Váratlan fordulat -49*

Szia mindenki! Meghoztuk az újabb részt ! Megpróbáltuk összeszedni magunkat. Jó olvasást kívánunk!

Liam

-Nem!
-De!
-Nem! Ki van zárva!
-Te mondtad ,hogy maradjak!
-Visszavonom! Menj csak haza anyukádhoz…
-A-a.
-Akkor bérelj magadnak lakást!

Mióta hétfőn leadtuk a kulcsokat Niall a nyakamon lóg. A szó szoros értelmében, ugyanis itt van…a lakásomon. Vonattal jöttünk haza, már akkor gyanakodtam. Furán csendes volt. A másfél óra alatt alig szólt hozzám. Erre tessék. Most meg itt ül az ágyamon ,tömi magába az anyám által gyártott lekváros kenyereket és közli ,hogy itt fog maradni. Csak úgy simán.

-Úgy egyeztünk meg ,hogy a hétvégére foglalod le a jegyeket.-idegesen rovom a köröket a szőnyeg körül.
-Anyukád aranyos.-megállok és gyanakodva nézem a szőke arcát.
-Ezt azért mondod, mert ízlik a kaja. –vállat ránt és somolyog.

Ahogy beléptünk az ajtón anyám nem győzött minket agyonölelgetni. Persze telefonon szóltam neki Niallról és történetesen odáig is volt meg vissza ,hogy ketten jövünk és végre hozzánk is eljön az egyik barátom..jah..az egyik. Amúgy is ez csak kényszerhelyzet.
Nem vagyok valami hangos társaság, de anyu gyakran van egyedül. Apu sokat utazik. Erre most rögtön ketten toppanunk be ,hogy felderítsük a szürke hétköznapjait. Ha jobban ismerné Niallt…

-Nem mondod el neki…?-a szőke fürtök eltakarják a szemét ahogy a tálca kenyeret figyeli.
-Micsodát?-mintha nem tudnám. Csak reménykedek, hogy nem arra gondol.
-Minket..-emeli rám végre égszínkék tekintetét. Megrázom a fejem.
-Az nem ilyen egyszerű.-túrok a hajamba ,miközben mellé huppanok az ágyra.
-Én is tudom..Szerinted..szerinted meg fogja érteni hogy..?
-Nem tudom Niall. –Mindketten a térdünket bámuljuk. –Azt sem tudom ,hogyan kezdjek bele. Meg aztán az apám…-úgy néz rám mintha tőlem várná a világ megváltást. -El fogom mondani. Tudniuk kell. Ne aggódj. Megoldom. –sóhajtok fel.
-Ühüm..Te ,Liam!
-Hm?-hangja felvidult és érdeklődve fixírozza a sötétkék ágyneműt.
-Ebben az ágyban hogyan fogunk ketten elf..?
-Verd ki a fejedből!-ugrok fel mellőle.-Pofás kis vendégszobánk van, amit akár most is igénybe vehetsz. Ott a tálca! Vidd magaddal nyugodtan!
-Este azért átjöhetek?
-Dehogy jössz!
-De hát egész évben össze voltunk zárva.
-Pontosan!-a kezeibe nyomom a tálat a maradék két szelet kenyérrel.
-Hát..-indul el az ajtó felé.-pedig azt hittem ,hogy kicsit izgalmasabb éjszakánk lesz.-néz felém azzal az ártatlan arccal. És akkor még nekem kell zavarba jönnöm?!
-Niall…-sziszegem és az ajtóra mutatok. Kell egy kis idő.
-Liam?-keze már a kilincsen.-megvárhatom Louist?
-Tessék?
-Louist..addig maradhatok amíg ..visszajön? Csak..jó lenne tudni ,hogy minden rendben van..mikor majd elmegyek..-egész suttogássá halkul a hangja.
Óvatosan hátrébb húzom a könyöke alá nyúlva.

