Bocsáss meg-4*

Sziasztok. Elérkeztünk a negyedik részhez.Mielőtt jó olvasást kívánnánk szeretnénk megköszönni ,hogy eddigis nyomon követettek minket:D Imádunk titeket :)

Niall
Reggel korán keltem. Nem szoktam 8-kor kelni ,de nem tudtam tovább aludni ,mert már nagyon éhes voltam. Tegnap nem vacsoráztam semmit. Persze Liam rágóján kívül. Ő még aludt. Ijesztően néz ki. Rá van kötve egy csomó gépre, van egy szép kis monoklija, a szája fel van szakadva és még a vért sem mosták le róla. Mindez nem történik meg ,ha nem ebbe az iskolába jövök. Csakis az én hibám lehet. Hogy megnyugtassam magamat ,át akartam ölelni, ám ekkor kopogtak. Felugrottam és ajtót nyitottam. Egy nővér volt az egy nagy tálcával a kezében:
-Fenn van már a beteg?-kérdezte.
-Még nincs, miért kérdi?
-Meg hoztam a reggelijét.
-Hagyja csak majd én leteszem.-vettem ki a kezéből.
-Köszönöm.Akkor én megyek is.Minden rendben volt vele az éjjel?-Ezt nem hiszem el. Pont tőlem kell megkérdeznie? Nem ők az orvosok?!
-Azt hiszem igen.-csuktam rá az ajtót.Elindultam ,hogy letegyem Liam reggeliét a szekrényre. Ekkor megkordult a gyomrom. Levettem a fóliát...Egy bögre forró leves. És milyen jó illata van. Nem ..nem ehetem meg ez Liamé...de akkor is olyan jól néz ki...nem..biztosan ő is éhes...oh csak megkóstolom ,hogy nincs-e vele baj.leültem az ágyra, de mivel a leves forró volt nem tudtam az ölembe rakni, így ráraktam Li hasára. Úgysem érzi takaró van rajta és amúgy is alszik. Elkezdtem enni..úgy értem megkóstolni, közbe Liamet néztem nehogy meglepetésként érjen ,hogy felébred. 

Liam
Még aludtam mikor hirtelen elkezdett fájni a hasam. Mikor kinyitottam a szemeimet az első dolog amit megláttam Niall összekócolt haja és teli pofája volt! 
-Az nem az enyém?-kérdeztem tőle. Annyira megijedt ,hogy rám öntötte az egész tál akármit. Ami nem mellesleg FORRÓ VOLT!-Rohadt életbe Szőke! -üvöltöttem Niallra miközben próbáltam felugrani de a gépek miatt nem sikerült.
-Ne haragudj Liam, mindjárt hozok neked egy törölközőt!-Spurizott kifelé.
-Azonnal állj meg! Elfelejtettél valamit!
-Mégis micsodát?-fordult vissza.
-Azt ,hogy még meg akarlak ölni!!!
-Most csak a fájdalom beszél belőled, ne félj elmúlik. Hozom a törölközőt.-futott kifelé. Nem hiszem el..mégcsak két napja ismerem de már most megkeserítette az életemet. Mi lesz velem az év végéig?..miért pont ő a szobatársam?...Ha Harry is bentlakásos lenne biztosan egy szobánk lenne ,de ő persze a suli közelében lakik, minek lenne koleszos. Valahogyan meg kell szabadulnom az átázott ruháimtól..átkozott infúzió..Hogy a francba vegyem így le a pólómat?

Niall
Kifutottam amilyen gyorsan csak tudtam, Liam nem tűnt túl boldognak, kerítenem kell valahonnan egy rongyfélét. Liam üvöltése viszont felkeltette egy nővér figyelmét.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze..ne tessék bemenni..ne tessék zavarni..csak rosszat álmodik.-magyarázkodtam.
-De ha valami baj van kérlek azonnal szólj.
-Úgy lesz.-Ígértem és kifutottam a fürdőbe.

Louis
Miután kiléptünk a motel ajtaján nem kíméltem Harryt. 
-Mit álmodtál Harry?
-Mondtam már ,hogy nem emlékszem és kérlek akadj le a témáról.
-De ha egyszer rajtam aludtál igenis ,hogy van közöm hozzá.-Vigyorogtam rá.
-Mondtam már ,hogy nem kell aggódnod. Nem miattad volt!
-Akkor ki miatt?-kérdeztem miközben tovább gyalogoltunk a Szent Anna Kórház felé, de nem válaszolt.-AZT KÉRDEZTEM ,HOGY MIÉRT ÁLLT FEL REGGEL A FARKAD MIKÖZBEN RAJTAM FEKÜDTÉL?!!!!-üvöltöttem el magam, amire mindenki felénk fordult. Na igen. Egy eléggé zsúfolt utcán mentünk keresztül.
-Fogd már be! Hogy lehetsz ekkora köcsög.-Vörösödött el. Már kezdtem volna sajnálni ,de észhez tértem és tovább csesztettem.
-Biztosan meg akartál erőszakolni álmomban!-kiáltottam ismét.Erre csak elém vágott és mint aki mit sem hallott ment tovább.-Styles! Most komolyan itthagysz?? Pedig már kezdtem beindulni rád!-szóltam utána.

