
-Úr isten! A doboz!-kiáltotta Taylor.
-Kössz jól vagyok...-tápászkodtam föl.
-Fáj valamid?-térdelt le mellém.
-Nem, semmim.-álltam talpra.
-Akkkor jó..-nyitottaa ki a dobozt.
-Hova szereljük be?
-Oda a sarokba, ott jó helye lesz.-mutogatott Tay.-de nekem még el kell intéznem egy-két dolgot, meg telefont, szóóóval, megtudnátok oldani Eleanorral?
-Igen, persze.-szűrtem ki a szavakat a fogaim között, miközben mosolyogtam.
-Köszii-tipegett ki.
Megfogtam a felszerelést és a sarokhoz hurcoltam.
Kivettem belőle a hifit,az erősítőt és a hangfalakat.
-Szóval Eleanor, mennyire értesz ezekhez?-nézegettem a kábeleket.
-Egy kicsit, talán.
-Oké akkor megtennéd, hogy ezt felrakod oda és ezt a drótot belerakod abba a kis lyukba ott?
-Igen..-emelte meg az említett alkatrészt.
Remélem Lou tényleg értékelni fogja ezt, hogy mit meg nem teszek érte...
Liam
-Niall!
-Igen ?-dugta ki a fejét a fürdő ajtón.
-Én... köszönöm Niall. Újra járunk Daniellevel!-mosolyogtam, pedig ne éreztem magam boldognak.Pedig visszakaptam a szerelmem.
-Tényleg?-kerekedtek ki szemei.-Ez jó hír! Sokáig!-tapsikolt
-Szóval, annyi hogy ma este Daniellevel vcsorázok és,hogy nem jövök haza.Ha nem baj..
-Dehogy Li! Végre sikerült! Én örülök nektek.-jött ki a fürdőből egy szál alsóban-pedig már délután van-és magához ölelt.
-Köszi Niall..
-Nincs mit.-vállt el széles mosollyal tőlem.-de menj készülődj, mert mindjárt 6 óra.
-Meg leszel egyedül?
-Milyen hülye kérdés ez? Persze hogy meg, te barom..-nevetett.
-Akkor megyek átöltözök.-sétáltam a szekrényemhez.
Ez életem eddigi legjobb hete. Danielle-vel eldöntöttük, hogy tovább lépünk és nem rágódunk a múlton és új lappal kezdtünk mindent, de persze Ni nélkül nem ment volna.
Majd hozok neki valami ajándékot. Valami ehetőt.
-Mikor mész pontosan?-érdeklődött immár felöltözve.
-7-re kell ott lennem.
-Akkor egy fél óra múlva..-dőlt le az ágyra.
-Aha..-merültem bele a ruhám kiválasztásába.
-Remélem jól meglesztek.-suttogta.
-Azt én is. És te? -Mit én? -Te mit terveztél estére?-faggattam. -Majd rögtönözök valamit-vigyorgott bárgyún. -Megkérdezhetnéd Harryt vagy valamelyik idió.. -Azt felejtsd el! -emelte fel a kezeit védekezően.-Ha Louisszal vagy Zaynnel mennék tuti belerángatnának valami hülyeségbe aminek a végén én szívnék. Majd felhívom Harryt. -Ahogy gondolod. -ránéztem az órámra.-Nos akkor én itt sem vagyok. Ajánlom neked hogy jól érezd magad! -Úgy lesz, és te is-kacsintott rám, amit egy vigyorral díjaztam. Ahogy becsuktam magam után az ajtót elkapott egy kisebb lelkiismeretfúrdalás amiatt ,hogy magára hagyom Niallt ,de hamar leráztam magamról. Vettem egy mély levegőt és a buszmegálló felé kezdtem lépkedni. Louis -Elkészültél végre szépfiú?! -Neked meg mi bajod van?-sétáltam ki a fürdőből. -Rosszabb vagy mint egy lány, majdnem egy órán át benn voltál a fürdőbe.-támaszkodott Zayn az ajtókeretnek. -Rólad csak ne beszéljünk!-mutattam végig rajta, miközben felvettem a mobilomat és a pénztárcámat az ágyamról és a farzsebembe csúsztattam őket. -Most mond ,hogy nem érte meg!-húzta ki magát elégedetten. odasétáltam hozzá és végigvezettem rajta a tekintetem. -De..totál megérte. Még a szokottabbnál is szexibb vagy.