-Nézz rám. Niall!-végre felemeli a fejét.-Addig maradsz amíg szeretnél. Nemsokára helyre áll minden. Meglátod.-vigyorgok rá ,mint a tejbetök.
-Te szeretnéd hogy maradjak?-csillognak rám azok a hatalmas szemek. Nem tudok mit felelni.
-Maszatos az arcod.-hüvelykujjamat az érintett felületre simítom. Kitartóan simogatom Niall arcát ,mikor az ő tenyerét is megérzem az arcomon. Közelebb totyog hozzám. Arra számít, nem veszem észre. Reménykedve bámul a szemeimbe ,mire számat lassan az övéhez érintem.

A sors nem várja meg míg kiteljesedik a csókunk, mert az ajtó kinyílik.
-Liam elkezdtem kipakolni a bőrönd…- szétröppenünk mint a madarak a puskaszóra. Még két mondatot sem váltottam az anyámmal. Még meg sem öleltem igazán. Erre mi az első dolog, amit lát miután a fia hazaért..hogy egy másik fiút szorongat a kezei közt.

A szája elé kapja a kezeit, de ijedtség helyett inkább csak meglepettség van az arcára írva. Aztán végigsimít a felsője alján és alsó ajkát beharapva fordít hátat.
Én meg csak bámulok ledermedve.
Niall megszorítja a karomat ,mire pislogok kettőt és utána indulok.
-Anya!-a lépcső alján áll mikor hangom utoléri. Fentről nézek rá ő pedig zavarodottan fordul felém.-Anya..nézd..
-Liam..kisfiam én ..
-Várj.Csak hallgass meg. Csak egy szóra anya kérlek legalább hallgass végig.-indulok lassan lefelé mintha félnék hogy elszalad ha a közelébe érek. Bólint én pedig belekezdek, bár még magam sem tudom mit akarok mondani.
-Mióta? Mióta tart ez köztetek?-túl gyakran pislog és erősen gesztikulál. Látszik rajta mennyire ideges.
-Majdnem egy éve..
-És miért nem..Liam miért nem szóltál, kisfiam. És különben is mi lett azzal a helyes lánnyal? Olyan boldognak tűntél vele kicsim.-szánakozva simogatja meg az arcom mikor elé érek, de eltolom magamtól a kezét.
-Anya Daniellének én egy senki voltam. Nem szeretett igazán. Ahogy én sem őt. Azt hittem. De nem. –anya újra bólint.
-És akkor most..te..ti..?
-Nem tudom. Azt akarod kérdezni meleg vagyok-e ,nem igaz?
-Csak annyira furcsa..te sosem. Nekem sosem tűnt fel, talán nem figyeltem rád eléggé.
-Anya..anyu.-megfogom a vállait.-kérlek ezt ne csináld. Ne okold magad. Ez nem egy betegség. Tudod..én is úgy kezeltem az elején, mintha az lenne. Szabadulni akartam és gyűlöltem az egészet. Niallt és főként magamat. De aztán végül felfogtam, hogy szerelmes vagyok. Életemben először. Amire azt hittem korábban, kiderült hogy valami elvakult rajongás Danielle iránt. És ne kérdezd most hogyan tovább mert nem tudom.-olyan gyorsan hadartam, hogy abban sem voltam biztos, fel tudja fogni a szavak jelentésést.- De abban biztos vagyok, hogy nem fogom elengedni. És felhozhatsz nekem bármiféle szöveget vagy próbálkozhatsz akár az orvosoknál is, anya, ez nem gyógyítható. Szeretem őt.  -ebben a pillanatban anyám szeme felcsillant. Hátrahőköltem. Hát kimondtam. Nem tehetek róla ,csak jöttek a szavak. És végre kimondtam. Beismerve magamnak is. Szeretem Niallt.

Louis

A mai napomat a raktárban töltöttem az összes többi alkalmazottal együtt. Kipucoltuk azt az egész porfészket, és összeszórtuk a régi ládákat ,amikben az alapanyagokat szállították. Remek volt. Imádott kollégáim szívesebben látnának egy golyóval a fejemben, mintsem a közelükben ólálkodjak. Mintha lenne más választásom. Tehát csendben meghúztam magam egy seprűvel a kezemben és halkan elfütyörészgettem. Persze minden rosszban van valami jó: nem volt benn a főnök. Ergo átvészeltem a napot felrepedt száj és egyetlen monokli nélkül.

