Tiszta lappal-42*

Sziasztok! Mindenekelőtt szeretnénk egy FONTOS dolgot leírni: teljesen igazatok van abban hogy sokszor nem vagyunk pontosak. ezen sajnos nem tudunk változtatni ,hiszen ketten írjuk a blogot és így azért kicsit húzósabb ,viszont még ha nem is a beígért napokra, de azért megpróbáljuk tartani a heti két részt. még egyszer bocsi érte. 
A részhez pedig jó olvasást! :)

Louis

Az utcákon már nyüzsögtek az emberek, a hideg ellenére is.
A szél sikeresen kiűzte az összes gondom a fejemből, még ha csak kis időre is.
'Lehet hogy tegnap jobban fel kellett volna öltözzek.'futott át agyamon egy gondolat.
Kezeimmel átöleltem magam és haladtam a kollégium felé.

De addig rengeteg időm van, főleg hogy 20 perc sétálva az út.
Van időm gondolkozni.
Harry...Ő az első dolog ami eszembe jut.Talán beszélnem kellene vele a tegnapról.Vagy nem is tudom.
Amúgy is az nem normális hogy lefeküdtem a legjobb barátommal, mikor ő egy fiú. És erre még az sem mentség hogy részegek voltunk. Mert ha sokat is iszik valaki akkor sem fekszik össze a legjobb barátjával! De akkor miért?  Miért csináltuk ezt? Vagy én miért hagytam hogy megtörténjen?
Kizárt hogy meleg legyek! Sose néztem rá úgy Zaynre, vagy Liamre. Soha!Vagy lehet hogy nem vettem észre?

Nem ez lehetetlen.
De akkor miért csókoltam meg Harryt? Ráadásul akkor nem ittam semmit! Viszont volt ,hogy ő is megcsókolt.És amikor felmásztam hozzá?
Akkor teljesen józanok voltunk!
Mi van ha ő érez irántam valamit? Vagy ha én ő iránta?
De ez annyira elképzelhetetlen. Nem érezhetek semmit egy fiú iránt.
A gondolataim fogságából egy lámpaoszlop zökkentett ki , aminek sikeresen neki mentem.
-Aú...-dörzsöltem meg homlokom.
Az már biztos, hogy az összes járókelő azt hiszi,hogy nem vagyok beszámítható.
Kikerültem a ,,támadómat" és tovább sétáltam. 2 sarokra lehetek az iskolától. Milyen hamar elmegy az idő ha az ember gondolkozik.
Bár tudnék én olyat.

Mindenesetre azt hiszem, nekem fontos Harry.Még nem tudom milyen módon de fontos. Ragaszkodom hozzá, jobban mint 3 éve. Persze lehet azért mert ő rántott vissza a szakadék széléről, engem is és Zaynt is.
Nem. Ennél többről van szó.A három év alatt csak azért szekáltam őt mert fontos  volt nekem és fel akartam hívni a figyelmét magamra.
De eddig miért nem vettem észre? Miért nem vettem észre az érzéseim? Túl sok a kérdésem ,de nem tudom megosztani a gondolataim senkivel, mert a legjobb barátomról van szó.

Mire észbe kaptam már a kolesz előtt ácsingóztam.
A folyosók üresek voltak. Az ünnepekkor mindig ilyen kihalt szellem tanya az egész épület.
Megkerestem a szobánkat és benyitottam.
Meglepetésemre senkit nem találtam.De nem is zavar annyira.
Becsaptam magam után az ajtót és lerúgtam a cipőimet.
Leültem az ágyamra és bámultam a padlót. Végre csend van.
Visszatérve Harryre, én talán beleszerettem. Érzek valamit iránta.
Én.. most már biztos hogy szeretem őt.

Niall

A szám kiszáradt, a hangszálaim ellenem fordultak. Nem mertem kimondani, pedig elhatároztam. Nem lehetek ennyire szerencsétlen!
Egyszerűen nem tudok egy hangot se kinyögni.Szinte fizikai fájdalmat okoz ez a tehetetlenség.
Ha kimondanám, talán minden másképp lenne.
Megbénított az ahogy a szemembe nézett.Azok a csodás szemek!
De mi lenne ha kimondanám? Viszonozná? Ugyan már! Ő Danielle-t szereti.Ha ki is mondanám, csak újabb súlyt tennék a vállára. És én nem akarom azt.
Nem akarom ,hogy miattam szenvedjen.

Becsuktam a számat és megráztam a fejem.
-Semmi..-próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt. De talán már a könnyeimből kitalálta, hogy mit akarok.
Vagy az arcomon elterülő meggyötört mosolyból.
-N-niall..-nézett rám kicsit szomorú tekintettel. Talán ő hallani szeretné? Vagy csak azért szomorú mert rájött és újabb nyűg vagyok a nyakán?
-Megyek lezuhanyzok....-szabadultam ki karjaiból.
-Niall...-suttogta még utánam.De én már csak a kitörni készülő könnyeimre koncentráltam.
Kulcsra zártam az ajtót és hátam neki támasztva csúsztam le a földre.Kitört belőlem a sírás.

Louis

-Az életem egy nagy kalap szar!- állapítottam meg magamnak mikor már vagy 10 perc elteltével sem akarózott megmozdulnom. Mindösszesen arra sikerült rávennem magam ,hogy hanyatt dőljek az ágyon.
És igen, így igaz. Ha átgondolom...Legyünk optimistán:
Van egy szerető családom. Persze eltekintve attól ,hogy anyám számára megszűntem létezni, a húgaim utálnak, a mostohaapám meg egy hazug gazember akit  jobban gyűlölök, mint bárkit ezen a világon. Rendben. Lássuk mi van még.
Egy egész jó kis szobám, ahol együtt nyomoroghatok Zaynnel. Nem is rossz. Sőt egy igencsak jó állással is büszkélkedhetem. Tulajdonképpen fizetség nincs ,de a lakótársammal mehetek embereket püfölni és kórházba juttatni...jobb esetben.
Micsoda jó stresszlevezetés, csupán annyi a gond vele hogy néha vérfoltos lesz a ruhánk. Oh, annyi baj legyen.
Nem mellesleg összejöttem egy csodás lánnyal akit nagyon kedvelek ,de hogy semmi se lehessen tökéletes, nekem bele kellett szeretnem Harrybe, akivel történetesen tegnap egy jót szexeltünk ,és most jön a hab a tortán, az ő barátnőjének a házában.
Hát nem minden meseszép!

-Na jó!-pattantam ülő helyzetbe.-Ebből elég!-ráztam meg a fejem ,ami eléggé belefájdult az iménti magamnak tett összegzésembe.
Viszont elhatározásra jutottam. Itt a vége. Még nincs késő tenni valamit. Elégedetten elvigyorodtam.
Lesz ami lesz ,tiszta lappal akarok kezdeni. Ekkor valaki kopogott az ajtón. Először nem is voltam biztos magamban, talán csak beképzeltem, de az illető újra megkocogtatta a falemezt így odaszóltam.
-Gyere!-gyors mozdulatokkal végigszántottam ujjaimmal a hajamon, el nem tudom képzelni milyen állapotban lehet jelen pillanatban, de lehet nem is akarom.

-Louis.-az ajtó lassan tárult ki előttem és egy vékony, bizonytalan hang szólalt meg mögüle.
-El?-kényszerítettem magam talpra.-Szia! -Eleanor egy kötött pulcsit viselt ,mi kb kétszer akkora volt mint ő. Fél tenyerére rálógott felsője ujja, a haját még sosem láttam kócosan, de ez az idő is elérkezett. Becsukta maga mögött az ajtót. Szép lassan cselekedett, de ahogy megfordult ez a tempó kicsit az ellentétére fordult hisz nyomban pofon vágott.

Kikerekedett szemekkel kaptam az arcomhoz. Nem a fájdalom, inkább a meglepettség miatt.
-Ezt most...-kezdtem volna.
-Mond ,hogy teljesen részeg voltál és az a csók csak az alkohol hatása miatt történt!-húzta össze a szemöldökét. Igazán mérgesnek tűnt ,de szikrákat szóró tekintete mögött ott volt valami más is. Olyan volt mint az őszinte félelem: Mint aki tudja hogy rossz hírt fog kapni, mégsem hiszi el mindaddig amíg azt hangosan ki nem mondják előtte.

-Eleanor miről beszélsz?-engedtem le a kezem az arcomról.
-Pontosan tudod te! Tudom, hogy tudod!-szemeibe könnyek gyűltek és mutatóujját fenyegetően rázta szemeim előtt,így tenyeréről csuklójára csúszott a pulóvere.
-Eleanor!-kaptam el a kezét és közelebb hajoltam rémült arcához.-Őszintén mondom, nem tudom miről beszélsz! -tagoltam neki minden egyes szót.
-Megcsókoltad..-arca kissé eltorzult ahogy a sírás előtört belőle.-Ott...mindenki előtt, én is ott voltam idióta!-tépte ki a kezét ujjaim közül
-Kit?! Eleanor?! Kit!??- ráztam meg gyengéden ,de határozottan a vállait ,hogy kicsit visszazökkentsem.
-Harryt!-kiáltotta. Ujjait ökölbe szorítva ,kezeit megfeszítve tartotta maga mellett. A fejét lehajtotta ,így nem láttam az arcát, csak mellkasán látszott mennyire szaporán veszi a levegőt.

