2015. április 30., csütörtök

Halvány remény-45*

Üdv újra! Nos..akkor újult erővel bele is vágunk. Köszönjük a támogatást, tényleg hihetetlen hogy ennyi idő elteltével is képesek voltatok velünk maradni. A kommentekért is ezer köszönet, nagyon sok cukiságot írtatok :3 Ami a 46os rész felkerülését illeti inkább nem ígérünk semmit, ne kelljen nagyot csalódnotok. mindenesetre igyekezni fogunk :) A mostanihoz pedig: Jó olvasást! :D



Harry

Arra ébredtem, hogy irtózatosan fázom, ami fura tekintve, hogy fülig be vagyok takarva.
Ahogy nyújtózkodni próbálok hirtelen villámcsapásszerűen fut végig minden idegszálamon a fájdalom. 
Az emlékképek pillanatok alatt végig cikáznak szemem előtt. Gyilkosság. Bizonyíték Menekülés….
LOUIS!
- Lou..- nyöszörgöm, majd oldalra fordulok, ahol este feküdt.  De már nincs ott. Bármennyire is szeretném, hogy ott pihenjen, ő már nincs ott..  Elment.
Bár számítottam rá, nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni, hogy nincs itt velem.
Az egyetlen dolog, amit hagytál nekem az a fájdalom és nem a fizikai fájdalomra gondolok.
Felülök az ágyon, térdeimet pedig mellkasomhoz húzom. ~Annyira fáj Lou… Török meg és hosszú idő után először bőgök úgy, mint egy kisgyerek.


Az első napok pokolian rosszak voltak, és ahogy teltek a hetek, majd a hónapok semmit sem enyhült.
Az űr, amit maga után hagyott mindenkit felkavart. Liaméknek mindent elmondtunk Zaynnel. Persze csak tátott szájjal figyeltek.
Végül idővel Zayn eltávolodott tőlünk és én is elszigeteltem magam a környezetemtől, bárhogy is próbálkoztam, hogy másképp legyen.

Ez már a harmadik hónap, hogy Louis eltűnt. Életjelet nem küldött sem nekem sem Zaynnek. Vagyis Zaynről nem nagyon tudok, lehet hogy direkt nem mondd nekem semmit.

- Hazaértem!- rúgtam be magam után az ajtót és siettem fel szobámba, ahol Molly éppen az ágyamon gombolyagként aludt.
Ledobtam táskám és befeküdtem mellé. A cica megérezte jelenlétem és hangosan dorombolva ráült mellkasomra.
- Molly..- simogattam meg az említett fejét, majd lekapartam magamról.
Sértődötten felugrott asztalomra és ott próbált tovább aludni, de a nagy duzzogás közben levert valamit, ami hangos csattanással ért földet. A macska megugrott és kirohant szobámból.

- Mit csináltál már megint?- lépkedtem íróasztalomhoz, ami előtt egy fekete telefon hevert.
Ez Lou telefonja, akkor vettem el tőle, mikor itt aludt, abban reménykedve, hogy majd segíthetek neki. Úgy látszik megfeledkeztem róla.
Felvettem és tanulmányozgatni kezdtem. Először a hívásnaplót néztem át, majd az üzeneteit…aztán a névjegyeket.
De annak a szemét Danielnek nem találtam meg a számát.
Aztán megakadt a szemem Zaynén. Igaz is, nekem nincs meg az övé.

