2014. július 27., vasárnap

Az év első napja-41*

Sziasztok! Meghoztuk a részt bár egy nap késéssel, amit sajnálunk .(imádunk internet) szóval nézzétek el nekünk. A részhez jó olvasást kívánunk! :)


Louis

Valami idegesítő pittyogásnak hála sikerült felkelnem.Zayn beállította volna az ébresztőt?
-Zayn,üsd már le...-nyavaogtam miközben arcomat beletemettem a takaróba.De a hang tovább folytatta idegeim tépését.
-Süket vagy..?-dünnyögtem
-Zayn? -emeltem fel fejemet, de szemeim nem nyitottam ki.
-Zayn.-ásítottam.Felakartam tornázni magam, de a testem minden pontja fájt.
-Mi a..?-ültem föl, miközben szemeimet megdörzsöltem.
Mikor kinyitottam azokat kicsit meglepődtem, hogy nem a koleszos szobában vagyok.
Hogy kerültem ide? És miért fáj ennyire a fejem?
Az ágy szélén lelógattam a lábaim ,de a takaró lecsúszott rólam.És szembesültem a ténnyel, hogy meztelen vagyok.
Mi történt tegnap este?
A buli hát persze. Idehozott Zayn Taylorék házához fél órás kocsikázás után.Azán kiderült, hogy z egy születésnapi party nekem és szilveszter.
Aztán ittam Harryvel és..
-Mi?-vörösödtem el.
Nem az kizárt hogy mi ketten lefeküdtünk volna.De nem álmodtam, ez az a szoba.
Hol vannak a ruháim? És Harry?
Lehet hogy nem emlékszik semmire.Hisz amennyit ittunk, nem lenne csoda.
Francba...Én lefeküdtem a legjobb barátommal.
Oké itt már megkérdőjelezhetem az identitásom.
Arcom kezeimbe temettem és meredtem a tenyeremre.
Elég volt ebből, Harrry biztos nem emlékszik, és amiről nem tud az nem fáj neki, nem igaz?
Végig páztáztam a szobát és a széken megpillantottam a ruháim.
Vajon Haz rakta ide? Ki tudja..
Felkeltem és próbátam oda battyogni, de elkezdett minden porcikám fájni..Valóan megtettük.
Magamra rángattam az alsóm ,ami kis kínlódással járt.
Miközben nadrágommal kíérleteztem fura szag csapta meg az orrom. És mert a kíváncsiságom nagyobb lett a hányingeremnél , kitártam az ajtót és megkeresve a lépcsőt lesiettem a klonyha felé.
Meg sem lepődtem amikor harry kotyvasztott valamit a tűzhelynél és Taylor ül az asztalnál kezében egy magazinnal.
-Jó reggelt-motyogta Miss Tökéletesség a lapok mögött.
-Neked is..-húztam ki egy széket magamnak.-mit ügyködsz?-fordultam Harry felé.
-Palacsintát, de az előbbit elégettem..
-Aha...
-És jól aludtál?- kérdezte a szőke liba velem szemben.
-Ami azt illeti..
-Jó...-ebből a hangnemből sejtettem , hogy azt a szobát magának és Harrynek tartogatta.Ha tudná hogy az ő szerepébe bújtam tegnap, felrobbanna.
-Voila! -Tett le elénk egy halom palacsintát.
-Isteni az illata Harry, remélem hogy az íze is ugyanennyire jó.-nyivákolt Taylor.
Megfogtam egy darabot majd  befaltam.Egyszerűen tökéletes volt!
-Nagyon finom!-mosolyogtam rá , amit egyből viszonzott, bár volt valami a mosolya mögött.
 Miután az a ri...akarom mondani Taylor evett még párat kinyögte hogy 20 perc múlva indulnia kéne bevásárolni.
Engem nem nagyon hatott meg, úgy őszintén...
Átnéztem a nappaliba és meglepetten bámultam amikor megláttam hog mekkora rend van.Hát az is biztos hogy nem vállaltam volna a tegnapi után a takarítást.
-Oké akkor összekészülünk és már itt sem vagyunk.-vigyorgott a göndör.

