2014. július 23., szerda

Szilveszter-40* !

Bocsánat hogy nem raktuk ki szombaton a részt, de ma ismét hoztunk nektek egyet. A felkiáltó jel a címben tudjátok mit jelent ,de azért megjegyeznénk hogy saját felelősségre való :P
Jó olvasást hozzá!


Harry


Engem is megdöbbentett mennyire boldog voltam ,mikor láttam a meglepettséget Louis arcán, ahogy felkapcsoltuk a lámpákat.
A sörös készlet már az első öt percben jelentősen megcsappant ,de azért Louval találtunk néhány üveget..Talán kicsit többet is a kelleténél.
Ahogy ültünk az asztalnál és jelentéktelenebbnél jelentéktelenebb dolgokról beszélgettünk egyre több felbátorodott pár özönlötte el a táncparkettnek kinevezett nappalit.
Az összes bútort elpateroltuk, a kanapék kivételével, melyeket a falakhoz húztunk, így elég ülőhelyet tudtunk kialakítani.

Mikor Lou megköszönte ,a meglepetést gyorsan pontosítani próbáltam ,hiszen aki ezt az egészet kitalálta Eleanor volt. Ám ahogy készültem kijavítani rögtön belém fojtotta a szót.
Csak vigyorogni tudtam rajta, nem értettem mi baja ,talán azt hitte Taylort szeretném fényezni nála. Tekintete ekkor a tömegre tévedt előttünk. Halvány mosoly kúszott a szájára ,ahogy nézte őket.
Hirtelen ötlettől vezényelve, felkértem táncolni, dáhát végülis ez az ő estéje; érezze csak jól magát. Miért ne folytathatnánk a hülyülést mozgás közben.

Meg sem vártam válaszát már nyúltam is a keze után. Mikor elért a tudatáig mit is kérdeztem elnevette magát és egy 'naná'-val felugrott a székről.
Átverekedve magunkat az izzadt testeken a tömeg közepébe férkőztünk. Ránéztem Louisra ,rögtön lehajtottam a fejem és elröhögtem magam.
-Ezt most komolyan gondoltuk?-néztem rá ismét, erre megrántotta a vállait.
-Kit érdekel!-vigyorgott és a zene ritmusára elkezdett lépegetni előttem. Ismét megmosolyogtam ,de követtem a példáját.
 
Néztem ahogy mosolyogva egyre jobban átadja magát a zene lüktetésének. Ekkor Lou mögöl egy hosszú ,fekete hajú lány közeledett felém kezében két ,azonosíthatatlan színű löttyel. Összehúztam a szemöldüköm. Ez meg mit akarhat? Aztán egyszer csak ott állt mellettem, jobban mondva meg sem állt csak menet közben a kezembe nyomta az egyik poharat .Mikor utána néztem visszafordult egy pillanatra és rámkacsintott.
Méregettem egy darabig a poharam tartalmát. Felpillantottam Louisra aki egy 'mi az?'-t formált ajkaival ,miközben a kezem felé bökött fejével.
Egy vállrántás volt a válaszom és rögtön ezután le is húztam az alkoholos akármit. Kirázott a hideg. Meg is rázkódtam miatta, mire Louis felnevetett.
Ahogy tovább táncoltunk az emberek alakja kezdett homályosodni és a zene is jelentősen háttérbe szorult. Olyan volt mintha egy falon keresztül hallgatnám és csak a basszus dübörgését érezném a mellkasomban. Csak Louist láttam magam előtt. Hiába hunyorítottam ,minden más fakó volt. Csak az ő fátyolos tekintete és kimerült mosolya létezett.

