Párhuzamos érzelmek-48*!

Kivételesen nem egy év elteltével itt a következő szösszenet. Reméljük a jövőben is tudjuk tartani magunkat nagyjából a hasonlóan idegkímélőbb időintervallumokhoz XD Jó olvasást! :D +16

Harry

Így év végére ,mindenkinek sikerült lerontania az átlagát…még Liamnek is. Persze kivételesen ez nem a mi hibánk, hiszen annyi szarság összejött, hogy ez a legkevesebb, ami most foglalkoztat.

Hétfőn van az évzáró. Érdekes lesz az biztos.

A fogkefémmel a számban matatok a szekrényemben ,hogy megtaláljam a zakómat. A legtöbben utálnak kiöltözni, én sem mondom ,hogy a szívem csücske lenne az ing és a fekete nadrág ,de eddig még senki nem halt bele.
Rádobálok mindent a forgószékem háttámlájára ,aztán visszaballagok a mosdóba.

Fogmosás után még nézem magam egy darabig a tükörben.
Még a tükörképemet is üresnek látom. Mint akiből kiszívták az életet. Mégis ezerrel lobog bennem valahol mélyen a remény. Louis hazajön. Vissza fog jönni.
Persze ha hihetek egy olyan féreg szavában, mint amilyen Daniel. Az egyszer biztos, hogy szinte korlátlan befolyással rendelkezik a rendőrségnél is.

Ha meg lesz a pénz, tisztázza Louist és elismerik, hogy Eleanor Calder öngyilkos lett.

Így egyeztünk meg. Hát nincs más hátra ,mint vakon bizakodni.
A szobámban elhasalok az ágyon és valahogy magamra szenvedem a takaróm. A ház ismételten kong az ürességtől. Gemma még Mollyt is magával vitte, mondván, ki tudja mikor tudok időt szakítani rá. Igaza van.

Visszhangzik, ahogy az autók elhaladnak a ház mellett. Jobb lesz, ha minél gyorsabban elalszom.

Sok dolgom lesz a napokban.
Vajon holnap az igazgató a záróbeszédben megemlíti a Tomlinson-Calder incidenst is?...
Louis

Bejártam a környéket. Nem bírtam csak úgy ücsörögve kivárni a presszó nyitását, különben felemésztenek a saját gondolataim. Elég elcseszett egy városszeglet ez, de nekem annál jobban megfelel.

Elsétáltam egész a jelenlegi munkahelyemig, ahol persze név nélkül, mondhatni feketén alkalmaznak…történetesen minimál bérért ,de hát.

Így is szerencsém volt.

Nem mentem egész közel ,véletlenül sem akartam összefutni drága főnökömmel, aki ha nem tetszik neki valami úgy pofán csap ,hogy este még abban a hajszálrepedésekkel teli tükrömben is meg tudom számolni mind az öt ujjának a nyomát az arcomon.
Persze egy szavam sem lehet. Hát elviselem. Jól tudom: ez akkor sem élet és nem hiszem, hogy sokáig bírom ezt még így folytatni. 

Ahogy lassan ballagok az út mellett ,fel-felpillantva ,észreveszem a két rendőrautót, amint üresen, magukban villogva, csendben állnak a munkahelyem előtt.
-Mi a fasz…-csúszik ki a számon. Vasárnap van. Mit keresnek ezek itt. Az lehetetlen ,hogy miattam jöttek volna. Ilyenkor csak a főnök van benn és…

De hát tessék..itt az alkalom. Házhoz jön a végzet. Itt az ideje ,hogy véget vessek ennek.
Még ha csak a rács mögül is, látnom kell az arcukat.
Lassan elindulok a piros-kék fények irányába. Annyi ésszel én is rendelkezek, hogy felfogjam, egy olyan szerencsétlennek mint én, esélye sem lesz meggyőzni a bíróságot az igazáról. Én…Daniellel szemben. Veszett ügy. Nincs más hátra, mint beletörődni.

Megtorpanok. Éppen az út kellős közepén. Anyám arca rajzolódik ki előttem. Mint az elfuserált amerikai filmekben ott ülök vele szemben kezemben a fekete telefonnal , ő pedig az üvegfal másik oldalán sír. Vajon tényleg szeretném látni az arcukat? Anyuét, a lányokét ..Harryét…

A szemükbe sem tudnék nézni. Nem vagyok ártatlan a rohadt életbe, de nem öltem meg senkit.

Rám dudál egy kamion és áthajt az ellenkező sávba, én pedig magamhoz térve hátra ugrok.
Nem fogom megtenni. Nem fogom hagyni ,hogy hivatalosan is kikiáltsanak azzá, aminek már így is gondolnak. Nem vagyok gyilkos!

Egyenesen haza mentem. Elzárkóztam a világ elől. Jobban utálom magam, mint bármikor. Nem vagyok biztos ,abban mi lenne a helyes megoldás. De hogy őszinte legyek, már nem is nagyon érdekel.

A délutánt otthonom renoválásával töltöttem. Ha már kiharcoltam és megnyertem a rengeteg hajléktalan elől ezt a remek kis odút, megérdemli ,hogy kinézzen valahogy.

Ez körülbelül annyiból állt ,hogy bedeszkáztam a kettérepedt ajtót és egy szakadttá hordott pólómmal áttöröltem a feltöredezett járólapot.

Majdnem megfulladtam a mocsokban és mikor a leszakadt szekrényajtóra került a sor, ami csak élettelenül lógott ,már nem tudtam mit kezdeni magammal. A végére csak annyira ideges lettem hogy belerúgtam egyet így végérvényesen búcsút mondhattam neki. Mindegy. A ruháim mind a mai napig a szekrény tetején vannak a sporttáskában. Sőt még a kitört ablakok sem zavarnak, bizonyos szempontból még előnyösek is lehetnek. Például ,ha a szétrozsdásodott gáztűzhely úgy érzi ennyi volt és ereszteni kezd, nekem meg van egy kis szerencsém, akkor a gáz kiáramlik az ablakon én pedig életben maradok. Bár lehet ,hogy nem is kéne ennek annyira örülnöm..

Villany történetesen nincs. Ha nagyon muszáj van nálam pár öngyújtó ,de általában én is a Nappal együtt megyek lefeküdni. Így a legegyszerűbb.

Hamar vizet melegítek a kádba. Fürdés után belebújok a pizsamának kijelölt melegítőgatyámba, aztán elterülök az ágyon ,ami had jegyezzem meg kiemelkedően tiszta. Különben nem lenne hozzá gusztusom belefeküdni.

Hulla fáradt vagyok és mégsem bírok elaludni. Az agyamat lehetetlennek bizonyul kiüríteni. Annyi minden kavarog bennem ,most mégis egyetlen személy vette át az irányítást.

Pörögnek a fejemben a képek. Ahogy vigyorogva hátrafordul, ahogy levágja azt az értetlen arckifejezését, ahogy mérgesen néz fel rám, mert kinevettem mikor elesett, mikor elvörösödött, mert Gemma lefényképezett minket a fürdőben, ahogy aggódó tekintettel fogja meg a kezem ,ha elbambulok.

Szinte érzem magamon az érintését. És éget. Lassan a szelíd emlékeket egész más jellegűek váltják.

Lehunyom a szemeimet és szabadjára engedem a fantáziám. Megérintem az arcomat, mintha csak Harry kezét érezném. Hüvelykujjam végighúzom a számon, visszaemlékezve a csókokra. Tenyerem tovább halad a mellkasomon. Végig Harry arcát látom magam előtt. Végigsimítok a hasamon és elérek a nadrágomig.

Kipattannak a szemeim. Elkezdtem kapkodni a levegőt.
-Harry…-ejtem ki halkan a számon. Mennyi idő is telt el azóta? Kár számolni a napokat.
Felülök és kapkodva oldom el nadrágomon a kötőt.
Visszadőlök az ágyamra. Jobb kezemet a nadrágomba süllyesztem ,míg a ballal hátratűröm a szemem elé csapódott tincseket.

Lassan kezdem el mozgatni a kezem. Az ujjaim hidegek. Fázom, de ez nem tart soká. Testem lassanként felmelegszik.

Harry szemei előttem vannak arról az éjszakáról. Pontosan fel tudom idézni azt a tekintetet. Minden másodpercre emlékszem ,ahogy fekete pupillája átvette az uralmat a zöld íriszek felett.

