Párhuzamos érzelmek-48*!

Kivételesen nem egy év elteltével itt a következő szösszenet. Reméljük a jövőben is tudjuk tartani magunkat nagyjából a hasonlóan idegkímélőbb időintervallumokhoz XD Jó olvasást! :D +16

Harry

Így év végére ,mindenkinek sikerült lerontania az átlagát…még Liamnek is. Persze kivételesen ez nem a mi hibánk, hiszen annyi szarság összejött, hogy ez a legkevesebb, ami most foglalkoztat.

Hétfőn van az évzáró. Érdekes lesz az biztos.

A fogkefémmel a számban matatok a szekrényemben ,hogy megtaláljam a zakómat. A legtöbben utálnak kiöltözni, én sem mondom ,hogy a szívem csücske lenne az ing és a fekete nadrág ,de eddig még senki nem halt bele.
Rádobálok mindent a forgószékem háttámlájára ,aztán visszaballagok a mosdóba.

Fogmosás után még nézem magam egy darabig a tükörben.
Még a tükörképemet is üresnek látom. Mint akiből kiszívták az életet. Mégis ezerrel lobog bennem valahol mélyen a remény. Louis hazajön. Vissza fog jönni.
Persze ha hihetek egy olyan féreg szavában, mint amilyen Daniel. Az egyszer biztos, hogy szinte korlátlan befolyással rendelkezik a rendőrségnél is.

Ha meg lesz a pénz, tisztázza Louist és elismerik, hogy Eleanor Calder öngyilkos lett.

Így egyeztünk meg. Hát nincs más hátra ,mint vakon bizakodni.
A szobámban elhasalok az ágyon és valahogy magamra szenvedem a takaróm. A ház ismételten kong az ürességtől. Gemma még Mollyt is magával vitte, mondván, ki tudja mikor tudok időt szakítani rá. Igaza van.

Visszhangzik, ahogy az autók elhaladnak a ház mellett. Jobb lesz, ha minél gyorsabban elalszom.

Sok dolgom lesz a napokban.
Vajon holnap az igazgató a záróbeszédben megemlíti a Tomlinson-Calder incidenst is?...
Louis

Bejártam a környéket. Nem bírtam csak úgy ücsörögve kivárni a presszó nyitását, különben felemésztenek a saját gondolataim. Elég elcseszett egy városszeglet ez, de nekem annál jobban megfelel.

Elsétáltam egész a jelenlegi munkahelyemig, ahol persze név nélkül, mondhatni feketén alkalmaznak…történetesen minimál bérért ,de hát.

Így is szerencsém volt.

Nem mentem egész közel ,véletlenül sem akartam összefutni drága főnökömmel, aki ha nem tetszik neki valami úgy pofán csap ,hogy este még abban a hajszálrepedésekkel teli tükrömben is meg tudom számolni mind az öt ujjának a nyomát az arcomon.
Persze egy szavam sem lehet. Hát elviselem. Jól tudom: ez akkor sem élet és nem hiszem, hogy sokáig bírom ezt még így folytatni. 

Ahogy lassan ballagok az út mellett ,fel-felpillantva ,észreveszem a két rendőrautót, amint üresen, magukban villogva, csendben állnak a munkahelyem előtt.
-Mi a fasz…-csúszik ki a számon. Vasárnap van. Mit keresnek ezek itt. Az lehetetlen ,hogy miattam jöttek volna. Ilyenkor csak a főnök van benn és…

De hát tessék..itt az alkalom. Házhoz jön a végzet. Itt az ideje ,hogy véget vessek ennek.
Még ha csak a rács mögül is, látnom kell az arcukat.
Lassan elindulok a piros-kék fények irányába. Annyi ésszel én is rendelkezek, hogy felfogjam, egy olyan szerencsétlennek mint én, esélye sem lesz meggyőzni a bíróságot az igazáról. Én…Daniellel szemben. Veszett ügy. Nincs más hátra, mint beletörődni.

Megtorpanok. Éppen az út kellős közepén. Anyám arca rajzolódik ki előttem. Mint az elfuserált amerikai filmekben ott ülök vele szemben kezemben a fekete telefonnal , ő pedig az üvegfal másik oldalán sír. Vajon tényleg szeretném látni az arcukat? Anyuét, a lányokét ..Harryét…

A szemükbe sem tudnék nézni. Nem vagyok ártatlan a rohadt életbe, de nem öltem meg senkit.