Harry
Nem hiszem el ,hogy nem talál magának más témát! Egy zsúfolt utca közepén ilyeneket ordibál! 
-Kussolj Tomlinson!-Fordultam hátra.  
-Dehát..akkor nem szeretsz?-nézett rám ártatlanul. De én sem vagyok nyúlból.Megláttam Louis húgát a szökőkútnál. Pár haverjával dumált. Lou is észrevette őket és elindult feléjük. Most mindenért megfizet!
-Szia Lottie!- Köszönt oda.
-Szia Lou..és Harry? Rég láttalak.
-Szia Lott..én is téged.-Vigyorogtam oda.-Jah és Lou.-fordultam a mellettem álló sráchoz.-én igenis szeretlek téged kicsim és köszönöm neked a csodálatos éjszakát.-Tágra nyílt szemekkel nézett rám. Úgy ahogyan a húga őrá. Kinyitotta a száját de nem tudott megszólalni.Ekkor odamentem hozzá és átöleltem. Ellökött magától egy "baszd meg Harold" kíséretében. 
-Lou..ti..ti,.. már értem miért nem jöttél haza.- szólalt meg Lott.
-Fogd be Lottie csak szívatni akar mert nehéz reggele volt.-vicsorgott Louis.
-Na mindegy..nekünk mennünk kell.-állt fel Lottie.
-Nekünk is. Nem igaz nyuszi?-pusziltam meg Lou arcát.
-Takarodj Harry!-lökött arrébb majd a többiekhez fordult:-Sziasztok!-Miután elköszöntek még hallottuk ,hogy az egyik srác megkérdezi Lottietól ,hogy most akkor a bátyja tényleg meleg-e. Én elégedetten elvigyorodtam majd tovább indultunk a kórház felé.
-Köszönöm Harry, hogy szépen lejárattál. Ne aggódj majd meghálálom! 
-Kvittek vagyunk.-Útközben nem szóltunk egymáshoz.
Az út gyorsan eltelt és már a kórház falai előtt találtuk magunkat. megálltam. nem szeretem a kórházakat. Furcsa szag van, fehérek a falak...és az a sok beteg. utoljára akkor tettem be ide a lábamat amikor Zaynt jöttünk meglátogatni. Egyszerűen feltörtek belőlem az emlékek...

...hideg téli nap volt és még havazott is. Az én autómmal indultunk, de emlékszem Lou vezetett.Liam már bent volt. Aznap mentünk mikor kiengedték az intenzívről.Egész úton csöndben voltam, csak a kocsi ablakát bámultam. Lou végig nyugtatni próbált "Nyugi Hazza..nem lesz semmi baj" hajtogatta. A csöndet egy sziréna törte meg. Lou indexelt és lehúzódott az útról, hogy elengedhessük a mentőautót. Nálam ez volt az utolsó csepp a pohárban..eltörött a mécses. Lou felém fordult két keze közé vette az arcomat. Mélyen a szemembe nézett. Kék szemei tele voltak aggodalommal és látszott rajta ,hogy nem sok kell, hogy elsírja magát. "Harry most erősnek kell lennünk...erősnek kell mutatnunk magunkat Zaynnek ,hogy ő is erős lehessen." suttogta, ám a mondat végén az ő arcáról is legördült egy könnycsepp. Bólintottam. Újraindította a motort és tovább indultunk.... Zayn szobája sötét volt és rideg. Csönd volt csak az ÉKG-t lehetett hallani. Zayn arca tele volt zúzódásokkal, száján lélegeztetőgép és a fején a kötés szinte átvérzett. Sohasem akartuk őt ilyen állapotban látni. Én csak néztem az arcát. Olyan volt mintha aludna. De nem aludt..kómában volt....Lou odament az ágy mellé ahol Liam ült. Sírt. Louis a vállára tette a kezét egy "Minden rendben lesz." mondattal. Liam megrázta a fejét és felnézett Loura. "Zayn apukáját már nem tudták megmenteni." Louis térdre rogyott. Én pedig képtelen voltam felfogni a szavait...Nem hittem el ,hogy ilyesmi megtörténhet. Pedig megtörtént.És ez az egy mondat megváltoztatott mindent... 

Visszaemlékezésemet Lou szakította félbe:
-Mi van Hazz!? Nem jössz?- fordult vissza a bejárat előtt.
-Jah..de persze megyek...csak.....
-Csak mi?-Lépett elém.
-Csak Zayn...-hajtottam le a fejem. Lou közelebb húzott magához és átölelt.
-Bocsáss meg....