Sziasztok!Sajnáljuk a kisebb
fennakadást,de most itt az újabb rész.
Köszönjük a díjakat majd kirakjuk
őket.És mindenkit előre figyelmeztetünk,hogy korhatáros részt hoztunk
nektek.(A ! a címben nem dísznek szolgál ;D )+18-as! Jó olvasást.
Niall
Liam ,ahogy beértünk a
szobánkba ,azzal a lendülettel húzott el a picsába...
Végre nem szívja a
vérét tovább az a boszorka.. De persze sajnálom Liam-et, ő nem ezt
érdemelné. Aggódok érte több órája elment és bármi történhet vele ,főleg úgy, hogy most minden zavaros körülötte.
-Francba, Horan! Hova keveredtél?-beszéltem magamhoz, miközben arcomat a
párnák közé nyomtam.
Ránéztem a telefonom kijelzőjére és már éjfélt
mutatott az óra. Hol van már ennyi ideig? Felültem az ágyamon és
lábaimmal doboltam a földön idegsségemben.
Most mihez kezdjek?
Felhívjam Harryt?De hisz már alszik.. Ha hazajön megverem, rohadjak meg
de én megverem.
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom ,amit
görcsösen szorítottam kezemben.A kijelző Liam nevét mutatta.
-Emlegetett
szamár-futott át agyamon, majd felvettem és erőtlenül fülemhez emeltem.
-Halló?
-Baszd meg Niall! kizártak! Nem segítenél? Csak egy kicsit, na
lééééééégy...szi..-és a végén elnevette magát , na jó ez beszívott?
-Oké..várj meg ott..-mondtam majd letettem.Mit csinált ez ennyi ideig?
Mindenesetre lebattyogtam a lépcsőn és megkértem a portást ,hogy nyissa
ki a barátomnak a kaput-mire kaptam egy kis fejmosást, de Liam és én
épségben felértünk a szobánkba.
Előrementem és megvártam, míg Liam beér ,
hogy jól leteremtsem.
De mielőtt megszólalhattam volna neki lökött az
asztalnak, hogy szándékosan, vagy csak a vérében folyó alkoholtól nem
tudom. Két kezével lefogta enyéimet az asztalon ,így majd nem fölöttem
támaszkodott
Lehelete-amely sörszagról árulkodott-csikizte arcomat.
Féloldalasan mosolygott és közben szemeimet vizsgálta míg én övéit.Egyre
közelebb hajolt hozzám és semmire nem volt időm ,csak lehunytam szemeim.
-Önző
volt velem.-suttogta. Szemeim felnyíltak.
-Hogyan?-kérdeztem vissza.
-Csak jól jártam vele ,hogy kidobott.-elengedte a kezeim és és a hajába
túrt. Ellökte magát a közelemből és fejét vakargatva sétálgatni kezdett
körbe a szobában.
-Mindjárt megvakulok.-jelentette ki és lecsapta a villanyt.
Összerezzentem. A helyiséget csupán a hold fénye és az iskola udvarán
álló lámpa világította meg. Sötét volt. Alig bírtam kivenni Liam
körvonalait.
-Csend van...-állapítottam meg halkan.Talán csak
magamnak.-Liam.-suttogtam és elindultam a mozdulatlan alakja
felé.-Minden rendben?-kérdeztem csendesen.Úgy tűnt mint aki gondolkodik
valamin, bár ezt az ő állapotában nehéz volt elképzelni.
Választ nem
kaptam ,helyette csak ujjai erős szorítását éreztem meg felkaromon.
Tiszta erejéből elindult, maga előtt tolva engem.
-Liam, az aszta...-ijedten fordultam hátra mikor sarkammal nekiütköztem
az ablakunk előtt álló kisasztalnak.
Liem mintha meg sem hallotta volna. Egy hirtelen mozdulattal
megfordított ,így már háttal álltam neki. Tenyereimet az asztallapra
helyeztem. Nem értettem mit akar ezzel, ám mikor megéreztem tenyerét
amint előredönti törzsemet egy furcsa gondolat villant át az
agyamon...Nem az nem lehet...Liam nem tenne ilyet velem.
Ahogy kezeim
kicsúsztak alólam levertem a vízespoharat ,ami apró darabokra tört.A
szilánkok kezem alá kerülve szétvágták azt. Felszisszentem ,mikor
megláttam a halvány fényben a sötét, feketének ható vért az asztalra
cseppenni.
Liamet semmi nem hatotta meg.
Tenyerei a hasamra siklottak ,ezzel kicsit visszarántott eldöntött
helyzetemből. Kezeim remegni kezdtek. Nem tudtam ,mit kéne tennem. Az
eddig hasamon pihentetett kezek lejjebb siklottak és az övemmel kezdtek
babrálni. Sikítanom kéne? Talán. De egyszerűen egy hangot sem tudok
kipréselni a torkomon. Sikerült kicsatolnia az övemet, lehúzta a sliccem
,majd egyik kezét a hajamba vezette, enyhén meghúzva azt a tarkómnál.