Rám dudál egy kamion és áthajt az ellenkező sávba, én pedig magamhoz térve hátra ugrok.
Nem fogom megtenni. Nem fogom hagyni ,hogy hivatalosan is kikiáltsanak azzá, aminek már így is gondolnak. Nem vagyok gyilkos!

Egyenesen haza mentem. Elzárkóztam a világ elől. Jobban utálom magam, mint bármikor. Nem vagyok biztos ,abban mi lenne a helyes megoldás. De hogy őszinte legyek, már nem is nagyon érdekel.

A délutánt otthonom renoválásával töltöttem. Ha már kiharcoltam és megnyertem a rengeteg hajléktalan elől ezt a remek kis odút, megérdemli ,hogy kinézzen valahogy.

Ez körülbelül annyiból állt ,hogy bedeszkáztam a kettérepedt ajtót és egy szakadttá hordott pólómmal áttöröltem a feltöredezett járólapot.

Majdnem megfulladtam a mocsokban és mikor a leszakadt szekrényajtóra került a sor, ami csak élettelenül lógott ,már nem tudtam mit kezdeni magammal. A végére csak annyira ideges lettem hogy belerúgtam egyet így végérvényesen búcsút mondhattam neki. Mindegy. A ruháim mind a mai napig a szekrény tetején vannak a sporttáskában. Sőt még a kitört ablakok sem zavarnak, bizonyos szempontból még előnyösek is lehetnek. Például ,ha a szétrozsdásodott gáztűzhely úgy érzi ennyi volt és ereszteni kezd, nekem meg van egy kis szerencsém, akkor a gáz kiáramlik az ablakon én pedig életben maradok. Bár lehet ,hogy nem is kéne ennek annyira örülnöm..

Villany történetesen nincs. Ha nagyon muszáj van nálam pár öngyújtó ,de általában én is a Nappal együtt megyek lefeküdni. Így a legegyszerűbb.

Hamar vizet melegítek a kádba. Fürdés után belebújok a pizsamának kijelölt melegítőgatyámba, aztán elterülök az ágyon ,ami had jegyezzem meg kiemelkedően tiszta. Különben nem lenne hozzá gusztusom belefeküdni.

Hulla fáradt vagyok és mégsem bírok elaludni. Az agyamat lehetetlennek bizonyul kiüríteni. Annyi minden kavarog bennem ,most mégis egyetlen személy vette át az irányítást.

Pörögnek a fejemben a képek. Ahogy vigyorogva hátrafordul, ahogy levágja azt az értetlen arckifejezését, ahogy mérgesen néz fel rám, mert kinevettem mikor elesett, mikor elvörösödött, mert Gemma lefényképezett minket a fürdőben, ahogy aggódó tekintettel fogja meg a kezem ,ha elbambulok.

Szinte érzem magamon az érintését. És éget. Lassan a szelíd emlékeket egész más jellegűek váltják.

Lehunyom a szemeimet és szabadjára engedem a fantáziám. Megérintem az arcomat, mintha csak Harry kezét érezném. Hüvelykujjam végighúzom a számon, visszaemlékezve a csókokra. Tenyerem tovább halad a mellkasomon. Végig Harry arcát látom magam előtt. Végigsimítok a hasamon és elérek a nadrágomig.

Kipattannak a szemeim. Elkezdtem kapkodni a levegőt.
-Harry…-ejtem ki halkan a számon. Mennyi idő is telt el azóta? Kár számolni a napokat.
Felülök és kapkodva oldom el nadrágomon a kötőt.
Visszadőlök az ágyamra. Jobb kezemet a nadrágomba süllyesztem ,míg a ballal hátratűröm a szemem elé csapódott tincseket.

Lassan kezdem el mozgatni a kezem. Az ujjaim hidegek. Fázom, de ez nem tart soká. Testem lassanként felmelegszik.

Harry szemei előttem vannak arról az éjszakáról. Pontosan fel tudom idézni azt a tekintetet. Minden másodpercre emlékszem ,ahogy fekete pupillája átvette az uralmat a zöld íriszek felett.