Kezeim lecsúsztak a válláról és egy sóhaj kíséretében tettem egy lépést hátra. Hamarabb eljött ez a pillanat mint gondoltam.
-Na jó...-simítottam végig államon és Eleanor felé indultam. -Gyere.-húztam magam után és leültettem az ágyamra. nem ellenkezett ,tette amit mondtam. Összecsaptam a tenyereimet és Zayn ágyához sétáltam, majd én is leültem.
-Figyelj most ide kérlek!-könyököltem a térdeimre és ujjaimat dörzsölgettem. -Eleanor!-emeltem feljebb a hangom.Ekkor már rám nézett, de oly módon ,mintha másodpercek kérdése lenne mikor kapja elő a gyilkos kését a zsebéből és esik a torkomnak vele.

-Szóval..-sóhajtottam fel. -Az a csók Harryvel...nem a pia miatt volt.-nem szólt semmit, így folytattam. Atya világ ha tudná hogy az a csók milyen kis morzsája annak az éjszakának.-Én nagyon , és ezt most komolyan mondom, tényleg nagyon kedvellek téged, de te sosem érezted hogy  valami hiányzik belőlünk? valami...valami nem stimmelt.
-Mert te nem akartad hogy stimmeljen Louis.-szűrte a fogai közt.
-Ez nem ilyen egyszerű.-dörzsöltem meg a halántékomat.
-Szereted.-erre rákaptam a tekintetem. Arcán ott csillogtak a rászáradt könnyek ,mégis úgy tette fel a kérdést ,mintha inkább csak egy megállapításnak szánná. Nem bírtam kinyögni egy hangot sem ,csak bólintottam párat és lehajtottam a fejem.

Hallottam ahogy Eleanor újra zokogni kezd. Ránéztem. kezet a szája elé kapta ,de nem tudta abbahagyni a sírást. Tudtam én itt már nem tehetek semmit. Megölelhetném ,de azzal talán csak rontanék a helyzeten. Sajnáltam az egészet. Eleanor tényleg nem érdemli meg hogy ezt tegyem vele, de így lesz a legjobb.Különben is. Őt nem nekem szánta a sors. Ezt a szívem mélyén már a legelején tudtam ,csak elvakított a gondolat ,hogy végre van egy olyan lány aki magamért szeret.

Elindultam a kijárat felé, azzal a gondolattal a fejemben ,hogy nálam ezerszer jobbat fog találni ,mikor utánam szólt.
A kezem már a kilincsen volt. Nem néztem hátra, biztos voltam benne hogy ő sem fordult meg csak bámul a semmibe maga előtt.
-Engem..-hüppögte.-engem sosem...sosem szerettél igazán...jól mondom..Louis..?-eszembe jutott hányszor ,de hányszor mondta nekem hogy szeret és én egyszer sem viszonoztam. Ilyenkor általában megcsókoltam és annyiban hagytam a témát.

Megszorítottam a kilincset és becsuktam a szemeimet.
-Ne tedd fel a kérdést, ha nem bírod elviselni a választ.-suttogtam, hangom mégis betöltötte az egész szobát. Nem vártam meg még Eleanor újra sírásban tör ki, feltéptem az ajtót és érzelemmentes arccal indultam a lépcső felé, miközben belül lassan és kegyetlenül tépett darabokra a bűntudat.

Előkotortam a zsebemből a telefonom , most már mindent lerendezek.
Kikerestem Zayn nevét és felhívtam. Kicseng..kicseng..
-Hello, Louis már hívtalak te kis...
-Tartsd meg magadnak a véleményed rólam..Inkább nem tudnád átküldeni Daniel számát SMS-ben?
-Minek neked az?  Várj, ha kinyírtál valakit, akkor arról nem akarok hallani...
-Idióta , nem halt meg senki..Át tudnád küldeni?-sétáltam ki a kapun.Csak remélni tudom hogy meg van neki a száma.
-Igen, meg van, de most már elmondanád minek neked az?
-Figyelj ide Malik! Küldd át azt a szaros telefonszámot, ebben a pillanatban, vagy letépem a búrád!-nem tudom miért lettem hirtelen ilyen mérges, talán csak az Eleanorral való veszekedés miatt.
-Oké..átküldöm, csá!-ezzel rámcsapta a telefont.

Néhány perccel később a telefonom kijelzője villogni kezdett. Az üzenet tartalmát lementettem és felhívtam.
-Hallo?-szólt bele olyan kisfiús bájjal amitől a hányinger kerülgetett.
-Louis vagyok Daniel.-szóltam bele magabiztosan.Most már nem léphetek vissza és mondhatom, hogy: Ja csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem hogy vagy, de ha zavarok akkor leteszem, szia!
-Mit akarsz? Mondtam, hogy ne hívjatok.
-Kilépek.-ejtettem ki azt az egyetlen szót ami már régóta nyomta a lelkem.
-Tessék?-nevette.
-Jól hallottad, ne hívj és ne keress. És Zaynnek ehhez semmi köze. Csak hogy tudd. -tettem le a telefont.El sem hiszem,hogy megtettem. Én, most szabad vagyok ?
Akkor már csak egy dolog van hátra.
Elmondani Harrynek.
Egy óriási mosollyal az arcomon indultam el Harry háza felé. Azt hiszem ma minden helyre jön.


Liam

Este 8 óra van.  Niall már 1 órája bennt ragadt a fürdőben.
Lehet hogy elaludt a zuhany alatt? Viszont nincs erőm hozzá szólni. Annyira reménykedtem benne, azt hittem kimondja,.. hogy tényleg kimondja.
De miért is akartam ezt? Hisz nekem barátnőm van! Akit szeretek, és most újra az enyém.De mit akarok Niall-tól?
Csak néha összefeküdtünk, de soha nem volt semmi több ennél. És ha kimondta volna? Akkor én mit válaszolok? Azt hogy ,,én is" ezt nem tehetem, mert én Danielle-t szeretem. Nem rég kaptam vissza, nem veszíthetem el egyetlen, idióta szó miatt.

Elfeküdtem az ágyamon és behunytam a szemem.
Mit tegyek...
A fürdő ajtó hirtelen kinyílódott és egy vizes szőke hajú srác lépett ki rajta.A szemei nem voltak vörösek, akkor nem sírt?
-Szabad a fürdő...-suttogta, majd megköszörülte a torkát.
-Oké...-fogtam meg törölközőm és alsóm, majd elvonultam a fürdőbe.

Megengedtem a hideg vizet. Jól esett, olyan volt, mintha egyszerre minden bajom köddé válna.
Miután megmosakodtam és megtörölköztem ,fogat mostam.
Nem tudom miért de úgy gondoltam valahogy kárpótolnom kell Niall-t.
Visszasétáltam a szobába és ledobtam magam az ágyamra.A lámpák már le voltak kapcsolva, csak a hold gyér fénye törte meg a sötétséget.
De még így is lehetett látni , hogyan csillog Niall tengerkék szeme.

Egy  percig csendben feküdtünk és bámultuk a falat.
Kissé már kezdett unalmassá válni. Ezért felültem az ágyon, majd óvatosan bemásztam Niall mellé.
-Te meg mit..?-suttogta.
Kezemet mellkasára helyeztem és lassan lefelé vezettem tenyerem csupasz bőrén.
-Hé!-kapta el csuklóm.-neked barátnőd van!-szűrte fogai közt a szavakat.
Mikor leesett mit is mondott, lesokkoltam.Valóban. Mit csinálok én itt? Barátnőm van akit szeretek! Nem tehetem ezt!
Lassan lemásztam Niall ágyáról és visszavánszorogtam a sajátomra.
Mit akartam tenni...
Vagy miért? Én..talán..beleszerettem Niallba?


Niall

Kezemmel a hasamon doboltam és próbáltam rájönni: a sötét folt a plafonon csupán egy árnyék vagy szimplán mocskos a fal?
Kimerült voltam. Furcsa volt hisz éreztem magamon hogy álmos vagyok mégsem voltam képes elaludni. Talán jobb lett volna, ha sohasem találkozom Liammel? Nem! Ilyet sosem állítanék. Csak annyira nehéz
bámulni hogy hogyan megy tönkre az életem és közben még mosolyogni is.
Már egyszerűen Liamre sem vagyok képes gondolni hisz ,akárhányszor eszembe jut ,akár egyetlen érintése is rögtön bevillan ,hogy talán ugyan így öleli a barátnőjét, talán ugyan így csókolja őt.

Felsóhajtottam. Most már mindegy. A fő ,hogy boldognak lássam. Hányszor de hányszor képzelegtem már arról ,hogy Danielle eltűnik a föld színéről és végre az enyém lehet. De belepusztulnék a tudatba hogy boldogtalan.

A köd azonnal szertefoszlott lelki szemeim előtt ,ahogy megéreztem Liam combját az enyémnek nyomódni a takaró alatt.Először csak azt gondoltam ez csak egy álom, ám mikor tenyerét mellkasomra simította azzal a szívdöglesztő vigyorral az arcán, rájöttem kétség sem fér hozzá; ez a valóság és nagyon nagy hülyeséget csinálunk éppen.
-Te meg mit..? -Ez így nem helyes.
Nem válaszolt csak szélesebbre húzta a mosolyt az arcán ,közben kezével egyre haladt lefelé. Nem engedhetem! Minden idegszálam tiltakozott az ellen hogy megállítsam Liamet

Összeszorítottam a fogaimat. Át akarom ölelni. Megcsókolni, magamra rántani és egész éjjel ébren lenni vele. 'Ne legyél önző!' visszhangzott a fejemben.
-Hé! -Elkaptam a csuklóját és elég erősen megszorítottam-neked barátnőd van!