Mikor végre elindultam hazafelé ránéztem a faliórára. Négy múlt. A presszó ötkor zár. Nem lesz időm lemosakodni. Útba ejtettem. Emelt fővel viseltem el a lenéző pillantásokat a koszos ruhámért és csapzott megjelenésemért. Ez a legkevesebb. Rendeltem egy jegesteát és bevágtam magam egy laptop elé. Szerencsémre már csak pár kíváncsi tekintet szúrta a hátam, így a zárásidőhöz közelítve.

Szívem megugrott mikor egy új üzenet villant meg a monitoron. Zayn. Vigyorogva klikkeltem, de a mosoly hamar az arcomra fagyott. Csontjaim közé beszökött a halál félelem és pillanatok alatt borította el testem minden szegletét. Hirtelen csapott le rám a harag, félelem és düh érdekes egyvelege és kezeim remegni kezdtek. Hát megtaláltál te mocsok…

 Zayn

A parkban ücsörögtem. Kiszemeltem magamnak egy viszonylag stabilnak kinéző padot és a támlájára ültem. Körbenéztem, de a szőke szépségnek még árnyéka sem tűnt fel ,így gondoltam rágyújtok még egyet.
Bár nem kimondottan szereti ,ha dohányzom, vállalom a kockázatot.

Beraktam a cigit a számba és tapogatózni kezdtem az öngyújtóm után ,ami csak nem akart megkerülni. Szemeim kikerekedtek és majdnem hátravágódtam ,mikor valaki meggyújtott egyet az arcom előtt.
-Tűzet?-nem kellett ránéznem, hogy kihalljam hangjából, hogy vigyorog. Szó nélkül a lángba tartottam a csikket, aztán oldalra fordultam. Mellettem ült a támlán. Térdein támaszkodott alkarjával és most az öngyújtót kezdte forgatni ujjai között. Fekete mellény és szürke pulóver volt rajta, aminek a csuklyáját a fejére húzta. –Nyárhoz képest micsoda szeles idő.-pillantott a fák teteje felé és figyelte, ahogy a széltől összezörrenek a levelek. –Rég találkoztunk.-fekete haja a szemei elé omlik. Úgy néz alóla ,mint a gyilkosok az éj takarása mögül. Csak vigyorog. Önelégülten vigyorog hozzá.-Zayn.

-Daniel?
-Kedvünk támadt parkot nézni? Milyen romantikus. Csak nem egy találkát zavartam meg?-néz körbe zavart tettetve.
-Mit akarsz?-tértem a tárgyra.
-Mit is akarok..-húzta szélesebb vigyorra a száját. Hogy fel nem reped az arca..-Jah igen. Megvan. Téged..holtan.
-Miért éppen ezt az időpontot választottad? Nincs még kicsit korán a bosszúhoz?
-Korán? Oh nem. Ahhoz sosincs elég korán Zayn. Később egyébként is programom van. Erről jut eszembe..-csap a térdeire.-Muszáj lenne beszélnem a kis barátunkkal.
-Nem tartjuk a kapcsolatot.-vágok a szavába és elnyomom a cigit.
-Hát persze. Viszont.-felugrik a padról és szembeáll velem. Utálom látni az arcát. Túlságosan gyerek arc még. Danilre nézni olyan mintha az ember magával a sötétséggel nézne farkasszemet. Egy elcseszett ,elmebeteg kölyök akit puszta önzés és gonoszság épít fel. Sokszor gondoltam rá, ha szíven szúrnám vajon vér folyna a testéből, vagy valami fekete trutymó. Valamiért az utóbbit jóval valószínűbbnek tartom.

 –Ez esetben nem tehetek mást.-rámvillanak a ciánkék szemek.-Kénytelen leszek elrontani ezt a kis randit. Pedig hát milyen szép lány. Olyan csodás szemeket is ritkán lát az ember. Hát még azok a gyönyörű szőke fürtök…-sóhajtozik. Szívem kihagy egy ütemet.
-Mit csináltál vele?!-ordítok rá. Ő idegőrlő nyugodtsággal gyújt rá.
-Még semmit..-dünnyögi. Beleszív a cigibe.-A többi rajtad áll.-kifujja a füstöt aztán elfintorodik.-Tudtad, hogy ennek a kis szarnak a füstjében több mint négyezer féle vegyi anyag van. Undorító.-nyomja el a padon és a kukához lépve beleejti, majd az arcomra néz. Látom rajta az elégedettséget. Majd’ felrobbanok. –Indulhatunk?-dönti oldalra a fejét, én pedig mint egy engedelmes kiskutya ,leugrok a padról és a legközelebbi internetkapcsolattal rendelkező helyre vezetem. A városi könyvtárba.

