A nagy visszatérés!

Sziasztok drága, egyetlen olvasóink, akiket így szívtelen mód itt hagytunk...
Végre..VISSZATÉRTÜNK, annyi idő után, amit sehogy sem tudunk pótolni (de próbálkozni azért lehet, nemde? Hát de!)
Szóval a helyzet az, hogy a következő rész április tájt akar megszületni. Ezért akik kitartanak mellettünk, még most is, azoknak nagyon szépen köszönjük a kitartást! És reméljük továbbra is nyomon követtek minket!
Köszönünk mindent és bocsánat a kiesésért!
És igazatok van, a kommentekkel kapcsolatban legalább azt ki kellett volna írjuk , hogy nem haltunk meg.  Ezért is bocsánat.
u.i.: Kitartást azoknak akik továbbra is nyomonkövetnek minket!!
Szeretünk titeket!!!
:)
By:
Lucky & Lara 

Búcsúcsók-44* !

Halihó mindenki! Újabb késések árán megszültük a részt, amihez most jó olvasást kívánunk. Tudjátok a felkiáltójel a címnél nem díszként szolgál ;)

Harry

Nem aludtam. Álmatlanul forgolódtam az ágyamban az éjszaka közepén. Hallgattam a tetőn kopogó esőcseppeket. Aggódtam Louisért és az Eleanorral történteket sem voltam képes még feldolgozni. Anya nem volt otthon, Gemma pedig rég aludt mire hazaértem. Meg is tudom értem.
Ahogy meghallottam a csengőt kiugrottam az ágyból. Arcát látva tudtam ,hogy baj van. Nagy baj. Zayn a kezembe nyomta a szétázott sporttáskát és már rohant is. Lou egy darabig még nem engedett el. Nedves hajától és átvizesedett ruháitól fázni kezdtem. Végül a fürdőben kötöttünk ki. Nem szólt semmit, én pedig hagytam. Majd elmondja, ha úgy gondolja kellőképpen megnyugodott. Magára hagytam ,had szedje kicsit össze a gondolatait.

Ahogy elkészült a tea felcaplattam a szobámban. Ő már ott ücsörgött az ágyamon. A kezébe nyomtam az egyik bögrét. Nézegette egy darabig a poharat aztán lassan belekortyolt. Amíg ittuk a teát egyikünk sem szólt a másikhoz, aztán én törtem meg a csendet rögtön a közepébe vágva.
-Mi történt?-letettem a bögrém az íróasztalomra. Egy lélegzetvétellel elhadarta a tényeket. Gyilkosság…letartóztatás…A szívem már itt akadozva verte az ütemet ,de mikor Lou folytatta azt hittem ott esek össze.

-Harry nekem holnap el kell hagynom a várost és ezért kérnék tőled valamit…- suttogta.
-Mi lenne az?-nyeltem egy nagyot. Ha Lou elmegy. Én…Nem tudom mi lesz velem nélküle. Ő az életem része. Mintha kitépnének belőlem egy darabot. Egyszerűen lehetetlen. Hová mehetne egyedül? És mennyi időre? Forgott velem a világ, kérdések ezreivel. Mégsem tudtam megszólalni.  

-Ez..-zökkentett vissza Lou a saját világunkba és egy lágy csókot nyomott a számra. Igazából nem is nevezhetném csóknak. Nem ölelt át, nem bújt hozzám, csupán ajkaink érintették egymást, aztán elhajolt. Nem tudtam mit csináljak. Ez most megint mi volt? Már semmit sem értek, a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában, hogyan igazodhatnék el Louison. 

Nézett rám. Várta a reakciómat, de csalódnia kellett. Legalább egy teljes percen át csak bámultunk egymás szemébe. Lou íriszeiben valami reményféleség csillogott. Végül sikerült összeszednem magam.
-Szóljunk a rendőrségnek!-ugrottam talpra és járkálni kezdtem.
-Hát nem érted?-rázta meg a fejét.
-De ha egyszer nem csináltál semmit!-megálltam előtte és rákiáltottam.
-Bizonyítékuk van ellenem Harry! Értsd meg! Nem lehet! ..-ő is felemelte a hangját, de a mondat végére elhalkult és lehajtotta a fejét. Nem lehet, hogy ennyivel feladja. 

-Lou nem mehetsz el! Hová mehetnél?!-ordibáltam vele tovább.
-Nem tudom! Messze innen!-Ő is felkelt az ágyról és már úgy üvöltötte a szavakat az arcomba. –Nem bírnám elviselni!...-kicsordult a könnye és összeesett előttem.-nem bírnám elviselni ,ha még valakinek baja esne miattam Harry..nem menne.-letérdeltem elé. Kezeim közé vettem az arcát és ezúttal én csókoltam meg őt. A mostani kicsit tovább tartott az előzőnél. Becsuktam a szemem. Elképzeltem ,hogy nincs semmi baj. Hogy csak én vagyok és Ő.  

Az arcomon megéreztem átfagyott ujjait. Remegve végigfuttatta őket a bőrömön.
- Had menjek veled?- váltunk el egymástól, erre csak megrázta a fejét.
- Nem lehet.-suttogta. -Neked ez az életed. És ha rám találnának én …
-Ilyesmi meg se forduljon a fejedben!-Húztam össze a szemöldököm. –Épségben jössz vissza!Megértetted?-bólintott. Egy pillanatra elmerengett, mintha a távolba bámulna gondolkodás közben. Aztán egyetlen szó nélkül az ölembe mászott és csókolni kezdett.
-Louis…-toltam arrébb.
-Csak ennyit kérek.-motyogta.
-Mégis mit?-fejtettem le a kezeit a pólómról. Fájdalmasan elmosolyodott.
-Téged. 

Elnyílt ajkakkal néztem rá. Kedvesen vigyorgott tovább. Ekkor tudatosult csak bennem. El fogom veszíteni. Ki tudja mennyi időre. Nem mertem arra gondolni, hogy talán örökre elmegy. Rosszabbnál rosszabb gondolataim támadtak. Megráztam a fejem és magamhoz húztam Louist, mint egy végső menedéket. Gondolataim nem csillapodtak. Mi lesz, ha baja esik? Mi lesz ,ha elkapják? Ha történik vele valami én... 

Felkeltem a földről magammal húzva Louist. Újra szájára tapasztottam az enyémet. Menekülni akartam a kegyetlen valóság elől. Elfelejteni mindent, csak egy kis időre.. 

Az ágyra löktem Louit és fölé másztam. Kezemet a pólója alá csúsztattam. Mintha nem is lettem volna tudatában annak mit is cinálok, mikor meghallottam az alattam fekvő fiú kimerült hangját.
-Harry…én..-tekintetem találkozott az övével.-csak..annyi ,hogy nem tudom mi lesz vég ,de  bármi is történjék velem tudnod kell hogy én..én teljes szívemből sze…..- a szájára nyomtam a tenyerem és mintha bepánikoltam volna rázni kezdtem a fejem. Nem nem nem és nem.  

Megütközve nézett rám. Nem engedhettem. Ha most kimondja azt az egyetlen szót és itt hagy, abba én belepusztulok. Homlokának döntöttem az enyémet és lassan elvettem kezemet a szája elől.
-Kérlek Lou. Bármi is lesz a vég nem fog elválasztani minket! Esküszöm.-simítottam végig az arcán.
-Még sohasem hazudtál nekem Harry Styles és ne merd most elkezdeni!-egy meggyötört mosolyt húzott az arcára, mire fájdalmasan felnevettem.
-Úgy éljek.-és újra megcsókoltam.

 Nem akarom most elengedni. Nem akarom hogy ennek Most legyen vége. Ezért nem szabad Most hogy ezen rágódjak. Most csak rá tudok koncentrálni. A csókjára,a jéghideg kezére ami égeti a bőröm és a testére  ami hozzám simul. Sajnálom hogy már az elején átléptem azt a bizonyos határt,és hogy már nem tudok megálljt parancsolni magamnak.
-Haz.. -vállt el ajkaimtól.-Akarlak...

Azonnal ajkai után kaptam, kezemmel benyúltam pólója alá és hasfalát kezdtem simogatni.

Másik kezemmel megfogtam pólója szegélyét és lassan lefejtettem róla.

Óvatosan végig csókoltam mellkasát és 'v' vonalát.A hideg bőre egyszerre felforrósodott. Kezeit hajamba vezette és enyhén meghúzta azt.Vettem a célzást és arca fölé hajoltam. Vártam hogy megszólaljon,de ehelyett csak levette pólómat.

Félénken mosolygott rám,aztán lassan lecsúszott alsómhoz..

Kicsit lefagyhattam, mert arra eszméltem,hogy az utolsó ruhadarabom is lekerült rólam.
Lou a hátamra lökött és lágy csókot nyomott ajkamra.

Pár másodperc múlva már halk nyögések hagyták el a számat. Kezeimmel hol a takarót hol Louis haját markoltam. Nagyon élveztem amit velem tett. Ha ezt tudom...

-Louis...-próbáltam felhúzni magamhoz,de ő csak ártatlan szemekkel bámult fel rám a lábaim közül.

-Lou...én nem....-nyöszörögtem,miközben felhúztam magamhoz.-Nem a szádat akarom....-mosolyogtam. Aztán megcsókoltam. És ő olyan szenvedéllyel csókolt vissza amit eddig még sosem éreztem.
Megmarkoltam fenekét és közelebb húztam magamhoz.

De rajta még volt egy zavaró dolog, amitől meg is szabadítottam.

Levándorolt kezem combjai közé ,amitől felnyögött.

Nem tudom, hogy mi fog történni..azt sem hogy mi lesz ezután .Csak azt hogy akarom őt...jobban mint bárki mást.
Szeretném, ha ma este csak az enyém lenne. És tudom, hogy önző vagyok de nekem kell Ő.
 

-Harry..azt akarom...hogy..hogy..

-Csak nem vagy szégyenlős?-haraptam meg nyakát.

-Azt akarom, neked legyen jobb....-sóhajtotta.

-Lou..