Zihálni kezdek. Emlékfoszlányok ezrei rohamozzák meg az agyamat.
Bal kezemmel belemarkolok a hajamba.
-Harry..-nyögöm egyre többször. Egész testemben remegni kezdek.-Harry..
Kiveszem a kezemet ,elengedve összekócolt hajam és tenyérrel felfelé a szám elé kapom.
Nem kell hozzá sok idő a forróság szinte szétfeszít és én utat adok neki.
Alig telik bele néhány percbe, nem tudom magam tovább késleltetni.
Felnyögök.
Hátam ívbe feszül egy pillanatra majd testem ernyedten omlik szét az ágyon.

Kapkodom a levegőt, meg sem próbálok megnyugodni. Miután beletöröltem mindent az amúgy is bemocskolt nadrágomba bal kézfejemről is letörlöm a nyálat, de arra már nincs energiám ,hogy lecseréljem eláztatott gatyámat.
Egyszerűen lehúzom magamról és azon elmélkedve hogy ezt az elején kellett volna megtennem, reménykedem hogy nem fázom meg az éjszaka folyamán.
Harry

Nem megy. Képtelen vagyok elaludni. Nem is csoda hisz nem keveset szunyáltam..egész nap. Végigsimítok magam mellett az ágyon.
-Itt kéne lenned..-suttogom, majd hanyatt fordulok és bámulni kezdem a plafont. Szabadjára engedem a gondolataimat, az utolsó emlékeimet Louisról. Látom magam előtt a vágytól izzó tekintetét, érzem az érintését a bőrömön ,amitől kiráz a hideg. Visszaemlékszem hogyan csókolt akkor éjjel. Abban a csókban benne volt minden. Félelem, aggodalom, kétségbeesés, ugyanakkor égetett a vágytól, ott bujkált benne a remény és ezzel a csókkal végérvényesen letisztázódott bennem ,hogy szeret.
beharapom a számat. Akarom azt a csókot. Érezni akarom Louist.

Egyszerűen fáj a csend. Szinte fizikai fájdalmat okoz. Hirtelen cselekszem.

Leveszem az alsómat és az ágy végébe rugdosom. Jobbra fordítom a fejem ,miközben magam köré fonom ujjaimat. Tekintetem egybeforr a sötétséggel. Felsóhajtok. Testem már nagyon igényelte a törődést, hisz mióta Louis itt hagyott nem értem magamhoz.

Azt akartam ,hogy az ő érintésére emlékezzen testem minden porcikája és az ő érintését kapja legközelebb, mikor újra itt lesz.

De azt hiszem már nem bírom tovább.

Mozgatni kezdem a kezemet. Testem automatikusan kezd fel-le mozogni az ütemre.  Minden lélegzetvételemet visszaverik a falak.

-Lou…gyorsabban…-nyögök fel kis idő elteltével. Összeszorítom a szemeimet és rászorítok a lepedőre.

Egyszer-egyszer megrándul a testem. Hajam izzadt homlokomhoz tapad. –Lou…is..- túl hirtelen harapok a számra és azonnal megérzem a kellemetlen fémes ízt.

Nincs időm még egyszer elsuttogni Lou nevét, mert még levegőt is elfelejtek venni egy pillanatra mikor végigárad bőröm alatt túlfűtött vérem.

Nem tartott soká.

Kiveszem a kezem a lábaim közül és mozdulatlanul hagyom ,hogy élvezetem maradéka tenyeremről a lepedőmre folyjon.

Hirtelen kerít hatalmába a mélységes üresség. Ahelyett hogy megnyugodtam volna ,csak még jobban össze vagyok zavarodva.
Tüdőm még nem jutott elég levegőhöz. Mellkasom ugrálni kezd és a könnycseppeket is megérzem végiggördülni az arcomon. Lenyalom a vért a számról és kelletlenül lenyelem.
Szánalmasnak érzem magam. De úgy tűnik a rengeteg felgyülemlett feszültség ,most utat tör magának. És én hagyom. Zokogni kezdek. Sírok, mint talán még az óvodában sem tettem. Eddig a puszta gondolatát sem engedtem felvetni, de most hangosan kimondom és hangom visszhangot ver a sötét házban.
- Életben vagy még egyáltalán Louis Tomlinson?