Leülünk és bár úgy tűnik ketten vagyunk ,nem vagyok annyira hülye, hogy ne tudnám Daniel emberei itt ólálkodnak. Őfelsége nem mászkál egyedül.
-Honnan tudjam, hogy jól van a lány?
-Minek pazarolnám rá a drága időmet, Zayn? Csak akkor jöhet szóba, ha esetleg játszanád a rossz fiút. Na akkor megrángatnánk a kicsikét. Csak úgy…motivációnak.-hiszek neki. Mi más választásom lenne.

Beütöm a jelszót. Megjelennek a levelek.
-Hát nem aranyos?
-Ha tudtad, hogy tartom vele a kapcsolatot miért nem tudtad kideríteni, hogy merre van?-tettem fel a következő kérdést.
-Én sem vagyok mindenható Zayn. Megvannak a korlátaim.
-Jah..mint a lépcsőháznak..-dünnyögöm, miközben a kisherceg maga alá ránt egy széket a szomszéd gép alól és új üzenetet kezd képelni. Nem zavarja, hogy látom, csak az arcára fagyott mosollyal száguldoznak az ujjai a billentyűkön.

’Hello Édes! Rég találkoztunk.
Tudod, azt hiszem, mikor kicsit összecsinálva a gatyádat leléptél innen ,itt felejtettél egy jelentéktelen kis apróságot.
Szerintem tudod kiről beszélek. Várj csak. Engedd meg, hogy segítsek kicsit:
Göndör haj, zöld szemek…na? Dereng már?
Bizony vele lesz randim, hisz te faképnél hagytál. Nagy kár.
Csak tudod attól tartok, nehogy túl korán megunjam a társaságát. Mert akkor sajnos segítségére leszek az elsüllyedésben. Mondjuk a föld alá. Mondjuk örökre. Mondjuk ,mint te a húgocskámnak.
Végülis kvittek lennénk, nem gondolod? Érte cserébe nem nagy ár.
De hisz ismersz. Áldott jó szívem van.
Hiszen nem őt akarom. Mit is kezdhetnék vele? Nem. Nekem csak te kellesz Louis Tomlinson.
Engesztelő randit kérek! Gyere el a göndörke helyett.
Nincs sok időd dönteni.
Na nézd csak hogy elragadtattam magam. Rég írtam ennyit bárkinek is. Érezd magad megtisztelve. Pedig már szegény Zayn barátunk is unja már a dolgot. Szívesebben lógatná már a pöcsét a jelenlegi ribanca lábai közé. Hát rövidre fogom. Csakis az ő érdekében.
Ma este 10. Tudod hol találsz. Nem kell kiöltözni.
Remélem ott leszel. Nem szeretem az éttermes randikat ,de ha késel szivi, a barátod kitépett gerincét fogom feltálaltatni.
Csók:
D’

A hideg futkosott a hátamon, ahogy követtem Daniel betűit. Majd végre befejeze. Miután elküldte közelebb húzta hozzám a székét.
-A telefonod. Elkérhetném?-a kezébe nyomtam a készüléket. –Zayn. –Egész közel hajolt. Rosszat sejtettem. - Még soha nem öltem meg senkit. Tudod ,hogy nem vagyok az a fajta. –némán hallgattam Daniel újabb monológját. - Sőt, nem is igazán bírom a vér látványát. De…-pötyögni kezdett a telefonon, majd az asztallapra helyezte. –mivel közel állsz a szívemhez. Esetedben kivételt teszek. –éles fájdalmat éreztem a hasamban. Túl hirtelen történt ,ahhoz ,hogy bármit is felfogjak az eseményekből. Lenéztem. Egy kés volt. Nem tudtam mekkora, hisz csak a markolatát láttam, amit Daniel keze szorított. A vér lassan feketítette el a pulóverem. Hideg volt. Rettentően hideg.