Ahogy egyre inkább bámultam azt a nyamvadt számot, valami kezdett kirajzolódni agyamban és már csak egy utolsó lökés kellett, hogy ez a kis rajz egy igazi tervvé fejlődjön, és ezt a lökést egy zöld gomb jelentette.
Kicseng. Felvette, majd néma csend. Kicsit  vártam még.
-  Zayn?- szóltam bele, megtörve a telefon búgását.
- Harry? Mit keres nálad Louis telefonja? Ott van nálad? –kérdezte reményteli hangon.
- Nincs itt…Aznap hagyta itt….
- Jah, értem..És miért hívtál?
-Segítenél nekem Zayn? Hogy Louis minél előbb visszajöhessen?
- Persze, de mégis mi a fenében?
- Hát…először is kellene Danie….- még be sem fejeztem a mondatot ,de Zayn máris  közbevágott.
- Azt felejtsd el! Nem foglak még jobban belekeverni! Szóval, ha nincs más ötleted, akkor én most megyek is, csá!
-Ne, Zayn! Várj! Kérlek,ha nem adod meg a nyamvadt telefonszámát, akkor tovább tart majd az, hogy megkeresem…És még több időt vesztegetünk el! Louisnak segítség kell!

-Áhh, te egy reménytelen helyzet vagy ugye tudod?
- Mi? Én nem is…
- Fél óra és ott vagyok nálad..
- De nekem csak a telefon…-bontotta a vonalat, meg se várva, hogy végigmondjam.
Lehet, hogy segít..lehet hogy azért jön, hogy odaadja a számot…lehet azért, hogy jól lecsesszen. Ki tudja, hisz Zaynről van szó.
Mindegy…Már csak az az egy cél lebeg előttem, hogy segítsek Lounak. És ha mindennek vége lesz, akkor majd újra láthatom.
Mindenképp véget vetek ennek!

Louis

Mocsok…mocsok..mocsok és nézzenek oda! Újabb mocsok..
De mit is várna az ember egy ilyen lepukkant lakóteleptől? Már három teljes hónapja élek itt, mégsem tudom megszokni.
Hiányoznak a többiek, na és Harry..
Vajon mi lehet velük?
Bárcsak találnék valamilyen módot, hogy láthassam őket. Még azt az idegesítő szőkét is…
 ~Úgy látszik Louis nagyon a végét járod, ha már annak az idiótának is örülnél.
Fogd be idegesítő belsőhang!

Miközben így vitatkoztam saját magammal, egyre közelebb kerültem  ,,lakásomhoz” ,ami olyan volt tulajdonképpen ,mint egy lyuk.
A jelenlegi helyzetem nem éppen fényes: egy odú az otthonom, pizzafutárként dolgozom és folyamatosan vitatkozok magammal, úgy érzem kezdek becsavarodni.
Az egyetlen reményem az, hogy valaki végre tudtára adja a rendőrségnek az igazat..vagy Daniel szívrohamot kap. Az a mocsok. Remélem megfullad a saját egójától.

Óvatosan nyitom ki a zárat, nehogy leessen az ajtóról. A falak éppen hogy csak állnak, a vakolat se a falon, hanem a földön hever. Egyetlen szoba volt, ahol egy rozoga kanapé hevert, ami az ágyamként funkcionált. Szemben vele egy lőrésnyi ablak és egy kis kopott asztal előtte, a szoba egyik sarkában a konyha foglalt helyet.
A fürdő külön helyiségben volt.
-Megjöttem- beszéltem az üres falakhoz. Nem tudom mennyivel jobb, mint amikor magamhoz beszélek.

Ledobtam magam a kanapéra és azon gondolkoztam , hogy mit is kezdjek magammal, persze csak néhány percig, ugyanis nem kellett sok és már aludtam is, elmenekülve egy rémálomba, a valódi rémálomból.

Liam


Még mindig el tudok csodálkozni azon, hogy az ember egész élete egy pillanat alatt képes összeomlani, hogy aztán kétségbeesetten próbálja összeszedni az eltört darabkákat annak reményében ,hogy képes mindent helyretenni. Aztán lassan belefárad és feladja. Próbál megbarátkozni a gondolattal ,hogy már semmi sem lesz olyan ,mint régen.
Az év a végét járja. Zayn már most eltűnt. Több mint egy hónapja nem láttam. Harry szerint rendben van, félek csak egyenlőre. Nem valami okos dolog magára hagyni Zaynt, de amilyen makacs szerencsétlen. Csak bízni tudok benne ,hogy képes lesz tartani magában a lelket.


