1 telefon 1 fülke-46*

Sziasztok!!!Kevesebb késéssel, mint az előző, de újra itt egy rész! Köszönjük a türelmeteket! Szép nyarat!

Harry

Hogy idegességemben vagy annak a tudatában, hogy semmit sem tehetek, nekidobtam a falnak a telefont.

Nem is kell említsem, darabokra esett. Itt-itt egy sim kártya, ott egy akku a memória kártya is kiesett és.. egy cetli. 

Mi a fenének tart ez papírt a hátlap alatt? Felvettem a földről a kis fecnit. A lap tele volt gyűrődéssel, a szélei tépettek voltak.

Egy telefonszám volt rajta semmi más. Kinek a telefonszáma lehet?  

Forgattam az ujjaim között és erősen törtem a fejem. Nem. Az ki van zárva! Még hogy Daniel száma legyen?! Az teljességgel kizárt. Ahhoz csoda kellene. 

Minél inkább néztem annál kíváncsibb lettem. Mi van ,ha mégis az övé? Akkor segíthetnék? Akkor meg lenne az esélyem? Elrendezhetném ezt az ügyet végleg?

Az agyam kattogott. A mellkasomra, mintha egy tonnás betontömb lett volna, ült rá a tudásszomj.

Felvettem a kis alkotórészeit a telefonnak és összeraktam. Louis jelszava igen egyszerű, csak tudni kell, hogy mi a kedvenc tea márkája.

A belépés után bepötyögtem a számokat. Remegő kézzel emeltem fülemhez.

Szinte rögtön felvette.

-Hmm, Louis azt hittem már meghaltál valami sikátorban, de ezek szerint nem, úgy hogy…. miért hívtál?

Megszólalni sem bírtam. Az agyamat elöntötte a düh. Ő az .Hogy kezdjek hozzá? Vagy mit mondjak...

-Nem Louis vagyok....

Louis

Épp végeztem a munkával, mikor megpillantottam egy kávézót. Ez eddig is itt volt?

Mindegy.

Sétáltam volna tovább ,de hasam korgása emlékeztetett arra, hogy ma szinte semmit sem ettem ezért vettem a fáradtságot és odabattyogtam.

A hely kicsi volt ,de ennek ellenére egészen kellemes hangulatot árasztott. A falak sárgák, a bárpult bordó. Egy-két asztal és egy galéria rész, ahova nem láttam fel.

-Isten hozta! Mit adhatok?-sétált oda hozzám egy pincérruhába bújt lány.

-Omm..én talán..egy fekete teát és kettő sonkás szendvicset kérek.- nyökögtem össze vissza.

-Máris.

Felsétáltam a lépcsőn. Mintha egy teljesen más épület lett volna. A sárgát kék váltotta fel, a bordót fehér. A falon egy tv szólt, talán foci ment. A sarokban, pedig három szint makulátlan állapotban lévő szürke laptop.

Hogy a fenébe tudtam kifogni egy internetes kávézót? Vagy ami jobb kérdés, hogy a francba nem vettem még eddig észre?

Leültem az egyik képernyő elé. Sokáig csak bámultam, majd végül rákattintottam az internet ikonra. Ha minden igaz még él a régi e-mail címem , mert akkor el tudom érni Zayn-t.

Remélem ezzel nem sodrom bajba,de ..összeroppanok, ha nem beszélhetek most valakivel..Hiányoznak. És már megint nyávogok, mint egy menstruáló tinipicsa, de ez van.

Beírtam a felhasználónevem és a jelszavam. És láss csodát, a fiók jó volt!

Olyan idióta vigyort vágtam le az internetnek , hogy csak na, de nem igazán hatottak meg a rám szegülő szempárok. Nem mintha az a 3 ember olyan soknak számított volna.

Ezt az e-mailfiókot csak Zayn ismeri ezért nincs olyan sok levelem. 

Ráklikkeltem az  ,,Üzenet írása” gombra. A címzett-ki más lett volna: Zayn.

És már írtam is, amit szerettem volna.