-Nem érdekel mit gondolsz én ezt akarom...ezt akarom Haz...

-Értettem..de akkor engedd meg hogy elmenjek valamiért.-keltem fel és az íróasztalomhoz sétáltam.Bár a görcstől az alhasamban elég nehezen ment a mozgás. Az asztalon Louis ruhái hevertek.De engem a farmerja izgatott a legjobban. 

Óvatosan kinyitottam a második fiókom miközben másikkal a farmerját piszkáltam meg.

Becsuktam a fiókot és békén hagytam a farmerját.

A kezemben két kis szürke csomaggal sétáltam vissza hozzá.Kinyitottam és felhúztam rá majd magamra.
Nem akarok arra gondolni hogy fáj neki amit teszek,vagyis amit tenni fogok.
 

Kezei közé fogta arcom és megcsókolt. De ez nem tartott sokáig mert szinte felsikított ahogy ölembe ült. Arca elgyötört volt és néhány könnycsepp hagyta el szemeit,amiket lecsókoltam bőréről. De míg ő a poklok-poklát járta addig én azt hittem már ennyitől elmegyek.
Nem mertem megmozdulni. Persze amikor szilveszter volt jobban bírtad!-nevetett egy belső hang.

Lou erőtlenül megcsókolt ,amit egy ,,folytathatod''-nak vettem.

Lassan hátralöktem, aminek hála mindketten felnyögtünk. Én az élvezettől ő a fájdalomtól.

Louis

El sem hiszem, nem tudom felfogni ,hogy ez történik. Ezúttal nem foghatjuk az alkoholra ,nem kereshetünk kifogásokat. És Harry megtette. Minden egyes mozdulat után ordítani tudtam volna, mégis boldog voltam. Tenyeremet végighúztam Harry oldalán ,mire ő lassan mozogni kezdett felettem. Lábaimat felhúztam amennyire bírtam ezzel is könnyítve a dolgát. Vártam ,hogy enyhüljön a fájdalom, de csak nem történt semmi ,annak ellenére Harry mennyire vigyázott rám.  

Összeszorítottam a szemeimet és elfordítottam a fejem mikor megpróbált gyorsabb tempóra kapcsolni, de látva reakciómat visszafogta magát. Tudtam ,hogy többre vágyik ,de mit is tehetnék.
Közelebb hajolt arcomhoz.

-Mindjárt jobb lesz.-suttogta a fülembe. ’Igen …tudom.’ Akartam válaszolni ,de csak nyöszörgés hagyta el a torkom. Látva Harry arcát tudtam ,hogy aggódik miattam. Azzal is tisztában voltam mennyire nehéz lehet most türtőztetnie magát. Belekarmoltam a hátába és közelebb húztam magamhoz. Újabb nyögés szaladt ki a száján , én pedig sikeresen úgy ráharaptam a sajátomra, hogy kiserkent belőle a vér.

-Ne csinálj hülyeséget!-nézett rám szúrós szemekkel és megállt a mozgásban. Egy darabig bámulta az arcom, mérlegelte a helyzetet végül lemászott rólam.
-Harry!..-kaptam utána ,de nem jutottam vele sokra. Egyrészt a fájdalom rántott vissza másrészt Harry mellkasomnál fogva az ágynál tartott. –Most meg..?

-Sss-harapta be alsó ajkát és ujjait lassan húzni kezdte rajtam lefelé.
-Harry…-mocorogtam keze alatt.
-Csak nyugi.-lábaim közé mászott. Kezein megtámaszkodva fölém magasodott és megcsókolt, ám mielőtt még a hajához kaphattam volna áttért a nyakamra. Lassan haladt lefelé itt-ott erőteljesen megszívva bőrömet. Nem ellenkeztem, de azt hittem megpusztulok, ha nem hajlandó öt másodpercen belül folytatni az imént félbehagyott dolgokat.

-Harry!-markoltam bele csípőjébe, tudtára adva nem bírom tovább, tegyen velem végre valamit.
-Várj.-duruzsolta ,mikor már alhasam tájékát halmozta el puszikkal.
-Harry!-szóltam rá kicsit erélyesebben. Jobb kezével combomba markolt aztán tenyerét felfelé kezdte el húzni rajta. Az őrületbe tudott volna kergetni azzal ,hogy ügyes mozdulataival még véletlenül sem érintett meg ott ,ahol most a legnagyobb szükségem lett volna rá. Lenéztem ,de a látvány miatt csak jobban kicsesztem magammal.

Ujjaimmal végigszántottam a hajam és vettem néhány mély lélegzetet, majd arra eszméltem hogy Harry eltávolodott tőlem. Ránéztem. Kíváncsian fürkészte az arcom aztán újra lejjebb ereszkedett. Úgy nézhettem rá, ahogy az oroszlán által kiszemelt préda nézhetne ,mikor rájön: Nincs menekvés. Látva ijedt arcomat lehajtotta fejét így haja a szemei elé omlott. Combom alá nyúlt kicsit megemelve a lábam. Még egyszer rám emelte a tekintetét egy huncut mosoly erejéig aztán szájába vette merevedésem.
Ajkaim elnyíltak és nem tudtam elfojtani egy kisebb sikolyt. Elkaptam róla a tekintetem és hátravetettem a fejem. Leírhatatlan érzés volt.

Idővel a sóhajtások nyögésekké erősödtek. Nem mertem lenézni. Egy erőtlen mozdulattal eltűrtem a homlokomhoz tapadt tincseimet.
Harry kezei végigsiklottak a combomon ,mire hajához kaptam jól meghúzva azt.
Egyre csak a nevét nyöszörögtem. Szabad kezemmel a lepedőt markoltam. Egy izzadságcsepp gördült le arcomon. Harry leszorította a csípőm mire ösztönösen közelebb húztam magamhoz. Rossz ötlet volt. Azzal a lendülettel el is kapta a fejét és köhögni kezdett.

Kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Ne haragudj…-húztam el a szám, erre elvigyorodott ,de még mindig nem tudta abbahagyni a köhögést.
-nh.em mh..egy ohlyan gyhor…san…-mosolygott tovább. Tőlem csak annyi tellett, hogy szépen elvörösödtem.

Mikor Harrynek sikerült összeszednie magát pár percig nézett rám ,aztán ledőlt mellém és maga felé fordított. Hátulról hajamba túrt és hosszasan megcsókolt. Átkarolta a derekamat és magára rántott. Lábai között térdeltem ,kezeimmel feje mellett támaszkodtam és értetlenül meredtem le rá.
-Próbáld meg te! –nyomott egy puszit a számra ,amit még viszonozni sem voltam képes, annyira ledöbbentem.       

-M..mi?-kèrdeztem vissza mint egy idióta.Pedig tudtam mit mondott.

-Szerintem értetted amit mondtam...-karolta át nyakamat.

-Biztos vagy benne?

-Lou drága...hidd el ennél jobban nem voltam még biztos semmiben.

-Mi az hogy Lou drága...?-mosolyogtam rá kajánul.

-Tudod te..

Arcomat fürkészte én pedig szemein időztem el.Lassan közelebb hajoltam hozzá és hosszasan megcsókoltam.

Eközben csípőmet óvatosan megmozdítottam felé.

Az érzés leírhatatlan..De Harrynek még nem nagyon tűnhet annak, vagyis inkább leírhatatlan fájdalomnak.

Hogy elfojtsa a nyögést -vagy sikolyt-beleharapott a már amúgy is sebes számba.

A karjaival belém kapaszkodott.A körmei nyomán égő csíkok maradtak.

Vártam amíg megszokja és szól hogy mozoghatok.

Arcát figyeltem.Szemeit becsukta, a homlokán izzadság cseppek csillogtak, és olyan elgyötört volt.
Amikor lábaimmal átkarolta csípőm azt hittem belepusztulok a mozdulatlanságba. Nem értem hogy ő hogy bírta annyi ideig.

Lassan kinyitotta szemeit amik könnyektől csillogtak,de nem engedte kiszökni őket.

Közel hajolt arcomhoz és megcsókolt.

Lassan megmozdultam.Harry elvállt ajkaimtól és beleharapott alsó ajkába ami igazán szívdöglesztő mutatvány volt.
Megpróbáltam vigyázni hogy ne okozzak neki nagyobb fájdalmat.

-Haz..-nyögtem.

Nem akartam gyorsítani amíg meg nem szokja.De félek ez az érzés felülkerekedik rajtam és elvesztem az eszem.

Megharaptam nyakát, hogy kicsit elvonjam a figyelmét a feszítő kínról.

Ez kicsit bevált, mert a halk sikolyok helyett most egy nyögés hagyta el ajkait.

Egyik kezemet bevezettem lábai közé és felvéve a saját tempóm diktáltam neki az ütemet.
-Lou...a picsába...-nyögte hátra vetett fejjel és megmarkolta csípőm.

Gyorsabbra vettem csípőm mozgatását, amitől már most majdnem elélveztem.

A nyögéseink egymásba fonódtak. Elfojtott sikolyok, forróság lepte el a szobát.

Haz hirtelen számra nyomta övét .Nyelvével végigszántott az enyémen. Beleremegtem a tettébe.

Elszakadtam tőle ; végig pusziltam nyakát és mikor megtaláltam leggyengébb pontját szívni kezdtem.
-Harry....én...nem...-lihegtem..

-Ha el mersz menni még....megfojtalak..-nyöszörögte fülembe.

A szorító érzés egyre csak nőtt az alhasamban. 

-Harry én..nem bírom tovább..el ..megyek...-remegtem meg fölötte.-Harry!-nyögtem. És az élvezet végigsöpört testemen, miközben Haz is kiejtette a nevemet ,nem kis sikoly mellett.
Nyomtam egy lágy puszit szájára, kihúztam magam belőle és elengedtem farkát.

Fáradtan dőltem le mellé. Levettem magamról az elhasználódott óvszert és belecélozva a kukába kidobtam. Harry is követte példám.
Kezeinket összekulcsolva feküdtünk az ágyon.

