2015. augusztus 15., szombat

Váratlan fordulat -49*

Szia mindenki! Meghoztuk az újabb részt ! Megpróbáltuk összeszedni magunkat. Jó olvasást kívánunk!

Liam


-Nem!
-De!
-Nem! Ki van zárva!
-Te mondtad ,hogy maradjak!
-Visszavonom! Menj csak haza anyukádhoz…
-A-a.
-Akkor bérelj magadnak lakást!

Mióta hétfőn leadtuk a kulcsokat Niall a nyakamon lóg. A szó szoros értelmében, ugyanis itt van…a lakásomon. Vonattal jöttünk haza, már akkor gyanakodtam. Furán csendes volt. A másfél óra alatt alig szólt hozzám. Erre tessék. Most meg itt ül az ágyamon ,tömi magába az anyám által gyártott lekváros kenyereket és közli ,hogy itt fog maradni. Csak úgy simán.

-Úgy egyeztünk meg ,hogy a hétvégére foglalod le a jegyeket.-idegesen rovom a köröket a szőnyeg körül.
-Anyukád aranyos.-megállok és gyanakodva nézem a szőke arcát.
-Ezt azért mondod, mert ízlik a kaja. –vállat ránt és somolyog.

Ahogy beléptünk az ajtón anyám nem győzött minket agyonölelgetni. Persze telefonon szóltam neki Niallról és történetesen odáig is volt meg vissza ,hogy ketten jövünk és végre hozzánk is eljön az egyik barátom..jah..az egyik. Amúgy is ez csak kényszerhelyzet.
Nem vagyok valami hangos társaság, de anyu gyakran van egyedül. Apu sokat utazik. Erre most rögtön ketten toppanunk be ,hogy felderítsük a szürke hétköznapjait. Ha jobban ismerné Niallt…

-Nem mondod el neki…?-a szőke fürtök eltakarják a szemét ahogy a tálca kenyeret figyeli.
-Micsodát?-mintha nem tudnám. Csak reménykedek, hogy nem arra gondol.
-Minket..-emeli rám végre égszínkék tekintetét. Megrázom a fejem.
-Az nem ilyen egyszerű.-túrok a hajamba ,miközben mellé huppanok az ágyra.
-Én is tudom..Szerinted..szerinted meg fogja érteni hogy..?
-Nem tudom Niall. –Mindketten a térdünket bámuljuk. –Azt sem tudom ,hogyan kezdjek bele. Meg aztán az apám…-úgy néz rám mintha tőlem várná a világ megváltást. -El fogom mondani. Tudniuk kell. Ne aggódj. Megoldom. –sóhajtok fel.
-Ühüm..Te ,Liam!
-Hm?-hangja felvidult és érdeklődve fixírozza a sötétkék ágyneműt.
-Ebben az ágyban hogyan fogunk ketten elf..?
-Verd ki a fejedből!-ugrok fel mellőle.-Pofás kis vendégszobánk van, amit akár most is igénybe vehetsz. Ott a tálca! Vidd magaddal nyugodtan!
-Este azért átjöhetek?
-Dehogy jössz!
-De hát egész évben össze voltunk zárva.
-Pontosan!-a kezeibe nyomom a tálat a maradék két szelet kenyérrel.
-Hát..-indul el az ajtó felé.-pedig azt hittem ,hogy kicsit izgalmasabb éjszakánk lesz.-néz felém azzal az ártatlan arccal. És akkor még nekem kell zavarba jönnöm?!
-Niall…-sziszegem és az ajtóra mutatok. Kell egy kis idő.
-Liam?-keze már a kilincsen.-megvárhatom Louist?
-Tessék?
-Louist..addig maradhatok amíg ..visszajön? Csak..jó lenne tudni ,hogy minden rendben van..mikor majd elmegyek..-egész suttogássá halkul a hangja.
Óvatosan hátrébb húzom a könyöke alá nyúlva.

-Nézz rám. Niall!-végre felemeli a fejét.-Addig maradsz amíg szeretnél. Nemsokára helyre áll minden. Meglátod.-vigyorgok rá ,mint a tejbetök.
-Te szeretnéd hogy maradjak?-csillognak rám azok a hatalmas szemek. Nem tudok mit felelni.
-Maszatos az arcod.-hüvelykujjamat az érintett felületre simítom. Kitartóan simogatom Niall arcát ,mikor az ő tenyerét is megérzem az arcomon. Közelebb totyog hozzám. Arra számít, nem veszem észre. Reménykedve bámul a szemeimbe ,mire számat lassan az övéhez érintem.

A sors nem várja meg míg kiteljesedik a csókunk, mert az ajtó kinyílik.
-Liam elkezdtem kipakolni a bőrönd…- szétröppenünk mint a madarak a puskaszóra. Még két mondatot sem váltottam az anyámmal. Még meg sem öleltem igazán. Erre mi az első dolog, amit lát miután a fia hazaért..hogy egy másik fiút szorongat a kezei közt.

A szája elé kapja a kezeit, de ijedtség helyett inkább csak meglepettség van az arcára írva. Aztán végigsimít a felsője alján és alsó ajkát beharapva fordít hátat.
Én meg csak bámulok ledermedve.
Niall megszorítja a karomat ,mire pislogok kettőt és utána indulok.
-Anya!-a lépcső alján áll mikor hangom utoléri. Fentről nézek rá ő pedig zavarodottan fordul felém.-Anya..nézd..
-Liam..kisfiam én ..
-Várj.Csak hallgass meg. Csak egy szóra anya kérlek legalább hallgass végig.-indulok lassan lefelé mintha félnék hogy elszalad ha a közelébe érek. Bólint én pedig belekezdek, bár még magam sem tudom mit akarok mondani.
-Mióta? Mióta tart ez köztetek?-túl gyakran pislog és erősen gesztikulál. Látszik rajta mennyire ideges.
-Majdnem egy éve..
-És miért nem..Liam miért nem szóltál, kisfiam. És különben is mi lett azzal a helyes lánnyal? Olyan boldognak tűntél vele kicsim.-szánakozva simogatja meg az arcom mikor elé érek, de eltolom magamtól a kezét.
-Anya Daniellének én egy senki voltam. Nem szeretett igazán. Ahogy én sem őt. Azt hittem. De nem. –anya újra bólint.
-És akkor most..te..ti..?
-Nem tudom. Azt akarod kérdezni meleg vagyok-e ,nem igaz?
-Csak annyira furcsa..te sosem. Nekem sosem tűnt fel, talán nem figyeltem rád eléggé.
-Anya..anyu.-megfogom a vállait.-kérlek ezt ne csináld. Ne okold magad. Ez nem egy betegség. Tudod..én is úgy kezeltem az elején, mintha az lenne. Szabadulni akartam és gyűlöltem az egészet. Niallt és főként magamat. De aztán végül felfogtam, hogy szerelmes vagyok. Életemben először. Amire azt hittem korábban, kiderült hogy valami elvakult rajongás Danielle iránt. És ne kérdezd most hogyan tovább mert nem tudom.-olyan gyorsan hadartam, hogy abban sem voltam biztos, fel tudja fogni a szavak jelentésést.- De abban biztos vagyok, hogy nem fogom elengedni. És felhozhatsz nekem bármiféle szöveget vagy próbálkozhatsz akár az orvosoknál is, anya, ez nem gyógyítható. Szeretem őt.  -ebben a pillanatban anyám szeme felcsillant. Hátrahőköltem. Hát kimondtam. Nem tehetek róla ,csak jöttek a szavak. És végre kimondtam. Beismerve magamnak is. Szeretem Niallt.

