Az alvilág angyala-29*

Sziasztok! Először is sorry a késésért másodszor pedig Boldog Húsvétot mindenkinek! A részhez annyit ,hogy jó olvasást :P

Niall

Reggel kómás fejjel ébredtem. A fejem hasogatott és minden végtagom nehéznek tűnt. Először fel sem fogtam hol vagyok csak akkor mikor kinyitottam szemeim, de abban a helyzetben ezt is nehéznek találtam.  Egy kéz simult oldalamhoz, egy másik pedig fejem mellet feküdt. Észre sem vettem, hogy kifekszik rajtam aztán kitisztult a kép és egy olyan ember arcát pillantottam meg mellkasomon, akire nem számítottam volna soha. Szívem vadul kezdett verni és azt hittem, hogy menten kiszakad a helyéről. 
Végignéztem magunkon és szerencsére lenyugtáztam, hogy van rajtunk ruha. Körülnéztem, hogy tudjam hol töltöttem el az éjszakát. Egy kanapén feküdtünk, körülöttünk poharak, zacskók és sörösüvegek hada hempergett. Ekkor minden beugrott. Ez Harryék háza! A buli. Vajon mit csináltunk a rajtam fekvő személlyel? Talán most az egész suli rólunk beszél? Nem tehetem őt tönkre!  Francba, hogy lehettem olyan hülye, hogy leittam magam a sáros földig?!
Óvatosan lefejtettem a rajtam alvót magamról és óvatosan visszafektettem a kanapéra. Pedig még kibírtam volna egy darabig. Óvatosan végigsimítottam kissé borostás arcán aztán csak bámultam.
Hirtelen ugrottam meg mikor valaki hozzám szólt:
- Ohh pedig elnéztem még volna, ahogy alszotok. - húzta fancsali vigyorra arcát Harry majd beleivott bögréjébe.
- Minek kell megijesztened?- kérdeztem miközben gyilkos pillantásokkal illettem, de be kell, lássam, nem fogja komolyan venni, mert úgy elpirultam, mint a paradicsom.
- Nem kell így zavarban lenni… tessék...- jött közelebb hozzám és egy fájdalom csillapítót meg egy vízzel teli poharat nyomott kezembe.
- Vedd be és akkor talán nem robban szét a fejed. - mosolygott rám kedvesen, de láttam, hogy valami bántja viszont nem akartam szóvá tenni. A hideg poharat számhoz emeltem, hogy a gyógyszert le tudjam nyelni, anélkül hogy megfulladnák. 
Hirtelen fordultam meg mikor valaki hullaként vánszorgott le 2 tagú- plusz az alvó emberke-csapatunkhoz.
- Isten hozott Zayn !- köszöntem neki majd lehuppantam az étkezőben egy székre.
- Gyalog jöttem…- morogta, hajnali rekedtes és meglehetősen mély hangján.                                                                            - Ez meghalt-intett flegmán Liam felé.
- Bunkó paraszt. - mormogtam az orrom alatt.
 - Nincs olyan mázlid. - rázta meg fejét Harry, de abban a pillanatban meg is bánta, tenyerét a tarkójára szorította és eléggé siralmas képet vágott.
 - Mi van, fáj!??- idegeskedtem.
- Beléd meg mi ütött. - mind a ketten érdeklődve mértek végig. Éppen magyarázkodni kezdtem volna mikor egy csattanást hallottunk a lépcső felől. Néhány pillanattal később Louis jelent meg egy félig átázott törölközővel a derekán. A haja csurom víz volt, biztosan letusolt, és ha belegondolok nekünk sem ártana. Louis tekintete találkozott Harryével, aki mikor észrevette a kicsit sem stabilan ácsorgó fiút azt hittem kiköpi a reggeli kávéját...netán kakaóját vagy akármi is legyen az, amit éppen békésen szürcsölgetett Lou fellépése előtt. Az említett személy bizonytalan léptekkel elvánszorgott az étkezőasztalig, ott kihúzott magának egy széket, majdnem elesett, de végül képes volt épségben helyet foglalni. Arcát a tenyerébe temette miközben az asztallapon könyökölt. Azt hiszem Harry úgy bámult rá, hogy még csak nem is pislogott.