Sarokba szorítva-43*

Sziasztok! A sok késés és a kényszer szünet után végre résszel jelentkezünk, amihez jó olvasást kívánunk :)

Louis

Már csak két saroknyira voltam Harryék házától, de ekkor megcsörrent a telefonom.A kijelzőn Haz neve világított, mire egyből felvettem. 
-Igen?-szóltam bele a telefonba vidáman.
-Louis...-remegett meg Harry hangja, amitől igazán rossz előérzetem lett.Kicsit vártam, jelezve mondja el mi történt. Egy hangos sóhajtás után folytatta.
-Eleanorról van szó Louis..-kicsit megállt, míg én mélyen magamba szívtam a levegőt.
-Elmentem hozzá..mert az hittem itt megtalállak...de az ajtó nyitva volt és egy árva hangot nem hallottam.Szólongattam Eleanort, de nem jött válasz.-hallottam ahogy próbálja abbahagyni a sírást.
-Mi történt Harry?-köszörültem meg a torkom, ami igen csak összeszorult.A gyomrom pedig borsó méretűvé szűkült.
-Én..én megtaláltam őt..Louis.A.a fürdőben volt....De..a kezei..vérben úszott...És a földön csak egy penge volt...Mikor meg akartam nézni a pulzusát...a bőre már jég hideg volt..Kiemeltem a zuhany tálcából..elkezdtem újra éleszteni....és hívtam a mentőket..akik kiérkeztek..és...fél órán át próbálták újra éleszteni....sikertelenül...-sírta el magát...Nem fogtam fel a szavait.Az agyam ösztönösen blokkolta őket.Csak annyit éreztem hogy a meleg cseppek lassan siklanak végig arcomon.És hogy nagyon szédülök.
-Eleanor...meghalt....?-kérdeztem remegő hanggal.Próbáltam hátrálni így neki ütköztem egy villany oszlopnak.
-I..igen...

Az üresség és a bűntudat egyszerre söpört végig rajtam.Vajon miért tett ilyet? Ez az én hibám lenne? Én miattam..?
Kezeimmel megtöröltem szemeim és villámgyors sebességgel szaladtam Eleanorhoz.Oda ,ahol Harry most egyedül van.És valljuk be..nekem most szükségem van rá.
Kinyomtam a telefont és futni kezdtem visszafelé.A könnyeim elhomályosították az utat, ezért néha neki ütköztem valakinek,de nem kértem bocsánatot.
Talán egy részem nem fogadja el a halálát és még nem fogtam fel teljesen Harry szavait.
Igazából nem értettem semmit.Most ő nincs többé? 
Kapkodtam a jéghideg levegőt és meg sem éreztem magam alatt a betont.Csak végre fel akartam dolgozni.
Kitéptem a kollégium főbejáratát és rohantam  Eleanor szobájához.

-Harry!-kiabáltam amikor kinyitottam az ajtót.
Az említett Eleanor ágyán ült , arcát tenyerébe temette.Meg sem vártam míg felém néz, odarohantam hozzá és átöleltem.
-Lou...-suttogta halványan.Felemeltem rá tekintetem , vártam hogy megszólaljon.-Ezt ..az íróasztalán találtam...-nyújtott át egy papír lapot.
Eleanor írása volt.
-Egy..-suttogtam tág szemekkel.
-Egy búcsú levél..-köszörülte meg berekedt torkát.Felültem mellé, ő pedig vállamnak döntötte fejét.
Idegesen fürkésztem a papírlapot, ami igazolja : Eleanor meghalt.Nem mintha Harry szavainak nem hittem volna.
-Basszus..-nyögtem ki, miközben a könnyeim újra utat törtek maguknak.
A levelet zsebre tettem, mire Harry értetlenül fürkészte arcom.Megtöröltem szemeim, de ezzel csak elmaszatoltam könnyeim.

-Harry...El kell..el kell neked mondanom valamit....Eleanor..sejtem hogy miért tette...-Harry arca hirtelen sápadt el, gondolom a legrosszabbra számít.
-Miattam..miattam tette..Nagyon..nagyon össze vesztünk...És szakítottunk is...Mert én nem szerettem szerelemből..viszont ez nem azt jelenti hogy nem szerettem..Olyan hülye dolgokat vágtam a fejéhez... anélkül, hogy átgondoltam volna, hogy mit érez... irántam...-nagy levegőt vettem.A bűntudat lyukat vájt belém.
-Lou..ezt nem tudhatod...-csitított Harry.
-De igen tudom!-kiabáltam.-Tudom hogy én voltam a hülye...-vettem le minimálisra hangerőm.-De mit mondok majd a családjának?-nyeltem egy nagyot.-Azt hogy valójában..én tettem tönkre ...?
Mikor kiejtettem a ,,család" szót kicsit megakadtam.Az agyam autómatikusan végig pörgette El hozzátartozóinak nevét.És az egyik eléggé aggasztani kezdett.Most mit tegyek? Francba! El kell mondanom neki..tudnia kell...tudnia kell mindent rólam.

-Harry..-próbáltam valamiféle hangot kinyögni.-El..el kell mondanom neked még valamit.
A mellettem ülő kicsit eltávolodott, így megláttam gondterhelt és egyben aggódó arcát.
-Elég nagy pácban vagyunk Zaynnel..megint belemászott valami szarba..én meg megakartam csak menteni a seggét...de én is belekeveredtem...-tűrtem el hajam szememből.-A lényeg..hogy behajtóként kell dolgoznunk..neki..-kicsit megálltam, mivel egy gombóc folyamatosan akadályozott a beszédben.-egy srácnak..aki a helyi drogkereskedelem feje..És...Eleanor..bátyja...Én kihasználtam Eleanort...-tisztáztam gondolataim.
-Te..mit csináltál?-nézett eltátott szájjal.-Te hülye! Hogy tehetted ezt vele?! Mi a francért kellett ez?! És mi az hogy ti drogoztok? Nem mint ha eddig nem tudtam volna.És én még azt hittem kimásztál belőle!
-Én ki is...
-Akkor megint Zayn rántott bele?! Mi a faszért hagyod magad?! Ha ez nincs talán Eleanornak se kell meghalnia!-kelt fel az ágyról.
-De Zaynnek biztos! 
-Akkor azt mondod, hogy te valójában választottál két ember közt?!
-Nem! Nem tudtam hogy ez lesz a vége!
-Ohh van egy kis bökkenő te barom! A bátyja biztos kinyír téged ha a fülébe jut!
-Nem mondod?!-keltem ki én is magamból, így már ketten álltunk  a szoba közepén.
Most igazán nagy szarban vagyok.Nincs semmi ötletem. A francba!
Elfordultam Harrytől és lecsúsztam az ágy mellé.Térdeim felhúztam és arcomat eltakartam.Nem vagyok rá büszke hogy kihasználtam Eleanort.
Előkotortam Eleanor levelét és olvasni kezdtem.

,,Kedves Louis! Ha megkaptad a levelem valószínűleg már halott vagyok. Szeretném tisztázni, hogy megértelek.Megértem, hogy mit érezhetsz Iránta.De be kell valljam én ugyan ezt érzem irántad.Sajnálom, hogy csak egy púp lehettem a hátadon.Nem tudom még azt sem hogy egyáltalán szerettél-e engem.Sőt a veszekedés volt számomra az utolsó csepp a pohárban"-a betűk itt összevoltak mosódva El könnycseppjei által.Mekkora egy barom vagy Tomlinson!-üvöltöttem belül.
,,A lényeg Louis hogy én tényleg, teljes szívemből szerettelek./szeretlek/ És nagyon irigykedem Rá.Azt hittem hogy majd velem is tudsz úgy mosolyogni, nevetni vagy együtt sírni mint vele.Elképzeltem nekünk egy jövőt, hogy éppen a gyerekeinkkel játszassz miközben vacsorát készítek.De ezt már csak álmodhattam.
Sajnálom, ha ezzel az időd rabolom,de csak azt a kis szívességet kérem tőled, hogy olvasd végig.
Mert én, Eleanor Calder az életemnél is jobban szeretlek téged. Szeretlek: Eleanor" -a lapon már alig láttam a betűket.A könnyeim eláztatták a lapot, úgy mint Eleanoré.Ő mindent tudott.Még is szeretett. Ezt már sehogy se tehetem jóvá.

-Én öltem meg Harry.-néztem az említett személy szemeibe. -Miattam halott.-folytak ki a könnyeim.
-Ez hülyeség Louis!-szidott le.-Nem te vagy az egyetlen aki szakít a barátnőjével, és hidd el nem mindegyik lány tenné ezt magával ilyen helyzetben.-Harry letérdelt elém és magához vont.-Minden rendbe jön.Kitalálunk valamit. Megígérem.-eltoltam magamtól.
-Nem.Nem hagyhatom hogy te is belekeveredj.
-Én pedig nem hagyom hogy kinyírasd magad.-nagy nehezen egy halvány mosolyt sikerült arcomra húznom, amit Harry is tükörképként viszonzott.
Mintha az idő megállt volna csak egy röpke pillanatra. Csupán egy másodpercnyi időre sikerült megfeledkeznem minden bajtól ami most körülvett. A pillanat viszont szerte foszlott, mikor valaki a falnak vágta az ajtót.