Ami Harryt illeti…Rá sem lehet ismerni. Az a mosolygó, mindig vidám srác egyszerűen megszűnt létezni. Ha mégis meglátom ,hogy valamiért mosolyt erőltet magára ,annyira fájdalmasnak tűnik ,hogy az ember azt kívánja inkább sírni látná. De nem. Harry azóta egyszer sem sírt. Előttünk legalábbis nem.
Robotszerűen elvégzi amit rábíznak, felkel, bejön az iskolába, szótlanul végigtűri a napot, majd hazaballag.
Az utóbbi hetekben még az arca is megváltozott. Olyan mintha legalább öt évet öregedett volna. A szemei beestek, biztos vagyok benne ,hogy nem alszik valami sokat. Ráadásul látványosan fogyott is. Mindannyian szenvedünk Louis Tomlinson eltűnése miatt, de őt egyszerűen tönkre tette.
Mégis…a szemeiben még mindig felfedezhető az a halványnak nem mondható reménysugár. Hisz benne ,hogy még minden rendbe jöhet. Próbálom követni a példáját, de hinni a lehetetlent…néha nagyon nehéz.

És persze itt van Niall. Haza utazik a nyáron. Még az év végét sem várja meg. A tanév lezárása előtt megy a gépe. Nagyon fog hiányozni, hogy nem az ő kómás képe lesz az első dolog ,amit felkelés után meglátok.
Ha hazamegy…visszajön egyáltalán? Talán jobb is lenne ha kimaradhatna ebből a rémálomból, amiben már közel egy éve élünk. Mégis..önző módon azt kívánom, bár el se menne.
Keserédes az egész és fáj beismernem…még magamnak is, nem hogy neki. De..azt hiszem beleszerettem. Hogy képes egyáltalán az ember egy két lábon járó ,szőke káoszba beleszeretni..
Még nem tudom hogyan fogom neki elmondani, de…nincs sok időm rá hogy kigondoljam.

Jelenleg Danielle mellett ülök egy vörös bőrkanapén és popcornt majszolok. Ő persze megint csak egy-két szemet evett. Azt hiszem ő a legszebb nő akit valaha láttam. És nagyon tetszik ahogy mosolyog. De az a mosoly..nos..az nem Niall mosolya.
Bevillan egy kép róla, mikor az ágyamon hanyatt feküdt. Én a lábainál ültem. Akkor is popcornt ettünk..hogy ettünk az túlzás, inkább egymás szájába próbáltuk dobálni…kevés sikerrel.Koncentrált, dobott aztán nevetett. Ez volt a sorrend. Én pedig vigyorogva néztem ahogy nevet..Talán Niall nevetése a legvidámabb dolog ezen a világon. Sőt..biztos vagyok benne.

És persze itt van a dolog másik fele. Elmondani Deniellenek… Hogy neki lesz e veszélyesebb beismernem vagy Niallnak..az majd utólag dől el.
Már vagy egy órája szenvedünk ezen a nyomorult filmen, amiből mindössze annyi maradt meg az elejéből ,hogy a csajt kidobta a barátja és tulajdonképpen az egész sztori az ő kínlódásáról szól. Roppant izgalmas…annak ellenére viszont találó..

Végül hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem ,hogy elhívom estefelé Daniellet sétálni. Talán a park felé. És ott…ott megmondom neki.
Nem akartam semmi mást a világon..csak őt. Őt visszakapni. És most ,hogy ez megtörtént..Most kellett rádöbbennem ,hogy nekem nem rá van szükségem.
~Rohadt életbe Liam..valóban. Neked nem egy szexi, kedves, önzetlen…viszonylag önzetlen lányra van szükséged…nem! Nálad egy 17 éves ,kékszemű, szőke zabagép a befutó, aki nem mellesleg fiúból van!