Ahogy eljutottak tudatáig a szavaim ,mintha villám csapott volna belé. Olyan arcot vágott ,mint aki éppen készül elájulni ,sőt kellőképp sápadt is volt hozzá.
Szemeit nem vette le az enyéimről én viszont próbáltam a lehető legelszántabb gyilkos tekintetemmel sújtani.
Egyetlen árva szó nélkül bújt ki a takaróm alól és visszasétált saját ágyába.
A fejem is belefájdult ebbe a kis jelenetbe és most ez a síri csend csak rá tesz még egy lapáttal.

Egyszer csak valami hangos robaj szökött be az ajtón keresztül hogy elnyomja a feszült hallgatásunkat.
-Ez meg mi a...?-könyököltem fel Liam felé fordulva, aki ugyan azzal a tanácstalan arccal nézett rám ahogyan én vizslathattam őt.
Hirtelen ledobta magáról a takarót és az ajtó felé indult, de mire odaért kivágódott előtte és ha nem lennének ennyire jó reflexei valószínűleg arcon csapja ,de sikerült megállítania a kezével.
-Hol van az a rohadék!!?-üvöltözött az ajtóban ácsorgó Zayn.
-Muszáj neked mindig a jelenlétünkben felrobbannod?-támaszkodott Liam az ajtó szélének.
-Fogd be Payne! - szegezte rá mutató ujját, mire Liam csak sóhajtott egyet.
-Mint látod nincs itt.-jelentettem ki.
-Akkor hová a pics...Várj! Még nem is mondtam kit keresek.-ráncolta össze Zayn a homlokát.
-Jah ..ez esetben itt van a takaróm alatt csak fél ,hogy cafatokra téped ha kijön...-folytattam monoton hangon.
-Ne szórakozz velem Szőke, mert nagyon nem vagyok abban a hangulatomban! Nincs semmi a takaród alatt, még az sem aminek kéne lennie, úgyhogy jobb ha kussolsz!

-Ne dühöngj!-lökte el magát Liam az ajtótól és az ágya felé vette az irányt.-felfogtuk hogy Louisról van szó
-Én megölöm!-dünnyögtem magam elé.
-Kit? Louist?-nézett rám Liam, de elég volt visszapillantanom rá ,hogy felfogja eddig Zaynről beszéltem de most már több kedvem lenne őt kivégezni.
-Na jó!-fordult vissza gyorsan Liam Zayn felé.-Te is láthatod: nincs itt..miért is lenne?..Gondolom Harryvel vagy Eleanorral lófrál valamerre vagy csak rájött a mehetnék, ne rajtunk verd le a dühödet kérlek!
-Jó!-fordult meg Zayn ,amin őszintén meglepődtem.-De akkor is kinyírom!-közölte még mielőtt becsapta volna maga mögött az ajtót.

 Harry

A Taylorral való búcsú után elindultam haza.Az autóm kint állt a kapu előtt.
Micsoda mázli! Ilyen hidegben lefagyna a tököm is.
Bevágtam magam a kocsiba és padlógázzal hajtottam haza.
Egyszer-kétszer  majdnem  elcsaptam  a járókelőket, de nem lett belőle baleset és a feszültségem is élvezettel valamennyire.
Leparkoltam az ismerős ház  elé és besétáltam az ajtón.
Az első hang amire figyelmes lettem az egy halk nyikkanás volt.
Megnéztem  a padlóra,  a zaj forrásra és megláttam  Molly-t ahogy a lábam alatt nyújtózkodik.
Ijedten fogtam kezem közé a szegény,  kissé pufók  cicát.
-Jajj te kis hülye!  Vigyázhatnál!  Most majdnem ráléptem a nyakára! -a macska folyamatosan nyávogott és fújt.
-Na hagyd ezt abba!  Nem lett  semmi  bajod. -raktam le a földre majd lábbal berúgtam az ajtót.
Megvettem a cipőm  és besétáltam a konyhába, hogy enni adhassak ennek az éhenkórásznak.
A tálka száraz volt,  egyszóval tegnap tényleg nem kapott ennivalót .
-gyere Molly... -ráztam meg a macskaeledeles zacskót.
Rögtön  futott  a lábaimhoz. Kiöntöttem neki egy nagy adagot.
A kis gombóc élvezettel ette a kis húscafrangokat.
Miután meggyőződtem,  hogy nem fullad meg,i felsétáltam az emeletre hogy letusoljak.
Beléptem a szobámba de megpillantottam egy kis dobozt az ágyamon.
Szinte arcon csapott a felismerés : ez Louis ajándéka.
Előkaptam telefonom és tárcsáztam a számát,  de kijelző foglaltat jelzett.
Próbálkoztam még párszor de nem jártam sikerrel.
Eszembe jutott hogy talán Zaynnel van ezért  felhívtam őt is.
-Mi van?
-nekem is hiányoztál,  Zayn.
-oké, de most bökd  már ki mit akarsz. -sóhajtott a vonal másik végén.
-Nincs ott Louis?  -birizgáltam hajamat.
-Szóval nincs ott nálad..... Nem itt sincs.. De ha látod üzenem neki hogy szopjon le...-csapta le a telefont.
Oké Zayn  átadom.
,,B''lehetőségként tárcsáztam az elrabolt számát, de egy másik nő szólal meg: A szám pillanatnyilag nem kapcsolható,  kérjük  ismételje meg hívását  később.
Ez furcsa..
Akkor megyek  és megkeresem kezdve Eleanorral.
Sietve lezuhanyoztam és elviselhető kinézetét varázsoltam magamnak.
Felvettem egy kényelmes ruhát.
Megfogtam a kocsikulcsot és elsiettem Elsiettem.
Vidáman kopogtattam az ajtón, de 10 perc múlva sem nyitotta ki.
Megelégeltem ezt és próbáltam elnyomni a kilincset reménykedve hogy nyitva van.
A legnagyobb szerencsémre nyitva volt az ajtó. Besétáltam és körbenéztem. A csend ami a szobára telepedett  nyomasztó volt.
Szinte vészjósló.
-Eleanor -kiabáltam vagy százszor mikor nem érkezett válasz.
Az ágya be volt vetve. minden rendben volt. Mégis olyan különös érzés fogott el.
Egyetlen szobát nem néztem meg. A fürdőszoba.
Remegő kézzel nyúltam a kilincs  után. És  kinyitottam.
Ami elém tárult megfagyasztotta az ereimben a vért. A pulzusom az egekbe szökött. Mi folyik itt?

Az év első napja-41*

Sziasztok! Meghoztuk a részt bár egy nap késéssel, amit sajnálunk .(imádunk internet) szóval nézzétek el nekünk. A részhez jó olvasást kívánunk! :)


Louis

Valami idegesítő pittyogásnak hála sikerült felkelnem.Zayn beállította volna az ébresztőt?
-Zayn,üsd már le...-nyavaogtam miközben arcomat beletemettem a takaróba.De a hang tovább folytatta idegeim tépését.
-Süket vagy..?-dünnyögtem
-Zayn? -emeltem fel fejemet, de szemeim nem nyitottam ki.
-Zayn.-ásítottam.Felakartam tornázni magam, de a testem minden pontja fájt.
-Mi a..?-ültem föl, miközben szemeimet megdörzsöltem.
Mikor kinyitottam azokat kicsit meglepődtem, hogy nem a koleszos szobában vagyok.
Hogy kerültem ide? És miért fáj ennyire a fejem?
Az ágy szélén lelógattam a lábaim ,de a takaró lecsúszott rólam.És szembesültem a ténnyel, hogy meztelen vagyok.
Mi történt tegnap este?
A buli hát persze. Idehozott Zayn Taylorék házához fél órás kocsikázás után.Azán kiderült, hogy z egy születésnapi party nekem és szilveszter.
Aztán ittam Harryvel és..
-Mi?-vörösödtem el.
Nem az kizárt hogy mi ketten lefeküdtünk volna.De nem álmodtam, ez az a szoba.
Hol vannak a ruháim? És Harry?
Lehet hogy nem emlékszik semmire.Hisz amennyit ittunk, nem lenne csoda.
Francba...Én lefeküdtem a legjobb barátommal.
Oké itt már megkérdőjelezhetem az identitásom.
Arcom kezeimbe temettem és meredtem a tenyeremre.
Elég volt ebből, Harrry biztos nem emlékszik, és amiről nem tud az nem fáj neki, nem igaz?
Végig páztáztam a szobát és a széken megpillantottam a ruháim.
Vajon Haz rakta ide? Ki tudja..
Felkeltem és próbátam oda battyogni, de elkezdett minden porcikám fájni..Valóan megtettük.
Magamra rángattam az alsóm ,ami kis kínlódással járt.
Miközben nadrágommal kíérleteztem fura szag csapta meg az orrom. És mert a kíváncsiságom nagyobb lett a hányingeremnél , kitártam az ajtót és megkeresve a lépcsőt lesiettem a klonyha felé.
Meg sem lepődtem amikor harry kotyvasztott valamit a tűzhelynél és Taylor ül az asztalnál kezében egy magazinnal.
-Jó reggelt-motyogta Miss Tökéletesség a lapok mögött.
-Neked is..-húztam ki egy széket magamnak.-mit ügyködsz?-fordultam Harry felé.
-Palacsintát, de az előbbit elégettem..
-Aha...
-És jól aludtál?- kérdezte a szőke liba velem szemben.
-Ami azt illeti..
-Jó...-ebből a hangnemből sejtettem , hogy azt a szobát magának és Harrynek tartogatta.Ha tudná hogy az ő szerepébe bújtam tegnap, felrobbanna.
-Voila! -Tett le elénk egy halom palacsintát.
-Isteni az illata Harry, remélem hogy az íze is ugyanennyire jó.-nyivákolt Taylor.
Megfogtam egy darabot majd  befaltam.Egyszerűen tökéletes volt!
-Nagyon finom!-mosolyogtam rá , amit egyből viszonzott, bár volt valami a mosolya mögött.
 Miután az a ri...akarom mondani Taylor evett még párat kinyögte hogy 20 perc múlva indulnia kéne bevásárolni.
Engem nem nagyon hatott meg, úgy őszintén...
Átnéztem a nappaliba és meglepetten bámultam amikor megláttam hog mekkora rend van.Hát az is biztos hogy nem vállaltam volna a tegnapi után a takarítást.
-Oké akkor összekészülünk és már itt sem vagyunk.-vigyorgott a göndör.