-Megvagy te idióta barom!-üvöltötte Zayn.-tudsz róla hogy aláírtad mindkettőnk halálos ítéletét!
-Zayn higgadj le!-fordult felé Harry és felkelt a földről.
-Engem te ne próbálj csitítgatni Göndör, mert....-ekkor tekintete az szememre tévedt. Talán megláthatta az arcomra száradt könnycseppeket.-Mi történt?-húzta össze a szemöldökét.
-Eleanor meghalt.-mondta Harry mindenféle kertelés nélkül.
-Mi van?-rázta meg a fejét hitetlenkedve Zayn.
-Ilyennel nem szórakoznék.-ráncolta össze a homlokát Harry.
-Jól van oké, oké. De mégis hogyan?-erre én is feltápászkodtam és Zayn elé álltam.
-Szakítottam vele.-magyaráztam neki monoton hangon.-és öngyilkos lett. Harry a fürdőben talált rá. Senki nem segíthetett már rajta. Velem képzelte el a világát és ahogy én kimondtam hogy nem akarok része lenni az életének, úgy gondolta a világa is semmivé foszlott. 
-Részvétem Lou.-tette a vállamra a kezét Zayn. -sajnálom hogy pont most kell ezzel jönnöm, de szorít az idő és Daniel.
-Oh hagyd már.-löktem le a kezét magamról.-te tényleg nem érted ugye?
-Én sajnálom ,tudom hogy ez most megviselt de muszáj megbeszélnünk..
-Nem erről van szó.-szegeztem a földre a tekintetem. nem az ő hibája ,hisz Zayn nem tudhatta.-Eleanornak van egy bátyja is. 
-Ezzel mégis mit akarsz mondani?
-Daniel nagyon udvarias gyerek ,ahhoz képest ,hogy nála mocskosabb embert nem ismerek.-néztem újra Zaynre.-mégsem mutatkozott be neked soha igaz?-Zayn megrázta a fejét.Egy elcseszett mosoly jelent meg az arcomon. -Eleanor Calder.Ez volt El teljes neve. Egyszer beszélt nekem a bátyjáról.-lassan az ágyhoz sétáltam és fáradtan leültem a szélére.A kezemben szorongatott papirfecnit vizsgáltam. Beakarta mutatni nekem.-felvettem Eleanor éjjeliszekrényére kiállított képet és Zayn lába elé dobtam, mire a kereten belül megrepedt az üveg. Zayn lassan lehajolt érte és ajkai elnyíltak ahogy elérkezett hozzá a felismerés.-Daniel Calder.-vigyorogtam Zaynre fájdalmasan. Daniel Eleanor bátyja volt.

-Azt a rohadt ...-nyöszörögte Zayn és idegesen a hajába túrt.
-Még nem tudom mit fog tenni, de nem fogja szó nélkül hagyni a dolgot annyi szent.
-Mit akarsz most csinálni?-ült mellém Harry.Mire Zayn is felénk kapta a fejét.
-Semmit.-dörzsöltem meg a halántékom.-várok. Majd a tudtomra adja amit akar. Amíg ő nem lép, addig én sem fogok.-pillantottam Harryre.
-És ha nem fogod előre tudni mikor lép?
-Akkor meghalok.-rántottam meg flegmán a vállam.-És kvittek vagyunk.


Liam


Fél álomba merülve feküdtem az ágyamban mikor az éles zaj a csendbe hasított. A vér is megfagyott az ereimben. Sziréna. Ráadásul az épület felé tart.
-Liam?-az álom rögtön eltűnt a szemeim elől. 
-Niall. Semmi baj!-másztam ki az ágyamból és magamra kaptam a farmerem és egy pólót ,úgy nyitottam ki a folyosóra. A csarnok már tele volt kíváncsi diákokkal. Mindenki a másikat kérdezte mi történt. Végül három mentős szaladt fel a lépcsőn, de nem a mi szobáink felé, hanem az ellenkező irányba. A lány részlegre.
-Mi van itt?-motyogtam magam elé és kissé összerezzentem mikor egy kéz szorította meg a vállamat. Niall húzott arrébb hogy ő is kilásson. Későre járt mégsem voltak benn még egy csomóan. Ez nyilvánvaló. 
Néhány perc nézelődés után megérkeztek az ügyeletes tanárok és mindenkit visszatereltek a szobájukba, még mielőtt láthattuk volna melyik szobához is tartanak a mentősök.


-Nem láttad kihez mentek?-csimpaszkodott bele karomba Niall.
-Nem láttam..-ráztam le magamról.De csak annyira távolodtam el tőle hogy kivehessem a neki szánt csokit a kabátom zsebéből.-tessék edd meg és aludj , ne idegeskedj ezen.
A szőke örömmel fogadta el az ajándékát,de látszott az arcán hogy eléggé zavarja a dolog.Lehuppant az ágyára és lassan elkezdett nyammogni a finomságon.

Lekaptam magamról a nemrégiben magamra ráncigált ruhákat és befeküdtem a saját ágyamba. Az utca fényei ide is bevilágítottak, így észrevettem néhány repedést a mennyezeten,azokat kezdtem vizslatni. 
-Vajon mi történhetett?-suttogtam magamnak.
-Ki tudja..lehet hogy valaki túl sokat ivott és ennyi...-csámcsogta két harapás között, mire szemem sarkából odasandítottam.
-Remélem neked lesz igazad..-vezettem vissza tekintetem a repedések felé.

A gondolatim összekeveredtek.Túl fáradt vagyok azon gondolkozni, hogy mi történhetett és azon, hogy mit kellene mondanom Niallnak.
Viszont amikor hallottam valami kis neszt a folyosó felől hallgatózni kezdtem és a mentősökön kezdtem agyalni.
Valamit beszéltek,de kerek szavakat nem tudtam kivenni.Mikor már nem volt semmiféle zaj,arra számítottam, hogy szirénázva megint felrázzák a kollégiumot.De nem így volt.Mindenféle hang nélkül hajtottak el az épület elől és ez kezdett bosszantani.
-Látod megmondtam, valaki sokat ivott..-hangjától kirázott a hideg. Hasra dobtam magam és Niallra néztem.Hátát a falnak támasztotta, egyik lába kicsit fel volt húzva, míg másik elterült az ágyon.Kezében szorongatta a csokipapírt és épp azt nyalogatta.
Undorodó kifejezéssel bámultam az előttem lévőt.
-Niall..dobd már ki...-csaptam homlokon magam.
-De ez még csokis, nem hagyom kárba veszni!
-Szóval megetted az egész tábla csokit?
-Te adtad oda!
-Jó nem azért...
-Végeztem..-gyűrte kicsi galacsinná a csomagoló papírt, amit aztán a fejemhez vágott. 
-Niall!!-szedtem le magamról a nyálban úszó gombócot.
-Jó éjt!-húzta magára a takarót.
-Rohadt vicces vagy!

Zayn

Én megölöm őt! Hogy lehet ekkora fasz?! Ki akar csinálni minket? Mert ha az a terve akkor én kicsinálom őt ingyen és bérmentve.
-TOMLINSON VEDD MÁR FÖL A SZAROS TELEFONOD!-üvöltöztem a kijelzőmmel, amin Louis neve díszelgett.
De semmi! Én ha most megtalálom, biztos hogy Dani előtt ölöm meg! Szépen felkoncolom és felakasztom egy cipőfűzővel egy diófára.
Még ő se lehet ilyen hülye! Könyörgöm...
Végig tárcsáztam mindenkit..Még Niallékhez is berontottam, pedig a múltkori után sokkal nagyobb trauma is érhetett volna. És még a délutáni programom is elbaszta.Miért nem csináltam ki eddig? Meg volt rá az esélyem! A fejébe nyomom a párnát és kész! Vagy felmosok ő pedig amilyen ügyes kitöri a nyakát.

Végső megoldásként, gondoltam megkeresem Eleanornál.
Mire visszaértem Harryék házától a kollégiumba azt hittem kiköpöm a tüdőm. Felsiettem a lépcsőkön és szinte feltéptem szegény csaj ajtaját.
Mikor megpillantottam a földön, azt hittem rögtön neki esek.
-Meg vagy te barom!-üvöltöttem le fejét.-tudsz róla hogy aláírtad mindkettőnk halálos ítéletét? 
Amikor megpillantottam Louis arcát az idegességem, kissé aggódásba fordult. De azt hittem hogy csak összevesztek a Göndörrel. Nem gondoltam volna, hogy Eleanor meghalt.És főleg azért mert Louis szakított vele.
Ami viszont ennél is jobban letaglózott, az El bátyja volt.Ha a bátyus most megtudja, Louisnak vége, annyi szent.
Most akkor mit tehet? Vagy hogyan húzom ki ebből? A francba már megint minden elcsesződött!



Louis 

Mire végre ágyba kerültem minden elcsendesedett. Zaynnel az ágyon ülve hallgattuk végig Harryt amint elmeséli ,hogyan is történt Eleanorral. Elmondta ,hogy a mentősök milyen gyorsan kiértek, hogy még a rendőrség is itt volt egy kis ideig. 
Késő éjjelig bent volt ,gondolom szép kis lecseszést kapott az ügyeletes tanártól, mikor kinyitották neki az ajtót, de hát végülis nem uralkodik itt túl nagy szigor. Egy kis fejmosás árán az embernek szabad ki-be járása van a nap 24 órájában. 
 
Aztán a zuhanyfülkében fél órán át álltam folyatva a fejemre a vizet és azon gondolkozva ,hogy hol is csesztem el az életemet. Kikotortam a szekrényből egy pizsamagatyát. Nem vagyok fázós típus, de akkor remegtem. Talán a fáradtság ,stressz és félelem különös keveréke miatt. 
Mikor befeküdtem az ágyamba nem csodálkoztam rajta ,hogy Zayn elhúzott. Nem tudom hogy csinálja ,de mindig sikerül kijátszania a tanárokat. Mondjuk nem is bántam az egyedüllétet.

 Elaludni viszont semmiképp sem tudtam. A gondolataim vagy Eleanor vagy Harry körül forogtak. Néhány álmatlan óra és kudarcba fulladt alvási kísérlet után sikerült félálomba merülnöm. Ez azonban nem tartott sokáig ugyanis Zayn hazaért, és kivágta az ajtót. Biztos vagyok benne ,hogy néhány vakolat darabka is a földre került a heves mozdulattól. Az ijedtségtől reflexszerűen ültem fel az ágyban, az összes álmosság kiszökött a szememből.
 