Felállt az asztaltól és kivitte a tányérokat.
Nem viselkedik furcsán, szóval nem emlékszik.De legalább nem utál.
A farmerem zsebe hitelen rezegni kezdett.
Kivettem a telefonom és észrevettem ,hogy a képernyőn Zayn neve szerepelt.Megnyomtam a piros gombot, nincs hangulatom hozzá.
Kisétáltam a konyhából és még odamotyogtam Taylornak : Köszz a bulit...
Felhúztam a cipőm és már ot sem voltam.
Át kell gondolnom ezt az egész Harrys ügyet.
Meg persze Danielt..és mindent a mostani életemmel kapcsolatban.


Harry


Reggel mikor felébredtem az első dolog ami tudatosult bennem hogy nagyon fáj a jobb kezem. Kinyújtóztattam a lábaimat és a kezeimmel is bepróbálkoztam ,de valamiért nem ment. 
Kinyitottam a szemem és a gyér fényben megláttam az ízléses sárgára festett plafont. 
Hunyorgattam kicsit ;megpróbáltam összekapargatni széthullott gondolataimat. 
Végül feladtam, lebiggyesztettem a szám és megrántottam a vállam, majd oldalra fordultam hogy visszabóbiskolhassak még egy kicsit, ekkor láttam meg Louist. összegömbölyödve kuporgott az ágy szélén ,így én kisajátíthattam az egészet. A fejét jobb karomon pihentette, viszont 
mikor felé fordultam és combom csupasz fenekéhez simult megfagyott bennem a vég. A szám kiszáradt, ajkaim elnyíltak és hirtelen légszomjam támadt. 
-louis...-dadogtam magam elé. Az említett fészkelődni kezdett előttem végül csak összébb húzta magát ,már ha ez lehetséges és egy nagyobb szusszanást követően békésen szundított tovább.-Az a rohadt...-folytattam a dünnyögést.
Szabad kezemmel megszorítottam a halántékom. nem lehettem ennyire felelőtlen. Most mi lesz ha felébred? Mit mondok akkor neki? te jó ég, hogyan nézek ezek után a szemébe. hanyatt dőltem és a plafont kezdtem fixírozni. 
Eltelt egy perc...eltelt öt perc. Na jó, tökmindegy hisz részegek voltunk ,nem is kicsit és..várjunk csak. Mi van ha nem is emlékszik semmire az egészből.
Bár még hogyha ez a helyzet is állna fenn ,nem hiszem hogy az emlékeivel együtt a fájdalom is tovaszállt volna. Nem mondhatom azt neki hogy seggre esett a lépcsőn!
Na mindegy. Most már nincs mit tenni. Ha nem hozza fel a témát én halgatok. Lehet hogy bejön. Végülis nincs ebben semmi rossz..csak jól éreztük magunkat egy estére és nem több.
nem mintha bármiféle abnormális érzelmek fűznének Louhoz. 

