2015. szeptember 11., péntek

Csillagvirág-50*



Sziasztok! :) :) :)
Egy hónappal később újra egy résszel jelentkezünk!
Bocsánat a késésért! És sajnáljuk, hogy már csak párszor tehetjük meg..mivel hamarosan elérkezünk a történet végéhez. :/
De addig is jó olvasást! :D

Harry

Nem tudom mit csináljak, már percek óta egyhelyben toporgok ő meg csak rám se hederít. A telefonját babrálja még mindig. Most mire vár? Vagyis én mire is várok? Csak az járt a fejemben ,hogy minél előbb lebonyolítsuk a dolgokat és befejezhessük végre a játszmát.
A szívrohamot hozza rám ez a gyár. Fentről folyamatosan potyog a vakolat az ember fejére. A lámpák hosszú zsinórokon lógnak, szürkés fényükkel borítva a hatalmas, üres helyiséget. Csak Daniel alatt volt egy szék, előtte egy rozoga asztallal, amin a lábát pihentette.
Az apró ablakokat befedte a mocsok és a por.  Az elkorhadt padlódeszkák még úgy is recsegnek a lábam alatt ,hogy meg sem moccanok. Néha-néha magam mögött is hallom ropogni őket ,ahogy valaki elhalad és a vastag ,penésztől szürke falak visszhangot vertek.
A hideg már marja a bőrömet. Talán csak a mozdulatlanság miatt fázom ennyire. Vagy a félelemtől remegek? Igen. Félek. És minél előbb el akarok tűnni innen ,magam mögött hagyva ezt az egész rémálmot.

Meglátom, ahogy Daniel kék szemei felcsillannak és egy pillanatra rám szegezi tekintetét. 
A következő pillanatban már levegőt sem kaptam…az ütés túl erős volt.

Louis

Miután felmásztam a törmelékeken egy ablaknál kötöttem ki. Legalábbis tisztában voltam vele hogy ott kell lennie. De a szederindák már annyira körbefutották ezt az egész romhalmazt, hogy egyszerűen megközelíthetetlenné vált. Nem húzhattam tovább az időt. Ki kell hozzam Harryt…
Ahogy nekiláttam letépkedni a gallyakat a falról párszor átfutott az agyamon, mi van ha Daniel hazudott. Ha csak azért mondta ,hogy Harry itt lesz ,hogy ÉN itt legyek.
Fenéket!
Felszisszentem ,ahogy egy újabb tüske bökött a tenyerembe, de haladtam tovább.
Képtelen lennék kockáztatni. Sikerült mindent elveszítenem az életemben. Még Harryt is. És most ,hogy visszakaptam…Nem követhetem el újra ugyan azokat a hibákat.

Ujjaim hegye koccant az üveggel. Elvigyorodtam: Hát igazam volt.
Közelebb kűzdöttem magam, letaposva a maradék utamba akadó gazt.
tehetetlenségemben hozzányomtam tenyereim az üvegnek, véres foltokat hagyva rajta. Francba..hogyan jutok be..
Kezeim hihetetlenül remegtek ,élesen hasított beléjük a fájdalom.

felmértem a helyzetem. Daniel a bejárat közelében szokott tanyát verni. Onnan a leggyorsabb eltűnni ha beüt a baj. Én pedig most a gyár végében vagyok, ahol egy külön raktárterem van és már nincsenek lámpák sem. Levettem a pólóm és a könyököm köré csavartam. Egy határozott mozdulat kell csupán.
Reménykedve ,hogy senki nem hallja meg ,betörtem az ablakot. Körülnéztem majd bementem, sehol senki, csak a hangokat hallom. Mindenütt üvegszilánkok, a lábam alatt pedig fadeszkák, akár az egész gyárépületben. Megráztam a pólóm és magamra húztam.
Lassan közelítettem meg az ajtót, vagyis a keretet. Csak léptem és léptem ..egy kis zörgés és nekem annyi.
A következő lépés után egy sötét alak állt meg velem szemben. Még sosem láttam korábban. Körülbelül 2 méter magas és egy keze akkora mint az én két szár lábam. Időm sem volt reagálni , a következő percben már ájultam rogytam össze és a rúd hangosan csattanva ért földet mellettem.