A folyosóról a már jól megszokott neonfény betöltötte a szobát. Zayn felnyomta a villanyt. Az ágyamhoz sétált és alá nyúlt. Kihúzta alóla az agyonhasznált, porlepte sporttáskámat és az ölembe dobta. Mielőtt bármit is mondhattam volna kirántotta a szekrényt és mellém szórta a ruháimat. 
-Öltözz!-tette hozzá. Nem tudom miért ,de kimásztam a takaróm alól és engedelmeskedtem neki. Nagyon idegesnek tűnt. Általában csak akkor ilyen amikor nagyon nagy gáz van. 
-De mi van Zayn?- rángattam le a pizsamagatyámat és felhúztam egy ,a hozzám legközelebb eső farmert. 
-El kell húznod innen Louis ,amilyen gyorsan csak lehet. –kapkodva a pulthoz sétált és egy szatyorba összeszedett minden kaját ,amink volt. Visszajött az ágyhoz és belenyomta a táskám oldalzsebébe, majd a ruháimat kezdte el bepakolni.
-Zayn elárulod ,hogy mi van?-tettem fel a kérdést mikor már a tornacipőm fűzőjével vacakoltam. 
-Szerinted mégis mi van te barom?-Zayn hangjában volt még valami. Aki nem ismerné a kelleténél is jobban az talán észre sem venné a remegést a szavak mögött. Félt. 
-Zayn!-megfogtam a csuklóját, ezzel leállítva a pakolást. Rámkapta a fejét. Csak néztük egymás tekintetét ,míg végül mélyen magába szívta a levegőt és ellökte magát az ágytól és a sajátjára ült. 
-Daniel. –mondta. Elvette az éjjeliszekrényről a cigisdobozát a szájával kihúzott egy szálat belőle és rágyújtott. Ez alatt az egy név alatt tudtam ,hogy kurva nagy bajban vagyok.
-Mit akar csinálni?-kérdeztem higgadtan. 
-Baszd meg Louis, szóljunk a rendőrségnek.-nyomta a cigit az éjjeliszekrény kiégett bútorlapjának.
-Felejtsd el!-emeltem fel a hangom.
-Mégis miért, inkább megöleted magad?
-Miattad te idióta. Igen, inkább kinyíratom magam, mintsem hogy lássalak a rács mögött megrohadni. Amúgymeg…nem hiszem ,hogy Danielt meg tudná állítani a rendőrség. Kitalálna valamit az a kis görény.
-Hozd a táskád!-adta ki a parancsot.
-És hová menjek Zayn?-dobtam le a sporttáskát a lábaim elé.-te is tudod ,hogy megtalálnak.
-Fogd be a szád és csináld, amit mondtam!
-Semmi értelme..te is tudod.-rántottam meg a vállaimat. Igazából talán nem is bántam volna ha rámtalálnak. Nem vágytam a halálra, mégsem láttam érvet ,hogy lenne e valami hasznom ezen a világon. 
 
Hirtelen éles fény szökött a szobába. A piros kék fény nem is lehetett volna ismerősebb. Zayn az ablakhoz futott és észrevétlenül kilesett a sötétítő mögül. 
-Mi a ..-dünnyögte. Mikor én is odaértem a bejárati lámpa sárgás fénye alatt két egyenruhást láttam meg, de itt volt az igazgató nő is. Éppen az ügyeletes tanárral beszéltek és kisvártatva elindultak befelé az épületbe.-Te maradj itt!-intett Zayn hátra és már kinn is volt az ajtón. Nagyon rossz elő érzetem van. A gyomrom görcsbe rándult és ekkor tudatosult bennem: félek. Nem csak magam miatt. Mi lesz ezután Zaynnel? Most tényleg elmegyek innen? Mégis hová? És Harry?..Édes Istenem….Harry.
leültem az ágy szélére. 
-A picsába..-sóhajtottam. Gombóc nőtt a torkomban ,de képtelen voltam sírni. Nem tudok tisztán gondolkodni.
 
Zayn cifrábbnál cifrább káromkodások közepette beviharzott a szobába, karon ragadott és húzni kezdett maga után.
-Zayn?..Zayn mi van?..Mi történt?- Néha hátra pillantott, mintha attól tartana talán követ minket valaki. –Zayn a lépcső a másik irányban…
-Arra nem mehetünk!-Kihúztam a karom a szorításából és megálltam.-gyere már te hülye! 
-Ahhoz el kell mondanod, hogy…-zaj a lépcső felől. Zayn újra elkapta a kezem és futni kezdtünk. 
-A rendőrség érted jött.
-Hogy mi van?- a folyosó végén megálltunk. Zayn elővett egy drótdarabot a farzsebéből és letérdelt a ’raktár’ címkével megjelölt ajtó előtt. Bedugta a fémet a zárba és néhány ügyes mozdulat után ,kinyitotta nekünk az ajtót. Belökött rajta maga előtt és bent újra nekikezdett a mutatványnak. Ránkzárta az ajtót és felkapcsolta a villanyt. A neoncsövek pár pillanatnyi vibrálás után felgyulladtak. Előttünk egy fém lépcső vezetett lefelé. A polcokon főként takarító felszerelések díszelegtek, meg néhány kidobott cucc a biológiateremből.
 
Zayn a vállaimra tette a kezét. 
-A lépcső alatt beszélgettek. Elkérték a portástól Eleanorék ,valamint a mi szobakulcsunkat. –értetlenül bámultam rá mire folytatta.-Az egyik zsaru Eleanor szobájába megy mégegyszer körülnéz. A lényeg. –nézett az ajtóra majd újra a szemeimbe.-valaki beküldött a rendőrségre egy naplót. A jelek szerint Eleanorét. Az utolsó oldalakon Eleanor arról ír ,hogy fél. 
-Fél?-kérdeztem vissza.
-Tőled Louis.-bólintott Zayn.
-Ez meg mégis mi a faszt akar jelenteni?
-Hagyd ,hogy befejezzem! Minden részletesen be van jegyezve Louis. Hogy gyógyszerfüggő vagy, hogy már volt példa rá ,hogy megütötted, hogy megfenyegetted…A kézírás pontosan megegyezik Eleanorével. Azt mondták kétség sem fér hozzá, hogy ...
-Azt akarod mondani én öltem meg!?
-Nem zárták le az ügyet öngyilkossággal. Tudta ,hogy menekülni fogsz. Ezzel is betett neked. 
-Igen…-megdörzsöltem a halántékom és járkálni kezdtem. Ha most bevisznek ez nem egy kis pitiáner eljárás lesz ,ami elől meg tudunk lépni. Gyilkosságért akarnak lekapcsolni, legalábbis annak a gyanújával. –Zayn ..mi a faszt csináljak, most mit kéne csinálnom!?-ordítottam. Eluralkodott rajtam a pánik. Sarokba voltam szorítva.
-Nyugi..-csitítgatott.- Elhúzol innen. Nem fognak megtalálni.
-Hová menjek Zayn...-mondtam halkan. Ott álltam a szakadék szélén egyensúlyozva és azon járt az agyam ,hogy ideje lenne végre feladni a játszmát. 
-Először is le a lépcsőn, te gyökér!-lökte meg a hátam.    


Miután visszanyertem az egyensúlyom sietős léptekkel vettem a lépcsőfokokat.
 Amikor leértem magam elé engedtem Zaynt, hogy kinyissa az ajtót ami az iskola udvarra vezet.Miután kattant a zár visszazárta és húzni kezdett magaután.Szerintem ő maga sem tudta hova tudnék elrejtőzni.
Vagy remélem nem arra gondolt amire én..
-Most ..Hova megyünk?-kérdeztem futás közben.
-Most? Harryékhez..Ő az utolsó esélyed...
-Zayn!-téptem ki a kezem szorításából.
-Mi van?-üvöltött vissza.
-Nem keverhetem bele!-néztem rá értetlenül.
-Tök mindegy mit gondolsz..itt nem te döntesz..Ő azt mondta hogy segít neked..Ez lenne a legnagyobb segítség...és csak ezt az egy éjjelt kell nála töltened.Nem fog belekeveredni...
Hallottam a hangján hogy hazudik..tudtam hogy hazudik.De nem tehetek semmit mivel, nincs más választásom, vagyis van.Vagy feladom magam, azért amit meg sem tettem, vagy egyetlen egy éjszakára bemegyek Harryhez és eltűnök innen míg ez tisztázódik.

 Zayn nem engedte, hogy döntsek, mert megfogta kezemet és húzni kezdett tovább.
Talán az ég megérezte hogy baj van ,a felhők összegyűltek és néhány másodperc alatt már vízben tocsogtak az utcák. De jól esett az ahogy a hideg cseppek végig futnak bőrömön, majd miután megunták lecsöpögnek a járdára.
A kis esőből a másodperc tört része alatt vihar kerekedett.A szél akadályozott minket, ahogy a vízfátyol amitől nem láttunk.
Pedig már nincs messze.Valahol a távolban megszólalt egy sziréna fülsiketítő hangja.
-Úgy tűnik ezek észrevették hogy eltűntél...-kapcsolt gyorsabb tempóra Zayn,amitől majdnem elestem.
Sarkon befordulva már láttam a célt.
A vihar elnyomta a pocsolyák hangját mikor átfutottunk rajtuk.A ruháink már ránk tapadtak.

Az ajtó előtt megálltunk egy pillanatra, hogy kifújjuk magunkat.Közben Zayn összeszedte magát és kopogni kezdett.
-Nyitom már ,nyitom!-hallottam meg egy tompa hangot.És ekkor kinyíllódott az ajtó.Harry állt velünk ledöbbent szemekkel, pizsamában.Valószínűleg az álmából vertük fel.
Nem szólaltam meg.És azt sem vettem észre ahogy az esőcseppek mellett a könnyeim is folynak le az arcomon.

Ahogy beljebb akartam lépni megbotlottam a saját lábamban. Már vártam hogy mikor ütközök össze a padlóval.De nem történt semmi.Harry kapott el.Ahogy megéreztem az illatát...nem tudom mi ütött belém.
Átöleltem nyakát és homlokomat mellkasára döntve ,sírtam.
-Harry, nem rabolom sokáig az időd majd Louisból mindent kiszedsz, de nekem most mennem kell.. Louis te meg szedd össze magad.-kócolta össze hajamat,ami kicsit meglepett.
-Oké..-próbáltam úgy tenni ahogy mondott most nem szabad összeesnem.Nem szabad gyengének lennem.
Harry kiszabadította egyik kezét, átvette a sporttáskát Zayntől és becsukta az ajtót.
Óvatosan eltolt magától és megemelte az állam , hogy a szemébe nézzek.
Letörölte arcom.
-Te csurom víz vagy, gyere.Fürödj le,addig csinálok neked egy teát.
Kezemmel megragadtam pólóját és nem engedtem el.Lehajtott fejjel bámultam magam elé.Megfogta kezeimet és lassan húzott magaután, figyelve arra nehogy eleresszen.
Nem kérdezett semmit.Lehet hogy majd ha megnyugszom magamtól is elmondom neki.