Felállt az asztaltól és kivitte a tányérokat.
Nem viselkedik furcsán, szóval nem emlékszik.De legalább nem utál.
A farmerem zsebe hitelen rezegni kezdett.
Kivettem a telefonom és észrevettem ,hogy a képernyőn Zayn neve szerepelt.Megnyomtam a piros gombot, nincs hangulatom hozzá.
Kisétáltam a konyhából és még odamotyogtam Taylornak : Köszz a bulit...
Felhúztam a cipőm és már ot sem voltam.
Át kell gondolnom ezt az egész Harrys ügyet.
Meg persze Danielt..és mindent a mostani életemmel kapcsolatban.


Harry


Reggel mikor felébredtem az első dolog ami tudatosult bennem hogy nagyon fáj a jobb kezem. Kinyújtóztattam a lábaimat és a kezeimmel is bepróbálkoztam ,de valamiért nem ment. 
Kinyitottam a szemem és a gyér fényben megláttam az ízléses sárgára festett plafont. 
Hunyorgattam kicsit ;megpróbáltam összekapargatni széthullott gondolataimat. 
Végül feladtam, lebiggyesztettem a szám és megrántottam a vállam, majd oldalra fordultam hogy visszabóbiskolhassak még egy kicsit, ekkor láttam meg Louist. összegömbölyödve kuporgott az ágy szélén ,így én kisajátíthattam az egészet. A fejét jobb karomon pihentette, viszont 
mikor felé fordultam és combom csupasz fenekéhez simult megfagyott bennem a vég. A szám kiszáradt, ajkaim elnyíltak és hirtelen légszomjam támadt. 
-louis...-dadogtam magam elé. Az említett fészkelődni kezdett előttem végül csak összébb húzta magát ,már ha ez lehetséges és egy nagyobb szusszanást követően békésen szundított tovább.-Az a rohadt...-folytattam a dünnyögést.
Szabad kezemmel megszorítottam a halántékom. nem lehettem ennyire felelőtlen. Most mi lesz ha felébred? Mit mondok akkor neki? te jó ég, hogyan nézek ezek után a szemébe. hanyatt dőltem és a plafont kezdtem fixírozni. 
Eltelt egy perc...eltelt öt perc. Na jó, tökmindegy hisz részegek voltunk ,nem is kicsit és..várjunk csak. Mi van ha nem is emlékszik semmire az egészből.
Bár még hogyha ez a helyzet is állna fenn ,nem hiszem hogy az emlékeivel együtt a fájdalom is tovaszállt volna. Nem mondhatom azt neki hogy seggre esett a lépcsőn!
Na mindegy. Most már nincs mit tenni. Ha nem hozza fel a témát én halgatok. Lehet hogy bejön. Végülis nincs ebben semmi rossz..csak jól éreztük magunkat egy estére és nem több.
nem mintha bármiféle abnormális érzelmek fűznének Louhoz. 

Felé fordítottam a fejem. Figyeltem ahogy lélegzik és hallgattam a szuszogását. ez volt az egyetlen jele annak hogy életben van. Túlságosan nyugodtan tűnt. vagy csak egyszerűen kimerült az...éjjel. 
Néhány pillanat leforgása alatt milliónyi kép száguldott el alőttem az elmúlt éjszkáról. 
Legtöbbjük Lou elgyötört arcát mutatta vagy éppen elbódult tekintetét. De mikor az elhangzott szavak és nyögések is társultak a képekhez megráztam a fejem.
Óvatosan kihúztam Lou alól a kezem, felkönyököltem és alátámasztottam vele a fejem. Továbbra is őt bámultam. mint a hároméves pirosszoknyás kislányok akik életükben előszőr látnak szivárványt egy ilyesztő vihar után. 
Félig le volt csúszva a takaró a hátáról. Közelebb hajoltam hogy óvatosan be tudjam takarni, mikor megcsapott az illata.
Úgy ért mint pofon. és rántott magával. Hozzá akartam bújni, nem tudtam betelni vele. 
Ráhúztam a takarót ,közbe akarva-akaratlanul közelebb kerülve hozzá. Hátulról orrommal beletúrtam a hajába és beleszagoltam. Tökéletes Louis illat. 
valyon milyen lenne így felébredni minden nap. Tudva hogy mellettem fekszik, a karjaimben. Milyen lehet csókkal ébleszteni. Úgy kezdeni a napot ,hogy ő az első akit meglátok mikor kinyitom a szemem.
meg tudnám szokni...
A takaró alatt oldalára simítottam a kezem. Beharaptam alsó ajkam. Mit is csinálok most éppen? 
Ujjaimat felfelé kezdtem húzni puha bőrén aztán újra le. 
Nem láttam az arcát de biztos voltam benne hogy ugyan azzal a nyugott mosollyal alszik tovább ,mint amilyennel mindig is szokott.
Számat hátul a nyakához érintettem. behunytam a szemeimet és egy lágy csókot hintettem rá.
kicsit mozgolódni kezdett. Elmosolyodtam.
-Harry?-sóhajtott. Rögtön eltávolodtam és tányérnagyságú szemekkel szugeráltam ,nehogy felébredjen. Végül arcát a párnába fúrva durmolt tovább.
-Mi az hogy Harry ,te kis...-ültem fel az ágyon és szétnéztem.-még hogy az én nevemet nyöszörgöd itt nekem korán reggel...-bosszankodtam magamnak, bár valójában örültem a dolognak. Ruhák sehol.-a fürdő!-csaptam homlokon magam. Feltápászkodtam és az ajtó felé battyogtam.
Még egyszer visszapillantottam az ágyra.Talán nem ártana behoznom a ruháit. Ezek után ennyit igazán megtehetek neki. -Egy elcseszett angyal vagy Tomlinson...-ráztam, meg a fejem egy szeretetteljes mosoly kíséretében.


Kivánszorogtam a fürdőbe, a tegnap este emlékképeivel a fejemben.
Próbáltam a lehető leghalkabban kinyitni az ajtót , nehogy felébresszem vagy Louist vagy Taylort.
Besurrrantam és próbáltam felszedegetni a ruháinkat estérő; miközben még folyamatosan játszódott le bennem a tegnap éjjel.
Összehajtogattam Louis cuccait, az enyémeket meg magamra kaptam. 
Belenéztem a tükörbe és kicsit meglepett hogy a hajam még jobban össze van kuszálva, mint szokott az lenni.Nyakamon volt egy kis piros folt, de nem volt vészes.
Megengedtem a hideg vizet és megmostam arcom. Hajamat megigazítottam, így talán már nem tűnök kriptaszökevénynek.
Visszacaplattam Louhoz a ruhákkal a kezemben, amiket leterítettem egy székre.
Kicsit még leültem és csak néztem őt.
A tegnap történtekre gondoltam.
Nem azt mondta, hogy még szűz? Várjunk...akkor ez azt jelenti, hogy én voltam neki az első? Garulálok Harry! Ezt jól kifogtad! De akkor sem emlékszik semmire, ahhoz túl sokat ivott..
Kisímítottam arcából kósza tincseit aztán kisétáltam a szobából.
Halkan becsuktam az ajtót,majd megálltam egy helyben. Gyomrom korgása ébresztett rá arra hogy éhes vagyok.Csinálok valami reggeli félét.
Lettrappoltam a lépcsőn és kikötttem a konyhában, ahol kicsit még töprengtem azon mit csináljak, de a palacsinta mellett maradtam.
Elővettem a hozzévalókat, összekevertem őket és már mehet is a serpenyőre.
Teljesen belemerültem a főzőcskézésbe, amikor valaki átölelt hátulról.
-Nem tudtam hogy másod állásban szakács vagy...-azt hittem Louis az, míg meg nem hallottam hangját.
-Nem ez a véremben van..Jól aludtál?-kérdeztem a palacsintákat fixírozva.
-Hát..vártam valakit aki nem jött..de ezen kívül jól.-ha jól sejtem az a valaki én lehetek..
-Bocsánat legközelebb bepótoljuk..-mosolyogtam rá szomorkásat.
-És hol van a drága ünnepelt?-ült le az asztlhoz.
-Hát ha jól tudom akkor alszik..
-Ühüm..-vett elő egy magazint.
Ha Taylor megtudná ezt akkor egész életemben hallgathatom hog mekkora buzi vagyok.De talán az jobban fájna ha Louist bántanák.Persze meg tudná védeni magát,de lelkileg megint strapára menne.
Meg ez egy egyszeroi alkalom volt,.Többet nem fordul elő, nem igaz?
Mert az kizárt hogy érezzünk valamit a másik iránt.
Vajon Liam és Niall éreznek valamit egymás iránt? Ők szeretik egymást? Vagy csak érzelemmentes alkalmak voltak.
Tényleg ők nem jöttek el, ha jól tudom. Liam valószínüleg a koleszban maradt.Niall meg elment valamerre bulizni.

