2014. augusztus 1., péntek

Tiszta lappal-42*


Sziasztok! Mindenekelőtt szeretnénk egy FONTOS dolgot leírni: teljesen igazatok van abban hogy sokszor nem vagyunk pontosak. ezen sajnos nem tudunk változtatni ,hiszen ketten írjuk a blogot és így azért kicsit húzósabb ,viszont még ha nem is a beígért napokra, de azért megpróbáljuk tartani a heti két részt. még egyszer bocsi érte. 
A részhez pedig jó olvasást! :)


Louis

Az utcákon már nyüzsögtek az emberek, a hideg ellenére is.
A szél sikeresen kiűzte az összes gondom a fejemből, még ha csak kis időre is.
'Lehet hogy tegnap jobban fel kellett volna öltözzek.'futott át agyamon egy gondolat.
Kezeimmel átöleltem magam és haladtam a kollégium felé.

De addig rengeteg időm van, főleg hogy 20 perc sétálva az út.
Van időm gondolkozni.
Harry...Ő az első dolog ami eszembe jut.Talán beszélnem kellene vele a tegnapról.Vagy nem is tudom.
Amúgy is az nem normális hogy lefeküdtem a legjobb barátommal, mikor ő egy fiú. És erre még az sem mentség hogy részegek voltunk. Mert ha sokat is iszik valaki akkor sem fekszik össze a legjobb barátjával! De akkor miért?  Miért csináltuk ezt? Vagy én miért hagytam hogy megtörténjen?
Kizárt hogy meleg legyek! Sose néztem rá úgy Zaynre, vagy Liamre. Soha!Vagy lehet hogy nem vettem észre?

Nem ez lehetetlen.
De akkor miért csókoltam meg Harryt? Ráadásul akkor nem ittam semmit! Viszont volt ,hogy ő is megcsókolt.És amikor felmásztam hozzá?
Akkor teljesen józanok voltunk!
Mi van ha ő érez irántam valamit? Vagy ha én ő iránta?
De ez annyira elképzelhetetlen. Nem érezhetek semmit egy fiú iránt.
A gondolataim fogságából egy lámpaoszlop zökkentett ki , aminek sikeresen neki mentem.
-...-dörzsöltem meg homlokom.
Az már biztos, hogy az összes járókelő azt hiszi,hogy nem vagyok beszámítható.
Kikerültem a ,,támadómat" és tovább sétáltam. 2 sarokra lehetek az iskolától. Milyen hamar elmegy az idő ha az ember gondolkozik.
Bár tudnék én olyat.

Mindenesetre azt hiszem, nekem fontos Harry.Még nem tudom milyen módon de fontos. Ragaszkodom hozzá, jobban mint 3 éve. Persze lehet azért mert ő rántott vissza a szakadék széléről, engem is és Zaynt is.
Nem. Ennél többről van szó.A három év alatt csak azért szekáltam őt mert fontos  volt nekem és fel akartam hívni a figyelmét magamra.
De eddig miért nem vettem észre? Miért nem vettem észre az érzéseim? Túl sok a kérdésem ,de nem tudom megosztani a gondolataim senkivel, mert a legjobb barátomról van szó.

Mire észbe kaptam már a kolesz előtt ácsingóztam.
A folyosók üresek voltak. Az ünnepekkor mindig ilyen kihalt szellem tanya az egész épület.
Megkerestem a szobánkat és benyitottam.
Meglepetésemre senkit nem találtam.De nem is zavar annyira.
Becsaptam magam után az ajtót és lerúgtam a cipőimet.
Leültem az ágyamra és bámultam a padlót. Végre csend van.
Visszatérve Harryre, én talán beleszerettem. Érzek valamit iránta.
Én.. most már biztos hogy szeretem őt.

Niall

A szám kiszáradt, a hangszálaim ellenem fordultak. Nem mertem kimondani, pedig elhatároztam. Nem lehetek ennyire szerencsétlen!
Egyszerűen nem tudok egy hangot se kinyögni.Szinte fizikai fájdalmat okoz ez a tehetetlenség.
Ha kimondanám, talán minden másképp lenne.
Megbénított az ahogy a szemembe nézett.Azok a csodás szemek!
De mi lenne ha kimondanám? Viszonozná? Ugyan már! Ő Danielle-t szereti.Ha ki is mondanám, csak újabb súlyt tennék a vállára. És én nem akarom azt.
Nem akarom ,hogy miattam szenvedjen.