Ennek köszönhetően fejem hátrabicsaklott és Liam vállára dőlt.
-Ne csináld.-mindössze ennyit voltam képes kinyögni.
-Csönd!-sziszegte határozottan. Elkapta a pólóm alját ,egy lépést
hátrált és lerántotta rólam a rövidujjúmat.
Már szemben álltam vele. A sötétben nem láthattam mást két vágytól
csillogó szempáron kívül.
-Kérlek...fúrtam tekintetem mélyen az övében. Talán abban reménykedtem
,ezzel elérhetek valamit...Tévedtem. Egy hosszú lépést tett és magához
húzott. Testünk teljesen összepréselődött. Lélegezni is elfelejtettem.
Látni ugyan nem láthattam, de mindent érezhettem Liam testi állapotáról
,a saját testemen.Már nem tudtam kétségbe vonni mik a tervei velem.
Szórítása erősödött a hátamon, keze ismét a tarkómra került hogy
ránthasson egyet a hajamon. Halkan nyöszörögni kezdtem.
-Amit akarok Niall...azt általában megkapom...és most téged akarlak
érted? És kibaszottul az enyém is leszel! Felfogtad?-suttogta
fülembe.Miközben elkapta a kezem és tenyeremet a csípőjére vezette.
Hirtelen forróság öntött el ,ahogy Liam ajkait megéreztem a nyakamon.
Lassan halad fentről lefelé, majd fordítva érzékenyebbnél érzékenyebb
pontokat érintve nyelvével.
Zihálva vettem a levegőt és egy határozott
nyögés is feltört belőlem ,ahogy Liam szívni kezdte a lágy bőrt a fülem
alatt.
-Liam....-tettem egy utolsó reménytelen kísérletet, de behunyt szemeim
is arról árulkodtak ,hogy ezt a csatát elvesztettem ,nem csak
Liam...magam ellen is.
Liam egyre lejjebb haladt
bőröm sanyargatásával, míg nem el nem ért egy olyan pontot a
kulcscsontomon amibe beleremegtem.Beharaptam a szám, hogy ne adjak ki
semmi nemű hangot, de ez nehéznek bizonyult és egy nyöszörgés tört ki
belőlem.Egyik kezével oldalamat kezdte cirógatni ,melynek nyomán
libabőrös lettem.Reagálni se volt időm, mert térdeim alá nyúlt és
elfektetett az ágyon.Liam kezeivel fejem mellett támaszkodott.Folytatta
nyakam kezelését ,majd felsőtestem minden négyzet centiméterét
beborította forró csókokkal.Néhol megszívta bőrőm, ezzel is nyögéseket
kicsikarva belőlem.
Mikor,,V" vonalamhoz ért a kezeimmel megragadtam
haját és fölfele kezdtem húzni
- Li..Ne!-nyöszörögtem.
- Csend!Eressz!-lökte el kezeim és beleharapott bőrömbe, mire
felszisszentem.Nadrágom szélét markolta meg és lefele kezdte vonni, de
amikor megérezte hogy nem engedem lefogta kezeim fejem felett.Lefejtette
rólam farmerom és eldobta.Reszkettem tudtam mit akar..de könyörgöm.. én
erre nem vagyok kész..
Felkúszott arcomhoz és rányomta ajkait
enyéimre.Rögtön megkapta az engedélyt ,hogy elmélyítse, bár ha nem kapta
volna meg akkor is elérte volna célját.És a testemnek is tetszett ez az
egész, míg elmém minden egyes pontja ellenezte.Szabad kezével hasamat
simogatta és néha belemarkolt oldalamba, vagy csípőmbe.Majd lejjebb
vándorolt kezével és boxerem szélét babrálta.Szemeim ijedten nyitottam
ki miközben a csókot egy pillanatra megszakítottam,de Liam egy morgás
kíséretében erősen nyomta vissza ajkát enyémre.
A boxerem egyik oldalát
lefele kezdte húzni.Bár képzeletben már kiszabadítottam magam kezei
fogságából, a testem nem akart engedelmeskedni.
Nem tudtam mit kéne tennem.
Azzal már tisztában voltam ,hogy a meneküléssel elkéstem.Egyrészt mert
Liam karjai közt mozdulni sem tudtam ,másrészt ....nem vagyok biztos
benne ,hogy ebben a testi állapotban egyáltalán lábra tudnék állni ,nem
hogy futni.
Kiesett az idő. Nem emlékszem ,hogyan került le rólam vagy esetleg róla a
nadrág. Arra eszméltem hogy egyikünkön sincs egyéb az alsóinkon kívül.
Liam a combomon ült ,kezeimet még mindig a fejem felett tartotta,
csuklóimnál összeszorítva. Hirtelen futott végig rajtam a felismerés: A
szobatársam ül rajtam egy szál semmiben, nem mellesleg azonos nemből
származunk és engem mégis totálisan beindít a tudat ,hogy Liam azt tehet
velem amit csak akar...én pedig hagynám.Hitegethetem magam ,hogy meg
kell állítanom...de semmi értelme. Úgy fekszem alatta mint egy eldobott
kabát, amit csak úgy forgat ahogy akar.
