Miért tette?-17*

 Sziasztok! Meghoztuk a részt és nagyon sajnáljuk hogy rövidre sikeredett
..szeretünk titeket!Legközelebb igyekszünk.
Jó olvasást!

Louis
Egyre közelebb hajoltam Harryhez. Már csak 15 centi lehetett köztünk amikor rájöttem ,hogy én..MEGAKAROM CSÓKOLNI A LEGJOBB BARÁTOM ,AKI NEM MELLESLEG ..EGY SRÁÁÁÁC! 
Most mit kezdjek ..áh tudom...
-Csak volt valami az arcodon azt hittem katica...-dadogtam.Majd visszadőltem eredeti pozíciómba.Még mindig éreztem a késztetést hogy megtegyem..de nem tehetem tönkre a barátságunk az meg pláne nem hiányzik hogy buzinak nevezzen. 
-Harry...ömmm..holnap..suli.- Nyögtem a szavakat és kicsit erőltetve felnevettem...Megijedtem hogy nem szólal meg vagy nem nevet fel..Tekintetem rá vezettem..de ekkor olyan történt amit sosem képzeltem volna..

Harry megfogta az arcom és lágyan rányomta ajkait enyéimre.Nem mélyített rajta, de én már ettől lesokkolódtam.
Nem csináltam semmit..nem csókoltam vissza..nem húztam közelebb..de ... tetszett.. És a gyomromban fura érzés költözött..Szemeim lehunytam..De ekkor eltávolodott.Szám még mindig bizsergett érintésétől..és a szívem kalapált a mellkasomban.. a levegőt felgyorsulva vettem...Mi történik velem?

Csak bambultam magam elé. Nem pislogtam, ajkaim félig elnyílva maradtak. Egy részem azt akarta ,hogy most rögtön ismételje meg a tettét, hogy én is visszacsókolhassak. Míg a másik felem ordítva tiltakozott ,és azt kiáltotta ,hogy azonnal kelljek fel ebből az ágyból és fussak annyira messze ,amennyire csak bírok Harrytől...
De nem tettem semmit. Hallgattam saját lélegzetemet és vártam a következményeket. Éreztem ahogy Harry arrébb húzódik tőlem. -Én..nem..kérlek..csak...-hallottam meg kétségbeesett hangját. Lassan felé fordultam egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, de ő rögtön lesütötte szemeit. 
-Sajnálom..nekem csak...most..-Suttogta és ledobta magáról a takarót. Gyors léptekkel hagyta el a szobát. Csak néztem utána. Nem tettem semmit. Egy hangos ajtócspódás, ha jól sejtem talán a fürdőszobáé. 
Megrázom a fejem. -Gyerünk Louis..menj utána... szólalt meg bennem ismét egy halk hang.-gyerünk itt az alkalom. Lépj le!-suttogta a másik.
 -Szét megy a fejem. -szorítottam meg a homlokom.
Most melyikre hallgassak? Ha lelépek mindennek vége, ha utána megyek rendbe tudom hozni..vagy nem...de Harryvel erről beszélnem kell...én...nem....-Tomlinson húzd oda azt a nagy valagad és beszélj vele! szólalt meg valami belül ismét.És én hallgattam rá. Lassú léptekkel sétáltam oda a fürdő ajtajához. Bekopogtam, aztán lassan lenyomtam a kilincset. 
-Harry ..-suttogtam és beléptem...Harry a zuhanyzó peremén ült.És arcát kezeibe temette.Talán sír? Vagy csak...nincs csak Louis! Miattad bőg...A francba... 
-Haz...szeretnék beszélni veled.....-Mondtam halkan és mellé térdeltem.Kezeit elhúztam arcától.Szemei könnyesek.Letöröltem arcát mire kicsit lenyugodott.
-Louis..én..nem..én nem tudom.....  
-Harry..én..tudod mit..ömm..felejtsük el.-remegett meg a hangom..mert én nem tudnám elfelejteni..nem akarom elfelejteni én emlékezni akarok rá.. 
-Mi az hogy felejtsük el?!-kiáltott Harry- Ezt nem lehet félre tenni vagy a szőnyeg alá söpörni!A francba Louis!Én...-hangja elcsuklott és hangosan zokogni kezdett.
Átöleltem és hagytam hogy könnyei átáztassák a pólóm.Nem tudom hogy mit érzek pontosan Harry iránt ahhoz túl sok a gondolat ,hogy tisztán lássak. -Harry..én..nem tudom hogy mit csináljunk most..Hisz ez..nem akarlak elveszíteni megint téged..Én..nem tudom..-Majdnem elbőgtem magam a mondat végére.
Egy puszit nyomtam puha hajára hogy lássa nem ítéltem el.
-Louis.. 
-Ezt inkább a szobádban..-Elengedtem és felsegítettem.Betámolyogtunk a szobába és eldőltünk az ágyon.
Nem tudom hogy most mit kéne mondani..még sosem voltam ilyen helyzetben.
   
