Sziasztok! Meghoztuk a részt és nagyon sajnáljuk hogy rövidre sikeredett
..szeretünk titeket!Legközelebb igyekszünk.
Jó olvasást!
Louis
Egyre közelebb hajoltam
Harryhez. Már csak 15 centi lehetett köztünk amikor rájöttem ,hogy
én..MEGAKAROM CSÓKOLNI A LEGJOBB BARÁTOM ,AKI NEM MELLESLEG ..EGY
SRÁÁÁÁC!
Most mit kezdjek ..áh tudom...
-Csak volt valami az arcodon
azt hittem katica...-dadogtam.Majd visszadőltem eredeti pozíciómba.Még
mindig éreztem a késztetést hogy megtegyem..de nem tehetem tönkre a
barátságunk az meg pláne nem hiányzik hogy buzinak nevezzen.
-Harry...ömmm..holnap..suli.- Nyögtem a szavakat és kicsit erőltetve
felnevettem...Megijedtem hogy nem szólal meg vagy nem nevet
fel..Tekintetem rá vezettem..de ekkor olyan történt amit sosem képzeltem
volna..
Harry megfogta az arcom és lágyan rányomta ajkait enyéimre.Nem
mélyített rajta, de én már ettől lesokkolódtam.
Nem csináltam semmit..nem
csókoltam vissza..nem húztam közelebb..de ... tetszett.. És a
gyomromban fura érzés költözött..Szemeim lehunytam..De ekkor
eltávolodott.Szám még mindig bizsergett érintésétől..és a szívem
kalapált a mellkasomban.. a levegőt felgyorsulva vettem...Mi történik
velem?
Csak bambultam magam elé.
Nem pislogtam, ajkaim félig elnyílva maradtak. Egy részem azt akarta
,hogy most rögtön ismételje meg a tettét, hogy én is visszacsókolhassak.
Míg a másik felem ordítva tiltakozott ,és azt kiáltotta ,hogy azonnal kelljek fel ebből az ágyból és fussak annyira messze ,amennyire
csak bírok Harrytől...
De nem tettem semmit. Hallgattam saját
lélegzetemet és vártam a következményeket. Éreztem ahogy Harry arrébb
húzódik tőlem.
-Én..nem..kérlek..csak...-hallottam meg kétségbeesett hangját. Lassan
felé fordultam egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, de ő
rögtön lesütötte szemeit.
-Sajnálom..nekem csak...most..-Suttogta és ledobta magáról a takarót. Gyors léptekkel hagyta el a szobát. Csak néztem utána. Nem tettem
semmit. Egy hangos ajtócspódás, ha jól sejtem talán a fürdőszobáé.
Megrázom a fejem. -Gyerünk Louis..menj utána... szólalt meg bennem ismét
egy halk hang.-gyerünk itt az alkalom. Lépj le!-suttogta a másik.
-Szét megy a fejem. -szorítottam meg a homlokom.
Most melyikre hallgassak? Ha
lelépek mindennek vége, ha utána megyek rendbe tudom hozni..vagy
nem...de Harryvel erről beszélnem kell...én...nem....-Tomlinson húzd
oda azt a nagy valagad és beszélj vele! szólalt meg valami belül
ismét.És én hallgattam rá. Lassú léptekkel sétáltam oda a fürdő
ajtajához. Bekopogtam, aztán lassan lenyomtam a kilincset.
-Harry ..-suttogtam és beléptem...Harry a zuhanyzó peremén ült.És arcát
kezeibe temette.Talán sír? Vagy csak...nincs csak Louis! Miattad
bőg...A francba...
-Haz...szeretnék beszélni veled.....-Mondtam halkan és mellé
térdeltem.Kezeit elhúztam arcától.Szemei könnyesek.Letöröltem arcát
mire kicsit lenyugodott.
-Louis..én..nem..én nem tudom.....
-Harry..én..tudod
mit..ömm..felejtsük el.-remegett meg a hangom..mert én nem tudnám
elfelejteni..nem akarom elfelejteni én emlékezni akarok rá..
-Mi az hogy felejtsük el?!-kiáltott Harry- Ezt nem lehet félre tenni
vagy a szőnyeg alá söpörni!A francba Louis!Én...-hangja elcsuklott és
hangosan zokogni kezdett.
Átöleltem és hagytam hogy könnyei átáztassák a
pólóm.Nem tudom hogy mit érzek pontosan Harry iránt ahhoz túl sok a
gondolat ,hogy tisztán lássak.
-Harry..én..nem tudom hogy mit csináljunk most..Hisz ez..nem akarlak
elveszíteni megint téged..Én..nem tudom..-Majdnem elbőgtem magam a
mondat végére.
Egy puszit nyomtam puha hajára hogy lássa nem ítéltem el.
-Louis..
-Ezt inkább a szobádban..-Elengedtem és
felsegítettem.Betámolyogtunk a szobába és eldőltünk az ágyon.
Nem tudom
hogy most mit kéne mondani..még sosem voltam ilyen helyzetben.
Egymás mellett feküdtünk a
plafont bámultuk, lábaink lelógtak az ágyról.
-Nem vagyok meleg.-Törte meg végül a csendet.
-Egy percre sem feltételeztem rólad.-Fordultam felé.
-Szerintem..csak az volt az oka ,hogy nagyon hiányoztál és tudod...így
jött ki rajtam...vagy az is..