Louis

A mai napomat a raktárban töltöttem az összes többi alkalmazottal együtt. Kipucoltuk azt az egész porfészket, és összeszórtuk a régi ládákat ,amikben az alapanyagokat szállították. Remek volt. Imádott kollégáim szívesebben látnának egy golyóval a fejemben, mintsem a közelükben ólálkodjak. Mintha lenne más választásom. Tehát csendben meghúztam magam egy seprűvel a kezemben és halkan elfütyörészgettem. Persze minden rosszban van valami jó: nem volt benn a főnök. Ergo átvészeltem a napot felrepedt száj és egyetlen monokli nélkül.

Mikor végre elindultam hazafelé ránéztem a faliórára. Négy múlt. A presszó ötkor zár. Nem lesz időm lemosakodni. Útba ejtettem. Emelt fővel viseltem el a lenéző pillantásokat a koszos ruhámért és csapzott megjelenésemért. Ez a legkevesebb. Rendeltem egy jegesteát és bevágtam magam egy laptop elé. Szerencsémre már csak pár kíváncsi tekintet szúrta a hátam, így a zárásidőhöz közelítve.

Szívem megugrott mikor egy új üzenet villant meg a monitoron. Zayn. Vigyorogva klikkeltem, de a mosoly hamar az arcomra fagyott. Csontjaim közé beszökött a halál félelem és pillanatok alatt borította el testem minden szegletét. Hirtelen csapott le rám a harag, félelem és düh érdekes egyvelege és kezeim remegni kezdtek. Hát megtaláltál te mocsok…

 Zayn

A parkban ücsörögtem. Kiszemeltem magamnak egy viszonylag stabilnak kinéző padot és a támlájára ültem. Körbenéztem, de a szőke szépségnek még árnyéka sem tűnt fel ,így gondoltam rágyújtok még egyet.
Bár nem kimondottan szereti ,ha dohányzom, vállalom a kockázatot.

Beraktam a cigit a számba és tapogatózni kezdtem az öngyújtóm után ,ami csak nem akart megkerülni. Szemeim kikerekedtek és majdnem hátravágódtam ,mikor valaki meggyújtott egyet az arcom előtt.
-Tűzet?-nem kellett ránéznem, hogy kihalljam hangjából, hogy vigyorog. Szó nélkül a lángba tartottam a csikket, aztán oldalra fordultam. Mellettem ült a támlán. Térdein támaszkodott alkarjával és most az öngyújtót kezdte forgatni ujjai között. Fekete mellény és szürke pulóver volt rajta, aminek a csuklyáját a fejére húzta. –Nyárhoz képest micsoda szeles idő.-pillantott a fák teteje felé és figyelte, ahogy a széltől összezörrenek a levelek. –Rég találkoztunk.-fekete haja a szemei elé omlik. Úgy néz alóla ,mint a gyilkosok az éj takarása mögül. Csak vigyorog. Önelégülten vigyorog hozzá.-Zayn.

-Daniel?
-Kedvünk támadt parkot nézni? Milyen romantikus. Csak nem egy találkát zavartam meg?-néz körbe zavart tettetve.
-Mit akarsz?-tértem a tárgyra.
-Mit is akarok..-húzta szélesebb vigyorra a száját. Hogy fel nem reped az arca..-Jah igen. Megvan. Téged..holtan.
-Miért éppen ezt az időpontot választottad? Nincs még kicsit korán a bosszúhoz?
-Korán? Oh nem. Ahhoz sosincs elég korán Zayn. Később egyébként is programom van. Erről jut eszembe..-csap a térdeire.-Muszáj lenne beszélnem a kis barátunkkal.
-Nem tartjuk a kapcsolatot.-vágok a szavába és elnyomom a cigit.
-Hát persze. Viszont.-felugrik a padról és szembeáll velem. Utálom látni az arcát. Túlságosan gyerek arc még. Danilre nézni olyan mintha az ember magával a sötétséggel nézne farkasszemet. Egy elcseszett ,elmebeteg kölyök akit puszta önzés és gonoszság épít fel. Sokszor gondoltam rá, ha szíven szúrnám vajon vér folyna a testéből, vagy valami fekete trutymó. Valamiért az utóbbit jóval valószínűbbnek tartom.

 –Ez esetben nem tehetek mást.-rámvillanak a ciánkék szemek.-Kénytelen leszek elrontani ezt a kis randit. Pedig hát milyen szép lány. Olyan csodás szemeket is ritkán lát az ember. Hát még azok a gyönyörű szőke fürtök…-sóhajtozik. Szívem kihagy egy ütemet.
-Mit csináltál vele?!-ordítok rá. Ő idegőrlő nyugodtsággal gyújt rá.
-Még semmit..-dünnyögi. Beleszív a cigibe.-A többi rajtad áll.-kifujja a füstöt aztán elfintorodik.-Tudtad, hogy ennek a kis szarnak a füstjében több mint négyezer féle vegyi anyag van. Undorító.-nyomja el a padon és a kukához lépve beleejti, majd az arcomra néz. Látom rajta az elégedettséget. Majd’ felrobbanok. –Indulhatunk?-dönti oldalra a fejét, én pedig mint egy engedelmes kiskutya ,leugrok a padról és a legközelebbi internetkapcsolattal rendelkező helyre vezetem. A városi könyvtárba.

Leülünk és bár úgy tűnik ketten vagyunk ,nem vagyok annyira hülye, hogy ne tudnám Daniel emberei itt ólálkodnak. Őfelsége nem mászkál egyedül.
-Honnan tudjam, hogy jól van a lány?
-Minek pazarolnám rá a drága időmet, Zayn? Csak akkor jöhet szóba, ha esetleg játszanád a rossz fiút. Na akkor megrángatnánk a kicsikét. Csak úgy…motivációnak.-hiszek neki. Mi más választásom lenne.

