2014. szeptember 6., szombat

Búcsúcsók-44* !

Halihó mindenki! Újabb késések árán megszültük a részt, amihez most jó olvasást kívánunk. Tudjátok a felkiáltójel a címnél nem díszként szolgál ;)



Harry



Nem aludtam. Álmatlanul forgolódtam az ágyamban az éjszaka közepén. Hallgattam a tetőn kopogó esőcseppeket. Aggódtam Louisért és az Eleanorral történteket sem voltam képes még feldolgozni. Anya nem volt otthon, Gemma pedig rég aludt mire hazaértem. Meg is tudom értem.
Ahogy meghallottam a csengőt kiugrottam az ágyból. Arcát látva tudtam ,hogy baj van. Nagy baj. Zayn a kezembe nyomta a szétázott sporttáskát és már rohant is. Lou egy darabig még nem engedett el. Nedves hajától és átvizesedett ruháitól fázni kezdtem. Végül a fürdőben kötöttünk ki. Nem szólt semmit, én pedig hagytam. Majd elmondja, ha úgy gondolja kellőképpen megnyugodott. Magára hagytam ,had szedje kicsit össze a gondolatait.

Ahogy elkészült a tea felcaplattam a szobámban. Ő már ott ücsörgött az ágyamon. A kezébe nyomtam az egyik bögrét. Nézegette egy darabig a poharat aztán lassan belekortyolt. Amíg ittuk a teát egyikünk sem szólt a másikhoz, aztán én törtem meg a csendet rögtön a közepébe vágva.
-Mi történt?-letettem a bögrém az íróasztalomra. Egy lélegzetvétellel elhadarta a tényeket. Gyilkosság…letartóztatás…A szívem már itt akadozva verte az ütemet ,de mikor Lou folytatta azt hittem ott esek össze.


-Harry nekem holnap el kell hagynom a várost és ezért kérnék tőled valamit…- suttogta.
-Mi lenne az?-nyeltem egy nagyot. Ha Lou elmegy. Én…Nem tudom mi lesz velem nélküle. Ő az életem része. Mintha kitépnének belőlem egy darabot. Egyszerűen lehetetlen. Hová mehetne egyedül? És mennyi időre? Forgott velem a világ, kérdések ezreivel. Mégsem tudtam megszólalni.
 

-Ez..-zökkentett vissza Lou a saját világunkba és egy lágy csókot nyomott a számra. Igazából nem is nevezhetném csóknak. Nem ölelt át, nem bújt hozzám, csupán ajkaink érintették egymást, aztán elhajolt. Nem tudtam mit csináljak. Ez most megint mi volt? Már semmit sem értek, a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában, hogyan igazodhatnék el Louison. 

Nézett rám. Várta a reakciómat, de csalódnia kellett. Legalább egy teljes percen át csak bámultunk egymás szemébe. Lou íriszeiben valami reményféleség csillogott. Végül sikerült összeszednem magam.
-Szóljunk a rendőrségnek!-ugrottam talpra és járkálni kezdtem.
-Hát nem érted?-rázta meg a fejét.
-De ha egyszer nem csináltál semmit!-megálltam előtte és rákiáltottam.
-Bizonyítékuk van ellenem Harry! Értsd meg! Nem lehet! ..-ő is felemelte a hangját, de a mondat végére elhalkult és lehajtotta a fejét. Nem lehet, hogy ennyivel feladja.
 

-Lou nem mehetsz el! Hová mehetnél?!-ordibáltam vele tovább.
-Nem tudom! Messze innen!-Ő is felkelt az ágyról és már úgy üvöltötte a szavakat az arcomba. –Nem bírnám elviselni!...-kicsordult a könnye és összeesett előttem.-nem bírnám elviselni ,ha még valakinek baja esne miattam Harry..nem menne.-letérdeltem elé. Kezeim közé vettem az arcát és ezúttal én csókoltam meg őt. A mostani kicsit tovább tartott az előzőnél. Becsuktam a szemem. Elképzeltem ,hogy nincs semmi baj. Hogy csak én vagyok és Ő.
 