 - Harry? Azt ne mond, hogy látomásaid vannak?...- hadonásztam előtte.
- Jah nem.. itt vagyok.
 - Azt hittem már valami szellemvilágban lebegsz..
- Mi a fasz volt tegnap..- nyöszörgött Louis elhalóan. Zayn felkacagott.
- Jól telt az estéd haver?- ütögette meg gyengében Lou vállát és kiment a konyhába egy pohár vízért. - Neked is jó reggelt. - közöltem Louisszal.
 - Ne basztass szöszi! Nem te ébredtél pucéran, elgémberedett végtagokkal a hideg kádban!!!- Zayn kiköpte a vizet a mosogatóba, ahol addig támaszkodott. Úgy röhögött Louison hogy az nekem is mosolyt csalt az arcomra. hatalmas csapódásra figyeltünk fel. megfordultam a kanapé mellett ott hánykolódott a földön Liam.
 - Picsába! - próbálta megát összekaparni. Erre még Louis is röhögni kezdett. Liam gyilkos pillantásaira Zaynnek már a könnye is kifolyt a nagy nevetésben.

Megforgattam szemem és lassan Liam mellé csoszogtam. Lenyújtottam neki kezem és segítettem neki talpra állni.
- Kösz…- motyogta. Furán éreztem magam mellette. Nem nézett a szemembe és kerülte a tekintetemet.
- Liam minden rendben?- kérdeztem rá, hátha csak a másnaposság okozza.
- Persze.. de ki fogja ezt kitakarítani?- sóhajtott majd belerúgott az egyik üvegbe.
- Majd Louis..- mutatott rá az említettre Harry.
- Miért pont én? – háborodott fel  Lou.
- Azért mert csak… - zárta le nemes egyszerűséggel témát Harry. Zayn nevetése abbamaradt. Egy fajta kínos csönd állt be közénk, ami nem tudtunk megtörni. Vagy csak nem akartunk.
Louis mindenkit végigmért, majd ő volt a bátor jelentkező, aki úgy döntött kettészeli ezt a csendet.
- Na jó..áruljátok már el,hogy mi történt.. – mondta majd kezeit ölébe ejtette.
Harry csak nagy szemekkel sandított Louisra, Zayn pedig beleivott a vizébe.
- Liam? – vezette tekintetét Louis a mellettem álló fiúra, Lire.
- Ne nézz így rám csak most keltem fel. –mentegetőzött Liam.
- Szöszi?
- Nincs semmi mondanivalóm, Miss Tomlinson.
- Haha..kapd be!- vágott vissza.
- Kösz, de nem…Kitudja,hogy kinek a szája járt már előttem ott. - húztam agyát.
- Hát kitudja.. Lehet, hogy Harry.. lehet, hogy nem.. -  Louis kijelentésére Harry félrenyelt és köhögni kezdett.
- Mi az Hazza?- kérdezte a legidősebb fiú miközben göndör barátja mellé lépett és végigsimított hátán. 
- Semmi - nyögte ki hipergyorsan a fuldokló fiú, mikor rendbe jött a légzése.
- Na jóó … Nekem itt valami nagyon fura….. - osztotta meg velünk gondolatát Louis.
- Amúgy hová lettek a többiek. - kezdte Liam.
- Gondolom hazamentek nagy okos. - magyarázta Louis.
- Azért nem mindenki. - böktem fejemmel az előszoba felé. Taylor tipegett felénk összekuszált hajjal ,egy lepedőbe csavarva. Fura volt így smink nélkül ,de el kell ismerni ahogy a Nap besüt az ablakon és a sugarai ugrálnak sápadt szinte fehér bőrén és ezüstös haján...nem nyújtott valami kellemetlen látványt.
- Mi a faszomat keres ez itt?- súgta oda Louis Zaynnek, aki idő közben kiöntötte a maradék vizét a lefolyóba és visszaarszolgatott mellénk.