A fürdőszobába vezetett és levette rólam a pulcsimat, amit összehajtva lerakott a csap szélére.
-Vetkőzz le ,engedek neked vizet.
Lassan szabadultam meg a vizes ruháktól.Észre se vettem milyen hideg lett a bőröm csak amikor , megfogta a kezem.
A víz csobogása zavart meg a gondolkozásban.Mikor a boxernél tartottam , Harry kiment, azzal az indokkal, hogy főz egy teát nekem.
Levettem az utolsó ruhadarabom és bemásztam a kádba.A meleg víz jól esett a bőrömnek.Teljesen elmerültem benne.
Átgondolva, a jelenlegi helyzetem röhejes.A legjobb barátomnál vagyok aki iránt érzek valamit és le is feküdtem vele, amiről persze nem tud, de lássuk hogy miért vagyok itt.Mert a barátnőm, vagyis a volt barátnőm öngyilkos lett mert szakítottam vele és a főnőkőm, a drogkereskedelem nagykutyája a bátyja ennek a lánynak.És ha ez nem lenne elég rám akarja kenni , hogy kinyírtam Eleanort.
-Bár tudnám hova menekülök holnap....-sóhajtottam.
Mikor már kiáztam kiszálltam a vízből és megtörölköztem.
Felvettem az alsógatyát és a pólót amit Harry itt hagyott nekem.
Mikor kisétáltam a fürdőből, nem láttam sehol.De tudtam hogy Gemma is itt van szóval a szobája előtt a lehető leghalkabban sétáltam el.
Harry szobájában leültem az ágy szélére.Mert most hogy lenyugodtam jobb ha elmondom neki.

Azemlített belépett az ajtón és a kezembe nyomott egy poharat. Kicsit forgattam kezeim között majd belekortyoltam.
Miután megittuk Leraktuk az íróasztalára.
-Mi történt..?
-Csak Daniel..Elintézte hogy gyilkosság vádjával letartóztassanak, mert mindenfélét irkált a hugicája naplójába.
Harry..nekem holnap el kell hagynom a várost..ezért kérnék tőled valamit...
-Mi lenne az?
-Ez..-már biztos voltam magamban.Már eldöntöttem,vele töltöm az utolsó estém itt. Csak vele, senki mással!

Helyzet jelentés!

Szóval mielőtt azt gondolnátok befejeztük a blogot ,szeretnénk ha tudnátok néhány dolgot:

Először is ,igazatok van. Nem teljesítettük a beígért két részt sőt...
Viszont mindenek előtt fontos ,hogy a blog nem fog leállni ,csak kényszerszüneten van. Nem fogunk magyarázkodni  vagy kifogásokat keresni, aki igazán szereti a történetet az megvár minket, akinek annyira nem fontos...nos nem kényszer.
Amit még érdemes megemlíteni ,hogy a blogot valóban ketten írjuk ,de nem megszokott formában: minden egyes részt közösen írunk meg és közösen döntjük el mi legyen benne. Ehhez viszont az kell ,hogy egymásra is szakítsunk időt és ugyan arra a megegyezésre jussunk. Szerintünk ez nem éppen egy könnyű feladat ,de egymás nélkül egyetlen részt sem írunk le.
Végezetül köszönjük azoknak, akik velünk maradnak és megvárnak minket, köszönjük a kommenteket (mint említettük teljesen igazatok van) ,köszönjük a kedves szavakat és a támogatást. Amint lehet hozzuk a részt :) De inkább nem ígérünk semmit :P

By: 
                Lara &
                            Lucky

Bocsánat!

Igen, már megint nem résszel, pedig megígértük nektek.Kérlek bocsássátok meg ezt nekünk, de ezen a héten nem lesz rész. (És nem azért mert be fog zárni a blog!!!) Próbálunk mindent megtenni ami tőlünk telik. még egszer ezer bocsánat! Puszi : Lara and Lucky 

Sajnáljuk!

Sziasztok, mint látjátok nem résszel jöttünk , mert ezen a héten csak egy részt fogunk felrakni. De reméljük a következő rész tretszeni fog . Köszönjük a megértésetek. Szeretünk titeket !

Tiszta lappal-42*

Sziasztok! Mindenekelőtt szeretnénk egy FONTOS dolgot leírni: teljesen igazatok van abban hogy sokszor nem vagyunk pontosak. ezen sajnos nem tudunk változtatni ,hiszen ketten írjuk a blogot és így azért kicsit húzósabb ,viszont még ha nem is a beígért napokra, de azért megpróbáljuk tartani a heti két részt. még egyszer bocsi érte. 
A részhez pedig jó olvasást! :)

Louis

Az utcákon már nyüzsögtek az emberek, a hideg ellenére is.
A szél sikeresen kiűzte az összes gondom a fejemből, még ha csak kis időre is.
'Lehet hogy tegnap jobban fel kellett volna öltözzek.'futott át agyamon egy gondolat.
Kezeimmel átöleltem magam és haladtam a kollégium felé.

De addig rengeteg időm van, főleg hogy 20 perc sétálva az út.
Van időm gondolkozni.
Harry...Ő az első dolog ami eszembe jut.Talán beszélnem kellene vele a tegnapról.Vagy nem is tudom.
Amúgy is az nem normális hogy lefeküdtem a legjobb barátommal, mikor ő egy fiú. És erre még az sem mentség hogy részegek voltunk. Mert ha sokat is iszik valaki akkor sem fekszik össze a legjobb barátjával! De akkor miért?  Miért csináltuk ezt? Vagy én miért hagytam hogy megtörténjen?
Kizárt hogy meleg legyek! Sose néztem rá úgy Zaynre, vagy Liamre. Soha!Vagy lehet hogy nem vettem észre?

Nem ez lehetetlen.
De akkor miért csókoltam meg Harryt? Ráadásul akkor nem ittam semmit! Viszont volt ,hogy ő is megcsókolt.És amikor felmásztam hozzá?
Akkor teljesen józanok voltunk!
Mi van ha ő érez irántam valamit? Vagy ha én ő iránta?
De ez annyira elképzelhetetlen. Nem érezhetek semmit egy fiú iránt.
A gondolataim fogságából egy lámpaoszlop zökkentett ki , aminek sikeresen neki mentem.
-Aú...-dörzsöltem meg homlokom.
Az már biztos, hogy az összes járókelő azt hiszi,hogy nem vagyok beszámítható.
Kikerültem a ,,támadómat" és tovább sétáltam. 2 sarokra lehetek az iskolától. Milyen hamar elmegy az idő ha az ember gondolkozik.
Bár tudnék én olyat.

Mindenesetre azt hiszem, nekem fontos Harry.Még nem tudom milyen módon de fontos. Ragaszkodom hozzá, jobban mint 3 éve. Persze lehet azért mert ő rántott vissza a szakadék széléről, engem is és Zaynt is.
Nem. Ennél többről van szó.A három év alatt csak azért szekáltam őt mert fontos  volt nekem és fel akartam hívni a figyelmét magamra.
De eddig miért nem vettem észre? Miért nem vettem észre az érzéseim? Túl sok a kérdésem ,de nem tudom megosztani a gondolataim senkivel, mert a legjobb barátomról van szó.

Mire észbe kaptam már a kolesz előtt ácsingóztam.
A folyosók üresek voltak. Az ünnepekkor mindig ilyen kihalt szellem tanya az egész épület.
Megkerestem a szobánkat és benyitottam.
Meglepetésemre senkit nem találtam.De nem is zavar annyira.
Becsaptam magam után az ajtót és lerúgtam a cipőimet.
Leültem az ágyamra és bámultam a padlót. Végre csend van.
Visszatérve Harryre, én talán beleszerettem. Érzek valamit iránta.
Én.. most már biztos hogy szeretem őt.

Niall

A szám kiszáradt, a hangszálaim ellenem fordultak. Nem mertem kimondani, pedig elhatároztam. Nem lehetek ennyire szerencsétlen!
Egyszerűen nem tudok egy hangot se kinyögni.Szinte fizikai fájdalmat okoz ez a tehetetlenség.
Ha kimondanám, talán minden másképp lenne.
Megbénított az ahogy a szemembe nézett.Azok a csodás szemek!
De mi lenne ha kimondanám? Viszonozná? Ugyan már! Ő Danielle-t szereti.Ha ki is mondanám, csak újabb súlyt tennék a vállára. És én nem akarom azt.
Nem akarom ,hogy miattam szenvedjen.

Becsuktam a számat és megráztam a fejem.
-Semmi..-próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt. De talán már a könnyeimből kitalálta, hogy mit akarok.
Vagy az arcomon elterülő meggyötört mosolyból.
-N-niall..-nézett rám kicsit szomorú tekintettel. Talán ő hallani szeretné? Vagy csak azért szomorú mert rájött és újabb nyűg vagyok a nyakán?
-Megyek lezuhanyzok....-szabadultam ki karjaiból.
-Niall...-suttogta még utánam.De én már csak a kitörni készülő könnyeimre koncentráltam.
Kulcsra zártam az ajtót és hátam neki támasztva csúsztam le a földre.Kitört belőlem a sírás.