Zihálni kezdek. Emlékfoszlányok ezrei rohamozzák meg az agyamat.
Bal kezemmel belemarkolok a hajamba.
-Harry..-nyögöm egyre többször. Egész testemben remegni kezdek.-Harry..
Kiveszem a kezemet ,elengedve összekócolt hajam és tenyérrel felfelé a szám elé kapom.
Nem kell hozzá sok idő a forróság szinte szétfeszít és én utat adok neki.
Alig telik bele néhány percbe, nem tudom magam tovább késleltetni.
Felnyögök.
Hátam ívbe feszül egy pillanatra majd testem ernyedten omlik szét az ágyon.

Kapkodom a levegőt, meg sem próbálok megnyugodni. Miután beletöröltem mindent az amúgy is bemocskolt nadrágomba bal kézfejemről is letörlöm a nyálat, de arra már nincs energiám ,hogy lecseréljem eláztatott gatyámat.
Egyszerűen lehúzom magamról és azon elmélkedve hogy ezt az elején kellett volna megtennem, reménykedem hogy nem fázom meg az éjszaka folyamán.
Harry

Nem megy. Képtelen vagyok elaludni. Nem is csoda hisz nem keveset szunyáltam..egész nap. Végigsimítok magam mellett az ágyon.
-Itt kéne lenned..-suttogom, majd hanyatt fordulok és bámulni kezdem a plafont. Szabadjára engedem a gondolataimat, az utolsó emlékeimet Louisról. Látom magam előtt a vágytól izzó tekintetét, érzem az érintését a bőrömön ,amitől kiráz a hideg. Visszaemlékszem hogyan csókolt akkor éjjel. Abban a csókban benne volt minden. Félelem, aggodalom, kétségbeesés, ugyanakkor égetett a vágytól, ott bujkált benne a remény és ezzel a csókkal végérvényesen letisztázódott bennem ,hogy szeret.
beharapom a számat. Akarom azt a csókot. Érezni akarom Louist.

Egyszerűen fáj a csend. Szinte fizikai fájdalmat okoz. Hirtelen cselekszem.

Leveszem az alsómat és az ágy végébe rugdosom. Jobbra fordítom a fejem ,miközben magam köré fonom ujjaimat. Tekintetem egybeforr a sötétséggel. Felsóhajtok. Testem már nagyon igényelte a törődést, hisz mióta Louis itt hagyott nem értem magamhoz.

Azt akartam ,hogy az ő érintésére emlékezzen testem minden porcikája és az ő érintését kapja legközelebb, mikor újra itt lesz.

De azt hiszem már nem bírom tovább.

Mozgatni kezdem a kezemet. Testem automatikusan kezd fel-le mozogni az ütemre.  Minden lélegzetvételemet visszaverik a falak.

-Lou…gyorsabban…-nyögök fel kis idő elteltével. Összeszorítom a szemeimet és rászorítok a lepedőre.

Egyszer-egyszer megrándul a testem. Hajam izzadt homlokomhoz tapad. –Lou…is..- túl hirtelen harapok a számra és azonnal megérzem a kellemetlen fémes ízt.

Nincs időm még egyszer elsuttogni Lou nevét, mert még levegőt is elfelejtek venni egy pillanatra mikor végigárad bőröm alatt túlfűtött vérem.

Nem tartott soká.

Kiveszem a kezem a lábaim közül és mozdulatlanul hagyom ,hogy élvezetem maradéka tenyeremről a lepedőmre folyjon.

Hirtelen kerít hatalmába a mélységes üresség. Ahelyett hogy megnyugodtam volna ,csak még jobban össze vagyok zavarodva.
Tüdőm még nem jutott elég levegőhöz. Mellkasom ugrálni kezd és a könnycseppeket is megérzem végiggördülni az arcomon. Lenyalom a vért a számról és kelletlenül lenyelem.
Szánalmasnak érzem magam. De úgy tűnik a rengeteg felgyülemlett feszültség ,most utat tör magának. És én hagyom. Zokogni kezdek. Sírok, mint talán még az óvodában sem tettem. Eddig a puszta gondolatát sem engedtem felvetni, de most hangosan kimondom és hangom visszhangot ver a sötét házban.
- Életben vagy még egyáltalán Louis Tomlinson?

***

Reggel még mindig éreztem a fémes ízt a nyelvemen. Első dolgom volt lezuhanyozni.

A tegnap este járt a fejemben és az, hogy mégis hogyan kérdezhettem ilyet magamtól? Louis jól van. Legalábbis ajánlom neki. Mindegy,értelmetlen ezen agyalnom. Már csak két nap. Ennyi választ el tőle.

Vagy saját kényszerből, vagy a forró cseppek lazító hatására, de úgy bemeséltem ezt magamnak, hogy szerdáig meg sem fordult más a fejemben.

Megtörölköztem és felkaptam magamra egy alsót és egy pólót, hogy ne fázzak meg. Becaplattam a szobámba és az órára pillantottam. Nem tudom hogy sikerült 3 órán keresztül áznom, de az biztos, hogyha nem sietek akkor elkések az évzáróról.

Magamra kaptam a zakót ,a nadrágot és azt az ocsmány cipőt.

 Még pont időben. Az osztályban elkaptam Niallékat.Éppen valami sütit tanulmányoztak.

-Sziasztok.-Ülök a padra.

-Szia! Hát te hol késtél?-kérdezte Liam.

-Hát kicsit ..tovább tartott minden, mint ahogy azt én elképzeltem.

-Kérsz?-mondta teli szájjal a szőke.

-Nem, köszi.-levágott nekem egy „tetudod” fejet.-Hol van az osztályfőnök?

-Elvileg valaki rosszul lett ezért kicsit késik.

-Hála az égnek...és hol van Zayn?

-Ki tudja? Lehet be se tolja a képét...

-Ohh hallom valaki engem emleget...-csapódik mellém a fekete.

-Csak a halál..-nyammogja Niall.

-Az én vagyok szóval...Harry beszédem van veled..-ragad karon és egy csendesebb sarokhoz ráncigál.

-Őszintén válaszolj.

-Oké.

-Nem csináltál semmi hülyeséget, ugye?

-Mi ez most ilyen hirtelen?

-Csak a suliújsághoz szegődtem és valami szaftos cikket keresek.-cincogja.

-Haha.

-Komolyan.

-Nem..nem csináltam semmi olyat, ami rád tartozna.-sétálok vissza Liamékhez.

-Miről beszélgettetek ami ilyen titkos?-érdeklődik Ni.

-Semmiről,csak Zayn a napi hülyeségét rajtam verte le.

-Megértelek..én is tapasztaltam ezt Liamnél.

-Természetesen..-forgatja szemét a magasabb.

Ekkor betipegett az ofő. Elmondta amit eddig minden év végén. Felsorolta a kitűnő tanulók nevét és szóba került Eleanor is. Louist nem említette.

Kisétáltunk az udvarra és végigálltuk az igazgatónő igazán untató szövegét. Itt már nem volt több szó Eleanorról.

Visszatérve az osztályba kiosztották a bizonyítványokat ,csak egy maradt az asztalon.

"pedig már egészen helyrepofozta a matekját"-gondoltam miközben kisétáltam a tanár elé és elvettem azt az utolsót. Louis-é. Mindenki ledöbbenve nézett és mielőtt bárki bármit kérdezhetett volna tőlem kimentem a teremből.

A kezemben tartott füzetszerűség még több reményt adott, ahhoz hogy megtegyek minden tőlem telhetőt.

Karomra hajtottam a zakót és egy közeli parkba siettem. Ahogy körülnézek mindenhol csak gyerekek, öreg házaspárok vannak.

Egy ismerős hangra felriadtam.

-Szép kis előadást nyújtottál, Styles.

-Kössz szépen.-Leül mellém és rágyújt.-Amúgy honnan tudtad hogy itt vagyok?

-Nem tudtam.

Egy halk ’o’ hanggal válaszoltam.-Egyébként.-folytatta.-Még mindig véghez viszed a terved..nem igaz?

-Erre nem válaszolok.

-Szóval igen..

-Figyelj..-állok fel.-Mi a faszért érdekel ez téged egyáltalán? Nem akartál segíteni, hát akkor ne segíts. Leszarom! Megoldom magam is!

-Higgadj le! Én kérdeztem, mert engem igenis érdekel hogy mi van veled és Louisszal.

-Hát akkor segíthettél volna!

-Minek? Hogy meghalj?