Párszor hosszabb időre lehunyta a szemét és ujjaival végigszántott a haján, ezzel meggátolva hogy az homlokához tapadjon. Beharaptam alsó ajkam ,mikor kezével végigsimított hátul a nyakán. Tenyerét aztán végigvezette mellkasán ,hasán ,végül csípőjénl elkanyarodott és erőtlenül combja mellé engedte.
Ekkor kaptam tekintetem újra az arcára. Már nem vigyorgott. tekintete egybeolvadt az enyémmel. Leálltam a táncnak nem nevezhető lépegetésemmel.Biccentett egyet ,annak jeléül ,hogy nem érti mi bajom.
Végül előrébb léptem egyet így testünk szinte teljesen összesimult. Kezeimet oldalára helyeztem és közelebb vontam magamhoz.
-Most te leszel a lány!-suttogtam a fülébe ,majd egy lágy csókot hintettem a nyakára. Vette a lapot és harsányan felkacagott. Rögtön kapcsolt és nyakam köré fonta a karjait.
-És mit szoktál ilyenkor egy lánnyal csinálni?-próbálta túlharsogni a hangzavart.
-Hát..először..-egyik kezemet fenekére csúsztattam, mire vigyora mosolygássá szelídült.
-Aztán?
-Aztán..-az övének döntöttem a homlokom.
-Tovább!-adta ki az utasítást. Szabad kezemmel beletúrtam hátul a hajába. Becsukta a szemeit.-Folytasd!-szorította pólómat ökölbe a hátamon. Számon éreztem ahogy kifújja a levegőt. Néhány jól irányzott mozdulatnál a forróság áramütésszerűen száguldott végig egész testemen ,felizzítva a vért minden porcikámba.

Belemarkoltam Lou fenekébe ,mire felnyögött. Ennél a pontnál jöttem rá hogy akarom őt. Nem is kicsit. Muszáj volt összeszorítanom a szemeimet és összpontosítanom, hogy lenyugtassam magam. Mikor újra ránéztem arca már csak egy módon lehetett volna közelebb az enyémhez. Ugyan az a megdöbbenés volt szemeiben ,akárcsak az enyéimben.
Talán ,ha azt mondom ,ki kell mennem a mosdóba vagy ,ha közlöm vele ,hogy nagyon elfáradtam ,esetleg ha..hiába cikáztak előttem az ötletek ,a testem csak nem akart megmozdulni.
Végre rászántam magam és éppen elhajoltam volna táncpartneremtől. Már a kifogást is nekiláttam ecsetelni neki.
-Louis én...- csúsztattam ki ujjaimat a hajából, de tervem elég szép kudarcot vallott ,mikor Lou arcomra simította a tenyerét és a pillanat tört része alatt megcsókolt.

Reflexszerűen húztam közelebb magamhoz. Kicsit meghúzta tarkómnál a hajam. Én hátulról benyúltam felsője alá és belekarmoltam a hátába. Másodpercekre felrémlett ,hogy amit csinálok az oltári nagy hülyeség, de az alkohol rögtön elnyomta bennem ezt a gyanút.
Louis mélyített a csókon ,nekem pedig azonnal bevillant az az éjszaka a fürdőszobában. Minden egyes tehetetlen sóhaja ,vágytól csillogó szemei, felhevült teste...elborította az agyamat. Ezt csak tetőzte Lou illata. Nem tudom hogy a sampon e ,amit használ vagy tusfürdő, parfüm vagy mit bánom én. Hozzá tartozott. Senki másnak nem volt ilyen illata.

-Istenem Lou!-nyöszörögtem mikor számról áttért a nyakamra.
-Gyere!-rántotta meg a kezem. A köd mint egy varázsütésre szétoszlott körülöttem.
-Hmm?-dünnyögtem bár nem hiszem hogy meghallotta ,így értetlenkedve rázni kezdtem hozzá a fejem.
-Csak gyere!-nem tudtam mit akarhat, de hagytam hogy maga után vonszoljon a vonagló testek közt. 