Felé fordítottam a fejem. Figyeltem ahogy lélegzik és hallgattam a szuszogását. ez volt az egyetlen jele annak hogy életben van. Túlságosan nyugodtan tűnt. vagy csak egyszerűen kimerült az...éjjel. 
Néhány pillanat leforgása alatt milliónyi kép száguldott el alőttem az elmúlt éjszkáról. 
Legtöbbjük Lou elgyötört arcát mutatta vagy éppen elbódult tekintetét. De mikor az elhangzott szavak és nyögések is társultak a képekhez megráztam a fejem.
Óvatosan kihúztam Lou alól a kezem, felkönyököltem és alátámasztottam vele a fejem. Továbbra is őt bámultam. mint a hároméves pirosszoknyás kislányok akik életükben előszőr látnak szivárványt egy ilyesztő vihar után. 
Félig le volt csúszva a takaró a hátáról. Közelebb hajoltam hogy óvatosan be tudjam takarni, mikor megcsapott az illata.
Úgy ért mint pofon. és rántott magával. Hozzá akartam bújni, nem tudtam betelni vele. 
Ráhúztam a takarót ,közbe akarva-akaratlanul közelebb kerülve hozzá. Hátulról orrommal beletúrtam a hajába és beleszagoltam. Tökéletes Louis illat. 
valyon milyen lenne így felébredni minden nap. Tudva hogy mellettem fekszik, a karjaimben. Milyen lehet csókkal ébleszteni. Úgy kezdeni a napot ,hogy ő az első akit meglátok mikor kinyitom a szemem.
meg tudnám szokni...
A takaró alatt oldalára simítottam a kezem. Beharaptam alsó ajkam. Mit is csinálok most éppen? 
Ujjaimat felfelé kezdtem húzni puha bőrén aztán újra le. 
Nem láttam az arcát de biztos voltam benne hogy ugyan azzal a nyugott mosollyal alszik tovább ,mint amilyennel mindig is szokott.
Számat hátul a nyakához érintettem. behunytam a szemeimet és egy lágy csókot hintettem rá.
kicsit mozgolódni kezdett. Elmosolyodtam.
-Harry?-sóhajtott. Rögtön eltávolodtam és tányérnagyságú szemekkel szugeráltam ,nehogy felébredjen. Végül arcát a párnába fúrva durmolt tovább.
-Mi az hogy Harry ,te kis...-ültem fel az ágyon és szétnéztem.-még hogy az én nevemet nyöszörgöd itt nekem korán reggel...-bosszankodtam magamnak, bár valójában örültem a dolognak. Ruhák sehol.-a fürdő!-csaptam homlokon magam. Feltápászkodtam és az ajtó felé battyogtam.
Még egyszer visszapillantottam az ágyra.Talán nem ártana behoznom a ruháit. Ezek után ennyit igazán megtehetek neki. -Egy elcseszett angyal vagy Tomlinson...-ráztam, meg a fejem egy szeretetteljes mosoly kíséretében.


Kivánszorogtam a fürdőbe, a tegnap este emlékképeivel a fejemben.
Próbáltam a lehető leghalkabban kinyitni az ajtót , nehogy felébresszem vagy Louist vagy Taylort.
Besurrrantam és próbáltam felszedegetni a ruháinkat estérő; miközben még folyamatosan játszódott le bennem a tegnap éjjel.
Összehajtogattam Louis cuccait, az enyémeket meg magamra kaptam. 
Belenéztem a tükörbe és kicsit meglepett hogy a hajam még jobban össze van kuszálva, mint szokott az lenni.Nyakamon volt egy kis piros folt, de nem volt vészes.
Megengedtem a hideg vizet és megmostam arcom. Hajamat megigazítottam, így talán már nem tűnök kriptaszökevénynek.
Visszacaplattam Louhoz a ruhákkal a kezemben, amiket leterítettem egy székre.
Kicsit még leültem és csak néztem őt.
A tegnap történtekre gondoltam.
Nem azt mondta, hogy még szűz? Várjunk...akkor ez azt jelenti, hogy én voltam neki az első? Garulálok Harry! Ezt jól kifogtad! De akkor sem emlékszik semmire, ahhoz túl sokat ivott..
Kisímítottam arcából kósza tincseit aztán kisétáltam a szobából.
Halkan becsuktam az ajtót,majd megálltam egy helyben. Gyomrom korgása ébresztett rá arra hogy éhes vagyok.Csinálok valami reggeli félét.
Lettrappoltam a lépcsőn és kikötttem a konyhában, ahol kicsit még töprengtem azon mit csináljak, de a palacsinta mellett maradtam.
Elővettem a hozzévalókat, összekevertem őket és már mehet is a serpenyőre.
Teljesen belemerültem a főzőcskézésbe, amikor valaki átölelt hátulról.
-Nem tudtam hogy másod állásban szakács vagy...-azt hittem Louis az, míg meg nem hallottam hangját.
-Nem ez a véremben van..Jól aludtál?-kérdeztem a palacsintákat fixírozva.
-Hát..vártam valakit aki nem jött..de ezen kívül jól.-ha jól sejtem az a valaki én lehetek..
-Bocsánat legközelebb bepótoljuk..-mosolyogtam rá szomorkásat.
-És hol van a drága ünnepelt?-ült le az asztlhoz.
-Hát ha jól tudom akkor alszik..
-Ühüm..-vett elő egy magazint.
Ha Taylor megtudná ezt akkor egész életemben hallgathatom hog mekkora buzi vagyok.De talán az jobban fájna ha Louist bántanák.Persze meg tudná védeni magát,de lelkileg megint strapára menne.
Meg ez egy egyszeroi alkalom volt,.Többet nem fordul elő, nem igaz?
Mert az kizárt hogy érezzünk valamit a másik iránt.
Vajon Liam és Niall éreznek valamit egymás iránt? Ők szeretik egymást? Vagy csak érzelemmentes alkalmak voltak.
Tényleg ők nem jöttek el, ha jól tudom. Liam valószínüleg a koleszban maradt.Niall meg elment valamerre bulizni.