Beütöm a jelszót. Megjelennek a levelek.
-Hát nem aranyos?
-Ha tudtad, hogy tartom vele a kapcsolatot miért nem tudtad kideríteni, hogy merre van?-tettem fel a következő kérdést.
-Én sem vagyok mindenható Zayn. Megvannak a korlátaim.
-Jah..mint a lépcsőháznak..-dünnyögöm, miközben a kisherceg maga alá ránt egy széket a szomszéd gép alól és új üzenetet kezd képelni. Nem zavarja, hogy látom, csak az arcára fagyott mosollyal száguldoznak az ujjai a billentyűkön.

’Hello Édes! Rég találkoztunk.
Tudod, azt hiszem, mikor kicsit összecsinálva a gatyádat leléptél innen ,itt felejtettél egy jelentéktelen kis apróságot.
Szerintem tudod kiről beszélek. Várj csak. Engedd meg, hogy segítsek kicsit:
Göndör haj, zöld szemek…na? Dereng már?
Bizony vele lesz randim, hisz te faképnél hagytál. Nagy kár.
Csak tudod attól tartok, nehogy túl korán megunjam a társaságát. Mert akkor sajnos segítségére leszek az elsüllyedésben. Mondjuk a föld alá. Mondjuk örökre. Mondjuk ,mint te a húgocskámnak.
Végülis kvittek lennénk, nem gondolod? Érte cserébe nem nagy ár.
De hisz ismersz. Áldott jó szívem van.
Hiszen nem őt akarom. Mit is kezdhetnék vele? Nem. Nekem csak te kellesz Louis Tomlinson.
Engesztelő randit kérek! Gyere el a göndörke helyett.
Nincs sok időd dönteni.
Na nézd csak hogy elragadtattam magam. Rég írtam ennyit bárkinek is. Érezd magad megtisztelve. Pedig már szegény Zayn barátunk is unja már a dolgot. Szívesebben lógatná már a pöcsét a jelenlegi ribanca lábai közé. Hát rövidre fogom. Csakis az ő érdekében.
Ma este 10. Tudod hol találsz. Nem kell kiöltözni.
Remélem ott leszel. Nem szeretem az éttermes randikat ,de ha késel szivi, a barátod kitépett gerincét fogom feltálaltatni.
Csók:
D’

A hideg futkosott a hátamon, ahogy követtem Daniel betűit. Majd végre befejeze. Miután elküldte közelebb húzta hozzám a székét.
-A telefonod. Elkérhetném?-a kezébe nyomtam a készüléket. –Zayn. –Egész közel hajolt. Rosszat sejtettem. - Még soha nem öltem meg senkit. Tudod ,hogy nem vagyok az a fajta. –némán hallgattam Daniel újabb monológját. - Sőt, nem is igazán bírom a vér látványát. De…-pötyögni kezdett a telefonon, majd az asztallapra helyezte. –mivel közel állsz a szívemhez. Esetedben kivételt teszek. –éles fájdalmat éreztem a hasamban. Túl hirtelen történt ,ahhoz ,hogy bármit is felfogjak az eseményekből. Lenéztem. Egy kés volt. Nem tudtam mekkora, hisz csak a markolatát láttam, amit Daniel keze szorított. A vér lassan feketítette el a pulóverem. Hideg volt. Rettentően hideg.

Rádőltem Daniel vállára, mire ő suttogni kezdett a fülembe.
-A halálban ne is reménykedj. Csak nem akarom ,hogy az iménti dolgainkat csiripelni kezdjék a madarak. –a polcok lassan összemosódtak előttem. Senki sem nézett felénk. Egyre nehezebb volt lélegezni. –A halálban ne is reménykedj.-ismételte magát.-Előtted fogom darabokra tépni a barátaid. A szerelmed. A családod. És te szépen végignézed. És élsz tovább ..boldogan. Meglásd, visszasírod még ennek a kis szúrásnak a fájdalmát Zayn Malik. Mert amit akkor fogsz érezni, ennek az ezerszerese lesz.-visszalökött a székre.-A halálban ne is reménykedj.

Daniel benyomta a hívás gombot majd felkelt.
-Ön a Nemzetközi Segélykérő Vonalat hívta….-hallottam a mobilom. Daniel elsétált. Távolról még hallottam a hangját végül teljes lett a sötétség. Nem tudom mennyi idő telt el. Belenyilallt a fájdalom a vállamba. Leestem a székről. Láttam folyni a saját véremet a padlón. Hallottam a sikításokat, és a szirénát, mely minden kiáltást túlharsogott. És akkor valami belső hang azt súgta, most már mehetek. És valóban. A vérveszteség erőt vett rajtam. Megszűnt a fájdalom. Én pedig csak zuhantam.
- Bocsáss meg Louis…

Niall

Nem hiszem el, hogy Liam nem akarja megengedni ,hogy maradjak. Milyen sunyi kis.... és még azt akarja, hogy a vendégszobában aludjak.  Eddig nem zavarta,hogy egy szobában vagyunk,de hirtelen már nem tud elviselni? Kissé szomorkásan elindulok az ajtó felé.

-Hát...pedig azt hittem ,hogy kicsit izgalmasabb éjszakánk lesz.-nézek fel rá.Erre persze köpni-nyelni nem tud. Liam -Liam, milyen kis huncutságra gondolsz?
Hamar rendezi gondolatait,aztán az ajtóra mutat. Már a kilincsen pihen a kezem.

-Liam?-legalább ezt engedd meg nekem-megvárhatom Louist?-a zoknimat kezdem el bámulni.
-Tessék?-mintha nem értené amit mondtam.Talán még én sem értem.
Lassan kifejtem azt ami most tényleg nyomasztja a lelkem. Igen..nehezemre esik bevallani,de hiányzik Louis..a szar poénjai..ahogy minket piszkált folyton és Harry mosolya..Az ahogy együtt volt a csapat.
Azt szeretné hogy maradjak! Úgy mosolygok hogy már fáj az arcom.
-Maszatos az arcod.-érzem meg tenyerét arcomon.
Közelebb araszolok hozzá..most ő csókolt meg? Vagy én őt? Mindegy is. Egy pillanat alatt távolodtunk el egymástól. Liam anyukája meglátott minket. Li utána szaladt.
Ők befogadnak..aztán az anyukája azt látja,hogy csókolózok a fiával?Most biztos kidob..és mi van ha Liamet megutálja miattam? Hogy nézek ezek után a szemébe?