Rádőltem Daniel vállára, mire ő suttogni kezdett a fülembe.
-A halálban ne is reménykedj. Csak nem akarom ,hogy az iménti dolgainkat csiripelni kezdjék a madarak. –a polcok lassan összemosódtak előttem. Senki sem nézett felénk. Egyre nehezebb volt lélegezni. –A halálban ne is reménykedj.-ismételte magát.-Előtted fogom darabokra tépni a barátaid. A szerelmed. A családod. És te szépen végignézed. És élsz tovább ..boldogan. Meglásd, visszasírod még ennek a kis szúrásnak a fájdalmát Zayn Malik. Mert amit akkor fogsz érezni, ennek az ezerszerese lesz.-visszalökött a székre.-A halálban ne is reménykedj.

Daniel benyomta a hívás gombot majd felkelt.
-Ön a Nemzetközi Segélykérő Vonalat hívta….-hallottam a mobilom. Daniel elsétált. Távolról még hallottam a hangját végül teljes lett a sötétség. Nem tudom mennyi idő telt el. Belenyilallt a fájdalom a vállamba. Leestem a székről. Láttam folyni a saját véremet a padlón. Hallottam a sikításokat, és a szirénát, mely minden kiáltást túlharsogott. És akkor valami belső hang azt súgta, most már mehetek. És valóban. A vérveszteség erőt vett rajtam. Megszűnt a fájdalom. Én pedig csak zuhantam.
- Bocsáss meg Louis…

Niall

Nem hiszem el, hogy Liam nem akarja megengedni ,hogy maradjak. Milyen sunyi kis.... és még azt akarja, hogy a vendégszobában aludjak.  Eddig nem zavarta,hogy egy szobában vagyunk,de hirtelen már nem tud elviselni? Kissé szomorkásan elindulok az ajtó felé.

-Hát...pedig azt hittem ,hogy kicsit izgalmasabb éjszakánk lesz.-nézek fel rá.Erre persze köpni-nyelni nem tud. Liam -Liam, milyen kis huncutságra gondolsz?
Hamar rendezi gondolatait,aztán az ajtóra mutat. Már a kilincsen pihen a kezem.

-Liam?-legalább ezt engedd meg nekem-megvárhatom Louist?-a zoknimat kezdem el bámulni.
-Tessék?-mintha nem értené amit mondtam.Talán még én sem értem.
Lassan kifejtem azt ami most tényleg nyomasztja a lelkem. Igen..nehezemre esik bevallani,de hiányzik Louis..a szar poénjai..ahogy minket piszkált folyton és Harry mosolya..Az ahogy együtt volt a csapat.
Azt szeretné hogy maradjak! Úgy mosolygok hogy már fáj az arcom.
-Maszatos az arcod.-érzem meg tenyerét arcomon.
Közelebb araszolok hozzá..most ő csókolt meg? Vagy én őt? Mindegy is. Egy pillanat alatt távolodtunk el egymástól. Liam anyukája meglátott minket. Li utána szaladt.
Ők befogadnak..aztán az anyukája azt látja,hogy csókolózok a fiával?Most biztos kidob..és mi van ha Liamet megutálja miattam? Hogy nézek ezek után a szemébe?

A lépcsőkorlátba kapaszkodva hallgatom a beszélgetést.Danielle-ről is esik szó..aztán rólam..és már csak azt hallom hogy kimondja ,,Szeretem őt." Fülig elvörösödve kuporogtam a legfelső lépcsőfokon.Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. Engem szeret...nem egy lányt és végképp nem Danielle-t. Most olyan boldog vagyok mint, ha 20 csokit bevágtam volna.
Hirtelen megragadta valaki a karomat.
-Milyen kíváncsi vagy..gyere le..
-Liam?
-Hmm?
-Szeretlek!-rávetődöm és szorosan ölelem..csak az ment ki a fejemből,hogy hol is vagyunk.
Legurultunk a lépcsőn és Liam anyukájának lábai előtt álltunk meg.
-Te idióta! Ez meg mi volt? Meg is halhattunk volna.
-De nem haltunk meg.-csüngök rajta.
Lekászálódunk egymásról és beülünk hárman a nappaliba. Sokáig tartó beszélgetésben lesz részünk,de tudom, hogy Liam itt van mellettem.