Kezei elengedték a csuklóm és egyszerre siklottak végig az oldalamon.
Mélyen beszívtam az oxigént abból a kevés levegőből ami még megmaradt a
szobában. Liam elért a boxerem széléig, és lefelé kezdte húzni. Tudtam
mi jön most és megijedtem. Rácsaptam tenyereimet a kézfejére és
próbáltam lefejteni ujjait az egyetlen ruhaanyagról ami még takart
belőlem valamit.
-Ne...-nyöszörögtem, mint aki éppen haldokolni készül.Persze esélyem sem
volt vele szemben..
Nem szólalt meg,csak erősen
markolta az anyagot amely megakadályozta cselekedeteiben.Szívem
hevesebben vert minden egyes pillanatban amikor megmozdította a kezét,
amiket erősen szorítottam nehogy megszabadítson utolsó
ruhadarabomtól.
Féltem,de mégis vágytam az ismeretlenre.Vágytam hogy
megérintsen..vágytam rá...vágytam Liamre.Kicsit sem gyengéden fejtette
le ujjaimat csuklójáról. Abban a pillanatban a szívem kihagyott egy
ütemet és levegőt is elfelejtettem venni..majd eljutott az agyamig, hogy
Liam eltüntette rólam az utolsó ruhadarabom....ami most a sarokban
foglalhat helyet.
Visszamászott eredeti helyére, így egy magasságban
voltunk.Forró leheletét megéreztem fülemnél majd halkan suttogni
kezdett.
-Vedd le az alsóm...-vezette kezeim fenekére majd beleharapott a fülem
mögötti részbe mire halkan felnyögtem.
Tehetetlenül pihentettem kezeimet hátsóján..Mikor egy újabb háborút
vesztettem el magam ellen megfogtam alsója szegélyét és lassan, remegő kezekkel lefelé kezdtem húzni.
- Jó fiú..-nyöszörögte majd nyakamat vette kezelésbe.
Alsóját eldobtam, ki tudja hova.Na most már ruhamentesen feküdt rajtam,
rajtam aki szintén meztelen.
Néhány másodpercig csak
kerestem a tekintetét. Teljesen fátyolos volt. Mint aki nem is önmaga.
Az egész testem forró volt, akárcsak az övé. Menekülni akartam, de egy
másik részem már rég odaadta magát Liamnek, aki most éppen elfekszik
rajtam.
Alig kaptam levegőt és ezt nem a súlya okozta. Mindenünk
összeért. Egyik kezével az oldalam mellett támaszkodott ,másikat
csípőmre vezette és hirtelen maga felé húzta. Egyszerre nyögtünk fel.
Elvörösödtem. Liam közelebb hajolt és erőteljesen a számra tapasztotta
az övét. Ajkaimat olyan erővel nyomta a fogaimhoz hogy éreztem, ahogy
kiserken a vérem.
Nem törődtem sem a fémes, kissé kellemetlen ízzel sem
az enyhén égető fájdalommal. Többet akartam és ez megijesztett ,de már
semmi sem számított. Mindkét kezemmel a hajába túrtam ezzel még közelebb
húzva magamhoz. Liam lassan elkezdte mozgatni a csípőjét és ha szám nem
valami mással foglalatoskodott volna biztos hogy egy cifra káromkodás hagyta
volna el.
Ajkaink elváltak. Végigcsókolta a nyakamat ,felfelé egész a
fülem tövéig, ott erőteljesen szívni kezdte. Elfordítottam a fejem ,hogy
nagyobb helyet biztosítsak neki. Egyik kezem még mindig haját
szorongatta másik végigsiklott a hátán. Liam egy erősebbet lökött
rajtunk és elemelve fejét égő bőrömtől felsóhajtott.
-Liam...-csúszott ki a számon. Ám abban a pillanatban ő is megszólalt.
-Fordulj meg!..-motyogta. Világos volt ,hogy nem ad választási
lehetőséget. Szaporán megráztam a fejem mutatva nemtetszésem, hiszen
levegőt is alig kaptam nem hogy értelmes szavakat nyögjek ki.Liam
szorítása erősödött az oldalamon.
-Most!-sziszegte fogai között ,amitől forró testemet végigszánta a
hideg.
Tudtam mit akar, és
féltem.Az adrenalin szintem az egekbe szökött, míg vérem ennél sokkal
lejjebbi helyekre vándorolt.Liam szorítása egyre jobban fájt.De ha
megfordulok, nem csak ez fog fájni.Az arcának körvonalait,még a sötét
ellenére is kitudtam venni és látszott rajta,hogy egyre
türelmetlenebb.Lassan fordultam hasamra ,így elmúlt a fájdalom az
oldalamon.Ráfeküdt hátamra így egy szakadozott sóhaj hagyta el számat ,
félelmem jeleként.Másra számítottam.Liam forró csókokkal hintette be
vállaim amitől megborzongtam, persze jó értelemben.