Becsuktam a számat és megráztam a fejem.
-Semmi..-próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt. De talán már a könnyeimből kitalálta, hogy mit akarok.
Vagy az arcomon elterülő meggyötört mosolyból.
-N-niall..-nézett rám kicsit szomorú tekintettel. Talán ő hallani szeretné? Vagy csak azért szomorú mert rájött és újabb nyűg vagyok a nyakán?
-Megyek lezuhanyzok....-szabadultam ki karjaiból.
-Niall...-suttogta még utánam.De én már csak a kitörni készülő könnyeimre koncentráltam.
Kulcsra zártam az ajtót és hátam neki támasztva csúsztam le a földre.Kitört belőlem a sírás.

Louis

-Az életem egy nagy kalap szar!- állapítottam meg magamnak mikor már vagy 10 perc elteltével sem akarózott megmozdulnom. Mindösszesen arra sikerült rávennem magam ,hogy hanyatt dőljek az ágyon.
És igen, így igaz. Ha átgondolom...Legyünk optimistán:
Van egy szerető családom. Persze eltekintve attól ,hogy anyám számára megszűntem létezni, a húgaim utálnak, a mostohaapám meg egy hazug gazember akit  jobban gyűlölök, mint bárkit ezen a világon. Rendben. Lássuk mi van még.
Egy egész jó kis szobám, ahol együtt nyomoroghatok Zaynnel. Nem is rossz. Sőt egy igencsak jó állással is büszkélkedhetem. Tulajdonképpen fizetség nincs ,de a lakótársammal mehetek embereket püfölni és kórházba juttatni...jobb esetben.
Micsoda jó stresszlevezetés, csupán annyi a gond vele hogy néha vérfoltos lesz a ruhánk. Oh, annyi baj legyen.
Nem mellesleg összejöttem egy csodás lánnyal akit nagyon kedvelek ,de hogy semmi se lehessen tökéletes, nekem bele kellett szeretnem Harrybe, akivel történetesen tegnap egy jót szexeltünk ,és most jön a hab a tortán, az ő barátnőjének a házában.
Hát nem minden meseszép!

-Na jó!-pattantam ülő helyzetbe.-Ebből elég!-ráztam meg a fejem ,ami eléggé belefájdult az iménti magamnak tett összegzésembe.
Viszont elhatározásra jutottam. Itt a vége. Még nincs késő tenni valamit. Elégedetten elvigyorodtam.
Lesz ami lesz ,tiszta lappal akarok kezdeni. Ekkor valaki kopogott az ajtón. Először nem is voltam biztos magamban, talán csak beképzeltem, de az illető újra megkocogtatta a falemezt így odaszóltam.
-Gyere!-gyors mozdulatokkal végigszántottam ujjaimmal a hajamon, el nem tudom képzelni milyen állapotban lehet jelen pillanatban, de lehet nem is akarom.

-Louis.-az ajtó lassan tárult ki előttem és egy vékony, bizonytalan hang szólalt meg mögüle.
-El?-kényszerítettem magam talpra.-Szia! -Eleanor egy kötött pulcsit viselt ,mi kb kétszer akkora volt mint ő. Fél tenyerére rálógott felsője ujja, a haját még sosem láttam kócosan, de ez az idő is elérkezett. Becsukta maga mögött az ajtót. Szép lassan cselekedett, de ahogy megfordult ez a tempó kicsit az ellentétére fordult hisz nyomban pofon vágott.

Kikerekedett szemekkel kaptam az arcomhoz. Nem a fájdalom, inkább a meglepettség miatt.
-Ezt most...-kezdtem volna.
-Mond ,hogy teljesen részeg voltál és az a csók csak az alkohol hatása miatt történt!-húzta össze a szemöldökét. Igazán mérgesnek tűnt ,de szikrákat szóró tekintete mögött ott volt valami más is. Olyan volt mint az őszinte félelem: Mint aki tudja hogy rossz hírt fog kapni, mégsem hiszi el mindaddig amíg azt hangosan ki nem mondják előtte.