Kivettem a kész adagot és elővettem egy kakaót.
Mindegyikre raktam és némelyikbe még porcukrot is, de ennyi palacsinta nem lesz elég.Nekiláttam a második adagnak is.
Milyen semmitmondó dolgok közben jutnak az ember eszébe fontos dolgok, ez olyan mint amikor fürdés közben az élet rejtelmeiről ábrándozol. Nem tudod abbahagyni és mire észbekapnál kihűlt a víz.
Kiraktam néhány tányért, aztán visszasiettem a tűzhelyhez.
-És örült a kis barátod ennek a meglepetés dolognak?-nézett fel rám Tay.
-Igen, nagyon tetszett neki.
-Akkor remek munkát végeztünk,de össze kéne pakolni, nem gondolod?-mutatott a magazinnal a kezében, a nappali felé.
-Mekkora szemét hegy.Nagyobb mint a Himalája.-tátottam el a szám.
-Mondd Harry, te beszoktál járni földrajzra?-húzta föl egyik szemöldökét.
-Akkor mindjárt folytatom a főzést. Segítenél nekem Taylor?-rebegtettem szempilláim.
-Persze..-kelt fel és elővett néhány szemetes zsákot. 
Felszedegettük az üvegeket és a poharakat. Lassan felszedtünk minden szemetet.
Visszatoltunk minden bútort és fel is söpörtünk. Hosszú folyamat volt de megérte.
A faliórára bámultam ami 10 órát jelzett.
Hogy képes Louis ennyi ideig aludni? Mindegy is, hisz tegnap kimerülhetett..

Visszatértünk a konyhába és folytattuk amit elkezdtünk.
Néhány perccel később Louis is csatlakozott hozzánk,d nem tudtam ránézni.Azt hiszem féltem, hogy emlékszik.Lehet hogy most utál? De a hangja vidám  volt a maga reggeli kicsit rekedtes hangján.
Biztos egy halvány mosoly terül el arcán, amivel leköröz mindenkit.Így csak ő képes mosolyogni.
Kivittem nekik a reggelit, majd én is helyet foglaltam.
Megreggeliztünk és én kivittem a tányérokat a mosogatóba.
Louis előbb elment mint mi, így még mmegjegyeztem Taylornak, ha pakolni kellee még akkor nyugodtakm szóljon segítek.
Kikísért az ajtóig aztán egy búcsúcsókot nyomott ajkamra.Bárhogy is prúóbáltam ezt élvezni , nem sikerült.


A kapuból még visszafordultam. Éppen elcsíptem a tekintetét még mielőtt becsukta volna az ajtót.
-Taylor! -kiáltottam vissza neki. Nem akartam rákérdezni hisz lehet hogy csak álmodtam ,de a kíváncsiság szörnyen fúrta az oldalamat. 
-igen?-dugta ki a fejét.
-szeretsz te engem?-szegeztem neki a kérdést.
-Ezt most miért...?
-Este nélkülem is elvoltál nem?-tartottam vele a szemkontaktust.
-ezt meg hogy érted?-ráncolta össze a homlokát.
-reggel....kora hajnalban..nagyon korán...talán még csak fél álomban lehettem..-gondoltam vissza miközben a cipőm órrát nézegettem.-hallottam a hangodat.-emeltem megint rá a tekintetem egy mindent sejtető mosoly kíséretében.
-Mi?- rázta meg a fejét.
-A zene már nem szólt. Mindenki kiütötte magát...legalábbis majdnem mindenki. Az biztos hogy nem velem voltál abban a szobában, de biztosra mondhatom a te hangodat hallottam.
-honnan veszed?-fonta össze maga előtt önelégülten a karjait.
-Tapasztalat.-szélesítettem a vigyoromon ,amit ezúttal ő is viszonzott és leengedte a kezeit.-vagy ki tudja ..lehet hogy csak álmodtam.-haraptam be a számat és rákacsintottam.
-Nos...-lökte meg az ajtót.-kedvellek harry.-vigyorogta és becsukta az ajtót.
Megpördültem és kiléptem a járdára. persze elég boiztos voltam magamban, és most már biztosra tudom hogy tay este egy másik pasival fetrengett a kettőnknek szánt ágyban. Az az igazság hogy nem nagyon érdekelt a dolog. ráfoghatnám arra hogy 
ez kölcsönös volt, de ugyan már. Kit akarok átverni. Sosem voltam szerelmes taylorba ,ahogyan a 'kedvellek'-nél ő sem érzett soha többet irántam. 

A suliban viszont mi vagyunk az a bizonyos álompár. felnevettem a gondolatra. Ekkora hülyeséget. Minek is vagyunk mi még együtt? 
Körbenéztem. Az autósforgalom már elég jelentősen beindult és hát gyalogosokból sem volt hiány. A hideg levegő kicsípte a számat és az arcomat sem kímélte. 
minél előbb otthon akartam lenni. Elsőként biztosan lezuhanyzok. Aztán mondjuk benézhetnék a fiúkhoz a koleszba és odaadhatnám lou ajándékát. Elégedett mosoly kúszott az arcomra ,hogy így sikerült elterveznem a napomat és gyorsabb léptekre kapcsoltam.
-Huh..nem ártana ,ha anyut is felhívnám.-nyöszörögtem fájdalmasan és azonnal lefagyott a vigyor az arcomról, hisz ígéretet tettem neki, hogy éjfélkor telefonálok. Ezzel kicsit elkéstem.

Liam

Fülig érő szájjal vágtam ki magam előtt a szobaajtónkat. alig vártam hogy Niall nekem essen és beszakadjon a dobhártyám a 'boldog új évet' 
és hozzá hasonlóktól. valamint még egyszer meg szerettem volna neki köszönni mindent. Ám mikor beléptem nagy üresség fogadott. 
Minden a helyén volt úgy ahogy hagytuk. 
Levettem a kabátomat és a cipőmet. niall ágyához sétáltam és végighúztam a kezemet a takaróján. A huzaton egy szép nagy ketchup folt égtelenkedett. megmosolyogtam. 
Eszembe jutott mikor tele szájjal dumált nekem valamit. Sültkrumplit evett. az egész arca tiszta maszatos volt. azt ecsetelte hogyan sikerült megoldania a matekháziát. nagyon nem fért össze ez a tudományos hangnem az ágyon ülő ,krumplit majszoló manóval.
csak azt hajtogattam hogy vegyen fel valamit végre, hisz egy szál alsónadrágnál nem futotta többre az energiájából. 

Ki tudja meddig bámultam azt a foltot ,mikor végre nyílt az ajtó. niall nevetésére felkaptam a fejem.
-..persze srácok, akkor majd később-szólt hátra és bevágta az ajtót. hirtelen ideges lettem, magam sem tudom miért.
-Ezek meg kik voltak?
-Neked is szia liam! - kúszott le a vigyor az arcáról.
-Kikkel beszéltél.
-Akikkel a tegnap estét töltöttem. és képzeld nagyon jó fejek! A koleszban páran szerveztek egy csoportos bulit és...
-Hol voltatok? mi volt ez? Házi buli vagy valami klubb? -faggattam. Ellőkte magát az ajtótól és elém sétált.
-Nem volt házi buli, klubban voltunk ,hiszen ha tudni akarod tayloréknál volt az idei év "lagütősebb házibulija"- macskakörmözött ujjaival.-és hogy pontosan hol voltunk Liam, nem fogom elmondani..mert te ha tetszik ha nem nem-vagy-az-apám!!-lökte meg mindkét vállam és éppen hátat fodított volna mikor elkaptam a csuklóját.
-Ne haragudj Niall...idióta voltam én sajn..
-Voltál?-húzta fel a szemöldökét. 
-Te pedig bunkó vagy! 
-Lehet..-rántotta meg a vállait.-de azért...-szorosan magához ölelt.-Boldog új évet liam! -motyogta vállamra hajtva a feét.
-Neked is Szöszi.-öleltem vissza.tetszett hogy csak itt ácsorgunk a szoba közepén és nem történik semmi. jó volt ez a kis csend, de a nyugalmat végül én zavartam meg ,mikor eltoltam magamtól Niallt.
-Te sírsz?-tartottam továbbra is a vállainál. Megrázta a fejét ,de továbbra sem nézett rám.-Most megint mi van?-sóhajtottam.
-Semmi...Igazán-törölte meg a szemeit. -örülök hogy itt vagy velem.-mosolygott rám, könnytől csillogó szemeivel. 
-Most meg mit nézel?-törölte meg az arcát pulcsija ujjával.
-Csak eszembe jutott mit gondoltam mikor először néztem a szemeidbe.-összeráncolta a homlokát.
-Mire?-döntötte oldalra a fejét őszínte érdeklődéssel.
-Hogy ilyen kristálytiszta szemek nem létezhetnek. -türtem el néhány szemébe lógó fürtöt.
-Liam..-én is oldalra döntöttem a fejem jelezve, hallgatom.-én..-ajkait elnyílva tartotta de a hang valahogy benn ragadt.
Egyetlen szót akartam hallani. A világot odaadtam volna érte. Elvesztem azokban az égszínkék szemekben és csak egy szóra vágytam. 
Nem számított hogy én mit mondok, csak a pillanat a fontos. Hallani szeretném. Tőle.

Szilveszter-40* !

Bocsánat hogy nem raktuk ki szombaton a részt, de ma ismét hoztunk nektek egyet. A felkiáltó jel a címben tudjátok mit jelent ,de azért megjegyeznénk hogy saját felelősségre való :P
Jó olvasást hozzá!