A lépcsőkorlátba kapaszkodva hallgatom a beszélgetést.Danielle-ről is esik szó..aztán rólam..és már csak azt hallom hogy kimondja ,,Szeretem őt." Fülig elvörösödve kuporogtam a legfelső lépcsőfokon.Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. Engem szeret...nem egy lányt és végképp nem Danielle-t. Most olyan boldog vagyok mint, ha 20 csokit bevágtam volna.
Hirtelen megragadta valaki a karomat.
-Milyen kíváncsi vagy..gyere le..
-Liam?
-Hmm?
-Szeretlek!-rávetődöm és szorosan ölelem..csak az ment ki a fejemből,hogy hol is vagyunk.
Legurultunk a lépcsőn és Liam anyukájának lábai előtt álltunk meg.
-Te idióta! Ez meg mi volt? Meg is halhattunk volna.
-De nem haltunk meg.-csüngök rajta.
Lekászálódunk egymásról és beülünk hárman a nappaliba. Sokáig tartó beszélgetésben lesz részünk,de tudom, hogy Liam itt van mellettem.

Harry

Nem tudtam aludni.Holt fáradt vagyok, mert egész éjjel azt figyeltem mikor tör rám a rendőrség. Mindjárt dél. Ideje összedobni valami kaja félét. Végül a palacsintánál maradtam.
A kezeim remegnek az idegességtől. Még néhány óra és..és ott fogok állni azzal a mocsokkal szemben.
-A fene essen bele.-csapom le idegesen a tányért ,ami éppen ezer darabra törik és elvágja tenyerem.
Lemosom gyorsan vízzel és bekötözöm,hogy ne vérezzem össze az ebédem,amikor olyan szép égett és finom. Megettem a néhány szem tekercset aztán eltakarítottam magam után.

Leültem az ágyra és összedobtam egy Nike sporttáskába a pénzt. Előkaptam Louis telefonját és az enyémet , és bedobtam a táskába. Mi kell még? Mi?
Az agyam kattogott, nem hallottam a gondolataim.Minden össze kuszálódott. Már csak a mai nap.Csak a mai és Louis holnap már itt lesz.
Elterülök az ágyon. Mit tudnék csinálni? Amitől nem gondolok ezekre? Hogy tudnám kiverni a fejemből Louis idegesítő vigyorát, akár egy percre is? Mert ha rá gondolok akkor már nagyobb a bátorságom.

Na jó ennek nem lesz így semmi értelme. Lefutottam a lépcsőn és csináltam magamnak egy kávét. Pedig gyűlölöm.
Nem lettem éberebb tőle.

Liamék is ma mentek el. Nem tudom mikor ér haza ezért még csak nem is akarom felhívni. Félek. Csak azt nem tudom mitől. Ki kéne öntenem a gondolataimat a kukába. De már mindegy is. Nincs visszaút.

Louis

Itt ez az üzenet.Ami Zany fiókjából jött ,de százszázalék hogy nem ő írta. Ha nem megyek el oda, akkor Harry, Zayn, Liam és Niall...Nem,nem, nem... Visszaírjak? Hol van Zayn? Mégis hogy történt ez meg? És..Zayn..Ugye nincs semmi baja? Nincs semmi bajuk? Az az idióta szemét...Lesétálok a pulthoz. Megint ugyanaz a pincércsaj van.
-Köszönök, mindent..-csapom le a pénzt elé és kiviharzok. A házig szaladok, bár a tüdőm ki akar szakadni a helyéről,de ez most mindegy.
Olyan erősen belerúgok az ágyamnak nevezett romhalmazba,hogy egy hangos reccsenéssel összenyeklik. A ruháim felé veszem az irányt. Felcsapom a vállamra a táskát és kisétálok az épületből. Még most el kell induljak,ha odaakarok érni. Főleg mivel gyalog vagyok. De mihez is fogok kezdeni? Mit csináljak? Mit tehetnék egyes egyedül?
Még mindig nem tudom.
Ajánlom annak a szemétnek,hogy senkinek ne essen semmi bántódása.

Mindjárt szarrá fagyok. Mi van a nyárral? Vagy már az időjárást is nekem kellene szabályozni?
Legalább akkor mindig jó idő lenne.

Niall

-Elnézést..hogy így közbeavatkozok..meg minden..de..Liammel nincs semmi baj. Tudom ez furán hangzik,de..a jegyei lehet hogy romlottak,de vele nincs baj. Ő mindig jó és sokat is tanul, és finomakat szokott főzni. És az hogy...hozzám vonzódik..az.Nem rossz..mármint én..Én is vonzódom a fiához..És kérem ezért ne dobjon ki innen, mert isteni lekváros kenyeret csinál és vétek lenne kihagyni..Szóval amit mondani akartam az az, hogy Liam ugyanolyan mint volt.Csak..a párja változott..-úgy belekavarodtam ebbe az egyetlen mondatba, hogy az nem igaz. Ráadásul megint elpirultam.
-Hát..én ..Liam gyere csak egy percre. -kimentek a konyhába de innen is jól hallom mit beszélnek.
-Én elfogadlak téged úgy ahogy vagy, mert mindig is az én fiam leszel.Ráadásul az a fiú.Niall..hát valami tünemény.
-Danielle-re is ezt mondtad.-biztos forgatja a szemét..
-Tudom,de amiket róla meséltél..
-Én nem meséltem róla neked..Niall!
-Ugyan-ugyan..Mindenesetre..Apádnak is tudnia kell... A te szádból kellene hallania a dolgokat.

Megkönnyebbültem. Nem utálják ki Liamet miattam és én is maradhatok. Liam anyukája igazán megértő,ha ezt az én apámnak kellene elmesélni azt hiszem agyonverne a saját kezemmel.Csak viccelek.Apa és anya nagyon kedvesek és már meséltem nekik az én idióta szobatársamról, a bökkenő az hogy ők nem tudják, hogy vele járok. Majd meg kell Liamnek mutatni Írországot. Biztos tetszene neki.Ha majd minden rendbe jön mindegyiküket áthívom. Csak jönne már vissza Louis.

Liammel fölbaktatok a szobájába. Amúgy igazán aranyos szobája van.Zöld falak, egy íróasztal, a polcokon könyvek, néhány szekrény.Mégis olyan Liam hangulata van. 
-Liaaaaaaam!-vetődöm -a mai nap már vagy huszadszorra-az említettre.
-Neked meg mi ez a szeretet hiányod?
-Bajod van vele?-nézek fel rá a mellkasáról.
-Nincs..

Csak nézem azokat a gyönyörű szemeket.Rabul ejtenek. Egyre közelebb kúszok míg ajkunk össze nem ér. Most már senki sem zavar meg minket. Nyelve lassan simogatja enyémet,majd hirtelen szakad el tőlem. Homlokát az enyémnek dönti.
-Niall...Itt nem csinálhatjuk..
-Mégis mire gondolsz..?-húzom agyát.
-Te is tudod..Mondjuk nem hittem volna,hogy már pusztán egy csóktól kikészülsz.-tekint le gatyámra.
-CSESZD MEG PAYNE!