-Eleanor miről beszélsz?-engedtem le a kezem az arcomról.
-Pontosan tudod te! Tudom, hogy tudod!-szemeibe könnyek gyűltek és mutatóujját fenyegetően rázta szemeim előtt,így tenyeréről csuklójára csúszott a pulóvere.
-Eleanor!-kaptam el a kezét és közelebb hajoltam rémült arcához.-Őszintén mondom, nem tudom miről beszélsz! -tagoltam neki minden egyes szót.
-Megcsókoltad..-arca kissé eltorzult ahogy a sírás előtört belőle.-Ott...mindenki előtt, én is ott voltam idióta!-tépte ki a kezét ujjaim közül
-Kit?! Eleanor?! Kit!??- ráztam meg gyengéden ,de határozottan a vállait ,hogy kicsit visszazökkentsem.
-Harryt!-kiáltotta. Ujjait ökölbe szorítva ,kezeit megfeszítve tartotta maga mellett. A fejét lehajtotta ,így nem láttam az arcát, csak mellkasán látszott mennyire szaporán veszi a levegőt.

Kezeim lecsúsztak a válláról és egy sóhaj kíséretében tettem egy lépést hátra. Hamarabb eljött ez a pillanat mint gondoltam.
-Na jó...-simítottam végig államon és Eleanor felé indultam. -Gyere.-húztam magam után és leültettem az ágyamra. nem ellenkezett ,tette amit mondtam. Összecsaptam a tenyereimet és Zayn ágyához sétáltam, majd én is leültem.
-Figyelj most ide kérlek!-könyököltem a térdeimre és ujjaimat dörzsölgettem. -Eleanor!-emeltem feljebb a hangom.Ekkor már rám nézett, de oly módon ,mintha másodpercek kérdése lenne mikor kapja elő a gyilkos kését a zsebéből és esik a torkomnak vele.

-Szóval..-sóhajtottam fel. -Az a csók Harryvel...nem a pia miatt volt.-nem szólt semmit, így folytattam. Atya világ ha tudná hogy az a csók milyen kis morzsája annak az éjszakának.-Én nagyon , és ezt most komolyan mondom, tényleg nagyon kedvellek téged, de te sosem érezted hogy  valami hiányzik belőlünk? valami...valami nem stimmelt.
-Mert te nem akartad hogy stimmeljen Louis.-szűrte a fogai közt.
-Ez nem ilyen egyszerű.-dörzsöltem meg a halántékomat.
-Szereted.-erre rákaptam a tekintetem. Arcán ott csillogtak a rászáradt könnyek ,mégis úgy tette fel a kérdést ,mintha inkább csak egy megállapításnak szánná. Nem bírtam kinyögni egy hangot sem ,csak bólintottam párat és lehajtottam a fejem.

Hallottam ahogy Eleanor újra zokogni kezd. Ránéztem. kezet a szája elé kapta ,de nem tudta abbahagyni a sírást. Tudtam én itt már nem tehetek semmit. Megölelhetném ,de azzal talán csak rontanék a helyzeten. Sajnáltam az egészet. Eleanor tényleg nem érdemli meg hogy ezt tegyem vele, de így lesz a legjobb.Különben is. Őt nem nekem szánta a sors. Ezt a szívem mélyén már a legelején tudtam ,csak elvakított a gondolat ,hogy végre van egy olyan lány aki magamért szeret.

Elindultam a kijárat felé, azzal a gondolattal a fejemben ,hogy nálam ezerszer jobbat fog találni ,mikor utánam szólt.
A kezem már a kilincsen volt. Nem néztem hátra, biztos voltam benne hogy ő sem fordult meg csak bámul a semmibe maga előtt.
-Engem..-hüppögte.-engem sosem...sosem szerettél igazán...jól mondom..Louis..?-eszembe jutott hányszor ,de hányszor mondta nekem hogy szeret és én egyszer sem viszonoztam. Ilyenkor általában megcsókoltam és annyiban hagytam a témát.

Megszorítottam a kilincset és becsuktam a szemeimet.
-Ne tedd fel a kérdést, ha nem bírod elviselni a választ.-suttogtam, hangom mégis betöltötte az egész szobát. Nem vártam meg még Eleanor újra sírásban tör ki, feltéptem az ajtót és érzelemmentes arccal indultam a lépcső felé, miközben belül lassan és kegyetlenül tépett darabokra a bűntudat.

Előkotortam a zsebemből a telefonom , most már mindent lerendezek.
Kikerestem Zayn nevét és felhívtam. Kicseng..kicseng..
-Hello, Louis már hívtalak te kis...
-Tartsd meg magadnak a véleményed rólam..Inkább nem tudnád átküldeni Daniel számát SMS-ben?
-Minek neked az?  Várj, ha kinyírtál valakit, akkor arról nem akarok hallani...
-Idióta , nem halt meg senki..Át tudnád küldeni?-sétáltam ki a kapun.Csak remélni tudom hogy meg van neki a száma.
-Igen, meg van, de most már elmondanád minek neked az?
-Figyelj ide Malik! Küldd át azt a szaros telefonszámot, ebben a pillanatban, vagy letépem a búrád!-nem tudom miért lettem hirtelen ilyen mérges, talán csak az Eleanorral való veszekedés miatt.
-Oké..átküldöm, csá!-ezzel rámcsapta a telefont.