Egymás mellett feküdtünk a plafont bámultuk, lábaink lelógtak az ágyról. 
-Nem vagyok meleg.-Törte meg végül a csendet. 
-Egy percre sem feltételeztem rólad.-Fordultam felé. 
-Szerintem..csak az volt az oka ,hogy nagyon hiányoztál és tudod...így jött ki rajtam...vagy az is..
-Hagyd abba a magyarázkodást. Megtörtént kész. Na és akkor mi van.? Nem dőlt össze a világ... Különben sem ez volt az első.-Mosolyodtam el. Tudtam ,rögtön érteni fogja mire gondolok.És lám igazam lett ,hiszen az ő arcára is mosoly szökött. 
-Louis...kábé nyolc évesek voltunk ,és azért adtam egy puszit mert tetszett az ajándékod ,amit szülinapomra hoztál.-A mondat végénél végre ő is rám emelte a tekintetét.
Csak vigyorogtunk egymásra ,amíg szemeit újra nem fordította a plafon felé.
-Hát ...amikor 13-ak voltunk akkor is történtek ilyenek...de mondjuk engem nem zavartak....-Mondtam vigyorogva. 
-Hát..azok meg csak azért voltak mert ..nem tudom... 
-És zavart akkor? 
-Nem.. 
-Akkor ez mért zavar annyira? Mármint ami most történt.. 
-Nem tudom...mert ..talán azért mert megváltoztunk és már..nem vagyunk olyanok ,mint rég.... 
-Én miben változtam meg annyira? 
-Hát....úgymond rossz lettél.. 
-Nem te vagy csak túl jó?-Kérdeztem miközben egy puszit nyomtam arcára. 
-Nem hiszem..Zayn elrontott téged... 
-De én még mindig ugyan az vagyok..,de ha akarod..,akkor segíts megjavulni.. 
-Megjavulni? Hogyan tudnák segíteni neked? 
-Igen..már a puszta jelenléted is jóra sarkall...-Ő erre csak hümmögött és közelebb mászott hozzám, bal karját átdobta hasamon így a falnak hátat fordított..
Olyan közel volt még is mérföldekre éreztem.

Liam
Reggel telefonébresztőre keltem ,de a dallam nem volt ismerős. Ez Niallé...hát persze hiszen az enyém ki van kapcsolva. A szöszke meg sem mozdult. Először csak a fejemre húztam a párnát.
-Niall...-próbálkoztam, mire csak hümmögött valamit. 
Nagy nehezen kikászálódtam a meleg ágyból. A hideg eléggé megcsapott. Niall hason feküdt ,a takarója a földön hevert ,egyik keze lelógott az ágyról és békésen szuszogott.Odavánszorogtam az ágya mellé és kutakodni kezdtem. Végre rájöttem hogy a zene forrása az ágy alatt van ,szóval letérdeltem és felvettem a készüléket. Kinyomtam és megnéztem rajta mennyi az idő. 
-Niall kellj fel. El fogunk késni! -Dobtam a telefont a feje mellé a párnára.
Elkezdtem összeszedni az ágyam mellé leszórt ruhákat. 
-Egy pillanat. -nyomta az arcát a párnába. Ruháimat kiejtettem a kezemből és odasiettem hozzá. Megragadtam a lepedője sarkát és lehúztam az ágyról. Jó nagyot esett de a lényeg hogy felkelt. Elkezdte dörzsölgetni a fejét és felült. Visszacaplattam a ruhakupacomhoz. 
-Ez mégis mire volt jó!-próbált kiabálni reggeli rekedtes hangján. 
-Hidd el ezért csak hálás lehetsz nekem. -mondtam és összekócoltam amúgy is szerte-szét álló fürtjeit miközben a szekrényhez masíroztam.
Kikaptam a felső polcáról egy koptatott farmert és egy fehér felsőt, majd bevonultam a fürdőbe és megmosakodtam.Felkaptam magamra gönceim és visszamentem szöszi barátomhoz ,aki épp a zoknija felvételével bajlódott. 
-Niall..ne segítsek? 
-Nem kell...-látványosan szemet forgattam majd leültem mellé az ágyra és ölembe rakta lábát.Levettem róla a fordítva felvett zoknit és normálisan feladtam rá. 
-Most már jobb? Na siess.-sürgettem meg barátom ,aki gyors léptekkel bevonult a fürdőbe majd 5perc múlva már a folyosón vártuk Zayn-t ,hisz 15 perc és becsengetnek.
Fülemhez emeltem a telefont és vártam hogy felvegyék... 
-Szia! Na a kolesz előtt tallákozunk..
hol vagytok?......
Oks ..HOL?! 
Na mindegy siessetek sziasztok..-kinyomtam a telefonom és Zaynnel és Niallal az oldalamon mentünk ki a kolesz elé.Az osztálytársaink látványosan végig mértek minket..gondolom Zayn miatt. 
-Mit mondott Lou és Haz?-Kérdezte Zayn. 
-Azt hogy most hagyták csak el a sarkot..-A mondat végén elnevettem magam ,hisz a sarok csak  Harryék utcájának a sarka..