Az érintése szinte perzselte az amúgy is felhevült bőrömet.
Éretlenül követtem őt , akárhova is akar kilyukadni.
-Lou..-próbálkoztam mikor tempója egyre gyorsabb lett, szinte már futott.
-Csak kövess!-ráncigált a folyosón, ahol többnyire azok beszélgetek akik még nem teljesen részegek, vagy nincs kedvük táncolni.
A sokadik ajtó előtt megállt majd, benyitott.
-Egy fürdőszoba?-kérdeztem bámulva a szemben lévő csempézett falat , majd Louist.
-Jobb mint a semmi.-lökött be az ajtón, amit ez után kulcsra zárt.
A zene dübörgését érezni lehetett a talpam alatt.A fények beszűrődtek az ajtó alatti résen, így félhomály telepedett ránk.

Amint elfordította a kulcsot,felém fordult és megcsókolt. Kezeit hátamra vezette és megmarkolta a pólóm.
Hajába túrtam és közelebb vontam magamhoz. Olyan jó volt érezni, ilyen közel magamhoz.
Meghúztam a haját amit egy nyögéssel jutalmazott. Megragadta pólóm szegélyét és lerángatta rólam.
Csupasz mellkasom hozzáért az ő felsője anyagához,de be kell valljam jobban éreztem volna az ő meztelen felsőtestét, bármennyire is zavaró.
Mikor megragadtam a textil anyagot, felemelte kezeit, így sikerült levennem róla.
-Lou..el sem hiszed hogy mennyire akarlak.-nyögdécseltem a szavakat,mikor megéreztem ajkait a nyakamon.
Elképzeltem ahogy belepirul a mondatomba.Igazán aranyos, lenne.
-Azt..azt hiszem én is téged..-csókolt meg hosszan.
Nem volt visszafogott, sőt inkább elhatározott.

Kezemmel benyúltam combjai alá ,így meg tudtam emelni. Ő sikeresen a derekam köré fonta lábait.
Neki löktem a falnak. Egyik kezemet kicsúsztattam alóla és csípőjét ragadtam meg vele.
Megelégelve a helyzetet, lefektettem a földre és lecibáltam róla a farmerját.
Végig csókoltam  a nyakát aztán egyre lejjebb haladtam. Minden egyes érintésemet egy nyögéssel, vagy nyöszörgéssel díjazta.
Kezeivel erősen kapaszkodott hajamba,mintha az élete függne rajta.
Mikor v vonalához értem úgy éreztem kiszakadnak a hajszálaim.
Felpillantottam arcára , szemeit hosszan lehunyta, vagy engem vizsgált. A szája kissé el volt nyílva.
Beleharaptam óvatosan bőrébe.Kíváncsi voltam , mit váltok ki belőle.Ez egy hangos nyögés volt ,ami kifejezetten tetszett.
Egyik ujjamat beleakasztottam alsója szegélyébe és kicsit lejjebb húztam.
Másik ujjammal is ezt tettem, de ekkor Louis elkapta a csuklóm és maga alá gyűrt.
-Nem..fer, hogy te..te még..nadrágban vagy.-zilált. Ahogy kimondta megragadta gatyámat és lerántotta rólam egy könnyed mozdulattal.