Harry

Mindjárt öt óra. Már régóta a falon lévő órát bámulom.Mit mondjak majd először Louisnak? Vagy mit fog csinálni Daniel? Vajon..lesznek testőrei? Egyáltalán..tudni fogja, hogy ki vagyok? Olyan fura ez az egész. Mert ha megkérdezi valaki tőlem 3 hónappal ezelőtt..lassan már 4...,hogy mit fogsz csinálni majd a mai nap időpontján..akkor nem azt válaszolnám,hogy egész nap ülök egy óra előtt majd elindulok este kilenckor kifizetni azt a személyt aki tönkre tette Zayn és Louis életét.Mindezt azért hogy békén hagyja  őket és hogy a fiú aki számomra nagyon fontos visszajöhessen.
Meguntam az óramutató bámulását. Felsétálok a fürdőbe.Magamra zárom az ajtót, pedig tudom, hogy senki nincs itthon. Most jólesne egy fürdés, hogy kimossam az idióta gondolatokat magamból. Ledobálom magamról a ruhákat és megengedem a vizet.
Telenyomom tusfürdővel és megvárom míg teljesen fel nem ér a hab a fürdőkád pereméig aztán beszálltam.
Félek...
-Félek Louis...-belefekszek a vízbe.Visszatartom a levegőt. Addig sem gondolkozok...ilyeneken.
Hallom ahogy a cseppek  belecsapódnak a vízbe. Hallom a szívverésem. Ezek megnyugtatnak.Már is oldódott egy kis feszültség.
Régebben , ha féltem akkor mindig Louishoz szaladtam. És ugyanígy ő is. Ott voltunk egymásnak.Ketten a világ ellen.

Mikor már teljesen eltűnt a levegő a tüdőmből, felültem. Megmostam az arcom. Még fél órán át ültem ugyanígy, míg ki nem hűlt a víz.

Megszárítkoztam és felöltöztem.Hogy valami hasznomat is vegyem, fogtam a várostérképet és bejelöltem az útvonalat.
Még mindig remegek.Próbálom helyrepofozni a lakást,de csak összetörök mindent.Leszedem a régi fotóalbumokat a szekrényemről. Ezekkel ütöm el az időt míg rájövök el kellene indulnom.Bezárom a házat és beülök a kocsiba.

Rádobom a táskát az anyósülésre és a kezembe veszem a térképet. Ráadom a gyújtást és már ki is kanyarodtam az utcából.

Louis

Ki gondolta volna,hogy ez a város ilyen hatalmas. És úgy sétálni,hogy közben a zsarukra is kell figyelni, nehéz. Most egy buszmegállóban pihentem meg. Innen még 1 óra gyalog és már így is fél kilenc múlt. Nekem is a város legtávolibb pontján kellett bujkálnom. Mekkora barom vagyok.
Daniel meg most már tényleg kiérdemelte a legnagyobb idiótafaszkalapbarom címet.
Eddig pihenhettem , el kellene indulnom vagy nem érek oda.Sietős léptekkel álltam odébb.Ne félj Harry, mindjárt ott vagyok.

Az utcák kihaltak, csak néhány autó húz el mellettem.Még megbosszulom egyszer azt amit te tettél velem Daniel.
És mit is csinálok,ha odaérek? Talán tényleg elenged minket, hogy majd tovább kínozhasson, vagy..vagy megöl..minket. Na azt már nem..Harryhez egy ujjal se érj hozzá! Vagy megöllek.
Fogcsikorgatva sétáltam végig az összes utcán míg oda nem értem. Ledobtam egy bokorba a táskám.
-Hát újra találkozunk te mocsok...

Harry

Már csak  pár saroknyira van. Itt jó lesz.Ha itt lerakom az autót akkor 20 perc séta és már ott is vagyok.A táska súlya mindig Danielre emlékeztet.
Egyre közelebb és közelebb érek minden lépéssel. Most már elszállt minden félelmem. Inkább csak a remény hajtott.Louis hamarosan újra látlak!
Innentől csak föld út van.Elvileg ez egyenesen az elhagyatott gyárhoz visz,amiről az a szemét beszélt.
Csak az én lépteim hangja visszhangzott , már rég hátrahagytam a zajos várost. Már nem kell sok és ott vagyok.
Vajon állja a szavát? Nem..egyáltalán nem érdemes ezen agyalni. Már túl késő van ahhoz,hogy ezen gondolkodjak.
Mire értelmesen helyreráztam a gondolataimat , már oda is értem. Tökig érő gaz mindenhol. Néhány szürke, omladozó épület. Közülük a legnagyobb a találka színhelye.
-Huhh...vágjunk bele..

Próbáltam nem kidönteni az ajtót,de amilyen állapotban volt elég nehéz volt.
-Gyere erre..-ragadott karon két pasas. Tudtam ,hogy nem jön egyedül.
Egy teremszerűségbe vezettek. Középen egy rozoga asztal.Mögötte egy fekete hajú srác ült. Ő lenne Daniel..? Velem egykorúnak tűnik,mégis olyan kisugárzással bír.
Lábait az asztalra fektette és játszik a telefonján.Mintha nem vette volna észre, hogy én is itt vagyok. Megszólaljak? Vagy inkább hagyjam és várjam meg míg ő észrevesz?
Összerezzentem hangjára.
-Hello, Harry!-ez tudja a nevem...
-Hello..
-Hoztad a pénzt?
-Persze itt is va..-ekkor elvette tőlem egy gorilla és odavitte a sátánfattynak.
Valami itt nem stimmel..honnan tudja a nevem? És ő nem úgy tudta,hogy Louis jön? Nem értem..
-Akkor ahogy megegyeztünk igaz?-nézek rá.
-Természetesen..Nem.Mivel én Louissal szerettem volna találkozni...Olyan kis naiv vagy. Te tényleg elhitted,hogy ezzel mindent megoldottál- ne mond ezt...-pedig ezzel csak rontottál a helyzeten..-ne...Louis..most mit csináljak?

2015. augusztus 4., kedd

Párhuzamos érzelmek-48*!


Kivételesen nem egy év elteltével itt a következő szösszenet. Reméljük a jövőben is tudjuk tartani magunkat nagyjából a hasonlóan idegkímélőbb időintervallumokhoz XD Jó olvasást! :D +16

Harry

Így év végére ,mindenkinek sikerült lerontania az átlagát…még Liamnek is. Persze kivételesen ez nem a mi hibánk, hiszen annyi szarság összejött, hogy ez a legkevesebb, ami most foglalkoztat.
Hétfőn van az évzáró. Érdekes lesz az biztos.