Többet...sokkal
többet akartam...És lehet hogy ez nagyon kiakasztó, de Liamé akarok
lenni.
Egy helyen megcsípte fogával bőrömet, aztán megmozdította csípőjét
mire ő felnyögött én pedig felsikoltottam.Nem mertem megmozdulni.A
fájdalom elviselhetetlen volt.Fejemet erősen a párnák közé nyomtam,hogy
ne hallja meg senki a sikolyom.A sós könnyek égették a szemem,majd lassan
folytak végig arcomon és beleivódtak a párnába.Szakadozottan ejtettem ki
a szavakat, mert rettegtem hogy ha nem így teszek még nagyobb fizikai
fájdalmat okozok magamnak.
-L..iam...Ne....ez fáj....-nyöszörögtem és a könnyeim ismét végig
folytak arcomon.
-Csend...-suttogta fülembe olyan hangnemben amitől libabőr futott végig
testem minden négyzetcentiméterén.-Élvezni fogod..szöszi..-kuncogott
majd újra megmozdzdult ezzel is egy nem éppen férfias sikítást kicsalva
torkom mélyéről.
Hittem neki. Minden
szavának. Azt mondogattam magamban. Csak várj..mindjárt. Vártam ,hogy
enyhüljön a fájdalom. De nem történt semmi éppen ellenkezőleg. Azt
kívántam bárcsak meghalnék. Tudtam ha ez így folytatódik nem fogom
bírni. Liam kicsit sem volt gyengéd. A szürke foltok táncot jártak a
szemeim előtt. Kényszerítettem magam ,hogy ne ájuljak el.
Liam felült
rajtam. A fájdalmat ,amit akkor éreztem nem lehet szavakkal leírni.
Éreztem ahogy ujjaim végében megszűnik a vérellátás. Olyan erősen
szorítottam a lepedőt ahogy csak bírtam. A párnahuzat megszakadt fogaim
között. Zokogni kezdtem. Nem bírtam tovább.
Bármi segített volna ..csak
egy érintés. Hogy végigsimítson a hátamon..egy gyengéd szó ,hogy minden
rendben..bármi.
De hiába vártam. Liamben nem volt semmi gyengédség
esetleg sajnálat. Egy gumibabát látott bennem ,amivel azt csinál amit
csak akar ,amíg az teljesen tönkre nem megy. Nem volt több szimpla
dugásnál. Számára...Dehát mire is számítottam.
Ujjait az az enyémek közé fűzte. Akárhányszor mozdulni próbáltam
leszorította a csípőm ,ezzel nem kis fájdalmat okozva. Elkezdett
gyorsítani a tempón. Nem bántam. Csak legyen már vége.Gondoltam. De a
kisördög bennem ismét megszólalt. Igazán azt akarom ,hogy essünk túl
rajta? Hiszen most az enyém. nem azé a ribancé, aki kihasználta ,akinek
egy lábtörlőt többre tartott nála.
Csak az enyém.
Liam kissé előrébb dőlt tenyerét felfelé húzta az oldalamon. Teste
megfeszült ujjai szorosabban fogták körül enyémeket. Tudtam ,hogy
nemsokára vége. A fájdalom csökkenni kezdett bennem és valami egészen
más szökött a helyébe. Reménykedve nyitottam ki összeszorított
szemeimet. A hirtelen változástól elnyíltak ajkaim. Üveges tekintettel
meredtem a semmibe ,miközben halk nyögések hagyták el számat.
Nem
számítottam erre a fordulatra de nagyon tetszett. Azt akartam ,hogy
folytassa, hogy vigyen a felhők fölé...
A szobát betöltötték a sóhajok és elfojtott nyögések. Liam hangjától én
önmagában képes lettem volna elmenni és most..nem bántam semmit. Azt
akartam hogy tegyen velem amit akar!
Liam lassított én pedig melegséget éreztem a hátam és fenekem
környékén...Hát ennyi volt...jah ennyi...részéről..
Kínzó lassúsággal mászott le rólam. Én nem bírtam megmozdulni. Mindenem
remegett , egy végtagomat sem voltam képes megmozdítani. Mindenem fájt.
Csak feküdtem és az üresség
eluralkodott rajtam.Liam át mászott a saját ágyába én pedig le se vagyok
szarva.Csak eszköz voltam számára, egy rongybaba akit ide-oda cibálhat
kénye -kedve szerint és amikor már elhasználódtam keres helyettem valaki
mást..
Legalább annyit mondott volna, hogy Jó éjt ,köcsög, kössz a
kufircot! -De még ennyi se szorult belé.
Nyöszörögva nyúltam a takarómért
és húztam magamra, így csökkent a kiszolgáltatottság érzetem.El kellene
mennem zuhanyozni,de nincs se testi se lelki erőm ehhez,talán azért
mert az előbb fektetett meg a szobatársam aki egy nemű velem.
-Én csak egy rongy vagyok...-suttogtam a párnába majd hagytam, hogy
könnyeim patakként kövessék a már elhullott társaikat akik valahol a
földön vannak az önbizalmam és a méltóságom között.