Kivettem a kész adagot és elővettem egy kakaót.
Mindegyikre raktam és némelyikbe még porcukrot is, de ennyi palacsinta nem lesz elég.Nekiláttam a második adagnak is.
Milyen semmitmondó dolgok közben jutnak az ember eszébe fontos dolgok, ez olyan mint amikor fürdés közben az élet rejtelmeiről ábrándozol. Nem tudod abbahagyni és mire észbekapnál kihűlt a víz.
Kiraktam néhány tányért, aztán visszasiettem a tűzhelyhez.
-És örült a kis barátod ennek a meglepetés dolognak?-nézett fel rám Tay.
-Igen, nagyon tetszett neki.
-Akkor remek munkát végeztünk,de össze kéne pakolni, nem gondolod?-mutatott a magazinnal a kezében, a nappali felé.
-Mekkora szemét hegy.Nagyobb mint a Himalája.-tátottam el a szám.
-Mondd Harry, te beszoktál járni földrajzra?-húzta föl egyik szemöldökét.
-Akkor mindjárt folytatom a főzést. Segítenél nekem Taylor?-rebegtettem szempilláim.
-Persze..-kelt fel és elővett néhány szemetes zsákot. 
Felszedegettük az üvegeket és a poharakat. Lassan felszedtünk minden szemetet.
Visszatoltunk minden bútort és fel is söpörtünk. Hosszú folyamat volt de megérte.
A faliórára bámultam ami 10 órát jelzett.
Hogy képes Louis ennyi ideig aludni? Mindegy is, hisz tegnap kimerülhetett..

Visszatértünk a konyhába és folytattuk amit elkezdtünk.
Néhány perccel később Louis is csatlakozott hozzánk,d nem tudtam ránézni.Azt hiszem féltem, hogy emlékszik.Lehet hogy most utál? De a hangja vidám  volt a maga reggeli kicsit rekedtes hangján.
Biztos egy halvány mosoly terül el arcán, amivel leköröz mindenkit.Így csak ő képes mosolyogni.
Kivittem nekik a reggelit, majd én is helyet foglaltam.
Megreggeliztünk és én kivittem a tányérokat a mosogatóba.
Louis előbb elment mint mi, így még mmegjegyeztem Taylornak, ha pakolni kellee még akkor nyugodtakm szóljon segítek.
Kikísért az ajtóig aztán egy búcsúcsókot nyomott ajkamra.Bárhogy is prúóbáltam ezt élvezni , nem sikerült.