Homlokon csapom magam saját nyomoromon ,mire Danielle is felém fordul.
-Minden rendben?- vág egy fura grimaszt.
-Persze. Ne haragudj. Csak eszembe jutott ,hogy..elfelejtettem valamit.-tápászkodtam fel mellőle.
-Mégis mirő beszélsz Liam? Ha nem akarod velem tölteni a drága idődet akkor legalább ne hazudj a képembe.-megint nyáverog. Rá kellett ébrednem ,hogy még ha csak ebben az egy dologban is de Louisnak igaza volt. Mert az ő szavaival élve: kurva idegesítő.
-Nem erről van szó.-húzom fel a cipőmet ,minden együttérzés nélkül. –Ma délután lesz az utolsó szobaellenőrzés az évben. Össze kell kaparnom a szemetet, amit Niall hagy maga után.
-Niall, Niall…nem bírsz úgy beszélgetni ,hogy legalább egyszer ne hoznád fel a nevét.
-Ne haragudj. Sietnem kell. –odaléptem hozzá és homlokon csókoltam, erre csípőre vágta a kezét.
-Ez minden? – totál ki van akadva. Meg sem hallva amit mond az ajtó felé kezdek lépkedni, mire felpattan a kanapéról.

-Tudod mit Liam! Úgy érzem ez így nekünk nem fog menni. Azt hittem te szeretsz engem ,de ami köztünk van az…az ..
-Semmi.-fordulok meg a bejárati ajtónál.
-Hogyan?-húzza össze a szemöldökét.
-Semmi. –ismétlem magam és közelebb megyek hozzá. –Nézd Danielle..ami köztünk van az nem szerelem..de még barátság sem. Mondd, nem érzed azt ,hogy csak a játékszered vagyok? Kicsit sincs bűntudatod miatta, hogy kidobhatsz mikor akarsz és egy csettintésedre én hülye futok hozzád fejvesztve?-megállok pontosan előtte.-Nem most akartam ezzel előállni.-felsóhajtok.-de ha így alakult jobb most túlesnem rajta.
-Mégis mi ütött beléd, Liam?-sziszeg a fogai közt. Talán még meg is fog ütni. Se baj. Annyit elviselek.
-Beléd mi ütött Danielle? Nem látod hogy ez egy nagy vicc? –elfintorodom.-nem szeretsz engem. –már most látom az arcán ,hogy a ’maradjunk barátok’ nem fog összejönni a „békés elválásunk” után.
-Végeztem veled Liam! Nem akarlak többé látni!
-Most legalább nem úgy adod a tudtomra ,hogy előállítasz egy másik pasival.-a döbbenet felrajzolódik arcára. Még sosem beszéltem vele így. De nincs bűntudatom. Úgy érzem jogosan teszem. Még véletlenül se forduljon meg a fejében ,hogy visszajönnék hozzá.- És nem Danielle..én végeztem veled.

Nincs több mondanivalóm. Mire kiérek az ajtón a vigyor kiült az arcomra. Még hallom a kapunál hogy benn összetörik valami. Talán még kiabált is hozzá.
Gyorsabb tempóra kapcsolok. El sem hiszem..olyan érzés mintha végre szabad lennék. Hát megtettem.
Szinte futó léptekkel közeledek a kollégium felé. Egyenesen a szobánkhoz. Remélem Niall is ott van. Talán rakodik?..legyintek. ugyan. Eszik. Minden bizonnyal eszik.

Niall
Megpróbálok egy kis rendet vágni, hogy könnyebb legyen megtalálnom a szétszórt cuccaimat, mikor a bepakolásra kerül sor. Némelyik dologról azt sem tudom már biztosan ,hogy az enyém e vagy a szobatársamé. Muszáj lesz vele beszélnem. Pedig aztán mostanában nem vagyunk beszélő viszonyban. Még ha abban is lennénk, kivitelezni már nem tudnánk. Éjjel nappal azzal a ribanccal lófrál..mert igenis hogy ribanc.