Néhány perccel később a telefonom kijelzője villogni kezdett. Az üzenet tartalmát lementettem és felhívtam.
-Hallo?-szólt bele olyan kisfiús bájjal amitől a hányinger kerülgetett.
-Louis vagyok Daniel.-szóltam bele magabiztosan.Most már nem léphetek vissza és mondhatom, hogy: Ja csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem hogy vagy, de ha zavarok akkor leteszem, szia!
-Mit akarsz? Mondtam, hogy ne hívjatok.
-Kilépek.-ejtettem ki azt az egyetlen szót ami már régóta nyomta a lelkem.
-Tessék?-nevette.
-Jól hallottad, ne hívj és ne keress. És Zaynnek ehhez semmi köze. Csak hogy tudd. -tettem le a telefont.El sem hiszem,hogy megtettem. Én, most szabad vagyok ?
Akkor már csak egy dolog van hátra.
Elmondani Harrynek.
Egy óriási mosollyal az arcomon indultam el Harry háza felé. Azt hiszem ma minden helyre jön.


Liam

Este 8 óra van.  Niall már 1 órája bennt ragadt a fürdőben.
Lehet hogy elaludt a zuhany alatt? Viszont nincs erőm hozzá szólni. Annyira reménykedtem benne, azt hittem kimondja,.. hogy tényleg kimondja.
De miért is akartam ezt? Hisz nekem barátnőm van! Akit szeretek, és most újra az enyém.De mit akarok Niall-tól?
Csak néha összefeküdtünk, de soha nem volt semmi több ennél. És ha kimondta volna? Akkor én mit válaszolok? Azt hogy ,,én is" ezt nem tehetem, mert én Danielle-t szeretem. Nem rég kaptam vissza, nem veszíthetem el egyetlen, idióta szó miatt.

Elfeküdtem az ágyamon és behunytam a szemem.
Mit tegyek...
A fürdő ajtó hirtelen kinyílódott és egy vizes szőke hajú srác lépett ki rajta.A szemei nem voltak vörösek, akkor nem sírt?
-Szabad a fürdő...-suttogta, majd megköszörülte a torkát.
-Oké...-fogtam meg törölközőm és alsóm, majd elvonultam a fürdőbe.

Megengedtem a hideg vizet. Jól esett, olyan volt, mintha egyszerre minden bajom köddé válna.
Miután megmosakodtam és megtörölköztem ,fogat mostam.
Nem tudom miért de úgy gondoltam valahogy kárpótolnom kell Niall-t.
Visszasétáltam a szobába és ledobtam magam az ágyamra.A lámpák már le voltak kapcsolva, csak a hold gyér fénye törte meg a sötétséget.
De még így is lehetett látni , hogyan csillog Niall tengerkék szeme.

Egy  percig csendben feküdtünk és bámultuk a falat.
Kissé már kezdett unalmassá válni. Ezért felültem az ágyon, majd óvatosan bemásztam Niall mellé.
-Te meg mit..?-suttogta.
Kezemet mellkasára helyeztem és lassan lefelé vezettem tenyerem csupasz bőrén.
-Hé!-kapta el csuklóm.-neked barátnőd van!-szűrte fogai közt a szavakat.
Mikor leesett mit is mondott, lesokkoltam.Valóban. Mit csinálok én itt? Barátnőm van akit szeretek! Nem tehetem ezt!
Lassan lemásztam Niall ágyáról és visszavánszorogtam a sajátomra.
Mit akartam tenni...
Vagy miért? Én..talán..beleszerettem Niallba?


Niall

Kezemmel a hasamon doboltam és próbáltam rájönni: a sötét folt a plafonon csupán egy árnyék vagy szimplán mocskos a fal?
Kimerült voltam. Furcsa volt hisz éreztem magamon hogy álmos vagyok mégsem voltam képes elaludni. Talán jobb lett volna, ha sohasem találkozom Liammel? Nem! Ilyet sosem állítanék. Csak annyira nehéz
bámulni hogy hogyan megy tönkre az életem és közben még mosolyogni is.
Már egyszerűen Liamre sem vagyok képes gondolni hisz ,akárhányszor eszembe jut ,akár egyetlen érintése is rögtön bevillan ,hogy talán ugyan így öleli a barátnőjét, talán ugyan így csókolja őt.