A kapuból még visszafordultam. Éppen elcsíptem a tekintetét még mielőtt becsukta volna az ajtót.
-Taylor! -kiáltottam vissza neki. Nem akartam rákérdezni hisz lehet hogy csak álmodtam ,de a kíváncsiság szörnyen fúrta az oldalamat. 
-igen?-dugta ki a fejét.
-szeretsz te engem?-szegeztem neki a kérdést.
-Ezt most miért...?
-Este nélkülem is elvoltál nem?-tartottam vele a szemkontaktust.
-ezt meg hogy érted?-ráncolta össze a homlokát.
-reggel....kora hajnalban..nagyon korán...talán még csak fél álomban lehettem..-gondoltam vissza miközben a cipőm órrát nézegettem.-hallottam a hangodat.-emeltem megint rá a tekintetem egy mindent sejtető mosoly kíséretében.
-Mi?- rázta meg a fejét.
-A zene már nem szólt. Mindenki kiütötte magát...legalábbis majdnem mindenki. Az biztos hogy nem velem voltál abban a szobában, de biztosra mondhatom a te hangodat hallottam.
-honnan veszed?-fonta össze maga előtt önelégülten a karjait.
-Tapasztalat.-szélesítettem a vigyoromon ,amit ezúttal ő is viszonzott és leengedte a kezeit.-vagy ki tudja ..lehet hogy csak álmodtam.-haraptam be a számat és rákacsintottam.
-Nos...-lökte meg az ajtót.-kedvellek harry.-vigyorogta és becsukta az ajtót.
Megpördültem és kiléptem a járdára. persze elég boiztos voltam magamban, és most már biztosra tudom hogy tay este egy másik pasival fetrengett a kettőnknek szánt ágyban. Az az igazság hogy nem nagyon érdekelt a dolog. ráfoghatnám arra hogy 
ez kölcsönös volt, de ugyan már. Kit akarok átverni. Sosem voltam szerelmes taylorba ,ahogyan a 'kedvellek'-nél ő sem érzett soha többet irántam. 

A suliban viszont mi vagyunk az a bizonyos álompár. felnevettem a gondolatra. Ekkora hülyeséget. Minek is vagyunk mi még együtt? 
Körbenéztem. Az autósforgalom már elég jelentősen beindult és hát gyalogosokból sem volt hiány. A hideg levegő kicsípte a számat és az arcomat sem kímélte. 
minél előbb otthon akartam lenni. Elsőként biztosan lezuhanyzok. Aztán mondjuk benézhetnék a fiúkhoz a koleszba és odaadhatnám lou ajándékát. Elégedett mosoly kúszott az arcomra ,hogy így sikerült elterveznem a napomat és gyorsabb léptekre kapcsoltam.
-Huh..nem ártana ,ha anyut is felhívnám.-nyöszörögtem fájdalmasan és azonnal lefagyott a vigyor az arcomról, hisz ígéretet tettem neki, hogy éjfélkor telefonálok. Ezzel kicsit elkéstem.

Liam

Fülig érő szájjal vágtam ki magam előtt a szobaajtónkat. alig vártam hogy Niall nekem essen és beszakadjon a dobhártyám a 'boldog új évet' 
és hozzá hasonlóktól. valamint még egyszer meg szerettem volna neki köszönni mindent. Ám mikor beléptem nagy üresség fogadott. 
Minden a helyén volt úgy ahogy hagytuk. 
Levettem a kabátomat és a cipőmet. niall ágyához sétáltam és végighúztam a kezemet a takaróján. A huzaton egy szép nagy ketchup folt égtelenkedett. megmosolyogtam. 
Eszembe jutott mikor tele szájjal dumált nekem valamit. Sültkrumplit evett. az egész arca tiszta maszatos volt. azt ecsetelte hogyan sikerült megoldania a matekháziát. nagyon nem fért össze ez a tudományos hangnem az ágyon ülő ,krumplit majszoló manóval.
csak azt hajtogattam hogy vegyen fel valamit végre, hisz egy szál alsónadrágnál nem futotta többre az energiájából. 