 Nem számít. Én aztán nem állok az ő kis boldogságuk útjába. Éppen egy hete beszéltem anyuval. Liam akkor is azzal a kis cafkával volt.. Anya pedig készségesen átírat egy másik suliba. Valamelyikbe, ami közel van otthonhoz. Igazából nem is érdekel.
Csak el akarok innen tűnni. Minél messzebbre. Elfelejteni.

A fürdőben leverem a fogkeféspoharat.
-Picsába!-letérdelek. Remegek az idegtől. Megint sikeresen felhúztam magam. –kizárt…-csuklik el a hangom.-Kizárt hogy valaha is el tudnám felejteni…-temetem arcomat a kezeimbe és tessék..megint elsírom magam..és láss csodát megint Liam miatt.
-Bárcsak soha ne találkoztunk volna!-szinte kiabálok és amint a műanyagpohár a kezembe kerül, újra földhöz vágom. Ezúttal még meg is reped az oldala. –Bárcsak soha ne jöttem volna ide! Inkább zuhant volna le a gépem..-felhúzom magam a mosdótálba megkapaszkodva. –Utállak Liam Payne! Mindenkinél jobban utállak! ..Teljes szívemből..-visítom és a könnycseppek csak úgy záporoznak a szemeimből.
-Niall?....-egy halk hang csapja meg a fülemet. Talán csak suttogás. Mégis egyből ráismerek a tulajdonosára.
Belenézek a mosdó feletti tükörbe. Ott áll az ajtóban. Halálra sápadva. Jobb kezével az ajtófélfába kapaszkodik. Látszik az arcán ,hogy nem érti a helyzetet.
Lassan megfordulok. Olyan fájdalmas képet vág ,hogy legszívesebben elásnám magam a föld alá..aztán ásnék tovább egész a pokolig.

Csupán két lépés és ott állok előtte. Csak nézzük egymást. Aztán előre dőlök. Ujjaimmal megkapaszkodok a pólójába. Görcsösen szorítom az anyagot. Érzem a könnyek megint marják a szememet.
-Liam…-szorítom össze a szemeimet és megérzem ,hogy fejét az enyémre dönti, majd szorosan átölel.
 

     
 
  

10 megjegyzés:

  1. Aranyos lett.... Ne haragudjatok,hogy ilyet mondok,de kicsit összecsapott. Rengeteg időtök volt -gondolom volt sok dolgotok is- bőven átgondolhattátok volna,hogy szeretnétek. Tudom,nem vagyok én sem nagy író,de ti ennél jobban írtok! Sajnálom,hogy ilyet kell írnom...
    De attól jó volt. Tetszett,és örültem a résznek is. Louis-t sajnálom,ahogy a Niam párost is,Zayn meg...huh,tényleg ilyen? Csak így elbújik 3 hónapra és csak Harry-vel áll szóba? Ahogy emlékszem nem ilyenek. Niall nem egy sírós kisfiú,Liam sem egy nyámnyila alak,Zayn nem bujdosik,Louis más téma,és Harry sem ilyen. Egy hülye kisgyerek,akinek gőze sincs kit,vagy mit akar. Most pedig be van pánikolva.
    Lányok! Ez...nem a ti írásotok,ti ennél jobbak vagytok! Sokkal ötletesebb volt,és szebben volt kifejtve. Térjetek vissza lélekben is,kérlek! Nem bántásból,de ti ennél tényleg sokkal jobbak vagytok! :) Higgyétek el! Szóval,csak nyugodtan írjatok,én várok!
    Amúgy nagyon jó a fejléc!
    Ui: Tényleg nem bántásból volt! :)
    xxCoolGirls