Harry

Nem tudtam aludni.Holt fáradt vagyok, mert egész éjjel azt figyeltem mikor tör rám a rendőrség. Mindjárt dél. Ideje összedobni valami kaja félét. Végül a palacsintánál maradtam.
A kezeim remegnek az idegességtől. Még néhány óra és..és ott fogok állni azzal a mocsokkal szemben.
-A fene essen bele.-csapom le idegesen a tányért ,ami éppen ezer darabra törik és elvágja tenyerem.
Lemosom gyorsan vízzel és bekötözöm,hogy ne vérezzem össze az ebédem,amikor olyan szép égett és finom. Megettem a néhány szem tekercset aztán eltakarítottam magam után.

Leültem az ágyra és összedobtam egy Nike sporttáskába a pénzt. Előkaptam Louis telefonját és az enyémet , és bedobtam a táskába. Mi kell még? Mi?
Az agyam kattogott, nem hallottam a gondolataim.Minden össze kuszálódott. Már csak a mai nap.Csak a mai és Louis holnap már itt lesz.
Elterülök az ágyon. Mit tudnék csinálni? Amitől nem gondolok ezekre? Hogy tudnám kiverni a fejemből Louis idegesítő vigyorát, akár egy percre is? Mert ha rá gondolok akkor már nagyobb a bátorságom.

Na jó ennek nem lesz így semmi értelme. Lefutottam a lépcsőn és csináltam magamnak egy kávét. Pedig gyűlölöm.
Nem lettem éberebb tőle.

Liamék is ma mentek el. Nem tudom mikor ér haza ezért még csak nem is akarom felhívni. Félek. Csak azt nem tudom mitől. Ki kéne öntenem a gondolataimat a kukába. De már mindegy is. Nincs visszaút.

Louis

Itt ez az üzenet.Ami Zany fiókjából jött ,de százszázalék hogy nem ő írta. Ha nem megyek el oda, akkor Harry, Zayn, Liam és Niall...Nem,nem, nem... Visszaírjak? Hol van Zayn? Mégis hogy történt ez meg? És..Zayn..Ugye nincs semmi baja? Nincs semmi bajuk? Az az idióta szemét...Lesétálok a pulthoz. Megint ugyanaz a pincércsaj van.
-Köszönök, mindent..-csapom le a pénzt elé és kiviharzok. A házig szaladok, bár a tüdőm ki akar szakadni a helyéről,de ez most mindegy.
Olyan erősen belerúgok az ágyamnak nevezett romhalmazba,hogy egy hangos reccsenéssel összenyeklik. A ruháim felé veszem az irányt. Felcsapom a vállamra a táskát és kisétálok az épületből. Még most el kell induljak,ha odaakarok érni. Főleg mivel gyalog vagyok. De mihez is fogok kezdeni? Mit csináljak? Mit tehetnék egyes egyedül?
Még mindig nem tudom.
Ajánlom annak a szemétnek,hogy senkinek ne essen semmi bántódása.

Mindjárt szarrá fagyok. Mi van a nyárral? Vagy már az időjárást is nekem kellene szabályozni?
Legalább akkor mindig jó idő lenne.

Niall

-Elnézést..hogy így közbeavatkozok..meg minden..de..Liammel nincs semmi baj. Tudom ez furán hangzik,de..a jegyei lehet hogy romlottak,de vele nincs baj. Ő mindig jó és sokat is tanul, és finomakat szokott főzni. És az hogy...hozzám vonzódik..az.Nem rossz..mármint én..Én is vonzódom a fiához..És kérem ezért ne dobjon ki innen, mert isteni lekváros kenyeret csinál és vétek lenne kihagyni..Szóval amit mondani akartam az az, hogy Liam ugyanolyan mint volt.Csak..a párja változott..-úgy belekavarodtam ebbe az egyetlen mondatba, hogy az nem igaz. Ráadásul megint elpirultam.
-Hát..én ..Liam gyere csak egy percre. -kimentek a konyhába de innen is jól hallom mit beszélnek.
-Én elfogadlak téged úgy ahogy vagy, mert mindig is az én fiam leszel.Ráadásul az a fiú.Niall..hát valami tünemény.
-Danielle-re is ezt mondtad.-biztos forgatja a szemét..
-Tudom,de amiket róla meséltél..
-Én nem meséltem róla neked..Niall!
-Ugyan-ugyan..Mindenesetre..Apádnak is tudnia kell... A te szádból kellene hallania a dolgokat.