Mikor magamhoz tértem már ki voltam kötve egy vízvezetékre hasonlító csőhöz. A térdeim a földön, a kezeim pedig a fejem fölött összeláncolva.
Az első amit megláttam magam előtt az Harry mozdulatlan teste volt. Hirtelen szűnt meg bennem a remény szikrája. Gyomrom összeszorult és nem kaptam levegőt. A legrosszabbra gondoltam..
Nem..Még él. A mellkasa emelkedik és süllyed..bár nagyon lassan. Valaki felém fordította a lábával. Felnyögött. Bár csak egész halkan. A pólója csupa vér, arca eltorzul a fájdalomtól, szája felrepett..mindenhol csak ütésnyomok.
-Ne merj hozzá érni!-üvöltöttem ,kezemet megrántva. A lánc csörrent egyet, de nem engedett a szorításon. -Harry! Harry!-kiabáltam, hátha felébred. De semmi.
-Te rohadt féreg! Gyere elő! Tudom hogy itt vagy! Gyere elő!!-nézek körbe.
-Ne indulatoskodj Louis.-lépkedett elő lassan átlépve Harry teste fölött.
-Mit tettél vele?!-rántottam újabbat csuklómon. Nem válaszolt csak lágy vigyort erőltetett az arcára és elém guggolt. - Mit tettél vele!!! –üvöltöttem.
-Én ? Semmit. -hát persze..ő soha..ő mindig tiszta..mindig ártatlan..
-Mi ez az egész? Miért rángattad bele őt is?!-a láncok vágták bőröm, de addig nem nyugodhatok amíg ki nem juttatom őt. Szabadulnom kell.
Nem tudtam levenni a szemem Harryről. Remegtem a haragtól..és félelemtől.
-Engedd el…-suttogtam Harry elgyötört arcát bámulva. Daniel felhúzta a szemöldökét ,majd felkelt és lassan mászkált jobbra-balra előttem.
 
-Louis.Pontosan tudod hogy te rángattad bele..-nyugodt hangon beszél, mégis érződik belőle valami,ami nem emberi. A gúny ,mások lenézése, a dominancia, olyan jellegű keveréke amit el sem tudtam volna képzelni hogy létezik,ha nem találkozom vele.
Ekkor villant be.
-Zayn…Mit történt Zaynnel?! Hogy fértél hozzá a levelezéseinkhez?!-kiabáltam tovább.
-Zayn? Azt hiszem kórházban van..vagy hullaházban...ki tudja..- sóhajtott egyet a mondat végén.
-Mit tettél vele?!
-Csak egy kis baleset.-ezuttal már letérdel ,hogy tekintetünk egy magasságba kerülhessen.
-Hogy ..hogy tudhattál mindenről..-lehajtom a fejem...Csak egy kérdés járt  körbe és körbe az agyamban...Mit tegyek?

-Ez könnyű, adj valami nehezebb kérdést..-ez a hang..Ez nem lehet...Felkapom a fejem.-Üdv Louis!-Taylor..
-Te mi a faszt keresel itt?..-bámulok rá, ahogy azzal a z önelégült magabiztossággal sétál közelebb. Bár azt hiszem ,magam is tudom a választ.
-Én? Tudod ..meguntam, hogy Harryvel az én ágyamban csináljátok..-megáll Daniel mögött és lenéző pillantásokkal méreget.
-Még szerencse ,hogy nekem azt modta, hogy te csak 10-ből 1-es vagy.- vigyorgok gúnyosan.
-Ha szeretnéd tudni az igazat..-sziszegi-akkor szívesen elmondom..-Letérdel Harry mellé, Daniel abban a pillanatban feláll, hogy kényelmesebben, egy jobb helyről szemlélje az eseményeket.