 - Nem hiszem, hogy a tiédet. - érkezett a válsz. - vagy tévedek Harry? - húzta mosolyra a száját.
- Zayn kussolj be! - fordult felé Harry majd Taylor elé sietett. Éppen megszólalt volna de Louis megelőzte.
- Húúú...a mindenit Tay... remélem, megéred azt a kort, mint amennyinek most látszol..
- Louis! - Harry szemei vérben forogtak, de Taylor nem nagyon foglalkozott Louisszal.
 - Felöltözöm és már itt sem vagyok csak nem nagyon találom a ruháimat... - varázsolt egy elbűvölő mosolyt az arcára.
- Áh igen..azt hiszem fenn vannak a...
 - Most miért Taylor!? Jól áll neked ez a fehér már csak két szárny kéne ééés...angyali liba lehetnél. - mérte végig a csajt Zayn.
- Zayn én a helyedben kussolnék ,de ha meg ennyire véleményt akarsz rólam nyilvánítani kérlek írd le egy papírra és add fel annak akit érdekel, mert engem piszkosul hidegen hagy! Világos? - ezzel Harryvel eltűntek az emeleten.
 - Remek...biztos még öltözni is segít neki...az a hárpia!!!
- Nyugi már Louis... - próbáltuk csitítani - úgy viselkedsz, mint egy féltékeny kis ribanc.
- Niall még egy ilyen és esküszöm a saját gerinceddel foglak agyonverni!
- Gyere csak nyálgombóc! - néztem rá kihívóan Louis el is lépett Zayn mellől ,de kábé a harmadik lépésnél megbotlott a saját lábában és elvesztve egyensúlyát a kanapé támlájának esett.
- Szükséges hogy megüsselek vagy elesel magadtól is. - nevettem el magam.
- Piszkos kis...
 - Hagyjátok már abba! - állt kettőnk közé Liam. Közben Harryék is letaláltak, de egyből ki is mentek a bejárati ajtón. Egymásra néztünk és szinte egyszerre kezdtünk el rohanni Harry nővérének szobájába, ami történetesen az utcára néz. Harry leintett Taynek egy taxit a csaj lesmárolta cserébe , mi meg elvigyorodtunk. Louis arca viszont olyan volt, mint aki most döbben rá, hogy süllyed alatta a Titanic. Hamar rendezte a vonásait és halkan elkáromkodta magát. Lefutottunk és a kanapén ülve vártuk Harryt.
 - Na?- kérdezte Liam.
- Mi, na?
- Elment?
 - Aha..hát kaptam tőle egy búcsúcsókot vagy mit ,aztán közölte, hogy húzzak, befelé mielőtt megfáznék. - vágott értetlen képet Harry.
 - Oh de cuki csókkal kerget vissza a házba...mindjárt elolvadok. - nyivákolt Louis.
- Hát...bele se merek gondolni hány pasit kergethetett már el a szájával...ha érted mire gondolok. - Motyogta elém Zayn, mire kissé elvörösödtem, Liam elvigyorodott, Louis szemei viszont szikrákat szórtak Harry felé.

- Mi bajod? – kérdezte Harry Louis felé fordulva.
- Semmi…Föl mentem felöltözöm. - jelentette ki Lou aztán elhúzott.
- Ennek meg mi baja? - nézett körbe Haz.
- Én tudjam? De szerintem olyan, mint egy hisztis picsa....- elmélkedtem.
- Jut eszembe beszédem van veletek Liam....- váltott témát Harry. A szívem a torkomba ugrott. Mi van ha csináltunk valamit? Mi van ha ő látott minket?
- Miről akarsz dumálni? - kérdeztem, de hangom meg-megremegett.
- ja csak arról, hogy nem tudjátok melyik idióta hányta le a bejárati ajtót..csak mert ti töltöttétek lent az éjszakát....
- Én nem tudom..- vontam vállat. Megkönnyebülten fújtam ki a levegőt. Ezek szerint nem csináltunk semmit.
- Felmegyek ez után a hülye után, segítek neki ruhát keresni. - szólalt meg Zayn.
- És azután adsz neki egy búcsúcsókot? - kérdeztem , mert ezt nem hagyhattam ki.