-kezdtem monoton hangon, mire felhorkant. -Na jó elég lesz! -lökött arrébb és kitárta előttem az ajtót. -indulás!-lökött ki magaelőtt. -Elmondanád végre hová megyünk?-kíváncsiskodtam ,míg ő bezárta az ajtót. -Meglepetés.-húzta féloldalas vigyorra a száját. Fintorogva méregettem az arcát. -Ugye nem randira akarsz vinni Malik ,mert nem vagy egészen az esetem.-húztam fel az orrom. -Menj a picsába!-lökött meg újra és elindultunk lefelé. -Most megsértődtél? -Talán?-sétált ki előttem az ajtón egyenesen egy fekete csodához. -Ez meg mégis mit jelentsen?-tátottam el a számat. Rögtön kapcsoltam ,hogy a kocsi Harryé és ha azt mondom nagyon félti akkor még enyhén fogalmaztam. -Kölcsönadta a Göndör.-nyitotta ki az anyósülés ajtaját. -Külön kérvényt írjak ,hogy megmozdulj?-siettetett. Odabattyogtam Zaynhez. Hiába fixíroztam az arcát, úgy nézett rám mint egy elcsapott macskára. Nem akartam gyanakodni ,Dehát Zayn...nos ő Zayn. Mikor megelégelte a néma párbeszédet fejemnél fogva betolt a kocsiba. -Parancsoljon hercegnő, a hintója indulásra kész.-tette hozzá. -Baszd meg Zayn nem öt percembe került belőni a haj...-azzal rámcsapta az ajtót. Az egész kocsinak tipikus Harry illata volt. Szippantottam egyet és elhelyezkedtem az ülésben. -Akkor nyomás! -pattant be mellém Zayn. -Ajánlom ,hogy ne kelljen benned csalódnom.-sóhajtottam és bekapcsoltam a biztonságiövet. -Csak bízd rám magad!-könyökölt az üléstámlára és padlógázzal megindultunk hátrafelé. -Zayn!!!!-üvöltöttem. -Mi van?-röhögött. Fél óra autókázás után a városban leállította a motort. Minden egyes kivilágított épületnél reménykedtem és kérdezgettem Zaynt hogy oda megyünk -e, erre leparkol Taylorék előtt. A ház teljes sötétségbe burkolózott, semmi jele nem volt annak hogy itt bármiféle buliszerüség folyna. -Ez most ugye csak vicc.-csikorgattam a fogaimat. -A-a!-vágta ki az ajtaját. Pillanatokon belül én is követtem a példáját. -Fél órán át furikáztál...-dühöngtem tovább. -Igen.-a kocsinak támaszkodott és meggyújtott egy cigit. -Ez Taylorék háza. -Aham.-szívott bele. -Ami tíz percre sincs a kibaszott kollégiumtól. -Ahogy mondod. -Akkor meg mi a fasznak Zayn!?-kivettem a csikket a szájából. -Nyugi!-kapott a kezem után, hogy visszaszerezze a szálat. -És mi miért is vagyunk itt?-néztem megint a ház felé ,de hiába hunyorogtam vagy füleltem ,sem fényeket nem láttam és zene sem csapta meg a fülemet. -Na gyere.-ragadott csuklón.-megmutatom.-csengetés nélkül benyitott a kapun ,engem maga után rángatva. A hideg levegő beférkőzött a ruhám alá és átjárta egész testem. Ráadásul itt-ott a hajam is vízes maradt ,ami miatt csak még jobban fáztam. Zayn az ajtónak sem szentelt nagyobb figyelmet mint az imént a kapunak ,egyszerűen berontott rajta. -Zayn, mit keresünk itt?-suttogtam. -Louis!-csapta be utánunk az ajtót Zayn.-csak egy valamit szeretnék mondani.-állt a hátam mögé és hogy őszinte legyek a frászt hozta rám. Nem láttam az ég világon semmit. -Hüm?-húztam össze magam. -Ne ijedj meg! .-hátamnál meglökött, így majdnem előreestem ,de sikerült megtalálnom az egyensúlyom. Hirtelen felkapcsolódtak a lámpák, majdnem megvakultam az erős fénytől, de időm sem volt reagálni. -Meglepetéééés!!!-az egész ház belezengett az üvöltésbe, bennem pedig megfagyott a vér. -Mi a f..