-Nem haltam volna meg!

-Peeersze, Daniel pont arról híres, hogy megkíméli az ilyen idióták életét!

-Baszd meg! Eleve te keverted bele!-hirtelen bántam meg mindent, amit mondtam.

-Cseszd meg tudod!

Zayn elviharzott. Ezt is elintéztem..

Zayn

Hogy mondhat valaki ilyet?! Még akkor is, ha igaza van. Ha meg akar halni hát tessék. Nyugodtan.

Visszaértem a koleszba és hátamra kaptam táskám. Vagyis az utolsót, ami itt maradt. Ma kell leadni a kulcsokat. Amit én meg is teszek ahogy leértem a lépcsőn. És így az ünneplő ruhában elkullogok az új ,”szobámig” .Első dolgom lesz átöltözni.

Az úton Harry-n járt az eszem.Ez készül valamire. Nem tudom hogy tarthatnám vissza. Nincs ötletem.

Talán beszélnem kéne erről Louisnak. Most van este 6. Vagyis már otthon kell lennie.

Bevágom a szobaajtót és letépem magamról ezt a gyökér zakót, az inget és az idióta nadrágom.

Felkaptam egy kinyúlt, szemétbe való pólót aztán leültem és előkaptam a laptopom.

Megint üzenek Louisnak. Mint ahogy mindig.

Megírom neki hogy lényegében az egész évzáró egy nagy szar volt. És leírtam neki Harry mit csinált délután. Aztán azon még gondolkoztam, hogy elmondjam neki mit tervez Harry. Vagyis az én elképzelésemben.

Végül arra jutottam, hogy nem. Végül is, Harrynek nincs meg a telefonszáma és nem is tudja hogy érhetné el. Így nem hiszem, hogy sokra menne.

Aztán egy rövid helyzetjelentés a másik két hülyéről.

Lecsapom a laptopot. Remélem, elolvassa és üzen is valamit.

Louis

Nemrég jöttem el a melóból, most fél nyolc van; már megint plusz munkát kaptam. Most teát iszok a kávézóban és az újonnan jött üzenetet olvasom Zayn-től. Harry délutáni akciója..eléggé meghatott. Azt hiszem megjött a menzeszem. Vagyis.. ha már ennyitől elérzékenyülök, akkor nagyon nagy bajom lehet.

Aztán tovább olvastam. Az a két hülye. Minden rendben van a srácokkal. Gyorsan válaszoltam Zaynnek.

Hiányoztok srácok.

Hát ez is meg volt. Talán nem kellene irkálnom Zaynnel,mert lehet, hogy ez így nehezebb. Ez sem tarthat örökké.

Lassan kullogok kis odvam felé és mire feleszmélek, már ott vagyok.  Jó lenne, ha pihennék is.

De nem megy. Csak ide-oda forgolódva fekszek a kanapén.

Harry

Kedd van. Daniel írt. Nem 4-kor hanem este 10-kor akar velem, vagyis Louisszal találkozni.

Egész nap remegő kézzel végzem a házimunkát aztán mikor az óra este 7et mutat, elindulok.

Kocsimmal messze parkolok le. A baseballsapkát szinte az arcomba nyomom. Nem kell nekem az hogy valaki észrevegyen.

Felmérem a terepet. Végül úgy döntöttem hátul surranok be. Elkerültem a kamerákat. Ha minden igaz, akkor a legfelső emeleten van.

***

Fél 1 múlt. Szerencse hogy pár karcolással megúsztam az egészet. Ha az a kettő korcs nem lett volna, most az egészet elhozhattam volna.

Mit tegyek?  Épp most értem haza apámtól…Akit épp most raboltam ki... 

Már egy hete figyeltem a házat és ha most nem bukok le, akkor hálát adok az égnek.Vagyis legalább holnap estig ne bukjak le. Utána meg nem érdekel. Az apám egy faszkalap. Itt hagyta anyát egy nála majd 10 évvel fiatalabb nőért, aki csak a pénzéért szereti. És amennyi milliója van azt a keveset, amit elvettem nem is fogja észrevenni.

De ez még így is édes kevés. Nincs más választásom. Beszélnem kell Taylorral.

  

Harry színre lép-47*

Sziasztok! Itt is lennénk a résszel! Köszönet azoknak akik még olvassák!

Louis

Csak ácsingóztam tehetetlenül. Konkrétan most miért is hívtam? Tök mindegy,már felvette. A vonal végén csend volt.Itt sem volt másképp. Szóval csak kussban hallgattunk, aztán megszólaltam.
-Sajnálom,valójában nem is tudom,miért hívtalak, ezért bocsánat, ha zavarok.
-Dehogy zavarsz! Csak meglepődtem..Hallottam mi történt..Én tudom, hogy ez nem lehet..Mert te nem tennél ilyet...De nem kellene elmenned a rendőrségre? Elmondani, hogy te nem tettél semmit?
-Nem hiszem, hogy hinnének nekem.Még most is köröznek...-megpróbálok nem neki dőlni a mocskos falaknak.
-De ha meg se próbálod...
-Anya ez..nem fog menni, legyen ennyi elég.
Újabb csend.
-Inkább azt mondd el, hogy vannak a lányok?
-Megvannak..Lottie épp most veszett össze Fiz-zel. -halkan felnevet.Mégis hallom a hangján,hogy nem kell sok és elsírja magát.
-Akkor jó..Mennem kell.-sóhajtom.-Mindjárt lejár ez a..és nincs több apróm.
-Értem..kérlek Louis vigyázz magadra!
-Ohh..még valami..
-Igen?
-Honnan tudtad,hogy én vagyok az?
-Anyai megérzés..
-Oh... -nekem is jól jönnének ezek a megérzések.-Akkor szia.
-Szia Louis...
-Sze...-és félbeszakadt a vonal.Pont most. Mikor végre rávettem magam arra,hogy normálisan köszönök el egy ,,Szeretlekkel,,
Éljen a világ összes baszott  telefonja, meg a szerencsém. Vagy mim.
Kikászálódok a gazból és hazafelé veszem az irányt.

Jól esett beszélni anyával, bár még nem tudok megbocsájtani.Majd ..egyszer. De előtte még valahogy megszabadulok Danieltől.
Az utcák kihaltak, mint mindig és ettől a kibaszott csendtől kiráz a hideg. Mindjárt kiugrik valamelyik sikátorból a baltásgyilkos és nekem annyi, vagy valami undorító szörny egy filmből. Aztán átvágja a torkom és elvérzek.Senki nem segít. Ha pedig már beállt a hullamerevség....akkor se talál meg senki ezen a kicseszett helyen.
Berúgom az ajtót aztán levetem magam a kanapéra és bámulom az omladozó vakolatot.
Vajon most mit csinálhatnak a fiúk?


Liam

Egyik kört követte a másik aztán már számolni se tudtam.Egy-kettő nekem is lecsúszott, de mivel én vezetek ezért én nem nagyon ittam. Vicces volt elnézni,hogy a srácok mit művelnek. Főleg Niall-t...A harmadik után már teljesen kikapcsolt az agya.
-A delfinek most kékek vagy szürkék Liaaaaaaaaaaam? Nem értem! Mert olyan szép kéken úsznak..aztán feljönnek a vízből és akkor szürkék..micsoda szemfényvesztés. Mint az,hogy Harry macskája nem fér ki a macskaajtón. Ha nekem lenne egy akkora hamburgerem mint az a dög akkor egész életemben hamburgert ehetnék.-mutogatott a levegőbe.
-Mit mondtál a macskámról te szőke zabagép?- ugrott fel Harry.
-Azt hogy olyan kurva nagyra nőtt mint a Himalája...-ivott bele a sörbe (Harryébe) Ni.
- Fogod be a szádat! Mert mindjárt csinálok neked ide olyan kurvát!
-Hajrá!-állt fel elé a szőke.
-Srácok hagyjátok ab..
-Fogd be Liam! -orítottak rám egyszerre.
-Ezt le kell rendezzük..-néz Haz a másik szemébe.
-Én is így gondolom..
-Ismered a szabályokat igaz?- mintha egymás agyában turkálnának.
-Aki előbb hányja el magát veszít!
-Omm fiúk beavatnáto...
-Most koncentrálunk Liam!- szakítanak félbe.
-Értem..
-Elnézést kisasszony..-szólalt meg Niall.-Tudna hozni még 5kört?
-Persze..-pislog zavarodottan a pincérlány..vagy azért mert nem tudja felfogni,hogy  hogy nincsenek rosszul, vagy azért mert le kisasszonyomozták.