Tenyerét fel-alá járatta felsőtestemen.Majd beleharapott nyakamba. Itt-ott megszívta bőröm, és kitapasztalta érzékeny pontom.
Egyik kezét közben boxeremre vezette és megmarkolt ott lent.
-Lou...-nyöszörögtem fülébe.
Elvette onnan tenyerét,majd lejjebb ráncigálta boxerem.
Végignyalt  kulcscsontomtól egészen v vonalamig.Persze végig nyöszörögtem és kezemet hol vállára , hol hajába vezettem.
Szóval ilyen részegen? Többször kellene leitatnom és ezt többször tapasztalhatnám.
De mit is? Én most le fogok feküdni Louisszal? A legjobb barátommal? Csak mert sokat ittam?
A felismerés villámcsapásként söpört végig testemen.Megfogtam Lou vállát és kicsit eltoltam magamtól.
-Loui..Ez..Nem szabad...
-Mi?-kerekedtek el szemei.
-Én nem is tudom mit mondjak..
-Kussolj, ez az én születésnapom, ha tetszik, ha nem azt kell tenned amit mondok.-csókolt szájon.-és én ezt akarom...-suttogta ajkaimra.
Nem hagyott szóhoz jutni. Vagy már annyira részeg hogy tök mindegy mit tesz.-Most..-nyomott csókot mellkasomra.-Én...-haladt lejjebb..-Téged akarlak...-markolt bele combomba.
Kezével hozzám ért ott lent amitől teljesen lesokkoltam ,persze jó értelemben.
Egy szaggatott sóhaj hagyta el szám.
Lou tökéletes volt.
Lassan mozgatta kezét rajtam, amitől egyre több nyögés szakadt ki számon.
Kezeimmel tehetetlenül próbáltam valamiben megkapaszkodni és ez történetesen a padló lett.
Hajam a homlokomhoz tapadt.És szinte lihegtem.A tüdőm nem volt képes levegőt befogadni.
Leírhatatlan érzés volt, de ha így folytatja..
-Louis..-fogtam meg a kezét.
-Hmm?
-Neked van a születésnapod.-fordítottam helyzetünkön.-egyszóval..-markoltam rá alsón keresztül.
Lehúztam róla óvatosan az utolsó ruhadarabot, elhajítottam és kezemet lába közé vezettem.

-Harry..-nyüszögte. Egy pillanatra a szívem is megállt. Talán észhez tért. Akkor ennyi lett volna? Nem teheti meg velem!
Meg sem mozdultam, úgy néztem a szemeit. Egyszerűen megfejthetetlen volt mi járhat a fejében. Nyeltem egyet.
-Lou..hagyjuk abba!-ráztam meg a fejem. Nem is tudom mit gondoltam, hogy tényleg én leszek neki az első? Jó ég ebbe még belegondolni is durva.
Ahogy a szavak elhagyták a számat, Louis úgy kapott ajkaim után. Nem úgy tűnt mintha abba készülne hagyni a dolgot.

-Akarlak!-lehelte számra. Legszívesebben ott helyben rámásztam volna ,de részegségem ellenére sikerült annyira összekaparnom magam ,hogy feltápászkodjak a földről.
Értetlenkedve meredeztette rám a szemeit, mikor őt is felhúztam a padlóról.
Esélytelen volt ,hogy most megálljunk, de még ha velem is kell megtörténnie a dolognak ,nem hagyhattam hogy egy fürdőszoba padlóján menjen végbe.

Kitártam az ajtót és kidugtam a fejem ,hogy megbizonyosodjak róla: tiszta a levegő.
-Kövess!-rángattam a kezét és lopakodó üzemmódba kapcsoltam.
-Harry!...-hordott le.
-Most meg mi va...jah!-érkezett a felismerés ,hogy Louisról már minden ruhadarab lekerült.-Nyugi..-léptem vissza hozzá és a tőlem telhető legszenvedélyesebben megcsókoltam. -Takarlak..-duruzsoltam.Először nem bírt megszólalni csak eltátott ajkakkal lihegett maga elé.
-Ki..kikészítesz...-húzta féloldalas mosolyra a száját.Jah persze..még hogy én őt!
-Jaj csak gyere már!-végigvonszoltam a folyosón. Józan állapotban ezt sosem hagyta volna, de szerencséjére az emelet teljesen kihalt volt, bár itt tisztán lehetett hallani az elbódult kiáltásokat, röhögéseket és persze az üvöltő zenét a földszintről. Olyan gyorsan lépkedtem ahogy csak bírtam ,mire végre elérkeztünk a mai estére számomra kialakított szobához.