Felsóhajtottam. Most már mindegy. A fő ,hogy boldognak lássam. Hányszor de hányszor képzelegtem már arról ,hogy Danielle eltűnik a föld színéről és végre az enyém lehet. De belepusztulnék a tudatba hogy boldogtalan.

A köd azonnal szertefoszlott lelki szemeim előtt ,ahogy megéreztem Liam combját az enyémnek nyomódni a takaró alatt.Először csak azt gondoltam ez csak egy álom, ám mikor tenyerét mellkasomra simította azzal a szívdöglesztő vigyorral az arcán, rájöttem kétség sem fér hozzá; ez a valóság és nagyon nagy hülyeséget csinálunk éppen.
-Te meg mit..? -Ez így nem helyes.
Nem válaszolt csak szélesebbre húzta a mosolyt az arcán ,közben kezével egyre haladt lefelé. Nem engedhetem! Minden idegszálam tiltakozott az ellen hogy megállítsam Liamet

Összeszorítottam a fogaimat. Át akarom ölelni. Megcsókolni, magamra rántani és egész éjjel ébren lenni vele. 'Ne legyél önző!' visszhangzott a fejemben.
-Hé! -Elkaptam a csuklóját és elég erősen megszorítottam-neked barátnőd van!

Ahogy eljutottak tudatáig a szavaim ,mintha villám csapott volna belé. Olyan arcot vágott ,mint aki éppen készül elájulni ,sőt kellőképp sápadt is volt hozzá.
Szemeit nem vette le az enyéimről én viszont próbáltam a lehető legelszántabb gyilkos tekintetemmel sújtani.
Egyetlen árva szó nélkül bújt ki a takaróm alól és visszasétált saját ágyába.
A fejem is belefájdult ebbe a kis jelenetbe és most ez a síri csend csak rá tesz még egy lapáttal.

Egyszer csak valami hangos robaj szökött be az ajtón keresztül hogy elnyomja a feszült hallgatásunkat.
-Ez meg mi a...?-könyököltem fel Liam felé fordulva, aki ugyan azzal a tanácstalan arccal nézett rám ahogyan én vizslathattam őt.
Hirtelen ledobta magáról a takarót és az ajtó felé indult, de mire odaért kivágódott előtte és ha nem lennének ennyire jó reflexei valószínűleg arcon csapja ,de sikerült megállítania a kezével.
-Hol van az a rohadék!!?-üvöltözött az ajtóban ácsorgó Zayn.
-Muszáj neked mindig a jelenlétünkben felrobbannod?-támaszkodott Liam az ajtó szélének.
-Fogd be Payne! - szegezte rá mutató ujját, mire Liam csak sóhajtott egyet.
-Mint látod nincs itt.-jelentettem ki.
-Akkor hová a pics...Várj! Még nem is mondtam kit keresek.-ráncolta össze Zayn a homlokát.
-Jah ..ez esetben itt van a takaróm alatt csak fél ,hogy cafatokra téped ha kijön...-folytattam monoton hangon.
-Ne szórakozz velem Szőke, mert nagyon nem vagyok abban a hangulatomban! Nincs semmi a takaród alatt, még az sem aminek kéne lennie, úgyhogy jobb ha kussolsz!

-Ne dühöngj!-lökte el magát Liam az ajtótól és az ágya felé vette az irányt.-felfogtuk hogy Louisról van szó
-Én megölöm!-dünnyögtem magam elé.
-Kit? Louist?-nézett rám Liam, de elég volt visszapillantanom rá ,hogy felfogja eddig Zaynről beszéltem de most már több kedvem lenne őt kivégezni.
-Na jó!-fordult vissza gyorsan Liam Zayn felé.-Te is láthatod: nincs itt..miért is lenne?..Gondolom Harryvel vagy Eleanorral lófrál valamerre vagy csak rájött a mehetnék, ne rajtunk verd le a dühödet kérlek!
-Jó!-fordult meg Zayn ,amin őszintén meglepődtem.-De akkor is kinyírom!-közölte még mielőtt becsapta volna maga mögött az ajtót.