Harry

Engem is megdöbbentett mennyire boldog voltam ,mikor láttam a meglepettséget Louis arcán, ahogy felkapcsoltuk a lámpákat.
A sörös készlet már az első öt percben jelentősen megcsappant ,de azért Louval találtunk néhány üveget..Talán kicsit többet is a kelleténél.
Ahogy ültünk az asztalnál és jelentéktelenebbnél jelentéktelenebb dolgokról beszélgettünk egyre több felbátorodott pár özönlötte el a táncparkettnek kinevezett nappalit.
Az összes bútort elpateroltuk, a kanapék kivételével, melyeket a falakhoz húztunk, így elég ülőhelyet tudtunk kialakítani.

Mikor Lou megköszönte ,a meglepetést gyorsan pontosítani próbáltam ,hiszen aki ezt az egészet kitalálta Eleanor volt. Ám ahogy készültem kijavítani rögtön belém fojtotta a szót.
Csak vigyorogni tudtam rajta, nem értettem mi baja ,talán azt hitte Taylort szeretném fényezni nála. Tekintete ekkor a tömegre tévedt előttünk. Halvány mosoly kúszott a szájára ,ahogy nézte őket.
Hirtelen ötlettől vezényelve, felkértem táncolni, dáhát végülis ez az ő estéje; érezze csak jól magát. Miért ne folytathatnánk a hülyülést mozgás közben.

Meg sem vártam válaszát már nyúltam is a keze után. Mikor elért a tudatáig mit is kérdeztem elnevette magát és egy 'naná'-val felugrott a székről.
Átverekedve magunkat az izzadt testeken a tömeg közepébe férkőztünk. Ránéztem Louisra ,rögtön lehajtottam a fejem és elröhögtem magam.
-Ezt most komolyan gondoltuk?-néztem rá ismét, erre megrántotta a vállait.
-Kit érdekel!-vigyorgott és a zene ritmusára elkezdett lépegetni előttem. Ismét megmosolyogtam ,de követtem a példáját.
 
Néztem ahogy mosolyogva egyre jobban átadja magát a zene lüktetésének. Ekkor Lou mögöl egy hosszú ,fekete hajú lány közeledett felém kezében két ,azonosíthatatlan színű löttyel. Összehúztam a szemöldüköm. Ez meg mit akarhat? Aztán egyszer csak ott állt mellettem, jobban mondva meg sem állt csak menet közben a kezembe nyomta az egyik poharat .Mikor utána néztem visszafordult egy pillanatra és rámkacsintott.
Méregettem egy darabig a poharam tartalmát. Felpillantottam Louisra aki egy 'mi az?'-t formált ajkaival ,miközben a kezem felé bökött fejével.
Egy vállrántás volt a válaszom és rögtön ezután le is húztam az alkoholos akármit. Kirázott a hideg. Meg is rázkódtam miatta, mire Louis felnevetett.
Ahogy tovább táncoltunk az emberek alakja kezdett homályosodni és a zene is jelentősen háttérbe szorult. Olyan volt mintha egy falon keresztül hallgatnám és csak a basszus dübörgését érezném a mellkasomban. Csak Louist láttam magam előtt. Hiába hunyorítottam ,minden más fakó volt. Csak az ő fátyolos tekintete és kimerült mosolya létezett.

Párszor hosszabb időre lehunyta a szemét és ujjaival végigszántott a haján, ezzel meggátolva hogy az homlokához tapadjon. Beharaptam alsó ajkam ,mikor kezével végigsimított hátul a nyakán. Tenyerét aztán végigvezette mellkasán ,hasán ,végül csípőjénl elkanyarodott és erőtlenül combja mellé engedte.
Ekkor kaptam tekintetem újra az arcára. Már nem vigyorgott. tekintete egybeolvadt az enyémmel. Leálltam a táncnak nem nevezhető lépegetésemmel.Biccentett egyet ,annak jeléül ,hogy nem érti mi bajom.
Végül előrébb léptem egyet így testünk szinte teljesen összesimult. Kezeimet oldalára helyeztem és közelebb vontam magamhoz.
-Most te leszel a lány!-suttogtam a fülébe ,majd egy lágy csókot hintettem a nyakára. Vette a lapot és harsányan felkacagott. Rögtön kapcsolt és nyakam köré fonta a karjait.
-És mit szoktál ilyenkor egy lánnyal csinálni?-próbálta túlharsogni a hangzavart.
-Hát..először..-egyik kezemet fenekére csúsztattam, mire vigyora mosolygássá szelídült.
-Aztán?
-Aztán..-az övének döntöttem a homlokom.
-Tovább!-adta ki az utasítást. Szabad kezemmel beletúrtam hátul a hajába. Becsukta a szemeit.-Folytasd!-szorította pólómat ökölbe a hátamon. Számon éreztem ahogy kifújja a levegőt. Néhány jól irányzott mozdulatnál a forróság áramütésszerűen száguldott végig egész testemen ,felizzítva a vért minden porcikámba.

Belemarkoltam Lou fenekébe ,mire felnyögött. Ennél a pontnál jöttem rá hogy akarom őt. Nem is kicsit. Muszáj volt összeszorítanom a szemeimet és összpontosítanom, hogy lenyugtassam magam. Mikor újra ránéztem arca már csak egy módon lehetett volna közelebb az enyémhez. Ugyan az a megdöbbenés volt szemeiben ,akárcsak az enyéimben.
Talán ,ha azt mondom ,ki kell mennem a mosdóba vagy ,ha közlöm vele ,hogy nagyon elfáradtam ,esetleg ha..hiába cikáztak előttem az ötletek ,a testem csak nem akart megmozdulni.
Végre rászántam magam és éppen elhajoltam volna táncpartneremtől. Már a kifogást is nekiláttam ecsetelni neki.
-Louis én...- csúsztattam ki ujjaimat a hajából, de tervem elég szép kudarcot vallott ,mikor Lou arcomra simította a tenyerét és a pillanat tört része alatt megcsókolt.

Reflexszerűen húztam közelebb magamhoz. Kicsit meghúzta tarkómnál a hajam. Én hátulról benyúltam felsője alá és belekarmoltam a hátába. Másodpercekre felrémlett ,hogy amit csinálok az oltári nagy hülyeség, de az alkohol rögtön elnyomta bennem ezt a gyanút.
Louis mélyített a csókon ,nekem pedig azonnal bevillant az az éjszaka a fürdőszobában. Minden egyes tehetetlen sóhaja ,vágytól csillogó szemei, felhevült teste...elborította az agyamat. Ezt csak tetőzte Lou illata. Nem tudom hogy a sampon e ,amit használ vagy tusfürdő, parfüm vagy mit bánom én. Hozzá tartozott. Senki másnak nem volt ilyen illata.

-Istenem Lou!-nyöszörögtem mikor számról áttért a nyakamra.
-Gyere!-rántotta meg a kezem. A köd mint egy varázsütésre szétoszlott körülöttem.
-Hmm?-dünnyögtem bár nem hiszem hogy meghallotta ,így értetlenkedve rázni kezdtem hozzá a fejem.
-Csak gyere!-nem tudtam mit akarhat, de hagytam hogy maga után vonszoljon a vonagló testek közt. 

Az érintése szinte perzselte az amúgy is felhevült bőrömet.
Éretlenül követtem őt , akárhova is akar kilyukadni.
-Lou..-próbálkoztam mikor tempója egyre gyorsabb lett, szinte már futott.
-Csak kövess!-ráncigált a folyosón, ahol többnyire azok beszélgetek akik még nem teljesen részegek, vagy nincs kedvük táncolni.
A sokadik ajtó előtt megállt majd, benyitott.
-Egy fürdőszoba?-kérdeztem bámulva a szemben lévő csempézett falat , majd Louist.
-Jobb mint a semmi.-lökött be az ajtón, amit ez után kulcsra zárt.
A zene dübörgését érezni lehetett a talpam alatt.A fények beszűrődtek az ajtó alatti résen, így félhomály telepedett ránk.

Amint elfordította a kulcsot,felém fordult és megcsókolt. Kezeit hátamra vezette és megmarkolta a pólóm.
Hajába túrtam és közelebb vontam magamhoz. Olyan jó volt érezni, ilyen közel magamhoz.
Meghúztam a haját amit egy nyögéssel jutalmazott. Megragadta pólóm szegélyét és lerángatta rólam.
Csupasz mellkasom hozzáért az ő felsője anyagához,de be kell valljam jobban éreztem volna az ő meztelen felsőtestét, bármennyire is zavaró.
Mikor megragadtam a textil anyagot, felemelte kezeit, így sikerült levennem róla.
-Lou..el sem hiszed hogy mennyire akarlak.-nyögdécseltem a szavakat,mikor megéreztem ajkait a nyakamon.
Elképzeltem ahogy belepirul a mondatomba.Igazán aranyos, lenne.
-Azt..azt hiszem én is téged..-csókolt meg hosszan.
Nem volt visszafogott, sőt inkább elhatározott.

Kezemmel benyúltam combjai alá ,így meg tudtam emelni. Ő sikeresen a derekam köré fonta lábait.
Neki löktem a falnak. Egyik kezemet kicsúsztattam alóla és csípőjét ragadtam meg vele.
Megelégelve a helyzetet, lefektettem a földre és lecibáltam róla a farmerját.
Végig csókoltam  a nyakát aztán egyre lejjebb haladtam. Minden egyes érintésemet egy nyögéssel, vagy nyöszörgéssel díjazta.
Kezeivel erősen kapaszkodott hajamba,mintha az élete függne rajta.
Mikor v vonalához értem úgy éreztem kiszakadnak a hajszálaim.
Felpillantottam arcára , szemeit hosszan lehunyta, vagy engem vizsgált. A szája kissé el volt nyílva.
Beleharaptam óvatosan bőrébe.Kíváncsi voltam , mit váltok ki belőle.Ez egy hangos nyögés volt ,ami kifejezetten tetszett.
Egyik ujjamat beleakasztottam alsója szegélyébe és kicsit lejjebb húztam.
Másik ujjammal is ezt tettem, de ekkor Louis elkapta a csuklóm és maga alá gyűrt.
-Nem..fer, hogy te..te még..nadrágban vagy.-zilált. Ahogy kimondta megragadta gatyámat és lerántotta rólam egy könnyed mozdulattal.