-Te meg mit..?-állította meg a kezemet, mikor benyitottam.
-Ma estére az enyém!-toltam be magam előtt az ajtón. Furcsa volt ,hogy Lou abszolút természetesen viselkedett. Annak ellenére ,hogy most ráncigáltam végig az emeleten anyaszült meztelenül. Még csak el sem vörösödött.Megállt a szoba közepén ,aztán hátra fordult felém.
-Szép.-állapította meg.
-Az.-álltam meg előtte. Nem kapcsoltunk lámpát ,de szerencsére valamennyi fény rendelkezésünkre állt ,mikorra szemünk már megszokta a sötétet.-Hát még az ágy.-simítottam kezeimet az oldalára.-Látnod kéne!-megpusziltam a nyakát ,miközben tenyeremet párszor végighúztam puha bőrén.
-Mutasd meg!-újra csókban forrtunk össze. Rögtön az említett hely felé kezdtem tolni. Ahogy odaértünk egyszerre dőltünk el. Rázuhantam Louisra ,de nem úgy tűnt mint akit ez egy kicsit is zavarna. Miután sikerült lelöknie magáról, combomra ült és csak bámult.

-Lou..-sürgettem, mire lehajolt és végignyalt a számon, majd haladt lefelé nyakam vonalán. Elég erősen megszívva az érzékeny bőrt. Belőlem egyre több nyögés szabadult fel. Lou lemászott rólam. Hirtelen csalódottságot éreztem, persze ezt sem véletlenül csinálta. Megfogta alsóm szélét és egy könnyed mozdulattal megszabadított tőle, aztán máris visszamászott a combomra.
Újra előredőlt ,megtámaszkodva vállam két oldalán. Ennek a mozdulatának köszönhetően elég közel kerültünk egymáshoz alsóbb tájakon. Lou összeszorította a szemeit míg én elég erőteljesen felnyögtem.
Ekkor tudatosult bennem ,hogy minden bizonnyal ez nekem fájni fog...nem is kicsit. Aggodalmam Louis is észrevehette mert egyik kezével végigsimított arcomon és puszit nyomva számra suttogva kezdett beszélni.
-Ne félj.-baharapta alsó ajkát, ahogy szemembe nézett ugyan kétséget nem láttam benne ,talán egy halvány kis bizonytalanság futhatott át tekintetén. Összehúztam a szemöldököm. Nem tudtam ezt mire vélni. Lou lehajtotta fejét, lefelé nézett. Csípőjét kissé megemelte és akkor megértettem.

Louis
Ahogy Harry rálökött az ágyra már tudtam mit akarok. Biztos voltam magamban, de mikor végül arra került sor bevallom kicsit megijedtem. Felkészültem rá ,hogy fájni fog ezzel még én is tisztában voltam, éppen ezért tartottam tőle, de Harryt akartam. és ez nem ár érte.
Mikor előre hajoltam hozzá láttam rajta hogy nem erre számított. Nem esett le neki mire készülök. Lenéztem kettőnk közé. Nem akartam elhibázni a dolgokat. Kicsit megrettentem, ám ekkor bevillant: Hallani akarom Harry hangját ,ahogy az én nevemet kiáltja, érezni akarom ahogy alattam vergődik. Látni akartam mennyire tehetetlen, és én diktálni. Bármennyire is tapasztalatlan voltam e téren, az akaraterő erősebb volt bennem a félelemnél.

Beharaptam a számat, hisz nem tudhattam milyen reakciót vált ki belőlem a következő tettem. Felemelkedtem róla aztán egy erőteljes mozdulattal leereszkedtem, hagyva hogy egész hosszát belém vezesse.
Szinte felordítottam a kíntól ,merthogy a fájdalom enyhe kifejezés ahhoz képest amit akkor éreztem az biztos. Engem is meglepett ,mintha nem is az én hangomat hallottam volna.
Míg engem a fájdalom miatt, Harryt a gyönyör miatt verte le a víz. Azonnal arcomhoz kapta a kezeit és ujjait remegve végigfuttatta bőrömön.
-Lou..-nyöszörgött.-Louis..
-Semmi baj!-préseltem a fogaim között. Félő volt hogy remegett a hangom.
-Ne csináld...-hadarta egy szuszra.
-Fogd be! -sziszegtem. Ujjperceim elfehéredtek, ahogy a lepedőt markoltam. Nem bírtam megmoccanni. Úgy éreztem szétszakítanak belülről.
-Lou...-suttogta mikor kicsit össze szedte magát és eltűrte hajamat a szememből.
-Azt mondtam kussolj!-löktem egyet a csípőmön. Harry ujjai erősen a hajamba markoltak, majd erőtlenül hullottak oldala mellé.-Baszd meg! -fejét hátrafeszítette. Én mielőtt újra felkiálthattam volna beleharaptam a számba. Szinte rögtön éreztem a fémes ízt a nyelvemen, ahogy bőröm felszakadt. Gyűlöltem a vér látványát is ,nem hogy az ízét, de ez akkor nem számított.Újra lefagytam és mozdulatlanul ültem Harry lábai között. Irracionális boldogság töltött el abban a pillanatban.
Még sosem éreztem ilyet. bele kellett volna pusztulnom a feszítő érzésbe ,ehelyett elégedettséget éreztem.