***

Reggel még mindig éreztem a fémes ízt a nyelvemen. Első dolgom volt lezuhanyozni.

A tegnap este járt a fejemben és az, hogy mégis hogyan kérdezhettem ilyet magamtól? Louis jól van. Legalábbis ajánlom neki. Mindegy,értelmetlen ezen agyalnom. Már csak két nap. Ennyi választ el tőle.

Vagy saját kényszerből, vagy a forró cseppek lazító hatására, de úgy bemeséltem ezt magamnak, hogy szerdáig meg sem fordult más a fejemben.

Megtörölköztem és felkaptam magamra egy alsót és egy pólót, hogy ne fázzak meg. Becaplattam a szobámba és az órára pillantottam. Nem tudom hogy sikerült 3 órán keresztül áznom, de az biztos, hogyha nem sietek akkor elkések az évzáróról.

Magamra kaptam a zakót ,a nadrágot és azt az ocsmány cipőt.

 Még pont időben. Az osztályban elkaptam Niallékat.Éppen valami sütit tanulmányoztak.

-Sziasztok.-Ülök a padra.

-Szia! Hát te hol késtél?-kérdezte Liam.

-Hát kicsit ..tovább tartott minden, mint ahogy azt én elképzeltem.

-Kérsz?-mondta teli szájjal a szőke.

-Nem, köszi.-levágott nekem egy „tetudod” fejet.-Hol van az osztályfőnök?

-Elvileg valaki rosszul lett ezért kicsit késik.

-Hála az égnek...és hol van Zayn?

-Ki tudja? Lehet be se tolja a képét...

-Ohh hallom valaki engem emleget...-csapódik mellém a fekete.

-Csak a halál..-nyammogja Niall.

-Az én vagyok szóval...Harry beszédem van veled..-ragad karon és egy csendesebb sarokhoz ráncigál.

-Őszintén válaszolj.

-Oké.

-Nem csináltál semmi hülyeséget, ugye?

-Mi ez most ilyen hirtelen?

-Csak a suliújsághoz szegődtem és valami szaftos cikket keresek.-cincogja.

-Haha.

-Komolyan.

-Nem..nem csináltam semmi olyat, ami rád tartozna.-sétálok vissza Liamékhez.

-Miről beszélgettetek ami ilyen titkos?-érdeklődik Ni.

-Semmiről,csak Zayn a napi hülyeségét rajtam verte le.

-Megértelek..én is tapasztaltam ezt Liamnél.

-Természetesen..-forgatja szemét a magasabb.

Ekkor betipegett az ofő. Elmondta amit eddig minden év végén. Felsorolta a kitűnő tanulók nevét és szóba került Eleanor is. Louist nem említette.

Kisétáltunk az udvarra és végigálltuk az igazgatónő igazán untató szövegét. Itt már nem volt több szó Eleanorról.

Visszatérve az osztályba kiosztották a bizonyítványokat ,csak egy maradt az asztalon.

"pedig már egészen helyrepofozta a matekját"-gondoltam miközben kisétáltam a tanár elé és elvettem azt az utolsót. Louis-é. Mindenki ledöbbenve nézett és mielőtt bárki bármit kérdezhetett volna tőlem kimentem a teremből.

A kezemben tartott füzetszerűség még több reményt adott, ahhoz hogy megtegyek minden tőlem telhetőt.

Karomra hajtottam a zakót és egy közeli parkba siettem. Ahogy körülnézek mindenhol csak gyerekek, öreg házaspárok vannak.

Egy ismerős hangra felriadtam.

-Szép kis előadást nyújtottál, Styles.

-Kössz szépen.-Leül mellém és rágyújt.-Amúgy honnan tudtad hogy itt vagyok?

-Nem tudtam.

Egy halk ’o’ hanggal válaszoltam.-Egyébként.-folytatta.-Még mindig véghez viszed a terved..nem igaz?

-Erre nem válaszolok.

-Szóval igen..

-Figyelj..-állok fel.-Mi a faszért érdekel ez téged egyáltalán? Nem akartál segíteni, hát akkor ne segíts. Leszarom! Megoldom magam is!

-Higgadj le! Én kérdeztem, mert engem igenis érdekel hogy mi van veled és Louisszal.