Louis

-Az életem egy nagy kalap szar!- állapítottam meg magamnak mikor már vagy 10 perc elteltével sem akarózott megmozdulnom. Mindösszesen arra sikerült rávennem magam ,hogy hanyatt dőljek az ágyon.
És igen, így igaz. Ha átgondolom...Legyünk optimistán:
Van egy szerető családom. Persze eltekintve attól ,hogy anyám számára megszűntem létezni, a húgaim utálnak, a mostohaapám meg egy hazug gazember akit  jobban gyűlölök, mint bárkit ezen a világon. Rendben. Lássuk mi van még.
Egy egész jó kis szobám, ahol együtt nyomoroghatok Zaynnel. Nem is rossz. Sőt egy igencsak jó állással is büszkélkedhetem. Tulajdonképpen fizetség nincs ,de a lakótársammal mehetek embereket püfölni és kórházba juttatni...jobb esetben.
Micsoda jó stresszlevezetés, csupán annyi a gond vele hogy néha vérfoltos lesz a ruhánk. Oh, annyi baj legyen.
Nem mellesleg összejöttem egy csodás lánnyal akit nagyon kedvelek ,de hogy semmi se lehessen tökéletes, nekem bele kellett szeretnem Harrybe, akivel történetesen tegnap egy jót szexeltünk ,és most jön a hab a tortán, az ő barátnőjének a házában.
Hát nem minden meseszép!

-Na jó!-pattantam ülő helyzetbe.-Ebből elég!-ráztam meg a fejem ,ami eléggé belefájdult az iménti magamnak tett összegzésembe.
Viszont elhatározásra jutottam. Itt a vége. Még nincs késő tenni valamit. Elégedetten elvigyorodtam.
Lesz ami lesz ,tiszta lappal akarok kezdeni. Ekkor valaki kopogott az ajtón. Először nem is voltam biztos magamban, talán csak beképzeltem, de az illető újra megkocogtatta a falemezt így odaszóltam.
-Gyere!-gyors mozdulatokkal végigszántottam ujjaimmal a hajamon, el nem tudom képzelni milyen állapotban lehet jelen pillanatban, de lehet nem is akarom.

-Louis.-az ajtó lassan tárult ki előttem és egy vékony, bizonytalan hang szólalt meg mögüle.
-El?-kényszerítettem magam talpra.-Szia! -Eleanor egy kötött pulcsit viselt ,mi kb kétszer akkora volt mint ő. Fél tenyerére rálógott felsője ujja, a haját még sosem láttam kócosan, de ez az idő is elérkezett. Becsukta maga mögött az ajtót. Szép lassan cselekedett, de ahogy megfordult ez a tempó kicsit az ellentétére fordult hisz nyomban pofon vágott.

Kikerekedett szemekkel kaptam az arcomhoz. Nem a fájdalom, inkább a meglepettség miatt.
-Ezt most...-kezdtem volna.
-Mond ,hogy teljesen részeg voltál és az a csók csak az alkohol hatása miatt történt!-húzta össze a szemöldökét. Igazán mérgesnek tűnt ,de szikrákat szóró tekintete mögött ott volt valami más is. Olyan volt mint az őszinte félelem: Mint aki tudja hogy rossz hírt fog kapni, mégsem hiszi el mindaddig amíg azt hangosan ki nem mondják előtte.

-Eleanor miről beszélsz?-engedtem le a kezem az arcomról.
-Pontosan tudod te! Tudom, hogy tudod!-szemeibe könnyek gyűltek és mutatóujját fenyegetően rázta szemeim előtt,így tenyeréről csuklójára csúszott a pulóvere.
-Eleanor!-kaptam el a kezét és közelebb hajoltam rémült arcához.-Őszintén mondom, nem tudom miről beszélsz! -tagoltam neki minden egyes szót.
-Megcsókoltad..-arca kissé eltorzult ahogy a sírás előtört belőle.-Ott...mindenki előtt, én is ott voltam idióta!-tépte ki a kezét ujjaim közül
-Kit?! Eleanor?! Kit!??- ráztam meg gyengéden ,de határozottan a vállait ,hogy kicsit visszazökkentsem.
-Harryt!-kiáltotta. Ujjait ökölbe szorítva ,kezeit megfeszítve tartotta maga mellett. A fejét lehajtotta ,így nem láttam az arcát, csak mellkasán látszott mennyire szaporán veszi a levegőt.

Kezeim lecsúsztak a válláról és egy sóhaj kíséretében tettem egy lépést hátra. Hamarabb eljött ez a pillanat mint gondoltam.
-Na jó...-simítottam végig államon és Eleanor felé indultam. -Gyere.-húztam magam után és leültettem az ágyamra. nem ellenkezett ,tette amit mondtam. Összecsaptam a tenyereimet és Zayn ágyához sétáltam, majd én is leültem.
-Figyelj most ide kérlek!-könyököltem a térdeimre és ujjaimat dörzsölgettem. -Eleanor!-emeltem feljebb a hangom.Ekkor már rám nézett, de oly módon ,mintha másodpercek kérdése lenne mikor kapja elő a gyilkos kését a zsebéből és esik a torkomnak vele.

-Szóval..-sóhajtottam fel. -Az a csók Harryvel...nem a pia miatt volt.-nem szólt semmit, így folytattam. Atya világ ha tudná hogy az a csók milyen kis morzsája annak az éjszakának.-Én nagyon , és ezt most komolyan mondom, tényleg nagyon kedvellek téged, de te sosem érezted hogy  valami hiányzik belőlünk? valami...valami nem stimmelt.
-Mert te nem akartad hogy stimmeljen Louis.-szűrte a fogai közt.
-Ez nem ilyen egyszerű.-dörzsöltem meg a halántékomat.
-Szereted.-erre rákaptam a tekintetem. Arcán ott csillogtak a rászáradt könnyek ,mégis úgy tette fel a kérdést ,mintha inkább csak egy megállapításnak szánná. Nem bírtam kinyögni egy hangot sem ,csak bólintottam párat és lehajtottam a fejem.

Hallottam ahogy Eleanor újra zokogni kezd. Ránéztem. kezet a szája elé kapta ,de nem tudta abbahagyni a sírást. Tudtam én itt már nem tehetek semmit. Megölelhetném ,de azzal talán csak rontanék a helyzeten. Sajnáltam az egészet. Eleanor tényleg nem érdemli meg hogy ezt tegyem vele, de így lesz a legjobb.Különben is. Őt nem nekem szánta a sors. Ezt a szívem mélyén már a legelején tudtam ,csak elvakított a gondolat ,hogy végre van egy olyan lány aki magamért szeret.

Elindultam a kijárat felé, azzal a gondolattal a fejemben ,hogy nálam ezerszer jobbat fog találni ,mikor utánam szólt.
A kezem már a kilincsen volt. Nem néztem hátra, biztos voltam benne hogy ő sem fordult meg csak bámul a semmibe maga előtt.
-Engem..-hüppögte.-engem sosem...sosem szerettél igazán...jól mondom..Louis..?-eszembe jutott hányszor ,de hányszor mondta nekem hogy szeret és én egyszer sem viszonoztam. Ilyenkor általában megcsókoltam és annyiban hagytam a témát.

Megszorítottam a kilincset és becsuktam a szemeimet.
-Ne tedd fel a kérdést, ha nem bírod elviselni a választ.-suttogtam, hangom mégis betöltötte az egész szobát. Nem vártam meg még Eleanor újra sírásban tör ki, feltéptem az ajtót és érzelemmentes arccal indultam a lépcső felé, miközben belül lassan és kegyetlenül tépett darabokra a bűntudat.

Előkotortam a zsebemből a telefonom , most már mindent lerendezek.
Kikerestem Zayn nevét és felhívtam. Kicseng..kicseng..
-Hello, Louis már hívtalak te kis...
-Tartsd meg magadnak a véleményed rólam..Inkább nem tudnád átküldeni Daniel számát SMS-ben?
-Minek neked az?  Várj, ha kinyírtál valakit, akkor arról nem akarok hallani...
-Idióta , nem halt meg senki..Át tudnád küldeni?-sétáltam ki a kapun.Csak remélni tudom hogy meg van neki a száma.
-Igen, meg van, de most már elmondanád minek neked az?
-Figyelj ide Malik! Küldd át azt a szaros telefonszámot, ebben a pillanatban, vagy letépem a búrád!-nem tudom miért lettem hirtelen ilyen mérges, talán csak az Eleanorral való veszekedés miatt.
-Oké..átküldöm, csá!-ezzel rámcsapta a telefont.

Néhány perccel később a telefonom kijelzője villogni kezdett. Az üzenet tartalmát lementettem és felhívtam.
-Hallo?-szólt bele olyan kisfiús bájjal amitől a hányinger kerülgetett.
-Louis vagyok Daniel.-szóltam bele magabiztosan.Most már nem léphetek vissza és mondhatom, hogy: Ja csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem hogy vagy, de ha zavarok akkor leteszem, szia!
-Mit akarsz? Mondtam, hogy ne hívjatok.
-Kilépek.-ejtettem ki azt az egyetlen szót ami már régóta nyomta a lelkem.
-Tessék?-nevette.
-Jól hallottad, ne hívj és ne keress. És Zaynnek ehhez semmi köze. Csak hogy tudd. -tettem le a telefont.El sem hiszem,hogy megtettem. Én, most szabad vagyok ?
Akkor már csak egy dolog van hátra.
Elmondani Harrynek.
Egy óriási mosollyal az arcomon indultam el Harry háza felé. Azt hiszem ma minden helyre jön.


Liam

Este 8 óra van.  Niall már 1 órája bennt ragadt a fürdőben.
Lehet hogy elaludt a zuhany alatt? Viszont nincs erőm hozzá szólni. Annyira reménykedtem benne, azt hittem kimondja,.. hogy tényleg kimondja.
De miért is akartam ezt? Hisz nekem barátnőm van! Akit szeretek, és most újra az enyém.De mit akarok Niall-tól?
Csak néha összefeküdtünk, de soha nem volt semmi több ennél. És ha kimondta volna? Akkor én mit válaszolok? Azt hogy ,,én is" ezt nem tehetem, mert én Danielle-t szeretem. Nem rég kaptam vissza, nem veszíthetem el egyetlen, idióta szó miatt.