Tízenöt percnyi sírás után már éreztem, hogy megy fel a
lázam.Megtöröltem a szemeim majd álomra hajtottam a fejem.És végre az
álmok gondtalan világába menekülhettem a szörnyű valóság elől miszerint
érzek valamit Liam iránt..
Harry
Reggel élőhalott formájában
dobtam a cuccom a padunk mellé és zuhantam a helyemre. Közeledett a
hétvége és ezt minden porcikám jelezte elég rendesen. A bioszterem szörnyen
siralmasan néz ki. Épp eléggé ,hogy az embernek ahhoz jöjjön meg a hangulata
hogy lecsukja a szemeit és félálomban várja meg a kicsengetést. Pontosan
erre a mutatványra készültem ,mikor egy-nálam ezerszer frissebb -csillogó szemű srác
tenyere csapott az asztalra.
-Mi újság Göndörke. Elég nyúzottnak látszol. Hosszú volt az éjszaka?
-csusszant be a mellettem álldogáló székre.
-Neked is szépjóreggelt Zayin. -hunyorogtam rá.
Ezeken az órákon Taylor
ül mellettem. Hogy hogyan is kerültünk egymás mellé nem igazán emlékszem
és végtére is nem zavar különösebben. Ő is utálja ezeket az órákat, én
is..szóval megvagyunk egymás mellett. Most viszont fogalmam sincs hol
lehet ,de őszintén örülnék ,ha megjelenne és elhajtaná Zaynt a helyéről.
Vele legalább nem kéne beszélgetnem...remélem. De most abszolút nincs
kedvem Zayn bunkó reggeli üdvözleteire.
-Önként vállalkozok boncolásra.-ejtette a táskáját Lou az
asztalomra.Furán nézhettünk rá így tovább magyarázott. -Még azt is előbb
bevállalnám ,mint ezt a kínszenvedést.-ő sem valami nagy rajongója a
biológiának.-Elmondtad neki?-nézett Zayn felé.
-Még nem ,de...
-Akkor rajta.-pakolta elő a cuccát..ami pontosabban egy összefirkált
füzetből és egy barna tolltartóból állt.
-Mondanám ,ha nem ugatnál folyton a szavamba!
Lou csak feltartotta a
kezeit védekezés gyanánt:
-Ezer bocs.-esdekelt.
-Megint pofázol!
-Fiúk?!! Miről kéne tudnom? -dörzsöltem meg fárattságtól égő szemeimet.
-Szóval.. ,tudod ..csak arra gondoltunk ,hogy mi lenne ha...Louis?
-Mi van?! Nyögd már ki neki. A te ötleted volt az egész.
-Nos,... ugyebár te itt laksz a sulitól egy köpésre...
-Igen...-intettem neki ,hogy kissé gyorsíthatna a beszédtempóján.
Louis
megforgatta a szemeit:
-Szerveznénk egy kisebb bulit és arra gondoltunk ,mivel ...
-Felejtsd el!-vágtam a szavába-Különben is ,mit takar ez a 'kisebb buli'
kifejezés? Csak a fél város lenne ott?? Tutira nem! Verjétek ki a
fejetekből!
-Szép napunk van!-röppent kis körünkbe Taylor.
-Harry gondolt át
mégegyszer...20 embernél nem lenne több....gondold át van egy biosz
órányi időd rá.-kacsintot Louis majd elhúzta a feketével a csíkot.
-Nos miről beszélgettetek?-kérdezte Taylor.
-Ohh semmi különösről.- végül is nem hazudtam,hiszen nem fogom
megengedni, hogy míg anyáék nincsenek itthon szétbarmolják a házat.
-Ja oké..
Az óra elkezdődött én pedig unottan próbáltam koncentrálni a tanárra,
bár jobban járnék, ha Liam jegyzetét kérném kölcsön.Liamről szólva
eléggé furán viselkedik és Niall-t se láttam sehol.lehet hogy
lebetegedett? Majd megtudakolom Liamtől.
-Hé! Göndör!-suttogta valaki majd megdobott egy papírgalacsinnal.
-Zayn...-sziszegtem fogaim között.Felvettem a kis cetlit és olvasni
kezdtem.
-Nem, nem lesz buli!-suttogtam vissza mérgesen majd visszafordultam a
tábla felé. Ekkor egy papírrepülővel dobtak fejbe.
Szemforgatva olvastam, de nem reagáltam. Percekkel később köpőcsövekkel
támadtak le de a 10. percben már nem bírtam tovább.
-Nem lesz semmiféle buli!-mondtam hátrafordulva, kicsit
talán..hangosabban a kelleténél.
-Mr. Styles valami baj van?-kérdezte a tanár mire az egész osztály
röhögőgörcsbe tört ki.
-Nem , nincs semmi tanár úr.....
-Akkor figyelhetne az órára, és ez Tomlinsonékra is vonatkozik.-nézett
szúrós szemekkel Louisékra.
-Múltkor még ,,Malikék" voltunk.-szólalt meg Louis.