    VálaszTörlés
  2. Hat sziasztok! Nagyon regota vartunk mar erre a reszre es kisse csalodott vagyok.. A tortenettel nincs baj. Az hogy eltelt 3honap tetszik, azzal sincs bajom hogy megvaltoztak.. Ez igy van jol. Nyilvan ilyen tortenesek utan mashogy nezik a vilagot. De megmondom oszinten hogy en a Niam szalat nem igazan szeretem... Tul sok van benne es unom is sokszor. Larry miatt olvasom es olyan rossz hogy szinte ez mar Niam kore epul. Remelem a kovetkezo reszben tob Larry lesz mert en miattuk olvasom. Ez az igyik kedvenc blogom, szoval nem bantasbol irtam. Meg mindig a magyar blogolok kozul ti vagytok az egyik a nagyon keves kozul aki otletes, jol megirt blogot irnak! Nem vagyok sokra feliratkozva, de a tietekre igen! Kerlek a kovetkezo reszre ne kelljen sokat varnunk.:)

    VálaszTörlés
  3. nekem tetszett és nehogy kevesebb niam resz legyen :O imadom oket és muszaj vegre osszejonniuk

    VálaszTörlés
  4. EZ VALAMI CSODAS VOLT! CSAK ÍGY TOVABB,IMÁDOM EZT A BLOGOT,ES KIVÁRTAM MEGINT EGY CSODÁS RÉSZT,KÖDDZÖNÖM,IMÁDOM OLVASNI,ES ATÉLNI A SZTORITOKAT
    PUSZI,Viki T. Rajongód

    VálaszTörlés
  5. jihíí, végre rész!! ^•^ nekem tetszett bár én is jobban örűlnék ha nagyonb hangsúlyt fektetnétek Larryre mert én csak miattuk olvasom és Niamet unom elég gyakran.(╯︵╰,) siesseteeeeeeek(ノ^o^)ノ

    VálaszTörlés
  6. Woohaa el sem hittem mikor megláttam a részt:3 elképesztően szeretem MÉG MINDIG*--* várom majd a kövit, nagyon jó lett c:

    VálaszTörlés
  7. Sziasztoooook! Huh. Èppen most olvastam el a rèszt. Ès èn tènyleg senkit nem akarok kioktatni csupán a vèlemènyemet írnám le...
    Lányok. Imádom a sztorit. Ès ezt a rèszt is imádtam. Szerintem szüksèg volt arra hogy kicsit összegezzètek mi is van most ennyi idő után. Egyèbkènt szerintem ez így van jól h nem belevágtatok a közepèbe h ,,oh lou hazajött, oh harry szereti ès oh dúl a szerelem,,
    Viszont tetszett hogy niammel azèrt volt benne szerelmi szál is. Ès ha már niam...na most legyetek okosak hogy mindenki kèrèsènek eleget tegyetek ;-) rèszemrőr szeretem őket ,persze larry az első ,de kèrlek..niam se tűnjön el!
    Amúgy èn annyira nem vettem èszre h a karakterek megváltoztak volna, amennyit meg tènyleg változott a szemèlyisègük..szerintem tökre èrthető. Nekem ez a rèsz is pont olyan èlvezhető volt mint az összes többi. Csak így tovább! Abba ne hagyjátok!
    Pussz :-* Csillagpor voltam /de lusta vagyok bejelentkezniii :-D /
    Oh...ès mèg annyi hogy senki ellen nem akartam beszèlni. Egyèni szocproblèma, ez csak az èn vèlemènyem. Mert imádok mindenkit. Egy közössèg tagja vagyunk! ^-^ <3

    VálaszTörlés
  8. 3 nap alatt olvastam el ezt a fanfiction-t. Elkepeszto, hogy milyen hatassal van ram! Le a kalappal elottetek! Tovabbi sok sikert kivanok!:)

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok! Imádom ezt a blogot és ez a rész is valami fantasztikus!:) Ne vegyétek tolakodásnak....de mikor lesz új rész???? :o Már annyira várom!!

    VálaszTörlés
  10. Semmi baj niemmel és a résszel. Perfect. Ne hallgassatok senkire. :-)

    VálaszTörlés