-Készen állsz Styles?
-Készen Horan.
..Komolyan mondom felakasztom őket.Harry leitta magát olyan szinten, hogy elkezdte kiteregetni a hálószobatitkaikat..LOUISSAL!  Habár..ki nem gondolta?
Niall sincs a toppon. Persze nem arról beszélek,hogy valamelyikük hányt volna, csak hát. Amit ő összehadobál  az már tehetség. Mostanra pedig eljutottunk a krumplitól a csillámpóniig. Szerencse, hogy ő nem akadt le Harry témájánál.
-Na jó ,fiúk induljunk.
-Ne már...-nyafogott a szőke.
-Ohh fogd be te kis ...
-Liammmmmm..Anyát akarom!-nyögött fel a másik is.
Remek..cipelhetem ki őket a kocsiig. Megragadtam Niallt és állásba rántottam. Kicsit..nagyon imbolyog..Harry meg fel sem bír kelni.
Nincs más választásom.Felkaptam mindkettőt és húztam őket magamután.

A pultnál kifizettem mindent.Ennyit Harry ''az elsőt én állom" mondatáról.
Kicibáltam őket a kocsiig. Előkotortam Harry zsebéből a kulcsot. Addig pedig Niallt leültettem a földre.Amint kinyitottam az ajtót, bevágtam őket hátulra.
És indulhatunk is.
Már a harmadik kanyar és még mindig nem hánytak..csak nyöszörögnek hülye szavakat találnak ki.
-Liam! Én vezetek!- ugrik előre a sofőr- és az anyósülés között Ni és ezzel sikeresen meglökte a kezem. Át a másik sávba.
-Csessze meg! -rántom vissza.-Niall az Isten áldjon meg egy kis ésszel..Mi a faszomat csinálsz?
Ritkán káromkodok,de a másik sávban egy kamionnal találkoztunk majdnem össze.
-Vezetek!-fogja meg a kormányt.
-Remek...
-Én is!-huppan Niall ölébe a Göndör.Már ketten fogják a kormányt.
-Ha jön egy rendőr..megöllek titeket.
-Nem jönnek! Vagy ha mégis...akkor lerázod őket!-öleli át -nem tudom hogyan - a nyakamat a Szőke.
-Hé így nem látok semmit...-ekkor még a szemem elé teszi a kezét.
-Horan! Vedd le onnan! Azonnal! -kiáltok rá.
- Jól van, jól van...Olyan hisztis vagy hogy csak na..Harry engedi hogy befogjam a szemét igaz?
-Igen.-Bólogat.-Figyeljetek..
-Hmm?-dünnyögi az ülésből.
-Hallgassunk zenét..-bekapcsolja a rádiót és max hangerőre tekeri..
Na jó eddig bírtam..
Padlógázzal vezettem Harry háza felé.

-Héé Leeeeeeyumm! -öleli át újra a nyakam a kékszemű.- Mikor kéred meg a kezem?
-M-mi?-pislogok nagyokat.
-Hát tudod..vagyis tudjuk ..naa az úgy szokás, hogy a házasság után  a nászéjszakán a férj megdöngeti a feleséget..És az esküvői hozzá sem nyúl.De te már megdöngettél ezért...
-Miket hordasz itt össze?
-Húú! TUDTAM TUDTAM! Tudtam! Ti titokban jártok és nem is szóltatok a jó öreg Harry bácsinak?
-Niall fogd be. Nem járunk. Amúgy semmi közöd hozzá!
-Nem járunk?-néz rám boci szemekkel és sértődött képpel Ni.
-CSak fogd be...ezért még kapsz..
-Szóóóval meg fogsz büntetni?
-Me...-ekkor esett csak le hogy milyen hangnemben mondta.
-NE előőőttteeem!-kiabált Haz majd ráfeküdt a hangszóróra.
-Az hát Leeyumm.Vannak kiskorúak is.-Mászik vissza a helyére.
-Ne nevezz Leeyumnak.Amúgymeg ..megérkeztünk.. Gyere Harry. Te pedig!-mutatok a szőkére.-Hátraülsz..nem nyúlsz semmihez..kussolsz...Elnyugszol..Értve vagyok??-nézek fenyegetően.
-Igenis Kapitány!
-Egek..

Kiszállok a kocsiból ,megkerülöm és kiszedem Harryt.
-Szia Niall!!-integet bambán..mikor még csak állni sem bír..
-Sziaaa harry bácsi..-röhögi a másik.
Az ajtón kopogok hátha kinyitja valaki.Fennt még ég a lámpa.
Hallom a lépteket.Aztán a zár kattan és egy Gemma jelenik meg mögötte.
-Szia Gem. Elvittük Harryt kicsit szórakozni és ez lett belőle..-hatalmas szemekkel vizslatja a piától bűzlő öccsét.
-Legalább kicsit kikapcsolt.-neveti.
-Felviszem a szobájába és már itt sem vagyunk.
- Vagyunk?
-Én meg Niall.
-A kis szőke?
-Igen.-beljebb hurcolom Hazt.
-Miért nem jön be?
-Mert ő is hasonló állapotban van..-mutatok a karomban tartott srácra.

Felbaktattam vele a lépcsőn aztán rádobtam az ágyra.
-Méég nem akarok aludni..-nyávogott.
-Nem érdekel.-teszem keresztbe karjaim.
-Louist akarom! Nem érdekelsz!! Louist! Louist! Most azonnal különben sikítok!
-Harry..Louis most nem tud idejönni.
-Akkor sikítok..-most olyan mint egy hisztiző ötéves aki nem kapta meg a babát amit akart.
-Akkor belelépek a szádba..-mosolygok féloldalasan.
-Akkor nem...-fúrja fejét a párnák közé.
-Innentől átveszem -sétál be Gemma.
-Ezer hálám. -köszönök el és kikaparom a kocsiból a másik idiótát.
-Liam?
-Hmm?-segítek neki felállni,de  lássuk be a koleszig biztos sokszor a földön fog kikötni.
-Sajnálom..-hajtja le fejét.
-Mit?
-Jövőre már..n-nem..
-Niall?

A szőke megakadt mondtában és lehányt egy kukát.Hogy ezt hogy sikerült összehozni.
-jól vagy?-simogatom meg a hátát.
-Pe-eersze.-hányja el magát újra.
-Na jó, menjünk gyorsan. -felkapom kezeimbe mint valami királylányt vagy mit, de addig se lesznek vele gondok. A koleszban már nem a karjaimban vittem. Őt is ledobtam ágyába.Félúton bealudt.
Azért kíváncsi vagyok, hogy mit akart mondani. Mi lett volna ha még egy titokra fényderül  Harryéken kívül?
Lehet hogy azt akarta mondani, hogy megettem a párnád amíg aludtál, vagy valami hasonlót. Majd megkérdezem, holnap,de kizárt hogy emlékezzen is rá.

Harry

Szétmegy a fejem. Arra is alig emlékszem,hogy mi történt este. De valahogy úgy érzem, nem is akarom tudni mi volt velem éjszaka. Most éppen alsóban és zokniban fekszek az ágyamon.
Gondolom Liam hozott haza.
-Mindegy is..-ásítottam.
Elővettem a telefonom és megnéztem az időt. Délután 3 óra. Remekül elszundítottam.Csak épp nem érzem magam kipihenve.

Letrappoltam a konyhába és ittam egy pohár vizet. Nincs kedvem semmihez.Miután felöltöztem elmentem kiszellőztetni a fejem. A parkban leültem. 
Megint azon töprengtem,hogy mi legyen ezután. Liaméknek nem szóltam.Miért is tenném? Vagy hogy is mondhatnám el nekik? Csak lehülyéznének  és azt mondanák,hogy van más megoldás.Lehet hogy van,csak még több idő telik bele abba.
Nem sokáig elmélkedtem, megszólalt a csengőhangom.
-Igen?-szóltam bele.
-Megvan az időpont és a helyszín.Szóltál már Louisnak?
-Daniel? M-mi? Louis? Persze! 
- Jövőhéten, szerdán délután 4-kor.A külvárosban van egy elhagyatott gyár. Ott várom. És hozza a pénzt vagy számoljon a következményekkel.
-Értem.Átadom.-és már ki is nyomta.