-Nagyon vicces Louis, majd meglátjuk ,hogy az igazgatónő ugyanígy
értékeli a humorod.-dünnyögte a tanár.
-Most mennyek vagy szünetben?- Hát ez hülye....
-Majd óra végén velem jön....
-De meg kell még beszélni a ....
-Semmit!-szóltam közbe.
-Meglátjuk!-suttogta kissé
előrébb hajolva. Aztán felállt a helyéről és elindult az ajtó irányában.
-Maga meg mégis mit képzel azonnal üljön vissza a ...-háborodott fel
drága tanárunk ,de Lout nem nagyon izgatta.
-Csak gondoltam kimegyek wc-re még mielőtt látogatást tennék egyetlen
igazgatónőnknél ...nehogy összehugyozzam magam előtte ijedtemben.-nyúlt a
kilincsér.
Teljesen megőrült. ha arra pályázik ,hogy kicsapják hát közel
van a céljához az biztos. Az egész osztály felnevetett Louis újabb
megnyilvánulására. Ő éppen kilépett a teremből de mielőtt becsapta volna
az ajtót nyomatékosan rám nézett. Ezzel akarta leszögezni nálam ,hogy
amit ő akar azt el is éri.
Mr Azunalmasórákpéldaképe tátogott mint egy hal krétával a kezében. Bizonyára leesett neki ,hogy Louis nem hogy nem szándékozik vele az
igazgatóiba menni ,de valószínűleg az óra további részét is kihagyja.
-Mért is játszatok harryacéltáblás-at? -fordult felém Taylor.
-Bulit akarnak nálam tartani és nem képesek felfogni hogy ..ez nem fog
összejönni..-a mondat utolsó részénél Zaynre pillantottam ,aki csak
elvigyorodott kijelentésemen.
-Buli??Na ne viccelj!Tuti ott lenne az egész suli és...-áradozott és
közben rózsaszín tollával hadonászott így majdnem sikeresen kiszúrta a
szemem.
-És szétbasznák az egész házat. Nem Taylor. Ebbe nem megyek bele. Főleg
hogy anyuék nem is tudnának róla és...
-Miért is nem?
-Tudod Gemma felvételizik valahol az isten háta mögött a hétvégén és oda
utaznak. Már megvannak a repülőjegyek.
-Oh..itt hagyja a nővérmelót.
-Nem...ő..visszajönne csak, mint orvos és ahhoz még egy kis tanulás
szükséges.
-Értem. Dehát szerintem ez egy tökéletes alkalom egy kis szórakozásra.
ne légy már ilyen beszari!
-Nem vagyok beszari! Ha vállalod a takarítást a "kis szórakozás" után
örömmel belemegyek a dologba.
Taylor felkuncogott.
-Amúgy is nagyon ..nagyon régen voltam nálatok.-helyezte vékony ujjait a
combomra. -Emlékszel még?-nézett mélyen a szemeimbe.-Rég volt.
-Nagyon régen.-helyeseltem.
A csaj két-három éve volt nálunk
utoljára...és akkor sem azzal voltam elfoglalva hogy körbevezessem. Az
egyedüli dolog amit láthatott az a párnahuzat színe az ágyamon...
Merengésemből a csengő éles hangja zökkentett ki.
-Szerintem akkor ezt meg is beszéltük-kapta el kezét a lábamról és a
vállára dobta világoskék táskáját ,majdbarátnőihez tipegett.
-Később összefutunk.-szólt még hátra és már kinn is volt az ajtón.
-Ne Taylor várj!!Nem lesz...nem lesz semmilyen...
-Én megmondtam Bongyorka. Holnapra mindenki tudni fog a kis
összejövetelről.-szorította meg vállamat Zayn, miközben szájával
kihúzott egy szál cigit a dobozból.-Megkínálhatlak. -Nyújtotta felém.
-Nem szívok!-tápászkodtam fel.-és leköteleznél ha nem hívnál Bongyorkának, Bongyorinak vagy bánom is én milyen Göndörkének!-ordítottam az arcába és elnyújtott léptekkel kipucoltam az
osztályból ,hogy közölhessem Louisszal ,hogy legyen szíves és BASSZA
MEG!
De nem is kellett sokáig emlegetni a szamarat mert valaki ráugrott a hátamra aki nem volt más mint maga a szamár.
-Louis nagyon szépen kérlek BASZD MEG!
- Mit tettem?
-Mit is? Nem is tudom....HÉTVÉGÉN AZ EGÉSZ SULI A HÁZUNKAT FOGJA SZÉTSZEDNI! Hála neked!
- Nem kell....várj..Megengeded?- hát ennek semmi sem esik le?
-De persze azért repesek az örömtől.Jajj Louis! Dehogy csak Taylor intézkedik....- sóhajtottam.
-Az a ri.. akarom mondani az a csaj meg honnan tud róla?
-Megkérdezte miért dobáltok én meg válaszoltam.
-Ahha....Nem láttam ma a szöszit..tudsz valamit róla?