Elfeküdtem az ágyamon és behunytam a szemem.
Mit tegyek...
A fürdő ajtó hirtelen kinyílódott és egy vizes szőke hajú srác lépett ki rajta.A szemei nem voltak vörösek, akkor nem sírt?
-Szabad a fürdő...-suttogta, majd megköszörülte a torkát.
-Oké...-fogtam meg törölközőm és alsóm, majd elvonultam a fürdőbe.

Megengedtem a hideg vizet. Jól esett, olyan volt, mintha egyszerre minden bajom köddé válna.
Miután megmosakodtam és megtörölköztem ,fogat mostam.
Nem tudom miért de úgy gondoltam valahogy kárpótolnom kell Niall-t.
Visszasétáltam a szobába és ledobtam magam az ágyamra.A lámpák már le voltak kapcsolva, csak a hold gyér fénye törte meg a sötétséget.
De még így is lehetett látni , hogyan csillog Niall tengerkék szeme.

Egy  percig csendben feküdtünk és bámultuk a falat.
Kissé már kezdett unalmassá válni. Ezért felültem az ágyon, majd óvatosan bemásztam Niall mellé.
-Te meg mit..?-suttogta.
Kezemet mellkasára helyeztem és lassan lefelé vezettem tenyerem csupasz bőrén.
-Hé!-kapta el csuklóm.-neked barátnőd van!-szűrte fogai közt a szavakat.
Mikor leesett mit is mondott, lesokkoltam.Valóban. Mit csinálok én itt? Barátnőm van akit szeretek! Nem tehetem ezt!
Lassan lemásztam Niall ágyáról és visszavánszorogtam a sajátomra.
Mit akartam tenni...
Vagy miért? Én..talán..beleszerettem Niallba?


Niall

Kezemmel a hasamon doboltam és próbáltam rájönni: a sötét folt a plafonon csupán egy árnyék vagy szimplán mocskos a fal?
Kimerült voltam. Furcsa volt hisz éreztem magamon hogy álmos vagyok mégsem voltam képes elaludni. Talán jobb lett volna, ha sohasem találkozom Liammel? Nem! Ilyet sosem állítanék. Csak annyira nehéz
bámulni hogy hogyan megy tönkre az életem és közben még mosolyogni is.
Már egyszerűen Liamre sem vagyok képes gondolni hisz ,akárhányszor eszembe jut ,akár egyetlen érintése is rögtön bevillan ,hogy talán ugyan így öleli a barátnőjét, talán ugyan így csókolja őt.

Felsóhajtottam. Most már mindegy. A fő ,hogy boldognak lássam. Hányszor de hányszor képzelegtem már arról ,hogy Danielle eltűnik a föld színéről és végre az enyém lehet. De belepusztulnék a tudatba hogy boldogtalan.

A köd azonnal szertefoszlott lelki szemeim előtt ,ahogy megéreztem Liam combját az enyémnek nyomódni a takaró alatt.Először csak azt gondoltam ez csak egy álom, ám mikor tenyerét mellkasomra simította azzal a szívdöglesztő vigyorral az arcán, rájöttem kétség sem fér hozzá; ez a valóság és nagyon nagy hülyeséget csinálunk éppen.
-Te meg mit..? -Ez így nem helyes.
Nem válaszolt csak szélesebbre húzta a mosolyt az arcán ,közben kezével egyre haladt lefelé. Nem engedhetem! Minden idegszálam tiltakozott az ellen hogy megállítsam Liamet

Összeszorítottam a fogaimat. Át akarom ölelni. Megcsókolni, magamra rántani és egész éjjel ébren lenni vele. 'Ne legyél önző!' visszhangzott a fejemben.
-Hé! -Elkaptam a csuklóját és elég erősen megszorítottam-neked barátnőd van!

Ahogy eljutottak tudatáig a szavaim ,mintha villám csapott volna belé. Olyan arcot vágott ,mint aki éppen készül elájulni ,sőt kellőképp sápadt is volt hozzá.
Szemeit nem vette le az enyéimről én viszont próbáltam a lehető legelszántabb gyilkos tekintetemmel sújtani.
Egyetlen árva szó nélkül bújt ki a takaróm alól és visszasétált saját ágyába.
A fejem is belefájdult ebbe a kis jelenetbe és most ez a síri csend csak rá tesz még egy lapáttal.

Egyszer csak valami hangos robaj szökött be az ajtón keresztül hogy elnyomja a feszült hallgatásunkat.
-Ez meg mi a...?-könyököltem fel Liam felé fordulva, aki ugyan azzal a tanácstalan arccal nézett rám ahogyan én vizslathattam őt.
Hirtelen ledobta magáról a takarót és az ajtó felé indult, de mire odaért kivágódott előtte és ha nem lennének ennyire jó reflexei valószínűleg arcon csapja ,de sikerült megállítania a kezével.
-Hol van az a rohadék!!?-üvöltözött az ajtóban ácsorgó Zayn.
-Muszáj neked mindig a jelenlétünkben felrobbannod?-támaszkodott Liam az ajtó szélének.
-Fogd be Payne! - szegezte rá mutató ujját, mire Liam csak sóhajtott egyet.
-Mint látod nincs itt.-jelentettem ki.
-Akkor hová a pics...Várj! Még nem is mondtam kit keresek.-ráncolta össze Zayn a homlokát.
-Jah ..ez esetben itt van a takaróm alatt csak fél ,hogy cafatokra téped ha kijön...-folytattam monoton hangon.
-Ne szórakozz velem Szőke, mert nagyon nem vagyok abban a hangulatomban! Nincs semmi a takaród alatt, még az sem aminek kéne lennie, úgyhogy jobb ha kussolsz!

-Ne dühöngj!-lökte el magát Liam az ajtótól és az ágya felé vette az irányt.-felfogtuk hogy Louisról van szó
-Én megölöm!-dünnyögtem magam elé.
-Kit? Louist?-nézett rám Liam, de elég volt visszapillantanom rá ,hogy felfogja eddig Zaynről beszéltem de most már több kedvem lenne őt kivégezni.
-Na jó!-fordult vissza gyorsan Liam Zayn felé.-Te is láthatod: nincs itt..miért is lenne?..Gondolom Harryvel vagy Eleanorral lófrál valamerre vagy csak rájött a mehetnék, ne rajtunk verd le a dühödet kérlek!
-Jó!-fordult meg Zayn ,amin őszintén meglepődtem.-De akkor is kinyírom!-közölte még mielőtt becsapta volna maga mögött az ajtót.

 Harry

A Taylorral való búcsú után elindultam haza.Az autóm kint állt a kapu előtt.
Micsoda mázli! Ilyen hidegben lefagyna a tököm is.
Bevágtam magam a kocsiba és padlógázzal hajtottam haza.
Egyszer-kétszer  majdnem  elcsaptam  a járókelőket, de nem lett belőle baleset és a feszültségem is élvezettel valamennyire.
Leparkoltam az ismerős ház  elé és besétáltam az ajtón.
Az első hang amire figyelmes lettem az egy halk nyikkanás volt.
Megnéztem  a padlóra,  a zaj forrásra és megláttam  Molly-t ahogy a lábam alatt nyújtózkodik.
Ijedten fogtam kezem közé a szegény,  kissé pufók  cicát.
-Jajj te kis hülye!  Vigyázhatnál!  Most majdnem ráléptem a nyakára! -a macska folyamatosan nyávogott és fújt.
-Na hagyd ezt abba!  Nem lett  semmi  bajod. -raktam le a földre majd lábbal berúgtam az ajtót.
Megvettem a cipőm  és besétáltam a konyhába, hogy enni adhassak ennek az éhenkórásznak.
A tálka száraz volt,  egyszóval tegnap tényleg nem kapott ennivalót .
-gyere Molly... -ráztam meg a macskaeledeles zacskót.
Rögtön  futott  a lábaimhoz. Kiöntöttem neki egy nagy adagot.
A kis gombóc élvezettel ette a kis húscafrangokat.
Miután meggyőződtem,  hogy nem fullad meg,i felsétáltam az emeletre hogy letusoljak.
Beléptem a szobámba de megpillantottam egy kis dobozt az ágyamon.
Szinte arcon csapott a felismerés : ez Louis ajándéka.
Előkaptam telefonom és tárcsáztam a számát,  de kijelző foglaltat jelzett.
Próbálkoztam még párszor de nem jártam sikerrel.
Eszembe jutott hogy talán Zaynnel van ezért  felhívtam őt is.
-Mi van?
-nekem is hiányoztál,  Zayn.
-oké, de most bökd  már ki mit akarsz. -sóhajtott a vonal másik végén.
-Nincs ott Louis?  -birizgáltam hajamat.
-Szóval nincs ott nálad..... Nem itt sincs.. De ha látod üzenem neki hogy szopjon le...-csapta le a telefont.
Oké Zayn  átadom.
,,B''lehetőségként tárcsáztam az elrabolt számát, de egy másik nő szólal meg: A szám pillanatnyilag nem kapcsolható,  kérjük  ismételje meg hívását  később.
Ez furcsa..
Akkor megyek  és megkeresem kezdve Eleanorral.
Sietve lezuhanyoztam és elviselhető kinézetét varázsoltam magamnak.
Felvettem egy kényelmes ruhát.
Megfogtam a kocsikulcsot és elsiettem Elsiettem.
Vidáman kopogtattam az ajtón, de 10 perc múlva sem nyitotta ki.
Megelégeltem ezt és próbáltam elnyomni a kilincset reménykedve hogy nyitva van.
A legnagyobb szerencsémre nyitva volt az ajtó. Besétáltam és körbenéztem. A csend ami a szobára telepedett  nyomasztó volt.
Szinte vészjósló.
-Eleanor -kiabáltam vagy százszor mikor nem érkezett válasz.
Az ágya be volt vetve. minden rendben volt. Mégis olyan különös érzés fogott el.
Egyetlen szobát nem néztem meg. A fürdőszoba.
Remegő kézzel nyúltam a kilincs  után. És  kinyitottam.
Ami elém tárult megfagyasztotta az ereimben a vért. A pulzusom az egekbe szökött. Mi folyik itt?