- Nagyon jó a humorod.. - csóválta meg fejét majd felvonult azután a hülye után.
- Harry csinálj nekem vajas pirítóst és vágd fel kis kockákra...

Zayn

Lassan ballagtam fel Louis után. Úgy döntöttem meg kéne beszélni ezt a dolgot, mert már eléggé szét basz miatta az ideg. Most úgy is egyedül van, szóval van alkalmunk beszélni.
- Kop-kop, itt vagy Louis? –kopogtam be a fürdőszobába.
- Jah...keresem a farmeromat.
- Mielőtt még folytatnád a keresgélést....beszélhetnénk négyszemközt? –kérdeztem meg tőle amit eredetileg akartam.
- Miről lenne szó? – kérdezte miközben a törölközők alatta kutatott.
- A tegnapról..
- Jó is hogy mondod, mert semmire nem emlékszek belőle..történt valami érdekes? – ezek szerint nem tud róla. Talán nem is kellene elmondani neki. Hiszen amiről nem tud az nem fáj neki, igaz?
Úgy is csak egyszer fordult elő és többször soha..
- Zayn! Hahó! Szóval volt valami? –kérdezte miközben már teljes testével felém fordult.
- nem semmi..csak tudom hol a gatyád..
- Hol?
- Harry szobájában...
- Mit keres az ott?
- Nem én vetkőztem le és aludtam egy kádban pucéran..úgyhogy nem tudom.- válaszoltam kicsit ingerültebben a kelleténél.
- Jól van na! Azt hittem ,hogy tudod! Nem felejtettem volna el semmit, ha nem kevered össze azt a piros löttyöt a kékkel, és ha nem itattál volna le.
- Akkor az én hibám ezekszerint, hogy sokat ittál? Jajj úgy sajnálom! Nem tudtam, hogy nem bírod a piát!
- De nem is ezt mondtam, hanem azt hogy..
- Hagyjuk...- mondtam kicsit higgadtabban.
- Szerintem is... megyek megkeresem a gatyám. - és már csak arra eszméltem ,hogy egyedül állok a fürdőben. Remek, nagyszerű hogy nem mondtam el..ennél okosabb már nem is lehetek..~csaptam homlokon magam.

Louis

Harry ágyán ültem és tuszkoltam magamra a gatyám miközben kellemesen elszitkozódtam magamban. Mégis mi a jó büdös fenét képzel magáról az a...izé...lány ,hogy csak úgy beállít ide ,sőt itt is alszik..Harryvel...az ágyában...ruha nélkül...talán még...ebben a pillanatban felugrottam az ágyról. Mivel a nadrágom csak félig volt felhúzva , gyönyörűen dobtam egy hasast Zayn lábai elé.
- Mit követsz...mondtam, hogy nem akarok beszélni..- néztem fel rá.
 - Neked valami nagy bajod lehet, mi a fenét művelsz?- értetlenkedett.
 - Rájöttem hogy ezek ketten itt ...nos..itt aludtak..- talpra kászálódtam és végre nadrágom is a helyére került.
- Hát...így már érthető...- tűnődött Zayn.
- Valamit mondani is akarsz vagy csak azért jöttél mert...miért is?
- Mennem kell Lou...az előbb mikor ott hagytál felhívtak, hogy...
 - Hogy?! Zayn...azt mondtad leállsz... figyelj kezdenünk kell valamit az életünkkel és ezalatt nem azt értem hogy egy napsütéses vasárnap délután az árokparton akarok napozni vérbe fagyva.
- Louis, te is tudod, hogy ez nem ilyen...
- Nem ilyen egyszerű?  - a fejem majd szétesett. Kezemmel idegesen simítottam végig az arcomon. - oh bassza meg Zayn...Veled megyek.
 - Egyedül m..
- Kussolj be és segíts megkeresni a cipőmet.

A nappaliban Liam a földön ült, Niall a fotelban kuporgott, vele szemben Harry a kanapén. És úgy tűnt valamin veszekednek..
 - Soha többé nem csinálok neked semmi kaját te szerencsétlen...