Tenyerét fel-alá járatta felsőtestemen.Majd beleharapott nyakamba. Itt-ott megszívta bőröm, és kitapasztalta érzékeny pontom.
Egyik kezét közben boxeremre vezette és megmarkolt ott lent.
-Lou...-nyöszörögtem fülébe.
Elvette onnan tenyerét,majd lejjebb ráncigálta boxerem.
Végignyalt  kulcscsontomtól egészen v vonalamig.Persze végig nyöszörögtem és kezemet hol vállára , hol hajába vezettem.
Szóval ilyen részegen? Többször kellene leitatnom és ezt többször tapasztalhatnám.
De mit is? Én most le fogok feküdni Louisszal? A legjobb barátommal? Csak mert sokat ittam?
A felismerés villámcsapásként söpört végig testemen.Megfogtam Lou vállát és kicsit eltoltam magamtól.
-Loui..Ez..Nem szabad...
-Mi?-kerekedtek el szemei.
-Én nem is tudom mit mondjak..
-Kussolj, ez az én születésnapom, ha tetszik, ha nem azt kell tenned amit mondok.-csókolt szájon.-és én ezt akarom...-suttogta ajkaimra.
Nem hagyott szóhoz jutni. Vagy már annyira részeg hogy tök mindegy mit tesz.-Most..-nyomott csókot mellkasomra.-Én...-haladt lejjebb..-Téged akarlak...-markolt bele combomba.
Kezével hozzám ért ott lent amitől teljesen lesokkoltam ,persze jó értelemben.
Egy szaggatott sóhaj hagyta el szám.
Lou tökéletes volt.
Lassan mozgatta kezét rajtam, amitől egyre több nyögés szakadt ki számon.
Kezeimmel tehetetlenül próbáltam valamiben megkapaszkodni és ez történetesen a padló lett.
Hajam a homlokomhoz tapadt.És szinte lihegtem.A tüdőm nem volt képes levegőt befogadni.
Leírhatatlan érzés volt, de ha így folytatja..
-Louis..-fogtam meg a kezét.
-Hmm?
-Neked van a születésnapod.-fordítottam helyzetünkön.-egyszóval..-markoltam rá alsón keresztül.
Lehúztam róla óvatosan az utolsó ruhadarabot, elhajítottam és kezemet lába közé vezettem.

-Harry..-nyüszögte. Egy pillanatra a szívem is megállt. Talán észhez tért. Akkor ennyi lett volna? Nem teheti meg velem!
Meg sem mozdultam, úgy néztem a szemeit. Egyszerűen megfejthetetlen volt mi járhat a fejében. Nyeltem egyet.
-Lou..hagyjuk abba!-ráztam meg a fejem. Nem is tudom mit gondoltam, hogy tényleg én leszek neki az első? Jó ég ebbe még belegondolni is durva.
Ahogy a szavak elhagyták a számat, Louis úgy kapott ajkaim után. Nem úgy tűnt mintha abba készülne hagyni a dolgot.

-Akarlak!-lehelte számra. Legszívesebben ott helyben rámásztam volna ,de részegségem ellenére sikerült annyira összekaparnom magam ,hogy feltápászkodjak a földről.
Értetlenkedve meredeztette rám a szemeit, mikor őt is felhúztam a padlóról.
Esélytelen volt ,hogy most megálljunk, de még ha velem is kell megtörténnie a dolognak ,nem hagyhattam hogy egy fürdőszoba padlóján menjen végbe.

Kitártam az ajtót és kidugtam a fejem ,hogy megbizonyosodjak róla: tiszta a levegő.
-Kövess!-rángattam a kezét és lopakodó üzemmódba kapcsoltam.
-Harry!...-hordott le.
-Most meg mi va...jah!-érkezett a felismerés ,hogy Louisról már minden ruhadarab lekerült.-Nyugi..-léptem vissza hozzá és a tőlem telhető legszenvedélyesebben megcsókoltam. -Takarlak..-duruzsoltam.Először nem bírt megszólalni csak eltátott ajkakkal lihegett maga elé.
-Ki..kikészítesz...-húzta féloldalas mosolyra a száját.Jah persze..még hogy én őt!
-Jaj csak gyere már!-végigvonszoltam a folyosón. Józan állapotban ezt sosem hagyta volna, de szerencséjére az emelet teljesen kihalt volt, bár itt tisztán lehetett hallani az elbódult kiáltásokat, röhögéseket és persze az üvöltő zenét a földszintről. Olyan gyorsan lépkedtem ahogy csak bírtam ,mire végre elérkeztünk a mai estére számomra kialakított szobához.

-Te meg mit..?-állította meg a kezemet, mikor benyitottam.
-Ma estére az enyém!-toltam be magam előtt az ajtón. Furcsa volt ,hogy Lou abszolút természetesen viselkedett. Annak ellenére ,hogy most ráncigáltam végig az emeleten anyaszült meztelenül. Még csak el sem vörösödött.Megállt a szoba közepén ,aztán hátra fordult felém.
-Szép.-állapította meg.
-Az.-álltam meg előtte. Nem kapcsoltunk lámpát ,de szerencsére valamennyi fény rendelkezésünkre állt ,mikorra szemünk már megszokta a sötétet.-Hát még az ágy.-simítottam kezeimet az oldalára.-Látnod kéne!-megpusziltam a nyakát ,miközben tenyeremet párszor végighúztam puha bőrén.
-Mutasd meg!-újra csókban forrtunk össze. Rögtön az említett hely felé kezdtem tolni. Ahogy odaértünk egyszerre dőltünk el. Rázuhantam Louisra ,de nem úgy tűnt mint akit ez egy kicsit is zavarna. Miután sikerült lelöknie magáról, combomra ült és csak bámult.

-Lou..-sürgettem, mire lehajolt és végignyalt a számon, majd haladt lefelé nyakam vonalán. Elég erősen megszívva az érzékeny bőrt. Belőlem egyre több nyögés szabadult fel. Lou lemászott rólam. Hirtelen csalódottságot éreztem, persze ezt sem véletlenül csinálta. Megfogta alsóm szélét és egy könnyed mozdulattal megszabadított tőle, aztán máris visszamászott a combomra.
Újra előredőlt ,megtámaszkodva vállam két oldalán. Ennek a mozdulatának köszönhetően elég közel kerültünk egymáshoz alsóbb tájakon. Lou összeszorította a szemeit míg én elég erőteljesen felnyögtem.
Ekkor tudatosult bennem ,hogy minden bizonnyal ez nekem fájni fog...nem is kicsit. Aggodalmam Louis is észrevehette mert egyik kezével végigsimított arcomon és puszit nyomva számra suttogva kezdett beszélni.
-Ne félj.-baharapta alsó ajkát, ahogy szemembe nézett ugyan kétséget nem láttam benne ,talán egy halvány kis bizonytalanság futhatott át tekintetén. Összehúztam a szemöldököm. Nem tudtam ezt mire vélni. Lou lehajtotta fejét, lefelé nézett. Csípőjét kissé megemelte és akkor megértettem.

Louis
Ahogy Harry rálökött az ágyra már tudtam mit akarok. Biztos voltam magamban, de mikor végül arra került sor bevallom kicsit megijedtem. Felkészültem rá ,hogy fájni fog ezzel még én is tisztában voltam, éppen ezért tartottam tőle, de Harryt akartam. és ez nem ár érte.
Mikor előre hajoltam hozzá láttam rajta hogy nem erre számított. Nem esett le neki mire készülök. Lenéztem kettőnk közé. Nem akartam elhibázni a dolgokat. Kicsit megrettentem, ám ekkor bevillant: Hallani akarom Harry hangját ,ahogy az én nevemet kiáltja, érezni akarom ahogy alattam vergődik. Látni akartam mennyire tehetetlen, és én diktálni. Bármennyire is tapasztalatlan voltam e téren, az akaraterő erősebb volt bennem a félelemnél.

Beharaptam a számat, hisz nem tudhattam milyen reakciót vált ki belőlem a következő tettem. Felemelkedtem róla aztán egy erőteljes mozdulattal leereszkedtem, hagyva hogy egész hosszát belém vezesse.
Szinte felordítottam a kíntól ,merthogy a fájdalom enyhe kifejezés ahhoz képest amit akkor éreztem az biztos. Engem is meglepett ,mintha nem is az én hangomat hallottam volna.
Míg engem a fájdalom miatt, Harryt a gyönyör miatt verte le a víz. Azonnal arcomhoz kapta a kezeit és ujjait remegve végigfuttatta bőrömön.
-Lou..-nyöszörgött.-Louis..
-Semmi baj!-préseltem a fogaim között. Félő volt hogy remegett a hangom.
-Ne csináld...-hadarta egy szuszra.
-Fogd be! -sziszegtem. Ujjperceim elfehéredtek, ahogy a lepedőt markoltam. Nem bírtam megmoccanni. Úgy éreztem szétszakítanak belülről.
-Lou...-suttogta mikor kicsit össze szedte magát és eltűrte hajamat a szememből.
-Azt mondtam kussolj!-löktem egyet a csípőmön. Harry ujjai erősen a hajamba markoltak, majd erőtlenül hullottak oldala mellé.-Baszd meg! -fejét hátrafeszítette. Én mielőtt újra felkiálthattam volna beleharaptam a számba. Szinte rögtön éreztem a fémes ízt a nyelvemen, ahogy bőröm felszakadt. Gyűlöltem a vér látványát is ,nem hogy az ízét, de ez akkor nem számított.Újra lefagytam és mozdulatlanul ültem Harry lábai között. Irracionális boldogság töltött el abban a pillanatban.
Még sosem éreztem ilyet. bele kellett volna pusztulnom a feszítő érzésbe ,ehelyett elégedettséget éreztem.