Újra mozogni kezdtem, ezúttal lágyabb lökésekkel. Az idő múlásával a fájdalom egyre inkább kezdett háttérbe szorulni. A sokadik lökésre pedig valami egészen új vette át a helyét.
-Jó ég!-sóhajtottam hangtalanul, a meglepettségtől kikerekedett szemekkel. Harry ekkor már az arcomat nézte. Ködös tekintetén látszott hogy nincs már egészen jelen, de sóhajomra megkönnyebbülten elvigyorodott. Hüvelykujját végigfuttatta szemem alatt, felitatva az arcomra száradt könnyeket. Észre sem vettem ,hogy eslírtam magam.
Többet akartam. Gyorsítottam a tempón, mire Harry a hátamba karmolt és cifrábbnál cifrább káromkodási rohamok jöttek rá.
Ahogy az ágy nyikorgott alattunk és a hangok ,amik betöltötték a sötét szobát teljesen elvették az eszemet.
-Mond a nevem!-nyögtem, de Harry csak zihált alattam.-Hallani akarom!-kiáltottam rá. Erősen összezárta a szemeit de két levegővétel között kiszaladt a száján:
-Louis..
-Nem hallom!-haraptam meg a száját.
-Louis!!-sikította.
-A kurva életbe Harry!-beletúrtam a hajába ,hátrafeszítve fejét. Csak remélni tudtam hogy nem fog senki felrohanni ,azzal a tévhittel hogy valakit éppen most gyilkolnak meg, de e pillanatban még az sem érdekelt volna ha ránk törik az ajtót.

Egyre nagyobbakat löktem csípőmmel, ezzel is egyre nagyobb nyögésekre kényszerítve magam.
-Bassza meg...-sziszegtem fogaim között.
Egyre jobban közeledtem egy leírhatatlan érzés felé. Harry megmarkolta csípőm és saját igénye szerint diktálta a tempót. Ujjai szorítását alig éreztem meg.
Annyira gyönyörű volt az arca. Haja kuszán meredezett minden felé, míg néhány tincs homlokához tapadt.Szája elnyílt.
Kezeimmel hajába és az alattunk lévő takaróba kapaszkodtam. Annyira jó volt hallani, hogy miattam  nyög. Tetszett hogy ezt én teszem vele.És hogy ő az első akivel lefeküdtem, ez tetszik a legjobban.

Légvételem zihálásba fajult, miközben folyamatosan nyöszörögtem.
-H..Harry..-suttogtam.
Harry száját egyre több káromkodás hagyta el. A levegő körülöttünk forró volt, annyira mint Harry bőre. Kicsit ráhajoltam Harryre, mert kezeim remegtek és nem akartam rá esni.
A bőrünk összeért és szinte összeragadt az izzadságcseppektől.
Hogy elfojtsak egy nagyobb nyögést beleharaptam Haz nyakába.
Éreztem, hogy nem kell sok és elmegyek.