Megkönnyebbültem. Nem utálják ki Liamet miattam és én is maradhatok. Liam anyukája igazán megértő,ha ezt az én apámnak kellene elmesélni azt hiszem agyonverne a saját kezemmel.Csak viccelek.Apa és anya nagyon kedvesek és már meséltem nekik az én idióta szobatársamról, a bökkenő az hogy ők nem tudják, hogy vele járok. Majd meg kell Liamnek mutatni Írországot. Biztos tetszene neki.Ha majd minden rendbe jön mindegyiküket áthívom. Csak jönne már vissza Louis.

Liammel fölbaktatok a szobájába. Amúgy igazán aranyos szobája van.Zöld falak, egy íróasztal, a polcokon könyvek, néhány szekrény.Mégis olyan Liam hangulata van. 
-Liaaaaaaam!-vetődöm -a mai nap már vagy huszadszorra-az említettre.
-Neked meg mi ez a szeretet hiányod?
-Bajod van vele?-nézek fel rá a mellkasáról.
-Nincs..

Csak nézem azokat a gyönyörű szemeket.Rabul ejtenek. Egyre közelebb kúszok míg ajkunk össze nem ér. Most már senki sem zavar meg minket. Nyelve lassan simogatja enyémet,majd hirtelen szakad el tőlem. Homlokát az enyémnek dönti.
-Niall...Itt nem csinálhatjuk..
-Mégis mire gondolsz..?-húzom agyát.
-Te is tudod..Mondjuk nem hittem volna,hogy már pusztán egy csóktól kikészülsz.-tekint le gatyámra.
-CSESZD MEG PAYNE!


Harry

Mindjárt öt óra. Már régóta a falon lévő órát bámulom.Mit mondjak majd először Louisnak? Vagy mit fog csinálni Daniel? Vajon..lesznek testőrei? Egyáltalán..tudni fogja, hogy ki vagyok? Olyan fura ez az egész. Mert ha megkérdezi valaki tőlem 3 hónappal ezelőtt..lassan már 4...,hogy mit fogsz csinálni majd a mai nap időpontján..akkor nem azt válaszolnám,hogy egész nap ülök egy óra előtt majd elindulok este kilenckor kifizetni azt a személyt aki tönkre tette Zayn és Louis életét.Mindezt azért hogy békén hagyja  őket és hogy a fiú aki számomra nagyon fontos visszajöhessen.
Meguntam az óramutató bámulását. Felsétálok a fürdőbe.Magamra zárom az ajtót, pedig tudom, hogy senki nincs itthon. Most jólesne egy fürdés, hogy kimossam az idióta gondolatokat magamból. Ledobálom magamról a ruhákat és megengedem a vizet.
Telenyomom tusfürdővel és megvárom míg teljesen fel nem ér a hab a fürdőkád pereméig aztán beszálltam.
Félek...
-Félek Louis...-belefekszek a vízbe.Visszatartom a levegőt. Addig sem gondolkozok...ilyeneken.
Hallom ahogy a cseppek  belecsapódnak a vízbe. Hallom a szívverésem. Ezek megnyugtatnak.Már is oldódott egy kis feszültség.
Régebben , ha féltem akkor mindig Louishoz szaladtam. És ugyanígy ő is. Ott voltunk egymásnak.Ketten a világ ellen.

Mikor már teljesen eltűnt a levegő a tüdőmből, felültem. Megmostam az arcom. Még fél órán át ültem ugyanígy, míg ki nem hűlt a víz.