-Mért már is hiányzik?-kuncogtam, mire ő vállba boxolt.
- Nem csak Liam olyan magányosnak tűnik.
-Liamről jut eszembe meg kéne kérdeznem ,hogy mi baja.
-Ja ,oké nekem pedig mennem kell Zaynhez az udvarra.
-Jó füstölgést..
-Kösz....-és már indultam is hogy megkeressem Liamet.
Liam
Iszonyatosan hasogatott a
fejem, alig bírtam magamhoz térni és annyi erőt venni magamon, hogy
legalább a telefonom ébresztőjét kinyomjam. Próbáltam kicsit
megerőltetni az agyam és összerakni a tegnap este darabkáit.
Nem
szokásom ,hogy a sárga földig leiszom magam ,de pontosan az az ember
tört darabokra akit a világon a legjobban szeretek. Ígyhát ,amint
felértünk a szobámba fogtam a tárcám és a legközelebbi kocsmához
vánszorogtam.
Nem volt jobb ötletem. Csak felejteni akartam és nem gondolni
arra, hogy ezt tette velem. De megtette ,én meg még hogy jobban
kikészítsem magam rendesen megcsappantottam a kocsma, pub ..-vagy
akárminek is mondjuk azt a mocskos piától és cigarettafüsttől bűzlő
helyet-italkészletét.
Megdörzsöltem a halántékom..
De hogy kerültem haza?...
Niall kinyittatta
nekem a kaput és....NIALL!!!
Szemeim kipattantak és felültem az ágyon. Számat beharaptam, úgy túrtam
bele hajamba. Rögtön levert a víz...
Nem..az nem lehet..csak
álmodtam...én nem...hiába ismételgettem magamban a szavakat, a tényeken
nem változtattak.
Ahogy ránéztem a nekem háttal fekvő ,egészen a felhoz
simuló Niallra ,tudtam igaz.
Lefektettem a szobatársam ,aki mellesleg szintén pasi ,ráadásul fél éve
sem ismerem. Ennél mélyebbre nem süllyedhetek.
Kimásztam az ágyból. Végignézve ruha nélküli testemen csak még nagyobb
bizonyságot szereztem ,hogy minden emlékem valós.
Odasétáltam Niall ágyához.
A fiú elgyötört arcán látszott még néhány könnycsepp sós nyoma. A haja
,ahol homlokát vagy tarkóját érintette teljesen összeragadt az
izzadságtól. Kissé elnyílt szájára száraz vér tapadt. Szörnyen
kimerültnek tűnt és látszott ,hogy mélyen alszik. Nem akartam
felébreszteni, majd kimagyarázom valahogy az órákon ,mi is van vele...
Ahogy a fürdő felé sétáltam a sarokban ott hevert a fekete boxerem.
Gyorsan kinyújtottam a karom és nekitámaszkodtam az ajtófélfának.
Hirtelen még a szédülés is elkapott. Szorosan összeszorítottam a
szemeimet. Láttam Niall rémült arcát a félhomályban ,éreztem szapora
lélegzetét a nyakamnál ..és hallottam saját ,erőszakos hangom.
Egész
testemben megborzongtam. Szörnyű ember vagyok...Esélyt sem hagytam neki.
Pedig a barátja akartam lenni, eljött az otthonától ilyen messzire hogy
tanulhasson és ezt kapta. Azt akartam hogy tudjon valakire támaszkodni,
hogy ne érezze magát itt elhagyatottnak vagy kiszolgáltatottnak. Erre
pont én tettem azzá, elszúrva ezzel mindent.
-A kurva életbe!-vágtam öklömet a falba. Éreztem ahogy ujjaimon megreped
a bőr és néhány kisebb darabka vakolat aláhullik.
Niall mozgolódni kezdett. Hirtelen feltéptem az ajtót és bezárkóztam a
fürdőbe. Ezek után nem tudom mikor leszek képes újra a szemébe
nézni...talán soha.
Csak meredtem magam elé, nem
tudtam mit kéne most tennem.A mosdókagyló szélébe kapaszkodtam és
megengedtem a csapot.Megmostam arcomat, remélve hogy így eszembe jut
valami,de semmi csak a tegnap este darabjai maradtak meg. Még a kezét
is elvágta...Egy szánalmas hülye vagyok...Most biztos utál és az is biztos
hogy egy utolsó buzinak tart.
Mit tettem?
Ezen az egyetlen kérdésen járt az agyam a reggeli teendőim elvégzése
közben.De a válasz sehol nem volt.
Hogy állok így Niall elé? Talán ha kerülném egy kis időre..amíg át tudom
gondolni ezt az egészet. Biztos neki is meg kell még ezt emészteni.
Berakodtam az iskola táskámba majd elindultam.Niallnak persze nem
szóltam ,megérdemli hogy pihenjen azok után amiket tettem vele..
A bűntudat úrrá lett rajtam és a kétségbe esés se került el.
Szótlanul ültem le a helyemre, de még Harryék előtt érkeztem meg így nem
fognak a tegnapról faggatni, mert ahhoz semmi idegzetem nem lenne.