Egyre nagyobbakat lökött rajtam, ezek szerint neki sincs sok hátra.
Fejét hátravetette és erősen alsó ajkára harapott.
Behunytam szemeim.
- Harry...-nyögtem erőtlenül. Csak a nevét tudtam hajtogatni, míg az a fura érzés végig futott gerincem vonalán és megállapodott gerincem legalján.
-Louis!-kiáltotta Harry.
Erősebben kapaszkodtam belé és éreztem ahogy elönt a forróság.
Nemsokára ő is követett és belémélvezett.

Néhányat még lökött csípőjével majd kezeit leeresztette maga mellé, én pedig rádőltem.
Mindketten szaggatottan vettük a levegőt.
-Köszönöm, Harry..-suttogtam fülébe.Kicsit megemelkedtem és megcsókoltam.
Erőtlenül csókolt vissza.Mikor elváltak ajkaink megszólalt.
-Boldog..születésnapot...-mosolygott halványan.Viszonoztam gesztusát majd vállára hajtottam fejem.

Kis idő múlva elmúlt a forró levegő köztünk és fázni kezdtem.
-Meg fagyok...-dünnyögtem.
-Várj..-tépte ki alólunk a takarót amit magunkra terített.
-Köszi..-suttogtam.
Fáradt voltam, szemeim pedig szinte maguktól csukódtak le. Harry átölelt és már csak a szuszogását hallottam. Egy hatalmas mosoly kíséretében, elnyomott az álom.
Ez a nap volt a legszebb az egész életemben.

 Zayn

Össze -vissza bohóckodtunk az embertömeg kellős közepén. Vele annyira egyszerűnek tűnt minden. Rengeteget nevetett. Főként rajtam meg a tánctudásomon, aztán egyszercsak közelebb lépett hozzám és arcomhoz hajolt.
-Kicsit elfáradtam! -próbálta érthetővé tenni a szavakat ebben a dübörgésben.
Bólintottam egyet.
-Esetleg hazakísérhetnélek?-próbáltam túlharsogni a zajt, mire bólintott és újra visszahajolt a fülemhez.
-Lenne kedved ott maradni velem?-értetlenül bámultam rá. -Csak nem akarom ,hogy mindketten egyedül töltsük az év utolsó napját.-mosolygott visszafogottan.
-Egyedül?-kérdeztem vissza.
-A szüleim elutaztak ,elég messzire és...
-És te hogyhogy ma..?
-Mi?
-Azt kérdeztem ,hogy te hogyhogy nem...?
-Nem hallok semmit!-megelégelve a néma párbeszédünket, karon ragadtam és egy csendesebb sarok felé vonszoltam.

-Szóval, csak annyit mondtam hogy te miért nem mentél velük?
-Ugyan..-legyintett.-Nem is ismerem azokat az embereket, meg hát...te itt vagy nem igaz?-nézett fel rám. Félő volt csak álmodom és nemsokára felébredek magam mögött hagyva ezt a csodálatos lányt ,hogy újra átadhassam magam a magánynak.
Nem tudtam elhinni, hogy pont én vagyok az, akinek ezt mondja, hiszen mivel érdemeltem én őt ki?-Megyünk?-billentette fejét kicsit oldalra.
-Igen, de..!-kaptam el a kezét mikor hátat fordítva a kijárat felé indult.-Tényleg ezt akarod?-visszapördült felém és azzal a lendülettel csókolt szájon.
Dereka után kaptam és gyengéden átöleltem míg ő a hajamat kócolta össze teljesen.
-Sikerült megbizonyosodnod róla?-húzta mosolyra a száját ,mikor eltávolodtunk.Csak bólintani volt lélekjelenlétem. Ismét az ajtó felé indult ,ezúttal velem a nyomában, aztán megtorpant.-És a barátaid?-nézett körbe kétségbeesve.

Azonnal bevillant elém Harry és Louis alakja ,ahogy kicsit sem zavartatva magukat a tömeg közepén kezdték el marcangolni egymás száját. Megrázkódtam.
Teljesen jogos. Megkereshetném őket ,hiszen tartozom ennyivel Harrynek azok után amit a házukban tartott 'kis összejövetelen' tett én és Lou érdekében...Újra megrázkódtam ,de most még a hideg is kirázott.