Az arcomon megéreztem átfagyott ujjait. Remegve végigfuttatta őket a bőrömön.
- Had menjek veled?- váltunk el egymástól, erre csak megrázta a fejét.
- Nem lehet.-suttogta. -Neked ez az életed. És ha rám találnának én …
-Ilyesmi meg se forduljon a fejedben!-Húztam össze a szemöldököm. –Épségben jössz vissza!Megértetted?-bólintott. Egy pillanatra elmerengett, mintha a távolba bámulna gondolkodás közben. Aztán egyetlen szó nélkül az ölembe mászott és csókolni kezdett.
-Louis…-toltam arrébb.
-Csak ennyit kérek.-motyogta.
-Mégis mit?-fejtettem le a kezeit a pólómról. Fájdalmasan elmosolyodott.
-Téged.
 

Elnyílt ajkakkal néztem rá. Kedvesen vigyorgott tovább. Ekkor tudatosult csak bennem. El fogom veszíteni. Ki tudja mennyi időre. Nem mertem arra gondolni, hogy talán örökre elmegy. Rosszabbnál rosszabb gondolataim támadtak. Megráztam a fejem és magamhoz húztam Louist, mint egy végső menedéket. Gondolataim nem csillapodtak. Mi lesz, ha baja esik? Mi lesz ,ha elkapják? Ha történik vele valami én... 

Felkeltem a földről magammal húzva Louist. Újra szájára tapasztottam az enyémet. Menekülni akartam a kegyetlen valóság elől. Elfelejteni mindent, csak egy kis időre.. 

Az ágyra löktem Louit és fölé másztam. Kezemet a pólója alá csúsztattam. Mintha nem is lettem volna tudatában annak mit is cinálok, mikor meghallottam az alattam fekvő fiú kimerült hangját.
-Harry…én..-tekintetem találkozott az övével.-csak..annyi ,hogy nem tudom mi lesz vég ,de  bármi is történjék velem tudnod kell hogy én..én teljes szívemből sze…..- a szájára nyomtam a tenyerem és mintha bepánikoltam volna rázni kezdtem a fejem. Nem nem nem és nem.
 

Megütközve nézett rám. Nem engedhettem. Ha most kimondja azt az egyetlen szót és itt hagy, abba én belepusztulok. Homlokának döntöttem az enyémet és lassan elvettem kezemet a szája elől.
-Kérlek Lou. Bármi is lesz a vég nem fog elválasztani minket! Esküszöm.-simítottam végig az arcán.
-Még sohasem hazudtál nekem Harry Styles és ne merd most elkezdeni!-egy meggyötört mosolyt húzott az arcára, mire fájdalmasan felnevettem.
-Úgy éljek.-és újra megcsókoltam.


 Nem akarom most elengedni. Nem akarom hogy ennek Most legyen vége. Ezért nem szabad Most hogy ezen rágódjak. Most csak rá tudok koncentrálni. A csókjára,a jéghideg kezére ami égeti a bőröm és a testére  ami hozzám simul. Sajnálom hogy már az elején átléptem azt a bizonyos határt,és hogy már nem tudok megálljt parancsolni magamnak.
-Haz.. -vállt el ajkaimtól.-Akarlak...

Azonnal ajkai után kaptam, kezemmel benyúltam pólója alá és hasfalát kezdtem simogatni.

Másik kezemmel megfogtam pólója szegélyét és lassan lefejtettem róla.


Óvatosan végig csókoltam mellkasát és 'v' vonalát.A hideg bőre egyszerre felforrósodott. Kezeit hajamba vezette és enyhén meghúzta azt.Vettem a célzást és arca fölé hajoltam. Vártam hogy megszólaljon,de ehelyett csak levette pólómat.

Félénken mosolygott rám,aztán lassan lecsúszott alsómhoz..

Kicsit lefagyhattam, mert arra eszméltem,hogy az utolsó ruhadarabom is lekerült rólam.
Lou a hátamra lökött és lágy csókot nyomott ajkamra.

Pár másodperc múlva már halk nyögések hagyták el a számat. Kezeimmel hol a takarót hol Louis haját markoltam. Nagyon élveztem amit velem tett. Ha ezt tudom...

-Louis...-próbáltam felhúzni magamhoz,de ő csak ártatlan szemekkel bámult fel rám a lábaim közül.

-Lou...én nem....-nyöszörögtem,miközben felhúztam magamhoz.-Nem a szádat akarom....-mosolyogtam. Aztán megcsókoltam. És ő olyan szenvedéllyel csókolt vissza amit eddig még sosem éreztem.
Megmarkoltam fenekét és közelebb húztam magamhoz.