Zayn! Hogy vagytok? Ugye mindenki rendben van? Harry hogy van? Megkérhetlek arra, hogy vigyázz rájuk helyettem is..Na meg persze magadra. Nem tudom mikor mehetek haza. Megpróbálok majd sűrűbben írni neked. 

Velem most minden rendben van, szóval nem kell aggódni. Megmondanád Harrynek, hogy...

Egy pillanatra megakadtam, Jó ötlet ez? Ha írok Haznak, akkor csak jobban felkavarom a dolgokat. Ráadásul,ha már soha nem mehetek vissza, akkor, minek hagynám, hogy reménykedjen? ..tovább kell lépnie,ha nem jutok vissza.

Kitöröltem az utolsó mondatot.

Zayn! Hogy vagytok? Ugye mindenki rendben van? Harry hogy van? Megkérhetlek arra hogy vigyázz rájuk helyettem is..Na meg persze magadra. Nem tudom mikor mehetek haza. Megpróbálok majd sűrűbben írni neked. 

Velem most minden rendben van, szóval nem kell aggódni. Bár jelenleg lövésem sincs mit tehetnék. Az gáz lenne, ha lelőném azt a szemetet? Csak vicceltem..Ilyeneken  te se törd a hülye fejed. Most csak rád számíthatok. 

Vigyázzatok magatokra! Hamarosan majd látjuk egymást! Remélem.

És Zayn, kérlek ne szólj Harrynek hogy írtam, oké? Az nem lenne szerencsés. Szia! Ajánlom, hogy olvasd a mail-jeidet!

Louis

Enter. Az üzenet elküldve.

Valamilyen szinten most megkönnyebbültem. Már csak azon kell gondolkodjak, hogy most mihez kezdek és hogyan tovább.

  

Niall

Ezerrel dörömbölök Mr Styles ajtaján, aki természetesen rám se bagózik. Lassan ereszkedni kezd a Nap ,a gyomrom korgott, Liam még nem ért ide, Harry mobilja foglaltat jelez a tíz percen át tartó folyamatos hívogatásom ellenére is.
Végül kattan a zár és megjelenik az ajtóban egy értetlen képet vágó Harry.
-Niall?-nem a mikulás..
-Szia neked is. Hahó, elfelejtetted?? Kajálni megyünk!
-Az ám Göndör hozd a kulcsokat!-csukja be a kaput maga után Liam.
-Na végre!- drámázom kicsit.
-Ne sápítozz Niall!-lép mögém és a derekamra simítja a kezét. Persze hogy egyből befogom.

Liam elkezd Harry halálsápadt képe előtt hadonászni.

-Föld hívja Harryt!! Harold jelentkezz!-Harry megrázza a fejét. Na ezzel mi van…
-Bocs..-most meg vigyorog.-csak..elbambultam. Ah..kulcsok. Igen ..hozom.
-Ez be van szívva? –nézek Liamre ,aki épp olyan értetlen képet vágva bámul Harry után, mint én.

Mire elérkezünk a kajáldáig legalább ötször ránk dudáltak. Csoda hogy Harry nem az ellenkező sávban vezetett. Útközben egy szót sem szólt, feszülten nézte a….azt nem tudom mit ,de hogy az utat nem az tuti. Persze akármelyikünk rákérdezett a kiváltó oknak történetesen a fáradtságot adta be.

Nem aggódom. Azt leszámítva ,hogy tíz évvel öregebbnek néz ki, olyan fehér, mint a vámpírok a gyengébb horrorfilmekben ,vörös szemei alatt fekete karikák díszelegnek és olyan mintha agymosást kapott volna. Nos..nincs miért aggódnom..Biztosan csak idegösszeroppanást kapott és most beáll az őrült sorozatgyilkosok sorába, akik először a barátaikat meg a családjukat aprítják fel a turmixgépben.