Hogy miért mondtam azt neki,hogy Louis megy személyesen? Mert ezt akarta.Összegyűjtöm a pénzt hogy kiegyenlítsem a tartozást. Úgy teszek mintha Louis menne,de én megyek. Majd ott úgy is rájön,de ha átadtam az összeget akkor már mindegy. Aztán Louis végre visszajöhet. Pontosan 4 nap  múlva.

Kifújtam a levegőt. Daniel hangja.Olyan ridegség van benne, hogy összeszorul a torkom  tőle.De ez nem nagyon érdekel,mert ha Louis már itt lesz akkor magasról teszek majd arra a gyökérre.

Zayn

Napok óta nem láttam a fiúkat.Őszintén: Most jobb dolgom is van náluk. Liamék  elmerültek a rózsaszín felhők között. Harryt pedig csak Louis foglalkoztatja.
Barátság mi?
A nyaramat egy kisebb motelben fogom tölteni, az utazás anyához túl költséges,úgyhogy ez maradt.

-Sokat vártál?-állok a lány elé.
-Dehogy, menjünk is!-ragad karon és besétálunk a moziba. Azt hittem ő is a romantikus filmeket szereti mint a többi, de inkább egy akció filmet választott. Nem is rossz. 

A film után hazakísértem aztán visszamentem a koleszba. Útközben vettem egy -két sört,hogy elüthessem az időt. Már csak megszokásból is dupla annyit vettem, mint amennyi nekem kell.Louis te idióta pöcs. Ha megtalállak akkor biztos agyonverlek.
Bekapcsolom a laptopom.Felmegyek emailre. 1 új üzenet. Alig hiszek a szememnek. Ez Louis.Az a fasz. Hogy mer írni egyáltalán? Rákattintok és már olvasom is. Nem is írt sokat.Pedig vehette volna a fáradságot.
Muszáj valamit írnom neki. Elküldtem a francba aztán afelől érdeklőttem, hogy hogy van, teljesen sablonos szövegek. Aztán megígértem neki hogy nem mondom el Harrynek.Észre se vettem, hogy egy hatalmas vigyor terült szét arcomra.Ekkora hülye.Ő neki is ezt kell hogy váltsa  belőlem. 
Idegesen küldöm el az üzenetet aztán lecsapom a laptopot. 
-Idióta..egy idióta vagy Tomlinson. -vágódom hátra az ágyon.-Egy rohadt faszfej.-nevetem.

Louis

Hatalmas ásítások közepette próbálom összekapni magam, felöltözök és megmosakszom, mindezt fénysebességgel.Épp sietnék ki az ajtón ,de aztán rájövök,hogy ma csak délután kell bemennem.  Sebaj. Visszadöglöm az ,,ágyamba", de sehogysem tudok visszaaludni és még csak reggel 8 van. Remek. 
Sokáig szemezek a plafonnal,amíg rá nem jövök hogy csinálnom kéne valamit, vagy szétunom az agyam.
Nem tudom mit csináljak.Megnézhetném azt a kis kávézót. Lehet hogy visszaírt nekem. 
Rögtön felpattantam és már szaladtam is a kávézóhoz. 

Ha visszaírt akkor tudom tartani a kapcsolatot a srácokkal.Kivéve Harryvel. Nem akarom hogy reménykedjen. Keresnie kell egy hozzáillő, normális csajt. Ezt neki is be kell látnia egyszer. De ha egy ribanc lesz akkor én magam nyírom ki őt. (azaz Taylor kizárva)

Ez az egy gondolat annyira lekötött, hogy észre se vettem hogy ideértem.Az ajtót persze hiába rázogattam, hogy nyíljon már ki az istenszerelmére! Mivel zárva volt. 10-kor nyit. Csodás,de legalább szívtam egy kis friss levegőt. 

Leültem egy közeli padra. Vajon azok a hülyék mit csinálnak most? Fogadjunk, hogy mindegyik alszik, ha meg nem akkor Niall bizonyára zabál, Liam éppen őt próbálja meggyőzni valamiről.Zayn cigizik és megpróbál valami hülyeséget csinálni.Harry..nem tudom..talán a macskáját tömi. 
Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy feladjam magam. Vagy hogy legalább megmondjam az igazat. De ki hinne nekem?

1 telefon 1 fülke-46*

Sziasztok!!!Kevesebb késéssel, mint az előző, de újra itt egy rész! Köszönjük a türelmeteket! Szép nyarat!

Harry

Hogy idegességemben vagy annak a tudatában, hogy semmit sem tehetek, nekidobtam a falnak a telefont.

Nem is kell említsem, darabokra esett. Itt-itt egy sim kártya, ott egy akku a memória kártya is kiesett és.. egy cetli. 

Mi a fenének tart ez papírt a hátlap alatt? Felvettem a földről a kis fecnit. A lap tele volt gyűrődéssel, a szélei tépettek voltak.

Egy telefonszám volt rajta semmi más. Kinek a telefonszáma lehet?  

Forgattam az ujjaim között és erősen törtem a fejem. Nem. Az ki van zárva! Még hogy Daniel száma legyen?! Az teljességgel kizárt. Ahhoz csoda kellene. 

Minél inkább néztem annál kíváncsibb lettem. Mi van ,ha mégis az övé? Akkor segíthetnék? Akkor meg lenne az esélyem? Elrendezhetném ezt az ügyet végleg?

Az agyam kattogott. A mellkasomra, mintha egy tonnás betontömb lett volna, ült rá a tudásszomj.

Felvettem a kis alkotórészeit a telefonnak és összeraktam. Louis jelszava igen egyszerű, csak tudni kell, hogy mi a kedvenc tea márkája.

A belépés után bepötyögtem a számokat. Remegő kézzel emeltem fülemhez.

Szinte rögtön felvette.

-Hmm, Louis azt hittem már meghaltál valami sikátorban, de ezek szerint nem, úgy hogy…. miért hívtál?

Megszólalni sem bírtam. Az agyamat elöntötte a düh. Ő az .Hogy kezdjek hozzá? Vagy mit mondjak...

-Nem Louis vagyok....

Louis

Épp végeztem a munkával, mikor megpillantottam egy kávézót. Ez eddig is itt volt?

Mindegy.

Sétáltam volna tovább ,de hasam korgása emlékeztetett arra, hogy ma szinte semmit sem ettem ezért vettem a fáradtságot és odabattyogtam.

A hely kicsi volt ,de ennek ellenére egészen kellemes hangulatot árasztott. A falak sárgák, a bárpult bordó. Egy-két asztal és egy galéria rész, ahova nem láttam fel.

-Isten hozta! Mit adhatok?-sétált oda hozzám egy pincérruhába bújt lány.

-Omm..én talán..egy fekete teát és kettő sonkás szendvicset kérek.- nyökögtem össze vissza.

-Máris.

Felsétáltam a lépcsőn. Mintha egy teljesen más épület lett volna. A sárgát kék váltotta fel, a bordót fehér. A falon egy tv szólt, talán foci ment. A sarokban, pedig három szint makulátlan állapotban lévő szürke laptop.

Hogy a fenébe tudtam kifogni egy internetes kávézót? Vagy ami jobb kérdés, hogy a francba nem vettem még eddig észre?

Leültem az egyik képernyő elé. Sokáig csak bámultam, majd végül rákattintottam az internet ikonra. Ha minden igaz még él a régi e-mail címem , mert akkor el tudom érni Zayn-t.

Remélem ezzel nem sodrom bajba,de ..összeroppanok, ha nem beszélhetek most valakivel..Hiányoznak. És már megint nyávogok, mint egy menstruáló tinipicsa, de ez van.

Beírtam a felhasználónevem és a jelszavam. És láss csodát, a fiók jó volt!

Olyan idióta vigyort vágtam le az internetnek , hogy csak na, de nem igazán hatottak meg a rám szegülő szempárok. Nem mintha az a 3 ember olyan soknak számított volna.

Ezt az e-mailfiókot csak Zayn ismeri ezért nincs olyan sok levelem. 

Ráklikkeltem az  ,,Üzenet írása” gombra. A címzett-ki más lett volna: Zayn.

És már írtam is, amit szerettem volna.

Zayn! Hogy vagytok? Ugye mindenki rendben van? Harry hogy van? Megkérhetlek arra, hogy vigyázz rájuk helyettem is..Na meg persze magadra. Nem tudom mikor mehetek haza. Megpróbálok majd sűrűbben írni neked. 