A fogkefémmel a számban matatok a szekrényemben ,hogy megtaláljam a zakómat. A legtöbben utálnak kiöltözni, én sem mondom ,hogy a szívem csücske lenne az ing és a fekete nadrág ,de eddig még senki nem halt bele.
Rádobálok mindent a forgószékem háttámlájára ,aztán visszaballagok a mosdóba.

Fogmosás után még nézem magam egy darabig a tükörben.
Még a tükörképemet is üresnek látom. Mint akiből kiszívták az életet. Mégis ezerrel lobog bennem valahol mélyen a remény. Louis hazajön. Vissza fog jönni.
Persze ha hihetek egy olyan féreg szavában, mint amilyen Daniel. Az egyszer biztos, hogy szinte korlátlan befolyással rendelkezik a rendőrségnél is.

Ha meg lesz a pénz, tisztázza Louist és elismerik, hogy Eleanor Calder öngyilkos lett.
Így egyeztünk meg. Hát nincs más hátra ,mint vakon bizakodni.
A szobámban elhasalok az ágyon és valahogy magamra szenvedem a takaróm. A ház ismételten kong az ürességtől. Gemma még Mollyt is magával vitte, mondván, ki tudja mikor tudok időt szakítani rá. Igaza van.

Visszhangzik, ahogy az autók elhaladnak a ház mellett. Jobb lesz, ha minél gyorsabban elalszom.
Sok dolgom lesz a napokban.
Vajon holnap az igazgató a záróbeszédben megemlíti a Tomlinson-Calder incidenst is?...

Louis

Bejártam a környéket. Nem bírtam csak úgy ücsörögve kivárni a presszó nyitását, különben felemésztenek a saját gondolataim. Elég elcseszett egy városszeglet ez, de nekem annál jobban megfelel.
Elsétáltam egész a jelenlegi munkahelyemig, ahol persze név nélkül, mondhatni feketén alkalmaznak…történetesen minimál bérért ,de hát.
Így is szerencsém volt.

Nem mentem egész közel ,véletlenül sem akartam összefutni drága főnökömmel, aki ha nem tetszik neki valami úgy pofán csap ,hogy este még abban a hajszálrepedésekkel teli tükrömben is meg tudom számolni mind az öt ujjának a nyomát az arcomon.
Persze egy szavam sem lehet. Hát elviselem. Jól tudom: ez akkor sem élet és nem hiszem, hogy sokáig bírom ezt még így folytatni. 

Ahogy lassan ballagok az út mellett ,fel-felpillantva ,észreveszem a két rendőrautót, amint üresen, magukban villogva, csendben állnak a munkahelyem előtt.
-Mi a fasz…-csúszik ki a számon. Vasárnap van. Mit keresnek ezek itt. Az lehetetlen ,hogy miattam jöttek volna. Ilyenkor csak a főnök van benn és…

De hát tessék..itt az alkalom. Házhoz jön a végzet. Itt az ideje ,hogy véget vessek ennek.
Még ha csak a rács mögül is, látnom kell az arcukat.
Lassan elindulok a piros-kék fények irányába. Annyi ésszel én is rendelkezek, hogy felfogjam, egy olyan szerencsétlennek mint én, esélye sem lesz meggyőzni a bíróságot az igazáról. Én…Daniellel szemben. Veszett ügy. Nincs más hátra, mint beletörődni.

Megtorpanok. Éppen az út kellős közepén. Anyám arca rajzolódik ki előttem. Mint az elfuserált amerikai filmekben ott ülök vele szemben kezemben a fekete telefonnal , ő pedig az üvegfal másik oldalán sír. Vajon tényleg szeretném látni az arcukat? Anyuét, a lányokét ..Harryét…
A szemükbe sem tudnék nézni. Nem vagyok ártatlan a rohadt életbe, de nem öltem meg senkit.
Rám dudál egy kamion és áthajt az ellenkező sávba, én pedig magamhoz térve hátra ugrok.
Nem fogom megtenni. Nem fogom hagyni ,hogy hivatalosan is kikiáltsanak azzá, aminek már így is gondolnak. Nem vagyok gyilkos!

Egyenesen haza mentem. Elzárkóztam a világ elől. Jobban utálom magam, mint bármikor. Nem vagyok biztos ,abban mi lenne a helyes megoldás. De hogy őszinte legyek, már nem is nagyon érdekel.

A délutánt otthonom renoválásával töltöttem. Ha már kiharcoltam és megnyertem a rengeteg hajléktalan elől ezt a remek kis odút, megérdemli ,hogy kinézzen valahogy.
Ez körülbelül annyiból állt ,hogy bedeszkáztam a kettérepedt ajtót és egy szakadttá hordott pólómmal áttöröltem a feltöredezett járólapot.

Majdnem megfulladtam a mocsokban és mikor a leszakadt szekrényajtóra került a sor, ami csak élettelenül lógott ,már nem tudtam mit kezdeni magammal. A végére csak annyira ideges lettem hogy belerúgtam egyet így végérvényesen búcsút mondhattam neki. Mindegy. A ruháim mind a mai napig a szekrény tetején vannak a sporttáskában. Sőt még a kitört ablakok sem zavarnak, bizonyos szempontból még előnyösek is lehetnek. Például ,ha a szétrozsdásodott gáztűzhely úgy érzi ennyi volt és ereszteni kezd, nekem meg van egy kis szerencsém, akkor a gáz kiáramlik az ablakon én pedig életben maradok. Bár lehet ,hogy nem is kéne ennek annyira örülnöm..

Villany történetesen nincs. Ha nagyon muszáj van nálam pár öngyújtó ,de általában én is a Nappal együtt megyek lefeküdni. Így a legegyszerűbb.
Hamar vizet melegítek a kádba. Fürdés után belebújok a pizsamának kijelölt melegítőgatyámba, aztán elterülök az ágyon ,ami had jegyezzem meg kiemelkedően tiszta. Különben nem lenne hozzá gusztusom belefeküdni.
Hulla fáradt vagyok és mégsem bírok elaludni. Az agyamat lehetetlennek bizonyul kiüríteni. Annyi minden kavarog bennem ,most mégis egyetlen személy vette át az irányítást.

Pörögnek a fejemben a képek. Ahogy vigyorogva hátrafordul, ahogy levágja azt az értetlen arckifejezését, ahogy mérgesen néz fel rám, mert kinevettem mikor elesett, mikor elvörösödött, mert Gemma lefényképezett minket a fürdőben, ahogy aggódó tekintettel fogja meg a kezem ,ha elbambulok.
Szinte érzem magamon az érintését. És éget. Lassan a szelíd emlékeket egész más jellegűek váltják.
Lehunyom a szemeimet és szabadjára engedem a fantáziám. Megérintem az arcomat, mintha csak Harry kezét érezném. Hüvelykujjam végighúzom a számon, visszaemlékezve a csókokra. Tenyerem tovább halad a mellkasomon. Végig Harry arcát látom magam előtt. Végigsimítok a hasamon és elérek a nadrágomig.