Ki tudja meddig bámultam azt a foltot ,mikor végre nyílt az ajtó. niall nevetésére felkaptam a fejem.
-..persze srácok, akkor majd később-szólt hátra és bevágta az ajtót. hirtelen ideges lettem, magam sem tudom miért.
-Ezek meg kik voltak?
-Neked is szia liam! - kúszott le a vigyor az arcáról.
-Kikkel beszéltél.
-Akikkel a tegnap estét töltöttem. és képzeld nagyon jó fejek! A koleszban páran szerveztek egy csoportos bulit és...
-Hol voltatok? mi volt ez? Házi buli vagy valami klubb? -faggattam. Ellőkte magát az ajtótól és elém sétált.
-Nem volt házi buli, klubban voltunk ,hiszen ha tudni akarod tayloréknál volt az idei év "lagütősebb házibulija"- macskakörmözött ujjaival.-és hogy pontosan hol voltunk Liam, nem fogom elmondani..mert te ha tetszik ha nem nem-vagy-az-apám!!-lökte meg mindkét vállam és éppen hátat fodított volna mikor elkaptam a csuklóját.
-Ne haragudj Niall...idióta voltam én sajn..
-Voltál?-húzta fel a szemöldökét. 
-Te pedig bunkó vagy! 
-Lehet..-rántotta meg a vállait.-de azért...-szorosan magához ölelt.-Boldog új évet liam! -motyogta vállamra hajtva a feét.
-Neked is Szöszi.-öleltem vissza.tetszett hogy csak itt ácsorgunk a szoba közepén és nem történik semmi. jó volt ez a kis csend, de a nyugalmat végül én zavartam meg ,mikor eltoltam magamtól Niallt.
-Te sírsz?-tartottam továbbra is a vállainál. Megrázta a fejét ,de továbbra sem nézett rám.-Most megint mi van?-sóhajtottam.
-Semmi...Igazán-törölte meg a szemeit. -örülök hogy itt vagy velem.-mosolygott rám, könnytől csillogó szemeivel. 
-Most meg mit nézel?-törölte meg az arcát pulcsija ujjával.
-Csak eszembe jutott mit gondoltam mikor először néztem a szemeidbe.-összeráncolta a homlokát.
-Mire?-döntötte oldalra a fejét őszínte érdeklődéssel.
-Hogy ilyen kristálytiszta szemek nem létezhetnek. -türtem el néhány szemébe lógó fürtöt.
-Liam..-én is oldalra döntöttem a fejem jelezve, hallgatom.-én..-ajkait elnyílva tartotta de a hang valahogy benn ragadt.
Egyetlen szót akartam hallani. A világot odaadtam volna érte. Elvesztem azokban az égszínkék szemekben és csak egy szóra vágytam. 
Nem számított hogy én mit mondok, csak a pillanat a fontos. Hallani szeretném. Tőle.

5 megjegyzés:

  1. És itt... itt abba hagyni... ennek illegálisnak kellene lennie...
    Nem igaz már, hogy ezt csinálják! Mi az, hogy "tuti nem emlékszik a másik" ??? Dehogynem emlékszik te húgyagyú, menj oda, smárold le és éljetek boldogan! Idióta.
    Juuuuj, nagyon imádom! *u* És máááááááááár most nagyon naaaaagyon várom a következő részt! *u*
    Imááááádommm! ^^
    xxx
    Reni

    VálaszTörlés
  2. *0* ez olyan jo volt. Légyszi hozzátok előbb a részt!!!!*-* Larry <3

    VálaszTörlés
  3. http://larrystylinson1995.blogspot.sk

    VálaszTörlés