-Jut eszembe Harry? Hogy van anyukád?- kászálódunk ki a majdnem hullaszállítóvá lett Roverből.
-Az igazat megvallva Niall…én sem tudom igazán. Most ,hogy Gemma költözik, anyu meg duplaműszakos ..Sokszor olyan mintha egyedül élnék.-vigyorog fájdalmasan.
-Oh..értem.- hajtom le a fejem.
-Zaynt mikor láttad utoljára?-terelte másik irányba a beszélgetést Liam.
-Nem olyan rég ,de..ne haragudjatok srácok ,elfelejtettem neki szólni a közös kajálásról.
-Nem gond.-kapja elő a telefonját Liam. –Azért rákérdezek nála.

Az épületben keresünk magunknak egy csendes kis sarkot és behuppanunk a boxba.
Liam végül feladja és visszasüllyeszti a telefont a zsebébe. Megrázza a fejét.
-Háromszor tárcsáztam. Hangposta.
-Miért nem vagyok meglepve.-dünnyögöm és rákönyökölök az asztalra. Harry felé fordulok. Úgy ül ,mint egy földhöz vágott krumpliszsák és fixírozza az asztallapot.
Liamre nézek, aki felsóhajt, aztán előre nyúl és rákoppant az asztalra ,ott ahol göndör barátunk tekintete pihent. Harry felkapja a fejét.

-Egyszeri ajánlat, ne is próbáljatok visszaélni vele, de állom az első kört.
-Nem Liam..meg amúgy is a kocsi..
-Természetesen haza is vezetek.-mosolygott Liam.
-Nem én..most inkább nem élnék a lehetőséggel, köszi. –Liam hátradőlt.
-Hát jó. Pedig Niall megígérte volna ,hogy többet nem eszik az autóban. Igaz Niall?!
-Na meg még mit….!-Harry rámsandít, Liam meg úgy néz rám, hogy előre tudom, ha nemet mondok, kizár a szobánkból. –Llllegyennn…-megyek bele végül.

Harry lebámul a kezére.
-Hát..egy ilyen ajánlatot mégsem utasíthatok vissza, igaz. – vigyorog fáradtan. Liam pedig elégedetten tápászkodott fel ,hogy a pulthoz masírozzon feladni a rendelést.

Akkor még el sem tudta képzelni, mennyire meg fogja bánni ezt az egyszerű kis baráti kedveskedésnek indult szívességet.

Louis

 Elkezdek hazafelè slattyogni. Szemerkèlni kezd az eső. Amit most kicsit sem bánok, kimondottan jó èrzès, ahogy a hideg cseppek vègigfolynak az arcomon, visszarántva a nem lètező èletembe. Az jár a fejemben milyen ironikis..torz vigyor kerül az arcomra. Pont így kell kiderülnie. Èppen így kell rájönnöm, hogy mindvègig szerelmes voltam a legjobb barátomba. Jesszus a vègèn mèg megköszönöm Danielnek ,hogy meg akar ölni, vagy legalábbis nagyon közel juttatni a halálhoz.

Elsètálok a telefonfülke mellett. Pontosan úgy ,ahogy naponta kábè ötször megteszem. Ronda fekete. Körbeveszi a tökig èrő gaz. Az ajtaja beesett ,minden ablaka törött ès csodás művèszalkotásokkal diszített az egèsz. Mègis...számomra olyan kurva hívogatóan áll ott az a rohadt fülke..de nem lehet. 

A lábaim önálló életre kelnek. Úgy tűnik, a mai napom az eddig számomra ismeretlen helyek felfedezéséről szól.

Fel sem fogom és már a kezemben szorongatom a telefonkagylót A fülemhez sem kell emelnem ,hogy meghalljam az idegesítő búgást.
Belekotrok a zsebembe és bedobom az aprót. Csak bámulom a számokat.
Csupán Harry és Zayn száma megy fejből..és még egy, amit lassan pötyögni kezdek.

Várok. Felvette. De nem szól semmit. Majd meghallom a nevem.
-Louis.-csak ennyit mond. Valami arra késztet ,hogy a helyére vágjam a kagylót és húzzam haza a seggem. Nem teszem. Felsóhajtok.
-Szia…anyu..