A
biológia unalmasan telt és nem is nagyon figyeltem a tanárra, inkább
Niallról gondolkoztam.
Vajon miért hagyta magát? Miért nem ellenkezett?
Miért nem kiáltott segítségért?Nem értem...
A gondolataimat a csengő hangja terelte vissza a jelenbe.Szünetben úgy
gondoltam ki kellene szellőztetni a fejem, ugy hogy elindultam az
udvarra.
Zayn
-Na mi a helyzet? A Göndör elég idegesnek tűnt.-löktem el magam a suli
falától mikor megláttam Louist kilépni az ajtón.
-Nem volt vészes. Csak kissé beleavatkozott a szexuális
életembe...-húzott elő egy öngyújtót a zsebéből én meg a kezébe nyomtam
egy szálat.Felhúztam szemöldököm.
Miután meggyújtotta a cigit ki is vette
a szájából hogy folytatni tudja.
-Csak annyit mondott basszam meg. -szívott egy slukkot. -Mármint nem
őt..-mosolyodott el féloldalasan.
-Kissé bunkó a srác.
-Nem - rázta meg a fejét és ismét elemelte szájától a cigit ,hogy leverje
végéről az elhamusodott parazsat.-Még azt is mondta ,hogy légy szíves.
-Így már mindjárt más!-vigyorogtam egyet.
Egy virágtartóba dobtam a
cigim és megkerültem Louist.
-Most meg hová mész?-kérdezte.
-Veszek egy ásványvizet, egyébként ha jól látom éppen Liam ácsorog az
ajtónak dőlve. Jó beszélgetést!-lépkedtem hátrafelé a bejáratnak, majd
intettem Louisnak. Megfordultam és beléptem az ajtón.Még hallottam Lou
dünnyögését miszerint jelenleg nagyon nincs hangulata Liamhez..sebaj.
-Csá Li. Lou szeretne veled beszélni.
-Én viszont nem..
-Azt mondta nagyon fontos.-haladtam el a srác mellett és felfutottam a
lépcsőn ,hogy némi pénzt kerítsek.
Bevágtam magam mögött az ajtót.
Ésss..becsengetés. Mit sem törődve a jelzéssel hanyatt dőltem az ágyon.
Totál hulla vagyok. Össze kell szednem magam a bulira...
Ebben a
pillanatban kicsapódott az ajtó és a küszöbön ott állt akire az ember a
legkevésbé várhat az én esetemben.
Összeesett testtartással, bevérzett szemeivel ,felszakadt szájjal egy
sötétkék pólóban és farmerban ,zokni nélkül ott ácsorgott ,és még most is
szipogott.
Feljebb tornásztam magam ülő helyzetbe.
-Mi van Niall?-kelleténél kicsit rémültebbnek hatott a hangom. Pedig az
ír csávó abszolút nem a szívem csücske ,mégis annyira sajnálatra méltó
látványt nyújtott...
Nem szólt semmit. Eddig földre szegezett tekintetét
arcomra vezette és kitört belőle a zokogás. Éppen fel akartam állni
,mikor felém indult ,szinte már futott ,végül erősen átkulcsolta
kezeivel a nyakam. Teljesen hozzám bújt, olyan erővel jött nekem ,hogy
azt hittem visszadőlök az ágyra. Tudtam ,hogy nálunk sokkal érzelgősebb
típus és mindenki gondját a sajátjának érzi, de most nagyon ki van
borulva. Az első tippem az lett volna ,hogy látta ahogy egy úthenger
kilapít egy rózsaszín masnis kiscicát...
Sokszor láttam már Niallt
letörtnek ,egy pillanat alatt meg tud változni a hangulata. De ez most
valami más volt. Valami komolyabb. Oldalához nyúltam ,hogy kissé el
tudjam magamtól taszítani, de szorítása csak erősebb lett.
-Mi a baj Niall?-arcát még jobban bőrömbe fúrta. Mindössze egy szót
suttogott el alig hallhatóan, mégis jól érthetően.
-Liam.
Qrva jó lett! (Már bocs a csúnyaszóért!) Szegény Niall... Köcsög Liam!!! Úgy sajnálom, amit Niallel tett... Kövit most azonnal!!! Kíváncsi vagyok, h mi lesz Zayn reakciója!!! :)
VálaszTörlésAkarom a kövit!!!!!!!!!!!MOST!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörléshttp://strange2life.blogspot.hu/p/dij.html Meglepi! Imádom a blogot! :D
VálaszTörlésJaaaj!! Liam mekkora hülye vagy! Szegény pici Niall...na ez érdekes lesz mit lép Zayn...Gyorsan kövit!!!!
VálaszTörléstudjátok, imádom, hogy bármennyi várakozást megérnek a részek.:D
VálaszTörlésIrtozatosan jo lett. Kovit kérek
VálaszTörlésVár egy meglepi nálam :) --> http://inyourimaginationstories.blogspot.hu/2014/03/award-41.html
VálaszTörlés