De rajta még volt egy zavaró dolog, amitől meg is szabadítottam.

Levándorolt kezem combjai közé ,amitől felnyögött.

Nem tudom, hogy mi fog történni..azt sem hogy mi lesz ezután .Csak azt hogy akarom őt...jobban mint bárki mást.
Szeretném, ha ma este csak az enyém lenne. És tudom, hogy önző vagyok de nekem kell Ő.
 
-Harry..azt akarom...hogy..hogy..

-Csak nem vagy szégyenlős?-haraptam meg nyakát.

-Azt akarom, neked legyen jobb....-sóhajtotta.

-Lou..

-Nem érdekel mit gondolsz én ezt akarom...ezt akarom Haz...

-Értettem..de akkor engedd meg hogy elmenjek valamiért.-keltem fel és az íróasztalomhoz sétáltam.Bár a görcstől az alhasamban elég nehezen ment a mozgás. Az asztalon Louis ruhái hevertek.De engem a farmerja izgatott a legjobban. 

Óvatosan kinyitottam a második fiókom miközben másikkal a farmerját piszkáltam meg.

Becsuktam a fiókot és békén hagytam a farmerját.

A kezemben két kis szürke csomaggal sétáltam vissza hozzá.Kinyitottam és felhúztam rá majd magamra.
Nem akarok arra gondolni hogy fáj neki amit teszek,vagyis amit tenni fogok.

 

Kezei közé fogta arcom és megcsókolt. De ez nem tartott sokáig mert szinte felsikított ahogy ölembe ült. Arca elgyötört volt és néhány könnycsepp hagyta el szemeit,amiket lecsókoltam bőréről. De míg ő a poklok-poklát járta addig én azt hittem már ennyitől elmegyek.
Nem mertem megmozdulni. Persze amikor szilveszter volt jobban bírtad!-nevetett egy belső hang.

Lou erőtlenül megcsókolt ,amit egy ,,folytathatod''-nak vettem.

Lassan hátralöktem, aminek hála mindketten felnyögtünk. Én az élvezettől ő a fájdalomtól.

Louis


El sem hiszem, nem tudom felfogni ,hogy ez történik. Ezúttal nem foghatjuk az alkoholra ,nem kereshetünk kifogásokat. És Harry megtette. Minden egyes mozdulat után ordítani tudtam volna, mégis boldog voltam. Tenyeremet végighúztam Harry oldalán ,mire ő lassan mozogni kezdett felettem. Lábaimat felhúztam amennyire bírtam ezzel is könnyítve a dolgát. Vártam ,hogy enyhüljön a fájdalom, de csak nem történt semmi ,annak ellenére Harry mennyire vigyázott rám.
 

Összeszorítottam a szemeimet és elfordítottam a fejem mikor megpróbált gyorsabb tempóra kapcsolni, de látva reakciómat visszafogta magát. Tudtam ,hogy többre vágyik ,de mit is tehetnék.
Közelebb hajolt arcomhoz.

-Mindjárt jobb lesz.-suttogta a fülembe. ’Igen …tudom.’ Akartam válaszolni ,de csak nyöszörgés hagyta el a torkom. Látva Harry arcát tudtam ,hogy aggódik miattam. Azzal is tisztában voltam mennyire nehéz lehet most türtőztetnie magát. Belekarmoltam a hátába és közelebb húztam magamhoz. Újabb nyögés szaladt ki a száján , én pedig sikeresen úgy ráharaptam a sajátomra, hogy kiserkent belőle a vér.


-Ne csinálj hülyeséget!-nézett rám szúrós szemekkel és megállt a mozgásban. Egy darabig bámulta az arcom, mérlegelte a helyzetet végül lemászott rólam.
-Harry!..-kaptam utána ,de nem jutottam vele sokra. Egyrészt a fájdalom rántott vissza másrészt Harry mellkasomnál fogva az ágynál tartott. –Most meg..?

-Sss-harapta be alsó ajkát és ujjait lassan húzni kezdte rajtam lefelé.
-Harry…-mocorogtam keze alatt.
-Csak nyugi.-lábaim közé mászott. Kezein megtámaszkodva fölém magasodott és megcsókolt, ám mielőtt még a hajához kaphattam volna áttért a nyakamra. Lassan haladt lefelé itt-ott erőteljesen megszívva bőrömet. Nem ellenkeztem, de azt hittem megpusztulok, ha nem hajlandó öt másodpercen belül folytatni az imént félbehagyott dolgokat.