 - Nem is kéne egy ilyen kis pincsikutyától... eredj szaladj a gazdi után ..totál Taylor ölebe lettél!
- Mégis neked vannak bolháid!
- Említettem már milyen jól néz ki így reggel a hajad? Kár hogy nem jönnek be a buzik!!
- Hogy mit mondtál?
- Jól hallottad birka!
- Oh hogy én lennék a köcsög, akkor biztosan én smároltam tegnap este a szobatársammal! - Zaynnel egymásra néztünk...
- Asszem éppen kitörőben van a harmadik világháború.- sóhajtott...
- Na erre mit lépsz buzi manó?
- Minek neveztél??...- Niall egészen elvörösödött hogy az idegességtől vagy csupán zavarba jött volna...az már egy másik kérdés.
 - Hagyjátok már abba!- ugrott fel végre Liam a földről. - Lehet hogy megcsókolt. Na és..nem egy világrengető probléma. Ivott..én is ittam, arra sem emlékszem...- magyarázkodott Liam Harrynek miközben a szöszire mutogatott.
 - Hogy megcsókolt??? Az enyhe kifejezés Liam! Tudod mekkora traumát szenvedtem!!! A lelki világom romokban hever miattatok...- nyüszögött Harry.
-Öhm...srácok..bocsi hogy félbeszakítjuk a teadélutánt ,de lelépünk..gondoltam szólok.- néztem Harryre.
- Hová siettek?- ráncolta homlokát a göndör.
 - Még el se ment máris hiányzik neki a ribanca..- dőlt hátra Niall a fotelban.
- Niall!..- figyelmeztette Liam.
- Héj haver. Fogd vissza a barátnődet!- fordultam Liam felé.
 - Szerintem menstruációs gondjai vannak, légy megértőbb Lou.- tette a vállamra egyik kezét Zayn.
 - Jó ,akkor ez esetben ne szájkosarat rakj rá hanem dugj tampont a seggébe!
- Oh a tegnapiból ítélve Liam nem azt dugott Niall seggébe. - vigyorodott el Harry.
- Menjetek a picsába!- mondták egyszerre.

- Szerintem Liam járt már Nialléban. – húzta még jobban agyukat Harry.
- Ohh mondod ezt te aki fura módon mindig Louissal alszik. Múltkor is felvonultatok KETTESBEN az emeletre. –hangsúlyozta ki a szöszke erőteljesen a ,,kettesben”szócskát.
- Elhiheted,  hogy nem azon okból kifolyólag amit ti csináltok. – vágott vissza Hazza.
- Mielőtt még meggyilkolnátok egymást, mi elmentünk csá! – szólt Zayn, majd elkapta alkarom és az ajtó felé kezdett húzni.
- Sziasztok! - üvöltöttem vissza a bejárati ajtóból aztán kiléptem.
- De a pakolás...Baszd meg Tomlinson...- hallottam meg Harry hangját az ajtó becsukásakor. Jót mosolyogtam , hisz így megússzuk a takarítást..de az az idióta mosoly hamar le is fagyott arcomról mikor leesett , hogy ki is hívta fel Zaynt.
- És most mi a problémája? - kérdeztem mikor már félúton voltunk a megbeszélt helytől.
- Nem tudom...- sunnyogott Zayn.
- Baszd meg Zayn nyögd már ki!
- Hát..tényleg nem lényeges...
- Zayn Jawadd Pöcs Malik! ha nem lényeges akkor MI A FASZÉRT HÍVOTT TÉGED?! –kiabáltam Zaynnel. Ennyire nem lehet felelőtlen , és amúgy is nem akarok a hülyesége miatt meghalni.
- Jajj csak ..kicsi késtem a f...
- Te meg vagy húzatva? Mi a geciért kell ez neked?! IDIÓTA! – orroltam le még jobban.
- Sajnálom.. ígérem, leállok..
- Ezt eddig csak 12-szer hallottam.. - hajtottam le fejem és igyekeztem a járda minden egyes szegletét megfigyelni.