Az a ribanc belemarkolt Harry hajába és megemelte a fejét..
-Lou...-nyökögte..
-Harry! Taylor elég! Hagyd abba!
-Louis..?
-Vedd le róla a kezed te mocskos kurva!!-próbáltam előrébb hajolni..elérni Harryt..vagy csak jól felpofozni Swiftet. Csak jobban tépte Harry haját..aztán egy pofon amitől újra a mocsokba zuhan.
-Azt ne mondd hogy összeálltál Daniellel..?- undorodva vágom az arcába a szavakat.
-Van ez így..és találd ki, ki volt olyan ügyes hogy megnézte a levelezéseiteket!Na ki? Hát persze hogy én!-húzza szélesebbre vigyorát.
-Hiszen csak  egy picsa képes rá.-nevetem elgyötörten.
-Igen kinyílt a szád....Louis..-Lépked közelebb Daniel és hátrarántja a fejem, hajamnál fogva. Felszisszenek. Egy kést tart a kezében. Torkomhoz ér a penge. Szemébe nézek.
-Tudod Louis ..elárulok neked egy titkot..-hajol fülemhez.-mindig is ezért az elszánt, megvető tekintetedért kedveltelek.-elvette a kést..hátrébb lép és elenged. Kimegy a szobából, nyomában egy sráccal. Felfordul a gyomrom. Egy újabb patkány Daniel szemétdombján. Az a fiú nem lehetett idősebb nálam.
A maradék három pasas érzelemmentes arcán olykor-olykor megjelenik egy mocskos vigyor..Elfordulok. MostTaylorral farkasszemezek.
-Gondolhattam volna ,hogy ez lesz belőled.
-Úgyszint,de tudod mit? Legyetek boldogok, ketten..jajj bocsi elfelejtettem. –kacag fel.-Ti meg fogtok halni.-biggyeszti le a száját aztán hátat fordít és felhuppan az asztalra. Hogy rogyna össze alatta..
-Hát ha már mindenki olyan hülye mint te, akkor a normális emberekkel ez történik..ó és elfelejtettem kérdezni. Jó Daniel ribancának lenni? Élvezed amikor megbasz, aztán egy másik nőhöz megy? És aztán azt is megbassza?-nézek mélyen a szemeibe. Szinte látom bennük tükröződni a haragot. Tudja ,hogy igazam van. És nem tud tenni ellene…semmit.
-És te élvezted, amikor az én ágyamban Harry téged dugott?-felemeli a hangját.
-Kibaszottul!-vágom rá azonnal.-Csak nem irigykedünk?
Látszott rajta,hogy már nem kell sok és elszakad a cérna.
-És Harry egy ilyen férget akart megmenteni az én pénzemből..
-Nem inkább apuciéból? De áruld már el nekem..mire jó ez neked? Kapsz jutalom falatkárt azért hogy beálltál ide díszletnek? Vagy már nagyon nyomta a lelkedet, hogy Harry képes volt megcsalni egy fiúval?
-Tudod én csak azt adom amit megérdemeltek.
-Huhh igazam volt! Jó kiskutya! Ül!
-Én befognám a szád a helyedben!-szinte ordít velem.
-Mégis te érzed magad megkötözve! Mindig is ilyen leszel! Egy utolsó kis apuci kedvence, Daniel kiskutyája..egy utolsó. Mocskos. Kis .Senki.-a lehető legcinikusabb hangnemben beszéltem hozzá.
-Te mocskos kis..!-a következő pillanatokra nem nagyon számítottam. Odaszaladt az egyik emberkéhez és elvette a pisztolyát. A férfi először elkapta Taylor kezét.
Nyomatékosan nézett a szemeibe. Ismertem ezt a tekintetet. ’Daniel nem fog örülni’.
-Eressz!-sziszegte Taylor a férfi engedelmeskedett. Felhúzta a pisztolyt és egyenesen Harryre célzott.

Minden izmom megfeszült. Levert a víz..Ne..csak ezt ne. 
Kezei remegtek. Belemarkolt Harry hajába és felhúzta a földről.
-Kíváncsi vagyok milyen érzés az amikor miattad hal meg valaki! - Tekintetére árnyékot vetett az őrület. teljes erejéből vágta a padlóhoz Harryt, akár egy szakadt rongyot. Hátat fordítva felnevetett, majd megfordult és abban a pillanatban…  
Meghúzta a ravaszt.

A levegő bennragadt a tüdőmben.
valahonnan távolról, egész tompán hallottam egy kétségbeesett sikoltást. ’Ne’
A fegyver viszont elsült. A lövés éles hangja ezerfelől üvöltötték vissza a falak.

Agyamat elborította a homály. Nem tudtam felfogni, mi történik körülöttem.
Megállt az idő.
Pillanatokig csend volt.
Harry hangosan, kétségbeesve kapkodta a levegőt, de nem volt magánál. A sötétben a vér fekete masszának tűnt. Mindent beterített. Nem tudtam hol a seb. A ruhája átázott.
-H..harry?-csak bámultam a testét. Még él. Még élnie kell!..Látásom homályosodni kezdett. Elfedték a könnyek.
-Mi folyik itt?-megismertem Daniel hangját..bár igazán fel sem fogtam mi folyik körülöttem.
A torkomban egy hatalmas gombóc nő..levegőt sem kapok. Mindenem remeg. Taylor elégedetten szemlélte művét, arcáról csak most tűnik el a vigyor.
Daniel a lányt bámulja, aztán elveszi tőle a fegyvert. Csek egy röpke pillantást vet Harryre.
-Én..csak.-mentegetőzik Taylor.
-Menj kicsit arrébb.-olyan rideg hanggal mondta, hogy a hideg is kirázott.
Mégse nézek oda..Harry nem mozdul..nem látom hogy emelkedik a mellkasa..Próbálok szabadulni, odafutni Harryhez..megvédeném őt…De elkéstem.
daniel lehajol harryhez. Talán a hátára akarja fordítani. De nem hagyok neki lehetőséget.
-Ne merj hozzáérni!!!!- akkorát rántok a kezemen, hogy belereccsen a csuklóm. –Nehogy hozzá érj!!!!-üvöltöm minden erőmmel. Egész testemmel nekifeszülök és előrébb lököm magam. Végül csak a porba zuhanok.  Könnyeim megállíthatatlanul ömlenek végig az arcomon. Elveszi a kezét. Nem érinti meg Harryt.
-Lassan ideje lenne indulnunk..-Elém sétál.Valamit tart a kezében.
Megint hátrarántja a fejem.
-Hát sajnálom,hogy csak ennyit tudtunk beszélgetni Louis,de nem hiszem,hogy ezek után lesz még rá alkalmunk.