-Hát akkor segíthettél volna!

-Minek? Hogy meghalj?

-Nem haltam volna meg!

-Peeersze, Daniel pont arról híres, hogy megkíméli az ilyen idióták életét!

-Baszd meg! Eleve te keverted bele!-hirtelen bántam meg mindent, amit mondtam.

-Cseszd meg tudod!

Zayn elviharzott. Ezt is elintéztem..

Zayn

Hogy mondhat valaki ilyet?! Még akkor is, ha igaza van. Ha meg akar halni hát tessék. Nyugodtan.

Visszaértem a koleszba és hátamra kaptam táskám. Vagyis az utolsót, ami itt maradt. Ma kell leadni a kulcsokat. Amit én meg is teszek ahogy leértem a lépcsőn. És így az ünneplő ruhában elkullogok az új ,”szobámig” .Első dolgom lesz átöltözni.

Az úton Harry-n járt az eszem.Ez készül valamire. Nem tudom hogy tarthatnám vissza. Nincs ötletem.

Talán beszélnem kéne erről Louisnak. Most van este 6. Vagyis már otthon kell lennie.

Bevágom a szobaajtót és letépem magamról ezt a gyökér zakót, az inget és az idióta nadrágom.

Felkaptam egy kinyúlt, szemétbe való pólót aztán leültem és előkaptam a laptopom.

Megint üzenek Louisnak. Mint ahogy mindig.

Megírom neki hogy lényegében az egész évzáró egy nagy szar volt. És leírtam neki Harry mit csinált délután. Aztán azon még gondolkoztam, hogy elmondjam neki mit tervez Harry. Vagyis az én elképzelésemben.

Végül arra jutottam, hogy nem. Végül is, Harrynek nincs meg a telefonszáma és nem is tudja hogy érhetné el. Így nem hiszem, hogy sokra menne.

Aztán egy rövid helyzetjelentés a másik két hülyéről.

Lecsapom a laptopot. Remélem, elolvassa és üzen is valamit.

Louis

Nemrég jöttem el a melóból, most fél nyolc van; már megint plusz munkát kaptam. Most teát iszok a kávézóban és az újonnan jött üzenetet olvasom Zayn-től. Harry délutáni akciója..eléggé meghatott. Azt hiszem megjött a menzeszem. Vagyis.. ha már ennyitől elérzékenyülök, akkor nagyon nagy bajom lehet.

Aztán tovább olvastam. Az a két hülye. Minden rendben van a srácokkal. Gyorsan válaszoltam Zaynnek.

Hiányoztok srácok.

Hát ez is meg volt. Talán nem kellene irkálnom Zaynnel,mert lehet, hogy ez így nehezebb. Ez sem tarthat örökké.

Lassan kullogok kis odvam felé és mire feleszmélek, már ott vagyok.  Jó lenne, ha pihennék is.

De nem megy. Csak ide-oda forgolódva fekszek a kanapén.

Harry

Kedd van. Daniel írt. Nem 4-kor hanem este 10-kor akar velem, vagyis Louisszal találkozni.

Egész nap remegő kézzel végzem a házimunkát aztán mikor az óra este 7et mutat, elindulok.

Kocsimmal messze parkolok le. A baseballsapkát szinte az arcomba nyomom. Nem kell nekem az hogy valaki észrevegyen.

Felmérem a terepet. Végül úgy döntöttem hátul surranok be. Elkerültem a kamerákat. Ha minden igaz, akkor a legfelső emeleten van.

***

Fél 1 múlt. Szerencse hogy pár karcolással megúsztam az egészet. Ha az a kettő korcs nem lett volna, most az egészet elhozhattam volna.

Mit tegyek?  Épp most értem haza apámtól…Akit épp most raboltam ki... 

Már egy hete figyeltem a házat és ha most nem bukok le, akkor hálát adok az égnek.Vagyis legalább holnap estig ne bukjak le. Utána meg nem érdekel. Az apám egy faszkalap. Itt hagyta anyát egy nála majd 10 évvel fiatalabb nőért, aki csak a pénzéért szereti. És amennyi milliója van azt a keveset, amit elvettem nem is fogja észrevenni.

De ez még így is édes kevés. Nincs más választásom. Beszélnem kell Taylorral.