Lassan haladtunk szótlanul a házak mellett és végig azon járt az eszem, hogy mi lesz ezután? Vagy mi lesz , ha Zayn nem kap több időt? Akkor vége...
- Hé ne rágódj ezen, rendbe fogom hozni.. - tette kezét vállamra bíztatóan.
- Nem, Zayn ezt már nem tudod rendbe hozni...se én... Mert tegyük fel kapsz haladékot, de ezt meddig játszhatod még el vele, velük? Mert nem hiszem , hogy örökké..
- jó igazad van, egy faszkalap vagyok, most jobb?
- Sokkal...- sóhajtottam.
- És Louis ne lepődj mg ha nem csak Ő lesz ott...
- Már megszoktam, hogy ott vannak a gorillái..
Próbáltam magabiztosnak látszani, de minél inkább közelebb értünk a találkozó helyszínére annál inkább görcsben állt a gyomrom.
- Zayn nem ez az a hely? –kérdeztem majd nyeltem egyet.
- Ja de..de nem kell beszarni.
- Kösz a bíztatást ..barom..- sóhajtottam.
- Én csak azt mondom, hogy ha összehugyozva megyünk be akkor  sajnos nem tudunk elmenni egymás temetésére, mert meg se fogják találni a hulláinkat.
- Ezzel még jobban megnyugtattál...- forgattam szemet.

Miért mindig ilyen rohadt ijesztő elhagyatott raktárépületeket kell találkozási helynek választani, ahol az ember hulláját minimum 2 hétbe telik megtalálni.. Az egész házat körbenőtte a gaz ,ajtót nem kellett nyitni ,hiszen az teljesen be volt dőlve.
- Louis, szerinted ez nem fog a fejünkre szakadni? - nézett fel idegesen Zayn az omladozó tetőre.
- Te most komolyan emiatt aggódsz?? - kérdeztem aztán félrelökve őt beléptem az épületbe. Zayn többször fordult már meg itt de nekem is ismerős volt a penészes fal és poros betonparketta szaga. Néhányat még lépegettünk a homályos előcsarnokban, aztán egy nagyobb helyiségbe értünk. Itt már voltak ablakok, igaz némelyiket kidobták kővel vagy talán egy vihar csaphatta ki őket.
 - Nem lesz gáz. - simította tenyerét a vállamra Zayn amíg kielőzött. Az ablakokról levándorolt a tekintetem terem végében kanyargó lépcsőre. Egy srác ücsörgött rajta és a körmeit nézegette...legalábbis a kezével babrált valamit. Mellette egy szőke fiú foglalt helyet és egy bottal karcolgatta a poros talpazatot. A korlátnál megint egy másik pasas ácsorgott és a telefonját nézegette. Zayn legalább öt lépéssel előttem járt, aztán egyszer csak megtorpant.
- Rég volt szerencsém látni téged Zayn Malik. - Kezdte, de csak a mondat végére emelte fel fejét ,hogy láthassa Zayn arcát. Fekete haját hátra lendítette , de néhány tincs így is a szemébe lógott. Egy álmosolyt erőltetett sápadt arcára, amit inkább neveznék grimasznak.
 - Ám bevallom, jobban szerettem volna elkerülni ezt a találkozást. - felállt a lépcsőről és leporolta fekete farmerját.
 - Mi sem repesünk különösebben Daniel. - léptem Zayn mellé. A szívem a torkomban dobogott ,de kettőnk közül muszáj volt egyikünknek megőriznie hidegvérét. Daniel Zaynnel nagyjából egy magas volt és most sötét tekintetével engem pásztázott.
 - Áh Louis... - húzta szélesebbre azt a fintort az arcán. Meg kellet hagyni van egy kisugárzása a gyereknek. Az emberben olyan érzést kelt mintha ő uralkodna a világ felett. Kiállása egyszerűen tiszteletet követelt... Mondjuk, ha jobban belegondolok ez nem is annyira meglepő végülis az alvilág nagykutyájával nézek éppen farkasszemet. Daniel valahol a húsz és huszonöt között járhat, mégis ha bárki rá néz az jön le neki hogy ez az ember sohasem volt gyerek.