-csúszott volna ki a számon ,de Zayn gyorsan mögém lépett és befogta a számat, majd maga felé fordított. Kezeit a vállamra tette és a szemembe nézett. -Boldog szülinapot te kis pöcs!-kócolta össze a hajamat. Csak ekkor kezdett derengeni: Nekem tényleg szülinapom volt. Mire visszatértem a jelenbe Zaynnek nyoma sem volt. Körülnéztem és egyre több ismerős arcot pillantottam meg magam körül. Lassan kezdett szétoszlani a tömeg előttem és a zene is beindult. Néhány színes égősor felkapcsolódott a fejem fölött mire pásztázni kezdtem a mennyezetet.Az egész mindenség fényárban úszott. -Boldog szülinapot!-esett nekem valaki nem kis sebességgel. Szorosan magához ölelt ,mire a kocsiban érzett illat megint elárasztott. -A te műved!-fejtettem le magamról a kezeit. -Részben.- nyugtázta egy észbontó vigyor kíséretében, amit igyekeztem neki viszonozni. Egy egyszerű fekete farmer volt rajta ,hasonlóan mint rajtam ,valamint egy bőszabású fehér póló. Beharapta a száját és végigmért tetőtől-talpig. Koncentrálnom kellett nehogy belepiruljak a gesztusba.-Szépen kicsípted magad.-nyugtázta inkább csak magának. -Lou!!!! -borult a nyakamba Eleanor. Vissza öleltem mire megcsókolt.Harry zavartan köszörülte meg a torkát.-Boldog szülinapot!-cikázott a tekintete két szemem között. -Köszi El. Én nem is tudom mit mondhatnék. Ez valami fantasztikus.-áradoztam neki, mire ha ez lehetséges még jobban elvigyorodott. -Boldogot Köcsög!-libbent Taylor Harry mellé és átkarolta a derekát. Harry csak szemet forgatott és ő is átkarolta Tayt. -Köszi ribanc.-engedtem el Eleanort.-kedves tőled hogy feláldoztad értem a házad. -Nem érted.-közölte. -Sejtettem.-nevettem el magam. -Nos akkor bulizzunk.-csapta össze a tenyerét Harry. -Jó ötlet.-néztem rá. -Támogatom.-csatlakozott Taylor is. -Eleanor, Légyszike gyere ki velem a konyhába.-ragadta karon az említettet. Ketten maradtunk Harryvel és csak kínosan bámultuk egymást. -Vannak piák az asztalon.-dobta be Harry a mentőövet a háta mögé mutatva. -Benne vagyok!-vágtam rá azonnal.
-Huhh elég sokat melózhattál..-töprengtem miközben átverekedtük magunkat a tömegen.
-Ne akard tudni..-nevetett.
Ha arra gondolok, hogy Harry talán értem dolgozott egész nap, szinte már ettől elfog valami különös érzés.
Az asztalnál elvettem egy sört, és meg kell mondjam már igen megcsappant az üvegek száma, pedig még csak most kezdődött a buli.
-Igyunk rád! És még arra hogy sokáig idegesíthess!
-Legyen így.-koccintottam az ő üvegéhez enyémet.
-Amúgy, ha egy karcolást is ejtett Zayn a kocsimon felkoncolom.-meredt a vonagló testekre.Nem igaz , hogy már most mindenki részeg.
-Lehetek a segéded?-meredtem rá egy hatalmas mosollyal majd újabbat kortyoltam.
-Persze.-kacsintott.
-Köszönöm..
Én is a részeg tömeget kezdtem fixírozni.A többséget ismertem közülük, de voltak idegen arcok is.
-És mi van veled és Taylorral?-ittam bele a sörömbe.
- Mi lenne?
-Nem tudom, csak olyan jól elvagytok.-mosolyogtam rá.
-Ha arra célzol , hogy járunk-e ,akkor én sem vagyok benne biztos-nevetett fel kínosan.
-Ohh,Én megittam..-raktam le a zöld üveget.
-Gyors volt.
-Még milyen gyors.-vettem fel egy másikat.
-És eddig milyen?
- A buli?
-Aham-bólogatott.