Újra mozogni kezdtem, ezúttal lágyabb lökésekkel. Az idő múlásával a fájdalom egyre inkább kezdett háttérbe szorulni. A sokadik lökésre pedig valami egészen új vette át a helyét.
-Jó ég!-sóhajtottam hangtalanul, a meglepettségtől kikerekedett szemekkel. Harry ekkor már az arcomat nézte. Ködös tekintetén látszott hogy nincs már egészen jelen, de sóhajomra megkönnyebbülten elvigyorodott. Hüvelykujját végigfuttatta szemem alatt, felitatva az arcomra száradt könnyeket. Észre sem vettem ,hogy eslírtam magam.
Többet akartam. Gyorsítottam a tempón, mire Harry a hátamba karmolt és cifrábbnál cifrább káromkodási rohamok jöttek rá.
Ahogy az ágy nyikorgott alattunk és a hangok ,amik betöltötték a sötét szobát teljesen elvették az eszemet.
-Mond a nevem!-nyögtem, de Harry csak zihált alattam.-Hallani akarom!-kiáltottam rá. Erősen összezárta a szemeit de két levegővétel között kiszaladt a száján:
-Louis..
-Nem hallom!-haraptam meg a száját.
-Louis!!-sikította.
-A kurva életbe Harry!-beletúrtam a hajába ,hátrafeszítve fejét. Csak remélni tudtam hogy nem fog senki felrohanni ,azzal a tévhittel hogy valakit éppen most gyilkolnak meg, de e pillanatban még az sem érdekelt volna ha ránk törik az ajtót.

Egyre nagyobbakat löktem csípőmmel, ezzel is egyre nagyobb nyögésekre kényszerítve magam.
-Bassza meg...-sziszegtem fogaim között.
Egyre jobban közeledtem egy leírhatatlan érzés felé. Harry megmarkolta csípőm és saját igénye szerint diktálta a tempót. Ujjai szorítását alig éreztem meg.
Annyira gyönyörű volt az arca. Haja kuszán meredezett minden felé, míg néhány tincs homlokához tapadt.Szája elnyílt.
Kezeimmel hajába és az alattunk lévő takaróba kapaszkodtam. Annyira jó volt hallani, hogy miattam  nyög. Tetszett hogy ezt én teszem vele.És hogy ő az első akivel lefeküdtem, ez tetszik a legjobban.

Légvételem zihálásba fajult, miközben folyamatosan nyöszörögtem.
-H..Harry..-suttogtam.
Harry száját egyre több káromkodás hagyta el. A levegő körülöttünk forró volt, annyira mint Harry bőre. Kicsit ráhajoltam Harryre, mert kezeim remegtek és nem akartam rá esni.
A bőrünk összeért és szinte összeragadt az izzadságcseppektől.
Hogy elfojtsak egy nagyobb nyögést beleharaptam Haz nyakába.
Éreztem, hogy nem kell sok és elmegyek.

Egyre nagyobbakat lökött rajtam, ezek szerint neki sincs sok hátra.
Fejét hátravetette és erősen alsó ajkára harapott.
Behunytam szemeim.
- Harry...-nyögtem erőtlenül. Csak a nevét tudtam hajtogatni, míg az a fura érzés végig futott gerincem vonalán és megállapodott gerincem legalján.
-Louis!-kiáltotta Harry.
Erősebben kapaszkodtam belé és éreztem ahogy elönt a forróság.
Nemsokára ő is követett és belémélvezett.

Néhányat még lökött csípőjével majd kezeit leeresztette maga mellé, én pedig rádőltem.
Mindketten szaggatottan vettük a levegőt.
-Köszönöm, Harry..-suttogtam fülébe.Kicsit megemelkedtem és megcsókoltam.
Erőtlenül csókolt vissza.Mikor elváltak ajkaink megszólalt.
-Boldog..születésnapot...-mosolygott halványan.Viszonoztam gesztusát majd vállára hajtottam fejem.

Kis idő múlva elmúlt a forró levegő köztünk és fázni kezdtem.
-Meg fagyok...-dünnyögtem.
-Várj..-tépte ki alólunk a takarót amit magunkra terített.
-Köszi..-suttogtam.
Fáradt voltam, szemeim pedig szinte maguktól csukódtak le. Harry átölelt és már csak a szuszogását hallottam. Egy hatalmas mosoly kíséretében, elnyomott az álom.
Ez a nap volt a legszebb az egész életemben.

 Zayn

Össze -vissza bohóckodtunk az embertömeg kellős közepén. Vele annyira egyszerűnek tűnt minden. Rengeteget nevetett. Főként rajtam meg a tánctudásomon, aztán egyszercsak közelebb lépett hozzám és arcomhoz hajolt.
-Kicsit elfáradtam! -próbálta érthetővé tenni a szavakat ebben a dübörgésben.
Bólintottam egyet.
-Esetleg hazakísérhetnélek?-próbáltam túlharsogni a zajt, mire bólintott és újra visszahajolt a fülemhez.
-Lenne kedved ott maradni velem?-értetlenül bámultam rá. -Csak nem akarom ,hogy mindketten egyedül töltsük az év utolsó napját.-mosolygott visszafogottan.
-Egyedül?-kérdeztem vissza.
-A szüleim elutaztak ,elég messzire és...
-És te hogyhogy ma..?
-Mi?
-Azt kérdeztem ,hogy te hogyhogy nem...?
-Nem hallok semmit!-megelégelve a néma párbeszédünket, karon ragadtam és egy csendesebb sarok felé vonszoltam.

-Szóval, csak annyit mondtam hogy te miért nem mentél velük?
-Ugyan..-legyintett.-Nem is ismerem azokat az embereket, meg hát...te itt vagy nem igaz?-nézett fel rám. Félő volt csak álmodom és nemsokára felébredek magam mögött hagyva ezt a csodálatos lányt ,hogy újra átadhassam magam a magánynak.
Nem tudtam elhinni, hogy pont én vagyok az, akinek ezt mondja, hiszen mivel érdemeltem én őt ki?-Megyünk?-billentette fejét kicsit oldalra.
-Igen, de..!-kaptam el a kezét mikor hátat fordítva a kijárat felé indult.-Tényleg ezt akarod?-visszapördült felém és azzal a lendülettel csókolt szájon.
Dereka után kaptam és gyengéden átöleltem míg ő a hajamat kócolta össze teljesen.
-Sikerült megbizonyosodnod róla?-húzta mosolyra a száját ,mikor eltávolodtunk.Csak bólintani volt lélekjelenlétem. Ismét az ajtó felé indult ,ezúttal velem a nyomában, aztán megtorpant.-És a barátaid?-nézett körbe kétségbeesve.

Azonnal bevillant elém Harry és Louis alakja ,ahogy kicsit sem zavartatva magukat a tömeg közepén kezdték el marcangolni egymás száját. Megrázkódtam.
Teljesen jogos. Megkereshetném őket ,hiszen tartozom ennyivel Harrynek azok után amit a házukban tartott 'kis összejövetelen' tett én és Lou érdekében...Újra megrázkódtam ,de most még a hideg is kirázott.

-Minden rendben?-zuhantam vissza a valóságba.
-Jah persze!-vágtam rá rögtön. És amúgy is, ki tudja merre lehetnek ebben a hatalmas házban. Lehet ,hogy csak én festem az ördögöt a falra és már mindketten rég elhúztak innen vagy bealudtak az egyik sarokban. Megrántottam magamnak a vállam.
-Akkor indulás!
-Hozom a kabátom, a tiéd az hol va...?-bennem akadt a szó ,mikor leakasztottam a dzsekimet a fogasról és hátrafordultam. Az idegesítő fények mögött az étkezőasztalnál ott ücsörgött Daniell, de ezzel még úgy nem is lett volna különösebb bajom ,hiszen eddig is szerencsésen meghúztam magam így nem vett észre. De az hogy Taylor ott ül az ölében és egymást falják ,na ez már az én idegeimnek is sok volt.

Megráztam a fejem ,hátha csak hallucinálok, de még holt részegen sem lennék képes ilyen dolgokat képzelni. Taylorról eddig is tudtam hogy neki Harry csak egy a sok közül, de Dani nem Eleanor..nem nem! Eleanor Louisszal van! Jóságos ég!
Tulajdonképpen a főnököm nézem ahogy csókcsatázik az egyik osztálytársammal. Párszor végighúzta a lány gerincén a tenyerét ,közben Taylor hol az arcát simogatta, hol a tarkóját támasztotta. Felfordult a gyomrom.

-Úgy tűnik Taylor még sincs annyira oda Harryért.
-Öhm..ahogy mondod..Ez a kabátod igaz?..Na de most húzzunk innen oké?..-téptem ki az ajtót és magam előtt terelve gyorsan kiléptem én is a friss éjjeli levegőre.
-Biztos rendben vagy?
-Igen..azt hiszem.-erőltettem magamra egy mosolyfélét.-Na gyere ,fogjunk egy taxit.-dobtam át a kezem a vállán és közelebb húztam magamhoz ,ahogy a főút felé vettük az irányt.