Megszárítkoztam és felöltöztem.Hogy valami hasznomat is vegyem, fogtam a várostérképet és bejelöltem az útvonalat.
Még mindig remegek.Próbálom helyrepofozni a lakást,de csak összetörök mindent.Leszedem a régi fotóalbumokat a szekrényemről. Ezekkel ütöm el az időt míg rájövök el kellene indulnom.Bezárom a házat és beülök a kocsiba.
Rádobom a táskát az anyósülésre és a kezembe veszem a térképet. Ráadom a gyújtást és már ki is kanyarodtam az utcából.

Louis

Ki gondolta volna,hogy ez a város ilyen hatalmas. És úgy sétálni,hogy közben a zsarukra is kell figyelni, nehéz. Most egy buszmegállóban pihentem meg. Innen még 1 óra gyalog és már így is fél kilenc múlt. Nekem is a város legtávolibb pontján kellett bujkálnom. Mekkora barom vagyok.
Daniel meg most már tényleg kiérdemelte a legnagyobb idiótafaszkalapbarom címet.
Eddig pihenhettem , el kellene indulnom vagy nem érek oda.Sietős léptekkel álltam odébb.Ne félj Harry, mindjárt ott vagyok.

Az utcák kihaltak, csak néhány autó húz el mellettem.Még megbosszulom egyszer azt amit te tettél velem Daniel.
És mit is csinálok,ha odaérek? Talán tényleg elenged minket, hogy majd tovább kínozhasson, vagy..vagy megöl..minket. Na azt már nem..Harryhez egy ujjal se érj hozzá! Vagy megöllek.
Fogcsikorgatva sétáltam végig az összes utcán míg oda nem értem. Ledobtam egy bokorba a táskám.
-Hát újra találkozunk te mocsok...

Harry

Már csak  pár saroknyira van. Itt jó lesz.Ha itt lerakom az autót akkor 20 perc séta és már ott is vagyok.A táska súlya mindig Danielre emlékeztet.
Egyre közelebb és közelebb érek minden lépéssel. Most már elszállt minden félelmem. Inkább csak a remény hajtott.Louis hamarosan újra látlak!
Innentől csak föld út van.Elvileg ez egyenesen az elhagyatott gyárhoz visz,amiről az a szemét beszélt.
Csak az én lépteim hangja visszhangzott , már rég hátrahagytam a zajos várost. Már nem kell sok és ott vagyok.
Vajon állja a szavát? Nem..egyáltalán nem érdemes ezen agyalni. Már túl késő van ahhoz,hogy ezen gondolkodjak.
Mire értelmesen helyreráztam a gondolataimat , már oda is értem. Tökig érő gaz mindenhol. Néhány szürke, omladozó épület. Közülük a legnagyobb a találka színhelye.
-Huhh...vágjunk bele..

Próbáltam nem kidönteni az ajtót,de amilyen állapotban volt elég nehéz volt.
-Gyere erre..-ragadott karon két pasas. Tudtam ,hogy nem jön egyedül.
Egy teremszerűségbe vezettek. Középen egy rozoga asztal.Mögötte egy fekete hajú srác ült. Ő lenne Daniel..? Velem egykorúnak tűnik,mégis olyan kisugárzással bír.
Lábait az asztalra fektette és játszik a telefonján.Mintha nem vette volna észre, hogy én is itt vagyok. Megszólaljak? Vagy inkább hagyjam és várjam meg míg ő észrevesz?
Összerezzentem hangjára.
-Hello, Harry!-ez tudja a nevem...
-Hello..
-Hoztad a pénzt?
-Persze itt is va..-ekkor elvette tőlem egy gorilla és odavitte a sátánfattynak.
Valami itt nem stimmel..honnan tudja a nevem? És ő nem úgy tudta,hogy Louis jön? Nem értem..
-Akkor ahogy megegyeztünk igaz?-nézek rá.
-Természetesen..Nem.Mivel én Louissal szerettem volna találkozni...Olyan kis naiv vagy. Te tényleg elhitted,hogy ezzel mindent megoldottál- ne mond ezt...-pedig ezzel csak rontottál a helyzeten..-ne...Louis..most mit csináljak?