 Harry

A Taylorral való búcsú után elindultam haza.Az autóm kint állt a kapu előtt.
Micsoda mázli! Ilyen hidegben lefagyna a tököm is.
Bevágtam magam a kocsiba és padlógázzal hajtottam haza.
Egyszer-kétszer  majdnem  elcsaptam  a járókelőket, de nem lett belőle baleset és a feszültségem is élvezettel valamennyire.
Leparkoltam az ismerős ház  elé és besétáltam az ajtón.
Az első hang amire figyelmes lettem az egy halk nyikkanás volt.
Megnéztem  a padlóra,  a zaj forrásra és megláttam  Molly-t ahogy a lábam alatt nyújtózkodik.
Ijedten fogtam kezem közé a szegény,  kissé pufók  cicát.
-Jajj te kis hülye!  Vigyázhatnál!  Most majdnem ráléptem a nyakára! -a macska folyamatosan nyávogott és fújt.
-Na hagyd ezt abba!  Nem lett  semmi  bajod. -raktam le a földre majd lábbal berúgtam az ajtót.
Megvettem a cipőm  és besétáltam a konyhába, hogy enni adhassak ennek az éhenkórásznak.
A tálka száraz volt,  egyszóval tegnap tényleg nem kapott ennivalót .
-gyere Molly... -ráztam meg a macskaeledeles zacskót.
Rögtön  futott  a lábaimhoz. Kiöntöttem neki egy nagy adagot.
A kis gombóc élvezettel ette a kis húscafrangokat.
Miután meggyőződtem,  hogy nem fullad meg,i felsétáltam az emeletre hogy letusoljak.
Beléptem a szobámba de megpillantottam egy kis dobozt az ágyamon.
Szinte arcon csapott a felismerés : ez Louis ajándéka.
Előkaptam telefonom és tárcsáztam a számát,  de kijelző foglaltat jelzett.
Próbálkoztam még párszor de nem jártam sikerrel.
Eszembe jutott hogy talán Zaynnel van ezért  felhívtam őt is.
-Mi van?
-nekem is hiányoztál,  Zayn.
-oké, de most bökd  már ki mit akarsz. -sóhajtott a vonal másik végén.
-Nincs ott Louis?  -birizgáltam hajamat.
-Szóval nincs ott nálad..... Nem itt sincs.. De ha látod üzenem neki hogy szopjon le...-csapta le a telefont.
Oké Zayn  átadom.
,,B''lehetőségként tárcsáztam az elrabolt számát, de egy másik nő szólal meg: A szám pillanatnyilag nem kapcsolható,  kérjük  ismételje meg hívását  később.
Ez furcsa..
Akkor megyek  és megkeresem kezdve Eleanorral.
Sietve lezuhanyoztam és elviselhető kinézetét varázsoltam magamnak.
Felvettem egy kényelmes ruhát.
Megfogtam a kocsikulcsot és elsiettem Elsiettem.
Vidáman kopogtattam az ajtón, de 10 perc múlva sem nyitotta ki.
Megelégeltem ezt és próbáltam elnyomni a kilincset reménykedve hogy nyitva van.
A legnagyobb szerencsémre nyitva volt az ajtó. Besétáltam és körbenéztem. A csend ami a szobára telepedett  nyomasztó volt.
Szinte vészjósló.
-Eleanor -kiabáltam vagy százszor mikor nem érkezett válasz.
Az ágya be volt vetve. minden rendben volt. Mégis olyan különös érzés fogott el.
Egyetlen szobát nem néztem meg. A fürdőszoba.
Remegő kézzel nyúltam a kilincs  után. És  kinyitottam.
Ami elém tárult megfagyasztotta az ereimben a vért. A pulzusom az egekbe szökött. Mi folyik itt?


4 megjegyzés:

  1. Húúha bonyolódnak az események. Nem is értem hogy bírod még fokozni, de valami eszméletlen. El szerintem nagyon rossz dolgot tehetett magával. Izgatottan várom a fejleményeket. Remélem lou és harry hamarosan tisztázzák egymásközt az érzéseiket :-)

    VálaszTörlés
  2. uuu utalom es mindig is utaltam Elt :33
    HAZZA ES LOU JÖJJENEK ÖSSZE ES DUGJANAK :DD !
    edesek vagytok es naagyon siessetek :*
    xoxo

    VálaszTörlés
  3. Imàdommmm*000* brutálisan jo!! Siessetek a kövivel <3
    #Tami

    VálaszTörlés
  4. hajaj
    remélem Lout nem bántotta Daniel

    VálaszTörlés