Velem most minden rendben van, szóval nem kell aggódni. Megmondanád Harrynek, hogy...

Egy pillanatra megakadtam, Jó ötlet ez? Ha írok Haznak, akkor csak jobban felkavarom a dolgokat. Ráadásul,ha már soha nem mehetek vissza, akkor, minek hagynám, hogy reménykedjen? ..tovább kell lépnie,ha nem jutok vissza.

Kitöröltem az utolsó mondatot.

Zayn! Hogy vagytok? Ugye mindenki rendben van? Harry hogy van? Megkérhetlek arra hogy vigyázz rájuk helyettem is..Na meg persze magadra. Nem tudom mikor mehetek haza. Megpróbálok majd sűrűbben írni neked. 

Velem most minden rendben van, szóval nem kell aggódni. Bár jelenleg lövésem sincs mit tehetnék. Az gáz lenne, ha lelőném azt a szemetet? Csak vicceltem..Ilyeneken  te se törd a hülye fejed. Most csak rád számíthatok. 

Vigyázzatok magatokra! Hamarosan majd látjuk egymást! Remélem.

És Zayn, kérlek ne szólj Harrynek hogy írtam, oké? Az nem lenne szerencsés. Szia! Ajánlom, hogy olvasd a mail-jeidet!

Louis

Enter. Az üzenet elküldve.

Valamilyen szinten most megkönnyebbültem. Már csak azon kell gondolkodjak, hogy most mihez kezdek és hogyan tovább.

  

Niall

Ezerrel dörömbölök Mr Styles ajtaján, aki természetesen rám se bagózik. Lassan ereszkedni kezd a Nap ,a gyomrom korgott, Liam még nem ért ide, Harry mobilja foglaltat jelez a tíz percen át tartó folyamatos hívogatásom ellenére is.
Végül kattan a zár és megjelenik az ajtóban egy értetlen képet vágó Harry.
-Niall?-nem a mikulás..
-Szia neked is. Hahó, elfelejtetted?? Kajálni megyünk!
-Az ám Göndör hozd a kulcsokat!-csukja be a kaput maga után Liam.
-Na végre!- drámázom kicsit.
-Ne sápítozz Niall!-lép mögém és a derekamra simítja a kezét. Persze hogy egyből befogom.

Liam elkezd Harry halálsápadt képe előtt hadonászni.

-Föld hívja Harryt!! Harold jelentkezz!-Harry megrázza a fejét. Na ezzel mi van…
-Bocs..-most meg vigyorog.-csak..elbambultam. Ah..kulcsok. Igen ..hozom.
-Ez be van szívva? –nézek Liamre ,aki épp olyan értetlen képet vágva bámul Harry után, mint én.

Mire elérkezünk a kajáldáig legalább ötször ránk dudáltak. Csoda hogy Harry nem az ellenkező sávban vezetett. Útközben egy szót sem szólt, feszülten nézte a….azt nem tudom mit ,de hogy az utat nem az tuti. Persze akármelyikünk rákérdezett a kiváltó oknak történetesen a fáradtságot adta be.

Nem aggódom. Azt leszámítva ,hogy tíz évvel öregebbnek néz ki, olyan fehér, mint a vámpírok a gyengébb horrorfilmekben ,vörös szemei alatt fekete karikák díszelegnek és olyan mintha agymosást kapott volna. Nos..nincs miért aggódnom..Biztosan csak idegösszeroppanást kapott és most beáll az őrült sorozatgyilkosok sorába, akik először a barátaikat meg a családjukat aprítják fel a turmixgépben.

-Jut eszembe Harry? Hogy van anyukád?- kászálódunk ki a majdnem hullaszállítóvá lett Roverből.
-Az igazat megvallva Niall…én sem tudom igazán. Most ,hogy Gemma költözik, anyu meg duplaműszakos ..Sokszor olyan mintha egyedül élnék.-vigyorog fájdalmasan.
-Oh..értem.- hajtom le a fejem.
-Zaynt mikor láttad utoljára?-terelte másik irányba a beszélgetést Liam.
-Nem olyan rég ,de..ne haragudjatok srácok ,elfelejtettem neki szólni a közös kajálásról.
-Nem gond.-kapja elő a telefonját Liam. –Azért rákérdezek nála.

Az épületben keresünk magunknak egy csendes kis sarkot és behuppanunk a boxba.
Liam végül feladja és visszasüllyeszti a telefont a zsebébe. Megrázza a fejét.
-Háromszor tárcsáztam. Hangposta.
-Miért nem vagyok meglepve.-dünnyögöm és rákönyökölök az asztalra. Harry felé fordulok. Úgy ül ,mint egy földhöz vágott krumpliszsák és fixírozza az asztallapot.
Liamre nézek, aki felsóhajt, aztán előre nyúl és rákoppant az asztalra ,ott ahol göndör barátunk tekintete pihent. Harry felkapja a fejét.

-Egyszeri ajánlat, ne is próbáljatok visszaélni vele, de állom az első kört.
-Nem Liam..meg amúgy is a kocsi..
-Természetesen haza is vezetek.-mosolygott Liam.
-Nem én..most inkább nem élnék a lehetőséggel, köszi. –Liam hátradőlt.
-Hát jó. Pedig Niall megígérte volna ,hogy többet nem eszik az autóban. Igaz Niall?!
-Na meg még mit….!-Harry rámsandít, Liam meg úgy néz rám, hogy előre tudom, ha nemet mondok, kizár a szobánkból. –Llllegyennn…-megyek bele végül.

Harry lebámul a kezére.
-Hát..egy ilyen ajánlatot mégsem utasíthatok vissza, igaz. – vigyorog fáradtan. Liam pedig elégedetten tápászkodott fel ,hogy a pulthoz masírozzon feladni a rendelést.

Akkor még el sem tudta képzelni, mennyire meg fogja bánni ezt az egyszerű kis baráti kedveskedésnek indult szívességet.

Louis

 Elkezdek hazafelè slattyogni. Szemerkèlni kezd az eső. Amit most kicsit sem bánok, kimondottan jó èrzès, ahogy a hideg cseppek vègigfolynak az arcomon, visszarántva a nem lètező èletembe. Az jár a fejemben milyen ironikis..torz vigyor kerül az arcomra. Pont így kell kiderülnie. Èppen így kell rájönnöm, hogy mindvègig szerelmes voltam a legjobb barátomba. Jesszus a vègèn mèg megköszönöm Danielnek ,hogy meg akar ölni, vagy legalábbis nagyon közel juttatni a halálhoz.

Elsètálok a telefonfülke mellett. Pontosan úgy ,ahogy naponta kábè ötször megteszem. Ronda fekete. Körbeveszi a tökig èrő gaz. Az ajtaja beesett ,minden ablaka törött ès csodás művèszalkotásokkal diszített az egèsz. Mègis...számomra olyan kurva hívogatóan áll ott az a rohadt fülke..de nem lehet. 

A lábaim önálló életre kelnek. Úgy tűnik, a mai napom az eddig számomra ismeretlen helyek felfedezéséről szól.

Fel sem fogom és már a kezemben szorongatom a telefonkagylót A fülemhez sem kell emelnem ,hogy meghalljam az idegesítő búgást.
Belekotrok a zsebembe és bedobom az aprót. Csak bámulom a számokat.
Csupán Harry és Zayn száma megy fejből..és még egy, amit lassan pötyögni kezdek.

Várok. Felvette. De nem szól semmit. Majd meghallom a nevem.
-Louis.-csak ennyit mond. Valami arra késztet ,hogy a helyére vágjam a kagylót és húzzam haza a seggem. Nem teszem. Felsóhajtok.
-Szia…anyu..

Halvány remény-45*

Üdv újra! Nos..akkor újult erővel bele is vágunk. Köszönjük a támogatást, tényleg hihetetlen hogy ennyi idő elteltével is képesek voltatok velünk maradni. A kommentekért is ezer köszönet, nagyon sok cukiságot írtatok :3 Ami a 46os rész felkerülését illeti inkább nem ígérünk semmit, ne kelljen nagyot csalódnotok. mindenesetre igyekezni fogunk :) A mostanihoz pedig: Jó olvasást! :D

Harry

Arra ébredtem, hogy irtózatosan fázom, ami fura tekintve, hogy fülig be vagyok takarva.

Ahogy nyújtózkodni próbálok hirtelen villámcsapásszerűen fut végig minden idegszálamon a fájdalom. 
Az emlékképek pillanatok alatt végig cikáznak szemem előtt. Gyilkosság. Bizonyíték Menekülés….
LOUIS!