-Tudod, lehetnének villogó neon fények és sztriptíztáncosokban is hiányt szenved , szóval..-húztam agyát.
-Csak viccelek, ez király, és köszönöm.-végül is jó hogy megköszönöm, hisz még én is elfelejtettem, nem hogy ő akivel már három éve csesztetjük egymást.
-Ne nekem köszönd, hanem..
-Ki ne mondd-raktam ujjam szája elé.
-Jól van-emelte el kezem, és már is egy új italt kezdett kivégezni.
Néhány perccel-és 5 sörrel később- Harry megkérdezte, hogy táncolok-e vele, és én hülye azt feleltem, hogy:
-Naná..
Megragadta a karom és húzni kezdett a tömeg felé.
Persze mivel már benne is volt már pár üveg, ezért hamar elkezdünk hülyéskedni, na meg persze röhögni.
És már csak azt vettem észre, hogy arca vészesen közel kerül az enyémhez.
Zayn
-Szia-köszöntött egy szívdöglesztő mosollyal.
-Szia, mikor értél ide?- kérdeztem miközben mellé sétáltam.
-Félre.-nyomott a kezembe egy piros műanyag poharat.
-Mi van benne?-vizslattam a tartalmát.
-Nem tudom, de finom.
-nem is tudom..-fintorogtam.
-Nem mérgező.-ivott bele enyémbe.-látod?
-Igen.
-És az igaz hogy fél órán át kocsikáztál vele?-nevetett fel harsányan.
-Lehet.-mosolyogtam rá.
-Furák vagytok.-lökött játékosan vállba.
-Lehet.De akkor te is.
-oké akkor még sem.-húzta el száját.
-Na azért.
-Oh egy pillanat és jövök.Csak még hozok ilyen izét.-nyomott egy puszit arcomra amitől teljesen lesokkoltam.
-O-oké.
-El ne szökj.
-Nem fogok.
Miután elsétált beleittam az italomba.
Annyi szent hogy nem vagyok normális. De ez ellen nincs gyógyszer.
Körbenéztem a szobán, ami meg kell mondjam, hatalmas volt.
Mindenhol részegek táncoltak, vagy csak próbáltak megállni a saját lábukon.
A folyosóra pillantottam,de ekkor majdnem kiköptem a számban lévő kortyot.
-Mi a fasz?-suttogtam , mikor lenyeltem.
Tágra nyílt szemekkel vizsgáltam a fekete hajú ,fehér bőrű srácot.A szokásos ruhái helyett , most egy kék farmer és egy fekete mintás pólót viselt.
Arcán ott volt az az idegesítő mosoly, aminek bárki bedől.
Valakivel beszélgetett, egy lánnyal.
Mikor megláttam a csaj arcát hallani lehetett ahogy leesik az állam és koppanik a földön.
Louis barátnője volt az.Eleanor. Azt hiszem.
De neki mi köze van hozzá?
El megragadta a karját és húzni kezdte a táncoló emberek felé,de a srác, megállította és elvett az asztalról egy sört. Eközben Eleanor szeme megakadt a tömegen, jobban mondva a tömegből valakin.
Arcán látszott a megdöbbenés,ezért követtem szemeimmel tekintetét.És én még azt hittem ennél nem lesz cifrább az estém.
A szoba, egyik sarkában Louis éppen Harry szájában matatott, a csaja szeme láttára.
Na meg az enyémre.
A lány hirtelen Dani felé fordult és a sütikhez vezette közben, folyamatosan mosolygott.
Egy darabig még követtem tekintetemmel őket, de aztán valaki elém állt egy újabb vörös pohárral a kezében.
-Kit nézel?-fordult hátra, de elkaptam kezét és magamfelé fordítottam.
-Senkit, nem érdekes.azt hittem, hogy a régi haverom, de mégsem.-hazudtam egy 1000wattos mosoly kíséretében.
-Hát, jóó.Meghoztam.-nyomta kezembe.
-Te ismered Eleanort?
-Nem igazán, nem barátkoztam még vele.Miért kérded?
-Csak mert azt hittem ti ketten barátok vagytok.
-Jaaa, nem.Izé,nincs kedved táncolni?-harapta be a száját, amivel teljesen elvette az eszem.
-De, miért is ne?-fogtam meg kezét és bevezettem az emberekből álló tengerbe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)