Kipattannak a szemeim. Elkezdtem kapkodni a levegőt.
-Harry…-ejtem ki halkan a számon. Mennyi idő is telt el azóta? Kár számolni a napokat.
Felülök és kapkodva oldom el nadrágomon a kötőt.
Visszadőlök az ágyamra. Jobb kezemet a nadrágomba süllyesztem ,míg a ballal hátratűröm a szemem elé csapódott tincseket.

Lassan kezdem el mozgatni a kezem. Az ujjaim hidegek. Fázom, de ez nem tart soká. Testem lassanként felmelegszik.
Harry szemei előttem vannak arról az éjszakáról. Pontosan fel tudom idézni azt a tekintetet. Minden másodpercre emlékszem ,ahogy fekete pupillája átvette az uralmat a zöld íriszek felett.

Zihálni kezdek. Emlékfoszlányok ezrei rohamozzák meg az agyamat.
Bal kezemmel belemarkolok a hajamba.
-Harry..-nyögöm egyre többször. Egész testemben remegni kezdek.-Harry..
Kiveszem a kezemet ,elengedve összekócolt hajam és tenyérrel felfelé a szám elé kapom.
Nem kell hozzá sok idő a forróság szinte szétfeszít és én utat adok neki.
Alig telik bele néhány percbe, nem tudom magam tovább késleltetni.
Felnyögök.
Hátam ívbe feszül egy pillanatra majd testem ernyedten omlik szét az ágyon.

Kapkodom a levegőt, meg sem próbálok megnyugodni. Miután beletöröltem mindent az amúgy is bemocskolt nadrágomba bal kézfejemről is letörlöm a nyálat, de arra már nincs energiám ,hogy lecseréljem eláztatott gatyámat.
Egyszerűen lehúzom magamról és azon elmélkedve hogy ezt az elején kellett volna megtennem, reménykedem hogy nem fázom meg az éjszaka folyamán.

Harry

Nem megy. Képtelen vagyok elaludni. Nem is csoda hisz nem keveset szunyáltam..egész nap. Végigsimítok magam mellett az ágyon.
-Itt kéne lenned..-suttogom, majd hanyatt fordulok és bámulni kezdem a plafont. Szabadjára engedem a gondolataimat, az utolsó emlékeimet Louisról. Látom magam előtt a vágytól izzó tekintetét, érzem az érintését a bőrömön ,amitől kiráz a hideg. Visszaemlékszem hogyan csókolt akkor éjjel. Abban a csókban benne volt minden. Félelem, aggodalom, kétségbeesés, ugyanakkor égetett a vágytól, ott bujkált benne a remény és ezzel a csókkal végérvényesen letisztázódott bennem ,hogy szeret.
beharapom a számat. Akarom azt a csókot. Érezni akarom Louist.

Egyszerűen fáj a csend. Szinte fizikai fájdalmat okoz. Hirtelen cselekszem.
Leveszem az alsómat és az ágy végébe rugdosom. Jobbra fordítom a fejem ,miközben magam köré fonom ujjaimat. Tekintetem egybeforr a sötétséggel. Felsóhajtok. Testem már nagyon igényelte a törődést, hisz mióta Louis itt hagyott nem értem magamhoz.
Azt akartam ,hogy az ő érintésére emlékezzen testem minden porcikája és az ő érintését kapja legközelebb, mikor újra itt lesz.
De azt hiszem már nem bírom tovább.

Mozgatni kezdem a kezemet. Testem automatikusan kezd fel-le mozogni az ütemre.  Minden lélegzetvételemet visszaverik a falak.

-Lou…gyorsabban…-nyögök fel kis idő elteltével. Összeszorítom a szemeimet és rászorítok a lepedőre.
Egyszer-egyszer megrándul a testem. Hajam izzadt homlokomhoz tapad. –Lou…is..- túl hirtelen harapok a számra és azonnal megérzem a kellemetlen fémes ízt.

Nincs időm még egyszer elsuttogni Lou nevét, mert még levegőt is elfelejtek venni egy pillanatra mikor végigárad bőröm alatt túlfűtött vérem.
Nem tartott soká.

Kiveszem a kezem a lábaim közül és mozdulatlanul hagyom ,hogy élvezetem maradéka tenyeremről a lepedőmre folyjon.
Hirtelen kerít hatalmába a mélységes üresség. Ahelyett hogy megnyugodtam volna ,csak még jobban össze vagyok zavarodva.
Tüdőm még nem jutott elég levegőhöz. Mellkasom ugrálni kezd és a könnycseppeket is megérzem végiggördülni az arcomon. Lenyalom a vért a számról és kelletlenül lenyelem.

Szánalmasnak érzem magam. De úgy tűnik a rengeteg felgyülemlett feszültség ,most utat tör magának. És én hagyom. Zokogni kezdek. Sírok, mint talán még az óvodában sem tettem. Eddig a puszta gondolatát sem engedtem felvetni, de most hangosan kimondom és hangom visszhangot ver a sötét házban.
- Életben vagy még egyáltalán Louis Tomlinson?

***

Reggel még mindig éreztem a fémes ízt a nyelvemen. Első dolgom volt lezuhanyozni.
A tegnap este járt a fejemben és az, hogy mégis hogyan kérdezhettem ilyet magamtól? Louis jól van. Legalábbis ajánlom neki. Mindegy,értelmetlen ezen agyalnom. Már csak két nap. Ennyi választ el tőle.

Vagy saját kényszerből, vagy a forró cseppek lazító hatására, de úgy bemeséltem ezt magamnak, hogy szerdáig meg sem fordult más a fejemben.
Megtörölköztem és felkaptam magamra egy alsót és egy pólót, hogy ne fázzak meg. Becaplattam a szobámba és az órára pillantottam. Nem tudom hogy sikerült 3 órán keresztül áznom, de az biztos, hogyha nem sietek akkor elkések az évzáróról.
Magamra kaptam a zakót ,a nadrágot és azt az ocsmány cipőt.
 Még pont időben. Az osztályban elkaptam Niallékat.Éppen valami sütit tanulmányoztak.
-Sziasztok.-Ülök a padra.
-Szia! Hát te hol késtél?-kérdezte Liam.
-Hát kicsit ..tovább tartott minden, mint ahogy azt én elképzeltem.
-Kérsz?-mondta teli szájjal a szőke.
-Nem, köszi.-levágott nekem egy „tetudod” fejet.-Hol van az osztályfőnök?
-Elvileg valaki rosszul lett ezért kicsit késik.
-Hála az égnek...és hol van Zayn?
-Ki tudja? Lehet be se tolja a képét...
-Ohh hallom valaki engem emleget...-csapódik mellém a fekete.
-Csak a halál..-nyammogja Niall.
-Az én vagyok szóval...Harry beszédem van veled..-ragad karon és egy csendesebb sarokhoz ráncigál.
-Őszintén válaszolj.
-Oké.
-Nem csináltál semmi hülyeséget, ugye?
-Mi ez most ilyen hirtelen?
-Csak a suliújsághoz szegődtem és valami szaftos cikket keresek.-cincogja.
-Haha.
-Komolyan.
-Nem..nem csináltam semmi olyat, ami rád tartozna.-sétálok vissza Liamékhez.
-Miről beszélgettetek ami ilyen titkos?-érdeklődik Ni.
-Semmiről,csak Zayn a napi hülyeségét rajtam verte le.
-Megértelek..én is tapasztaltam ezt Liamnél.
-Természetesen..-forgatja szemét a magasabb.