- Lou..- nyöszörgöm, majd oldalra fordulok, ahol este feküdt.  De már nincs ott. Bármennyire is szeretném, hogy ott pihenjen, ő már nincs ott..  Elment.

Bár számítottam rá, nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni, hogy nincs itt velem.

Az egyetlen dolog, amit hagytál nekem az a fájdalom és nem a fizikai fájdalomra gondolok.

Felülök az ágyon, térdeimet pedig mellkasomhoz húzom. ~Annyira fáj Lou… Török meg és hosszú idő után először bőgök úgy, mint egy kisgyerek.

Az első napok pokolian rosszak voltak, és ahogy teltek a hetek, majd a hónapok semmit sem enyhült.

Az űr, amit maga után hagyott mindenkit felkavart. Liaméknek mindent elmondtunk Zaynnel. Persze csak tátott szájjal figyeltek.

Végül idővel Zayn eltávolodott tőlünk és én is elszigeteltem magam a környezetemtől, bárhogy is próbálkoztam, hogy másképp legyen.

Ez már a harmadik hónap, hogy Louis eltűnt. Életjelet nem küldött sem nekem sem Zaynnek. Vagyis Zaynről nem nagyon tudok, lehet hogy direkt nem mondd nekem semmit.

- Hazaértem!- rúgtam be magam után az ajtót és siettem fel szobámba, ahol Molly éppen az ágyamon gombolyagként aludt.

Ledobtam táskám és befeküdtem mellé. A cica megérezte jelenlétem és hangosan dorombolva ráült mellkasomra.

- Molly..- simogattam meg az említett fejét, majd lekapartam magamról.

Sértődötten felugrott asztalomra és ott próbált tovább aludni, de a nagy duzzogás közben levert valamit, ami hangos csattanással ért földet. A macska megugrott és kirohant szobámból.

- Mit csináltál már megint?- lépkedtem íróasztalomhoz, ami előtt egy fekete telefon hevert.

Ez Lou telefonja, akkor vettem el tőle, mikor itt aludt, abban reménykedve, hogy majd segíthetek neki. Úgy látszik megfeledkeztem róla.

Felvettem és tanulmányozgatni kezdtem. Először a hívásnaplót néztem át, majd az üzeneteit…aztán a névjegyeket.

De annak a szemét Danielnek nem találtam meg a számát.

Aztán megakadt a szemem Zaynén. Igaz is, nekem nincs meg az övé.

Ahogy egyre inkább bámultam azt a nyamvadt számot, valami kezdett kirajzolódni agyamban és már csak egy utolsó lökés kellett, hogy ez a kis rajz egy igazi tervvé fejlődjön, és ezt a lökést egy zöld gomb jelentette.

Kicseng. Felvette, majd néma csend. Kicsit  vártam még.

-  Zayn?- szóltam bele, megtörve a telefon búgását.

- Harry? Mit keres nálad Louis telefonja? Ott van nálad? –kérdezte reményteli hangon.

- Nincs itt…Aznap hagyta itt….

- Jah, értem..És miért hívtál?

-Segítenél nekem Zayn? Hogy Louis minél előbb visszajöhessen?

- Persze, de mégis mi a fenében?

- Hát…először is kellene Danie….- még be sem fejeztem a mondatot ,de Zayn máris  közbevágott.

- Azt felejtsd el! Nem foglak még jobban belekeverni! Szóval, ha nincs más ötleted, akkor én most megyek is, csá!

-Ne, Zayn! Várj! Kérlek,ha nem adod meg a nyamvadt telefonszámát, akkor tovább tart majd az, hogy megkeresem…És még több időt vesztegetünk el! Louisnak segítség kell!

-Áhh, te egy reménytelen helyzet vagy ugye tudod?

- Mi? Én nem is…

- Fél óra és ott vagyok nálad..

- De nekem csak a telefon…-bontotta a vonalat, meg se várva, hogy végigmondjam.

Lehet, hogy segít..lehet hogy azért jön, hogy odaadja a számot…lehet azért, hogy jól lecsesszen. Ki tudja, hisz Zaynről van szó.

Mindegy…Már csak az az egy cél lebeg előttem, hogy segítsek Lounak. És ha mindennek vége lesz, akkor majd újra láthatom.

Mindenképp véget vetek ennek!

Louis

Mocsok…mocsok..mocsok és nézzenek oda! Újabb mocsok..

De mit is várna az ember egy ilyen lepukkant lakóteleptől? Már három teljes hónapja élek itt, mégsem tudom megszokni.

Hiányoznak a többiek, na és Harry..

Vajon mi lehet velük?

Bárcsak találnék valamilyen módot, hogy láthassam őket. Még azt az idegesítő szőkét is…

 ~Úgy látszik Louis nagyon a végét járod, ha már annak az idiótának is örülnél.

Fogd be idegesítő belsőhang!

Miközben így vitatkoztam saját magammal, egyre közelebb kerültem  ,,lakásomhoz” ,ami olyan volt tulajdonképpen ,mint egy lyuk.

A jelenlegi helyzetem nem éppen fényes: egy odú az otthonom, pizzafutárként dolgozom és folyamatosan vitatkozok magammal, úgy érzem kezdek becsavarodni.

Az egyetlen reményem az, hogy valaki végre tudtára adja a rendőrségnek az igazat..vagy Daniel szívrohamot kap. Az a mocsok. Remélem megfullad a saját egójától.

Óvatosan nyitom ki a zárat, nehogy leessen az ajtóról. A falak éppen hogy csak állnak, a vakolat se a falon, hanem a földön hever. Egyetlen szoba volt, ahol egy rozoga kanapé hevert, ami az ágyamként funkcionált. Szemben vele egy lőrésnyi ablak és egy kis kopott asztal előtte, a szoba egyik sarkában a konyha foglalt helyet.

A fürdő külön helyiségben volt.

-Megjöttem- beszéltem az üres falakhoz. Nem tudom mennyivel jobb, mint amikor magamhoz beszélek.

Ledobtam magam a kanapéra és azon gondolkoztam , hogy mit is kezdjek magammal, persze csak néhány percig, ugyanis nem kellett sok és már aludtam is, elmenekülve egy rémálomba, a valódi rémálomból.

Liam

Még mindig el tudok csodálkozni azon, hogy az ember egész élete egy pillanat alatt képes összeomlani, hogy aztán kétségbeesetten próbálja összeszedni az eltört darabkákat annak reményében ,hogy képes mindent helyretenni. Aztán lassan belefárad és feladja. Próbál megbarátkozni a gondolattal ,hogy már semmi sem lesz olyan ,mint régen.
Az év a végét járja. Zayn már most eltűnt. Több mint egy hónapja nem láttam. Harry szerint rendben van, félek csak egyenlőre. Nem valami okos dolog magára hagyni Zaynt, de amilyen makacs szerencsétlen. Csak bízni tudok benne ,hogy képes lesz tartani magában a lelket.

Ami Harryt illeti…Rá sem lehet ismerni. Az a mosolygó, mindig vidám srác egyszerűen megszűnt létezni. Ha mégis meglátom ,hogy valamiért mosolyt erőltet magára ,annyira fájdalmasnak tűnik ,hogy az ember azt kívánja inkább sírni látná. De nem. Harry azóta egyszer sem sírt. Előttünk legalábbis nem.
Robotszerűen elvégzi amit rábíznak, felkel, bejön az iskolába, szótlanul végigtűri a napot, majd hazaballag.
Az utóbbi hetekben még az arca is megváltozott. Olyan mintha legalább öt évet öregedett volna. A szemei beestek, biztos vagyok benne ,hogy nem alszik valami sokat. Ráadásul látványosan fogyott is. Mindannyian szenvedünk Louis Tomlinson eltűnése miatt, de őt egyszerűen tönkre tette.
Mégis…a szemeiben még mindig felfedezhető az a halványnak nem mondható reménysugár. Hisz benne ,hogy még minden rendbe jöhet. Próbálom követni a példáját, de hinni a lehetetlent…néha nagyon nehéz.