-Harry!-markoltam bele csípőjébe, tudtára adva nem bírom tovább, tegyen velem végre valamit.
-Várj.-duruzsolta ,mikor már alhasam tájékát halmozta el puszikkal.
-Harry!-szóltam rá kicsit erélyesebben. Jobb kezével combomba markolt aztán tenyerét felfelé kezdte el húzni rajta. Az őrületbe tudott volna kergetni azzal ,hogy ügyes mozdulataival még véletlenül sem érintett meg ott ,ahol most a legnagyobb szükségem lett volna rá. Lenéztem ,de a látvány miatt csak jobban kicsesztem magammal.


Ujjaimmal végigszántottam a hajam és vettem néhány mély lélegzetet, majd arra eszméltem hogy Harry eltávolodott tőlem. Ránéztem. Kíváncsian fürkészte az arcom aztán újra lejjebb ereszkedett. Úgy nézhettem rá, ahogy az oroszlán által kiszemelt préda nézhetne ,mikor rájön: Nincs menekvés. Látva ijedt arcomat lehajtotta fejét így haja a szemei elé omlott. Combom alá nyúlt kicsit megemelve a lábam. Még egyszer rám emelte a tekintetét egy huncut mosoly erejéig aztán szájába vette merevedésem.
Ajkaim elnyíltak és nem tudtam elfojtani egy kisebb sikolyt. Elkaptam róla a tekintetem és hátravetettem a fejem. Leírhatatlan érzés volt.


Idővel a sóhajtások nyögésekké erősödtek. Nem mertem lenézni. Egy erőtlen mozdulattal eltűrtem a homlokomhoz tapadt tincseimet.
Harry kezei végigsiklottak a combomon ,mire hajához kaptam jól meghúzva azt.
Egyre csak a nevét nyöszörögtem. Szabad kezemmel a lepedőt markoltam. Egy izzadságcsepp gördült le arcomon. Harry leszorította a csípőm mire ösztönösen közelebb húztam magamhoz. Rossz ötlet volt. Azzal a lendülettel el is kapta a fejét és köhögni kezdett.

Kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Ne haragudj…-húztam el a szám, erre elvigyorodott ,de még mindig nem tudta abbahagyni a köhögést.
-nh.em mh..egy ohlyan gyhor…san…-mosolygott tovább. Tőlem csak annyi tellett, hogy szépen elvörösödtem.


Mikor Harrynek sikerült összeszednie magát pár percig nézett rám ,aztán ledőlt mellém és maga felé fordított. Hátulról hajamba túrt és hosszasan megcsókolt. Átkarolta a derekamat és magára rántott. Lábai között térdeltem ,kezeimmel feje mellett támaszkodtam és értetlenül meredtem le rá.
-Próbáld meg te! –nyomott egy puszit a számra ,amit még viszonozni sem voltam képes, annyira ledöbbentem.       


-M..mi?-kèrdeztem vissza mint egy idióta.Pedig tudtam mit mondott.

-Szerintem értetted amit mondtam...-karolta át nyakamat.

-Biztos vagy benne?

-Lou drága...hidd el ennél jobban nem voltam még biztos semmiben.

-Mi az hogy Lou drága...?-mosolyogtam rá kajánul.

-Tudod te..

Arcomat fürkészte én pedig szemein időztem el.Lassan közelebb hajoltam hozzá és hosszasan megcsókoltam.

Eközben csípőmet óvatosan megmozdítottam felé.

Az érzés leírhatatlan..De Harrynek még nem nagyon tűnhet annak, vagyis inkább leírhatatlan fájdalomnak.

Hogy elfojtsa a nyögést -vagy sikolyt-beleharapott a már amúgy is sebes számba.

A karjaival belém kapaszkodott.A körmei nyomán égő csíkok maradtak.

Vártam amíg megszokja és szól hogy mozoghatok.

Arcát figyeltem.Szemeit becsukta, a homlokán izzadság cseppek csillogtak, és olyan elgyötört volt.
Amikor lábaimmal átkarolta csípőm azt hittem belepusztulok a mozdulatlanságba. Nem értem hogy ő hogy bírta annyi ideig.