Ekkor betipegett az ofő. Elmondta amit eddig minden év végén. Felsorolta a kitűnő tanulók nevét és szóba került Eleanor is. Louist nem említette.
Kisétáltunk az udvarra és végigálltuk az igazgatónő igazán untató szövegét. Itt már nem volt több szó Eleanorról.
Visszatérve az osztályba kiosztották a bizonyítványokat ,csak egy maradt az asztalon.
"pedig már egészen helyrepofozta a matekját"-gondoltam miközben kisétáltam a tanár elé és elvettem azt az utolsót. Louis-é. Mindenki ledöbbenve nézett és mielőtt bárki bármit kérdezhetett volna tőlem kimentem a teremből.

A kezemben tartott füzetszerűség még több reményt adott, ahhoz hogy megtegyek minden tőlem telhetőt.
Karomra hajtottam a zakót és egy közeli parkba siettem. Ahogy körülnézek mindenhol csak gyerekek, öreg házaspárok vannak.
Egy ismerős hangra felriadtam.
-Szép kis előadást nyújtottál, Styles.
-Kössz szépen.-Leül mellém és rágyújt.-Amúgy honnan tudtad hogy itt vagyok?
-Nem tudtam.
Egy halk ’o’ hanggal válaszoltam.-Egyébként.-folytatta.-Még mindig véghez viszed a terved..nem igaz?
-Erre nem válaszolok.
-Szóval igen..
-Figyelj..-állok fel.-Mi a faszért érdekel ez téged egyáltalán? Nem akartál segíteni, hát akkor ne segíts. Leszarom! Megoldom magam is!
-Higgadj le! Én kérdeztem, mert engem igenis érdekel hogy mi van veled és Louisszal.
-Hát akkor segíthettél volna!
-Minek? Hogy meghalj?
-Nem haltam volna meg!
-Peeersze, Daniel pont arról híres, hogy megkíméli az ilyen idióták életét!
-Baszd meg! Eleve te keverted bele!-hirtelen bántam meg mindent, amit mondtam.
-Cseszd meg tudod!

Zayn elviharzott. Ezt is elintéztem..


Zayn

Hogy mondhat valaki ilyet?! Még akkor is, ha igaza van. Ha meg akar halni hát tessék. Nyugodtan.
Visszaértem a koleszba és hátamra kaptam táskám. Vagyis az utolsót, ami itt maradt. Ma kell leadni a kulcsokat. Amit én meg is teszek ahogy leértem a lépcsőn. És így az ünneplő ruhában elkullogok az új ,”szobámig” .Első dolgom lesz átöltözni.

Az úton Harry-n járt az eszem.Ez készül valamire. Nem tudom hogy tarthatnám vissza. Nincs ötletem.
Talán beszélnem kéne erről Louisnak. Most van este 6. Vagyis már otthon kell lennie.
Bevágom a szobaajtót és letépem magamról ezt a gyökér zakót, az inget és az idióta nadrágom.
Felkaptam egy kinyúlt, szemétbe való pólót aztán leültem és előkaptam a laptopom.
Megint üzenek Louisnak. Mint ahogy mindig.
Megírom neki hogy lényegében az egész évzáró egy nagy szar volt. És leírtam neki Harry mit csinált délután. Aztán azon még gondolkoztam, hogy elmondjam neki mit tervez Harry. Vagyis az én elképzelésemben.
Végül arra jutottam, hogy nem. Végül is, Harrynek nincs meg a telefonszáma és nem is tudja hogy érhetné el. Így nem hiszem, hogy sokra menne.
Aztán egy rövid helyzetjelentés a másik két hülyéről.
Lecsapom a laptopot. Remélem, elolvassa és üzen is valamit.


Louis

Nemrég jöttem el a melóból, most fél nyolc van; már megint plusz munkát kaptam. Most teát iszok a kávézóban és az újonnan jött üzenetet olvasom Zayn-től. Harry délutáni akciója..eléggé meghatott. Azt hiszem megjött a menzeszem. Vagyis.. ha már ennyitől elérzékenyülök, akkor nagyon nagy bajom lehet.

Aztán tovább olvastam. Az a két hülye. Minden rendben van a srácokkal. Gyorsan válaszoltam Zaynnek.
Hiányoztok srácok.
Hát ez is meg volt. Talán nem kellene irkálnom Zaynnel,mert lehet, hogy ez így nehezebb. Ez sem tarthat örökké.
Lassan kullogok kis odvam felé és mire feleszmélek, már ott vagyok.  Jó lenne, ha pihennék is.
De nem megy. Csak ide-oda forgolódva fekszek a kanapén.


Harry


Kedd van. Daniel írt. Nem 4-kor hanem este 10-kor akar velem, vagyis Louisszal találkozni.
Egész nap remegő kézzel végzem a házimunkát aztán mikor az óra este 7et mutat, elindulok.
Kocsimmal messze parkolok le. A baseballsapkát szinte az arcomba nyomom. Nem kell nekem az hogy valaki észrevegyen.
Felmérem a terepet. Végül úgy döntöttem hátul surranok be. Elkerültem a kamerákat. Ha minden igaz, akkor a legfelső emeleten van.

***

Fél 1 múlt. Szerencse hogy pár karcolással megúsztam az egészet. Ha az a kettő korcs nem lett volna, most az egészet elhozhattam volna.
Mit tegyek?  Épp most értem haza apámtól…Akit épp most raboltam ki... 

Már egy hete figyeltem a házat és ha most nem bukok le, akkor hálát adok az égnek.Vagyis legalább holnap estig ne bukjak le. Utána meg nem érdekel. Az apám egy faszkalap. Itt hagyta anyát egy nála majd 10 évvel fiatalabb nőért, aki csak a pénzéért szereti. És amennyi milliója van azt a keveset, amit elvettem nem is fogja észrevenni.

De ez még így is édes kevés. Nincs más választásom. Beszélnem kell Taylorral.