És persze itt van Niall. Haza utazik a nyáron. Még az év végét sem várja meg. A tanév lezárása előtt megy a gépe. Nagyon fog hiányozni, hogy nem az ő kómás képe lesz az első dolog ,amit felkelés után meglátok.
Ha hazamegy…visszajön egyáltalán? Talán jobb is lenne ha kimaradhatna ebből a rémálomból, amiben már közel egy éve élünk. Mégis..önző módon azt kívánom, bár el se menne.
Keserédes az egész és fáj beismernem…még magamnak is, nem hogy neki. De..azt hiszem beleszerettem. Hogy képes egyáltalán az ember egy két lábon járó ,szőke káoszba beleszeretni..
Még nem tudom hogyan fogom neki elmondani, de…nincs sok időm rá hogy kigondoljam.

Jelenleg Danielle mellett ülök egy vörös bőrkanapén és popcornt majszolok. Ő persze megint csak egy-két szemet evett. Azt hiszem ő a legszebb nő akit valaha láttam. És nagyon tetszik ahogy mosolyog. De az a mosoly..nos..az nem Niall mosolya.

Bevillan egy kép róla, mikor az ágyamon hanyatt feküdt. Én a lábainál ültem. Akkor is popcornt ettünk..hogy ettünk az túlzás, inkább egymás szájába próbáltuk dobálni…kevés sikerrel.Koncentrált, dobott aztán nevetett. Ez volt a sorrend. Én pedig vigyorogva néztem ahogy nevet..Talán Niall nevetése a legvidámabb dolog ezen a világon. Sőt..biztos vagyok benne.

És persze itt van a dolog másik fele. Elmondani Deniellenek… Hogy neki lesz e veszélyesebb beismernem vagy Niallnak..az majd utólag dől el.
Már vagy egy órája szenvedünk ezen a nyomorult filmen, amiből mindössze annyi maradt meg az elejéből ,hogy a csajt kidobta a barátja és tulajdonképpen az egész sztori az ő kínlódásáról szól. Roppant izgalmas…annak ellenére viszont találó..
Végül hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem ,hogy elhívom estefelé Daniellet sétálni. Talán a park felé. És ott…ott megmondom neki.
Nem akartam semmi mást a világon..csak őt. Őt visszakapni. És most ,hogy ez megtörtént..Most kellett rádöbbennem ,hogy nekem nem rá van szükségem.
~Rohadt életbe Liam..valóban. Neked nem egy szexi, kedves, önzetlen…viszonylag önzetlen lányra van szükséged…nem! Nálad egy 17 éves ,kékszemű, szőke zabagép a befutó, aki nem mellesleg fiúból van!
Homlokon csapom magam saját nyomoromon ,mire Danielle is felém fordul.
-Minden rendben?- vág egy fura grimaszt.
-Persze. Ne haragudj. Csak eszembe jutott ,hogy..elfelejtettem valamit.-tápászkodtam fel mellőle.

-Mégis mirő beszélsz Liam? Ha nem akarod velem tölteni a drága idődet akkor legalább ne hazudj a képembe.-megint nyáverog. Rá kellett ébrednem ,hogy még ha csak ebben az egy dologban is de Louisnak igaza volt. Mert az ő szavaival élve: kurva idegesítő.
-Nem erről van szó.-húzom fel a cipőmet ,minden együttérzés nélkül. –Ma délután lesz az utolsó szobaellenőrzés az évben. Össze kell kaparnom a szemetet, amit Niall hagy maga után.
-Niall, Niall…nem bírsz úgy beszélgetni ,hogy legalább egyszer ne hoznád fel a nevét.

-Ne haragudj. Sietnem kell. –odaléptem hozzá és homlokon csókoltam, erre csípőre vágta a kezét.
-Ez minden? – totál ki van akadva. Meg sem hallva amit mond az ajtó felé kezdek lépkedni, mire felpattan a kanapéról.

-Tudod mit Liam! Úgy érzem ez így nekünk nem fog menni. Azt hittem te szeretsz engem ,de ami köztünk van az…az ..
-Semmi.-fordulok meg a bejárati ajtónál.
-Hogyan?-húzza össze a szemöldökét.

-Semmi. –ismétlem magam és közelebb megyek hozzá. –Nézd Danielle..ami köztünk van az nem szerelem..de még barátság sem. Mondd, nem érzed azt ,hogy csak a játékszered vagyok? Kicsit sincs bűntudatod miatta, hogy kidobhatsz mikor akarsz és egy csettintésedre én hülye futok hozzád fejvesztve?-megállok pontosan előtte.-Nem most akartam ezzel előállni.-felsóhajtok.-de ha így alakult jobb most túlesnem rajta.
-Mégis mi ütött beléd, Liam?-sziszeg a fogai közt. Talán még meg is fog ütni. Se baj. Annyit elviselek.
-Beléd mi ütött Danielle? Nem látod hogy ez egy nagy vicc? –elfintorodom.-nem szeretsz engem. –már most látom az arcán ,hogy a ’maradjunk barátok’ nem fog összejönni a „békés elválásunk” után.
-Végeztem veled Liam! Nem akarlak többé látni!
-Most legalább nem úgy adod a tudtomra ,hogy előállítasz egy másik pasival.-a döbbenet felrajzolódik arcára. Még sosem beszéltem vele így. De nincs bűntudatom. Úgy érzem jogosan teszem. Még véletlenül se forduljon meg a fejében ,hogy visszajönnék hozzá.- És nem Danielle..én végeztem veled.
Nincs több mondanivalóm. Mire kiérek az ajtón a vigyor kiült az arcomra. Még hallom a kapunál hogy benn összetörik valami. Talán még kiabált is hozzá.

Gyorsabb tempóra kapcsolok. El sem hiszem..olyan érzés mintha végre szabad lennék. Hát megtettem.
Szinte futó léptekkel közeledek a kollégium felé. Egyenesen a szobánkhoz. Remélem Niall is ott van. Talán rakodik?..legyintek. ugyan. Eszik. Minden bizonnyal eszik.

Niall
Megpróbálok egy kis rendet vágni, hogy könnyebb legyen megtalálnom a szétszórt cuccaimat, mikor a bepakolásra kerül sor. Némelyik dologról azt sem tudom már biztosan ,hogy az enyém e vagy a szobatársamé. Muszáj lesz vele beszélnem. Pedig aztán mostanában nem vagyunk beszélő viszonyban. Még ha abban is lennénk, kivitelezni már nem tudnánk. Éjjel nappal azzal a ribanccal lófrál..mert igenis hogy ribanc.
 Nem számít. Én aztán nem állok az ő kis boldogságuk útjába. Éppen egy hete beszéltem anyuval. Liam akkor is azzal a kis cafkával volt.. Anya pedig készségesen átírat egy másik suliba. Valamelyikbe, ami közel van otthonhoz. Igazából nem is érdekel.
Csak el akarok innen tűnni. Minél messzebbre. Elfelejteni.

A fürdőben leverem a fogkeféspoharat.

-Picsába!-letérdelek. Remegek az idegtől. Megint sikeresen felhúztam magam. –kizárt…-csuklik el a hangom.-Kizárt hogy valaha is el tudnám felejteni…-temetem arcomat a kezeimbe és tessék..megint elsírom magam..és láss csodát megint Liam miatt.

-Bárcsak soha ne találkoztunk volna!-szinte kiabálok és amint a műanyagpohár a kezembe kerül, újra földhöz vágom. Ezúttal még meg is reped az oldala. –Bárcsak soha ne jöttem volna ide! Inkább zuhant volna le a gépem..-felhúzom magam a mosdótálba megkapaszkodva. –Utállak Liam Payne! Mindenkinél jobban utállak! ..Teljes szívemből..-visítom és a könnycseppek csak úgy záporoznak a szemeimből.
-Niall?....-egy halk hang csapja meg a fülemet. Talán csak suttogás. Mégis egyből ráismerek a tulajdonosára.
Belenézek a mosdó feletti tükörbe. Ott áll az ajtóban. Halálra sápadva. Jobb kezével az ajtófélfába kapaszkodik. Látszik az arcán ,hogy nem érti a helyzetet.
Lassan megfordulok. Olyan fájdalmas képet vág ,hogy legszívesebben elásnám magam a föld alá..aztán ásnék tovább egész a pokolig.

Csupán két lépés és ott állok előtte. Csak nézzük egymást. Aztán előre dőlök. Ujjaimmal megkapaszkodok a pólójába. Görcsösen szorítom az anyagot. Érzem a könnyek megint marják a szememet.

-Liam…-szorítom össze a szemeimet és megérzem ,hogy fejét az enyémre dönti, majd szorosan átölel.