Lassan kinyitotta szemeit amik könnyektől csillogtak,de nem engedte kiszökni őket.

Közel hajolt arcomhoz és megcsókolt.

Lassan megmozdultam.Harry elvállt ajkaimtól és beleharapott alsó ajkába ami igazán szívdöglesztő mutatvány volt.
Megpróbáltam vigyázni hogy ne okozzak neki nagyobb fájdalmat.

-Haz..-nyögtem.

Nem akartam gyorsítani amíg meg nem szokja.De félek ez az érzés felülkerekedik rajtam és elvesztem az eszem.

Megharaptam nyakát, hogy kicsit elvonjam a figyelmét a feszítő kínról.

Ez kicsit bevált, mert a halk sikolyok helyett most egy nyögés hagyta el ajkait.

Egyik kezemet bevezettem lábai közé és felvéve a saját tempóm diktáltam neki az ütemet.
-Lou...a picsába...-nyögte hátra vetett fejjel és megmarkolta csípőm.

Gyorsabbra vettem csípőm mozgatását, amitől már most majdnem elélveztem.

A nyögéseink egymásba fonódtak. Elfojtott sikolyok, forróság lepte el a szobát.

Haz hirtelen számra nyomta övét .Nyelvével végigszántott az enyémen. Beleremegtem a tettébe.

Elszakadtam tőle ; végig pusziltam nyakát és mikor megtaláltam leggyengébb pontját szívni kezdtem.
-Harry....én...nem...-lihegtem..

-Ha el mersz menni még....megfojtalak..-nyöszörögte fülembe.

A szorító érzés egyre csak nőtt az alhasamban. 

-Harry én..nem bírom tovább..el ..megyek...-remegtem meg fölötte.-Harry!-nyögtem. És az élvezet végigsöpört testemen, miközben Haz is kiejtette a nevemet ,nem kis sikoly mellett.
Nyomtam egy lágy puszit szájára, kihúztam magam belőle és elengedtem farkát.

Fáradtan dőltem le mellé. Levettem magamról az elhasználódott óvszert és belecélozva a kukába kidobtam. Harry is követte példám.
Kezeinket összekulcsolva feküdtünk az ágyon.

14 megjegyzés:

  1. Első vagyok??!? *--*
    a rész eszméletlen lett. Csodálatos! Mondjuk nekem nem tetszik h Lou menekül, de ki tudja még mi lesz ;) hamar kövit, remélem jo volt az iskola kezdés nektek is!:)
    Puszi Tami<3
    u.i.: ha felmentek a blogomra akkor találtok valamit:* megsúgom egy díjat! #iloveyou <3

    VálaszTörlés
  2. Halihó :D nagyon jó rész lett. Gratulálok!!! :D Remélem nem szakadnak el egymástól hosszú időrre, még rövidre sem. Larrynak együtt kell lennie!!! :D xxxx

    VálaszTörlés
  3. Lesz még érsz ? :OOOOOOOOOOOOO

    VálaszTörlés
  4. IGEEEEEEEEEN! :D Hamarosan...ne haragudjatok a rengeteg késésért ,de VISSZATÉRTÜNK háháhá! és befejezzük a blogot :D :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miii?? Neee, miattatok lettem Larry shipper az irásaitok miatt kezdtem el blogolni. Folytatnotok kell mert jol csináljátok és szeretjük :( <3<3

      Törlés
  5. Lesz még rész???

    VálaszTörlés
  6. :33 :** éltek? Hogy megy a suli? Vagytok még?:))

    VálaszTörlés
  7. Szia! Meglepi nálam! http://thesecret-larrystylinson.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok! Lesz meg resz? Pont igy abba hagyni kinzas. Ha nem lesz legalabb irjatok le hogy ne varjunk feleslegesen:(((

    VálaszTörlés
  9. Hahoo! Mi van mar??:( Ha vege is pls irjatok ki legalabb

    VálaszTörlés
  10. Lányok! Hahó! Éltek még? Jó lenne ha legalább kiírnátok ha vége..Annyira csalódott vagyok..

    VálaszTörlés
  11. Huh,hát,imádom ezt a blogot! Fantasztikus amit az itásotokkal müveltek,csodás,ahhh:) imádom<3
    1hete kezdtem el olvasni...és áhhh*-*
    Alig várom a kövi részt:)
    Viki T. Rajongód

    VálaszTörlés