- Mondhatjuk meglepetésnek ezt a látogatást hiszen csupán Zaynre számítottam, bár nem lep meg különösebben. De ne is húzzuk az időt tovább. - váltott kicsit komolyabb hangsúlyra. -Zayn...ha jól tudom van némi tartozásod..ugye nem tévedek?
- Nem...figyelj Daniel nem fogok kertelni, nem tudok fizetni időre lenne szüks....
- Mennyire! Hm?? Még mennyi idő kell? Nem Zayn. Az a hajó elment.
- Nem tudok mit csinálni ha egyszer...- motyogta Zayn idegesen.
 - oh nem kell aggódnod...mint azt te is tudod...vannak más lehetőségek is.
 - Daniel, egy hetet adj..összedobjuk azt a pénzt nem lesz gond..- próbáltam hatni rá.
- Louis.... - szólt közbe Zayn lehajtott fejjel...
- Ne Zayn. Megoldjuk, most komolyan, ne...
- Louis!- nézett rám Zayn, majd megrázta a fejét.
 - Mi van?- mielőtt Zayn megszólalhatott volna Daniel a szavába vágott. Itt már leesett, hogy nagyobb gondról van szó, mint amennyiről én tudok.
- Nem hiszem hogy ennyi pénzt csak úgy elő tudnál varázsolni.
 - Mi van?..Zayn miről ugat ez itt nekem? Mégis mennyi az a...
- Louis én nem mondtam ,de ..
- Oh ,hát be sem avattad a kis barátodat, hogy nekem melóztál vagy másfél éven át. - vigyorodott el Daniel.
 - Mi van?!- azt hittem helyben szívrohamot kapok.
- De nem is ez a lényeg...- támaszkodott Daniel a korlátnak. – hanem, hogy elbaszott nekem egy teljes szállítmányt.
- Ez alatt meg mit kell érteni?- a kezeim már remegtek.
-Csupán csak annyit hogy nem kellett volna mást tennie mint megvárni azt a bizonyos szürke furgont pontosan ennek a gyárnak a hátsó bejáratánál, hát nem ironikus, igen Zayn meg is csináltad, csakhogy én már nem kaptam meg a csomagokat. Innen pedig kedves Louis Tomlinson valószínűleg te is ki tudod következtetni mi is lett azzal a tizenöt kilónyi fűvel...
- Elpasszoltad...- motyogtam félájultan..
- Bizony..- helyeselt Daniel. - egy részét pitiáner díler kezére juttatta, valamennyit ő maga adott el, de gondolom maradt abból neked is... kérlek javíts ki, ha tévednék.
- Baszd meg Zayn! A kurva életbe! Tizenöt kiló...Jó ég...mi a faszomnak...- elkezdtem az üvöltözést.
 - Louis tudod hogy kellett a pénz , pontosan tudod hogy mi volt akkor, nem tudtunk volna megélni pénz nélkül Louis!- esdekelt Zayn.
 - Miért nem szóltál! Mi a kibaszott életért nem szóltál!!- azt hittem megütöm, kezemet már ökölbe szorítottam.
- Louis nem akartalak belekeverni.
- Oh ..pedig benne van nyakig. - avatkozott közbe Daniel. Mindketten ránéztünk.
-  Ezzel meg mit akarsz mondani?- kérdésemre felkúszott az a gyilkos vigyor az arcára.
 Úgy festett az ablakokon beszűrődő porszemcsés ,szürke fényben akár egy rossz útra tévedt bukott angyal. Fekete haja kékesen verte vissza a fényt , sápadt bőrén csak úgy ragyogtak sötétkék szemei, és a csupa fekete öltözet sem maradhatott ki...mint a sötétség kibaszott nagykövete. Hátamon végigfutott a hideg. Nem voltam kíváncsi a válaszára..Ahogy közelebb lépett hozzánk mosolya csak kiszélesedett. Gyilkos fény csillogott szemeiben. Nézzünk szembe a tényekkel..vettem egy mély levegőt. Végülis mit lehetne tenni...halál a szépség anyja. Erre pedig Daniel szolgálhat élő példaként.