-Hagyd abba a magyarázkodást. Megtörtént kész. Na és akkor mi van.? Nem
dőlt össze a világ... Különben sem ez volt az első.-Mosolyodtam el. Tudtam
,rögtön érteni fogja mire gondolok.És lám igazam lett ,hiszen az ő
arcára is mosoly szökött.
-Louis...kábé nyolc évesek voltunk ,és azért adtam egy puszit mert
tetszett az ajándékod ,amit szülinapomra hoztál.-A mondat végénél végre ő
is rám emelte a tekintetét.
Csak vigyorogtunk egymásra ,amíg szemeit
újra nem fordította a plafon felé.
-Hát ...amikor 13-ak voltunk
akkor is történtek ilyenek...de mondjuk engem nem zavartak....-Mondtam
vigyorogva.
-Hát..azok meg csak azért voltak mert ..nem tudom...
-És zavart akkor?
-Nem..
-Akkor ez mért zavar annyira? Mármint ami most történt..
-Nem tudom...mert ..talán azért mert megváltoztunk és már..nem vagyunk
olyanok ,mint rég....
-Én miben változtam meg annyira?
-Hát....úgymond rossz lettél..
-Nem te vagy csak túl jó?-Kérdeztem miközben egy puszit nyomtam arcára.
-Nem hiszem..Zayn elrontott téged...
-De én még mindig ugyan az vagyok..,de ha akarod..,akkor segíts
megjavulni..
-Megjavulni? Hogyan tudnák segíteni neked?
-Igen..már a puszta jelenléted is jóra sarkall...-Ő erre csak hümmögött
és közelebb mászott hozzám, bal karját átdobta hasamon így a falnak
hátat fordított..
Olyan közel volt még is mérföldekre éreztem.
Liam
Reggel telefonébresztőre
keltem ,de a dallam nem volt ismerős. Ez Niallé...hát persze hiszen az
enyém ki van kapcsolva. A szöszke meg sem mozdult. Először csak a
fejemre húztam a párnát.
-Niall...-próbálkoztam, mire csak hümmögött valamit.
Nagy nehezen kikászálódtam a meleg ágyból. A hideg eléggé megcsapott.
Niall hason feküdt ,a takarója a földön hevert ,egyik keze lelógott az
ágyról és békésen szuszogott.Odavánszorogtam az ágya mellé és kutakodni
kezdtem. Végre rájöttem hogy a zene forrása az ágy alatt van ,szóval
letérdeltem és felvettem a készüléket. Kinyomtam és megnéztem rajta
mennyi az idő.
-Niall kellj fel. El fogunk késni! -Dobtam a telefont a feje mellé a
párnára.
Elkezdtem összeszedni az ágyam mellé leszórt ruhákat.
-Egy pillanat. -nyomta az arcát a párnába. Ruháimat kiejtettem a
kezemből és odasiettem hozzá. Megragadtam a lepedője sarkát és lehúztam
az ágyról. Jó nagyot esett de a lényeg hogy felkelt. Elkezdte
dörzsölgetni a fejét és felült. Visszacaplattam a ruhakupacomhoz.
-Ez mégis mire volt jó!-próbált kiabálni reggeli rekedtes hangján.
-Hidd el ezért csak hálás lehetsz nekem. -mondtam és összekócoltam amúgy
is szerte-szét álló fürtjeit miközben a szekrényhez masíroztam.
Kikaptam a felső
polcáról egy koptatott farmert és egy fehér felsőt, majd bevonultam a
fürdőbe és megmosakodtam.Felkaptam magamra gönceim és visszamentem
szöszi barátomhoz ,aki épp a zoknija felvételével bajlódott.
-Niall..ne segítsek?
-Nem kell...-látványosan szemet forgattam majd leültem mellé az ágyra és
ölembe rakta lábát.Levettem róla a fordítva felvett zoknit és
normálisan feladtam rá.
-Most már jobb? Na siess.-sürgettem meg barátom ,aki gyors léptekkel
bevonult a fürdőbe majd 5perc múlva már a folyosón vártuk Zayn-t ,hisz 15
perc és becsengetnek.
Fülemhez emeltem a telefont és vártam hogy
felvegyék...
-Szia! Na a kolesz előtt tallákozunk..
hol vagytok?......
Oks ..HOL?!
Na
mindegy siessetek sziasztok..-kinyomtam a telefonom és Zaynnel és
Niallal az oldalamon mentünk ki a kolesz elé.Az osztálytársaink
látványosan végig mértek minket..gondolom Zayn miatt.
-Mit mondott Lou és Haz?-Kérdezte Zayn.
-Azt hogy most hagyták csak el a sarkot..-A mondat végén elnevettem
magam ,hisz a sarok csak Harryék utcájának a sarka..
Nagyon jó lett, már alig várom a kövit!!! :) siessetek vele :)
VálaszTörlésEz utan jön a 18 rész ami +18 at követel:| nem amugy nem szükséges csak ez ugrott be elsőnek:D ügyesek vagyok igy tovább larry meg igykezzen heha c:
VálaszTörlésEz nagyon jó lett! :) Kis aranyosak! :3 Kíváncsi vagyok ezután mi lesz Larryvel! :) Gyors kövit :)
VálaszTörlésMikor lesz kövi?
VálaszTörléswww.larry-stylinson-love-endlessly.blogspot.hu/2014/01/dijak.html meglepiii :)
VálaszTörlés