-Minden rendben?-zuhantam vissza a valóságba.
-Jah persze!-vágtam rá rögtön. És amúgy is, ki tudja merre lehetnek ebben a hatalmas házban. Lehet ,hogy csak én festem az ördögöt a falra és már mindketten rég elhúztak innen vagy bealudtak az egyik sarokban. Megrántottam magamnak a vállam.
-Akkor indulás!
-Hozom a kabátom, a tiéd az hol va...?-bennem akadt a szó ,mikor leakasztottam a dzsekimet a fogasról és hátrafordultam. Az idegesítő fények mögött az étkezőasztalnál ott ücsörgött Daniell, de ezzel még úgy nem is lett volna különösebb bajom ,hiszen eddig is szerencsésen meghúztam magam így nem vett észre. De az hogy Taylor ott ül az ölében és egymást falják ,na ez már az én idegeimnek is sok volt.

Megráztam a fejem ,hátha csak hallucinálok, de még holt részegen sem lennék képes ilyen dolgokat képzelni. Taylorról eddig is tudtam hogy neki Harry csak egy a sok közül, de Dani nem Eleanor..nem nem! Eleanor Louisszal van! Jóságos ég!
Tulajdonképpen a főnököm nézem ahogy csókcsatázik az egyik osztálytársammal. Párszor végighúzta a lány gerincén a tenyerét ,közben Taylor hol az arcát simogatta, hol a tarkóját támasztotta. Felfordult a gyomrom.

-Úgy tűnik Taylor még sincs annyira oda Harryért.
-Öhm..ahogy mondod..Ez a kabátod igaz?..Na de most húzzunk innen oké?..-téptem ki az ajtót és magam előtt terelve gyorsan kiléptem én is a friss éjjeli levegőre.
-Biztos rendben vagy?
-Igen..azt hiszem.-erőltettem magamra egy mosolyfélét.-Na gyere ,fogjunk egy taxit.-dobtam át a kezem a vállán és közelebb húztam magamhoz ,ahogy a főút felé vettük az irányt.

8 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. ÚRISTEN VÉGRE EZAZ IGEEN MÁR MIÓTA EZT VÁRTAM
    galambocskáim:'3 na izgulok mi lesz ezután. remélem egyik sem futamodik meg :D

    VálaszTörlés
  3. Na végreee! Ezt vártaam :3 best rész!! :'D <3 kíváncsi vagyok, mi lesz ezután :33

    VálaszTörlés
  4. Azta... Erre várok mióta. Szuper lett. :-) :-) remélem végre beismerik maguknak és egymásnak hogy odáig vannak a másikért :-)

    VálaszTörlés
  5. Ez rohadt jo lett!!*0* de szombat van miért nincs rész??????:(( <3<3

    VálaszTörlés
  6. Rohadt jó réész remélem végre összejönnek.:3 *--*
    amúgy nem akarok kötekedni de miért vállaltátok. 2 részt egy héten ha be sem tartjátook??.:(
    mert már vasárnap van és nincs rész ráadásul múlt hét szombaton sem volt...:/ tényleg nem azért mondom mert amúgy imádom ezt a blogot mert nagyon jó de nem kellett volna ezt a 2 rész egy héten dolgot mert nem hiszem hogy össze fog jönni..:(
    Bocsi tényleg nem akarok kötekedni de ha valami nem megy azt nem kéne erőltetni..:oo
    puszi: Barbi
    jah boccs hogy eddig nem kommenteltem de am rendszeres olvasó vagyok és imádom a blogooot.*--*

    VálaszTörlés
  7. Izé, síkosító? Nyál? Valami? Ez így nem valami hihető, akármilyen síkosítás nélkül pokolian fájdalmas mindkét félnek...

    VálaszTörlés