Reagálni sem tudtam, olyan hirtelen ért,mikor rám borította a kanna tartalmát. Marni kezdte a szemem és nem kaptam levegőt.
Kissé engedett a szorításon, megvárta míg kiköhögöm magam, aztán a maradékot is rám öntötte. Elengedett.
-Szhe..mhét...-köhögöm előregörnyedve. Szemem sarkából látom ,ahogy az emberei hasonló kannákkal locsolják körbe a falakat.
-Sajnálom, de most mennem kell...Pedig szívesen maradnék még veled. –arcomhoz hajol. Érzem a leheletét a bőrömön. Enyémbe fúrja jégszín tekintetét. – Nemsokára újra láthatod.- mondja egész halkan, érzelemmentes arccal.
Eltávolodik tőlem és kisétálnak innen Taylorral és a bandájával együtt. Hangosan csapódig az hatalmas vaskapu.
Még hallok néhány szófoszlányt a beszélgetésükből:
-Bent kész.
-Itt is végeztünk.
-Rendben.-Daniel az. Furcsa tőle ez a megviselt hangnem.
Hirtelen köszönt be a csend. Hallgatom a lépteiket..Aztán már csak a saját lélegzetem visszhangzik a falak között.

***
-Taylor.
-Igen?-mire a szőke lány megfordul a fiú egy hatalmas pofont ad neki. Még mindig nyugodtan beszél, pedig ha érezné a lány ,hogy mennyire ideges a másik.
-Bent kész.- lép melléjük egy férfi. Majd egy másik.
-Itt is végeztünk.
-Nem mondtam azt hogy lődd le.-néz még mindig Taylorra nyomatékosan.
-Én csak..-Daniel elfordult. Nem szentel több figyelmet a lánynak.
-Rendben.-a fiú a hideg fém ajtóra fekteti a tenyerét. Majd fáradtan engedi vissza kezét maga mellé. -Fiúk, csináljátok.

Az épület hamarosan lángba borult. A gaz, ami körülvette a romhalmazt lassan eltűnt. Daniel megfordult, egyből észre vette a fehérszirmú virágot az élettelen talajban. Talán csillagvirág. De az nem lehetett. Talán csak valami hasonló. Talán csak egy jelentéktelen gyomnövény.
Néhány pillanatig még nézi a virágot, majd lehajol és egy könnyed mozdulattal letépi.
Szemei elé tartja az apró virágot, ami most eltakarja a látványt: A lángnyelvek már az épület tetejét marják. A száraz növényzet rásegít a tűznek elemészteni az egykori monstrum nagyságú gyárat.

A fiú már érzi az elviselhetetlen forróságot az arcán. Kék szemeiben tükröződnek a vöröses szikrák.
Elvigyorodik.
-Ég áldjon.. Louis Tomlinson…- suttogta a hófehér szirmokra és a tűzbe hajítja a virágot.  

Végül már csak Taylor nézte a lángcsóvákat, majd néhány perccel később hangos nevetésben tört ki.
-Megérdemelte! Mindketten megérdemelték!

5 megjegyzés:

  1. Köszönöm hogy a társad lehetek Lucky!! És nyugodj meg ..én még mindig ,,Lüszinek" ejtelek :)
    Sok puszi: Lara

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi XD Köszi Lara! Nagy kő esett le a szívemről! :*
      Csók: Lucky

      Törlés
  2. Akkor örülök :)

    Puszillak!! :Lara

    VálaszTörlés
  3. uhh nagyon jó lett remélem nem haltak meg!!
    Taylort gyülölöm ahww neki kellet volna ott maradnia!! :)

    VálaszTörlés
  4. OMG :'( Zokogom ez valami fantasztikus egyáltalán nem sablonos..csak félek hogy Louisék nem élik túl..nagyon jól irtok..
    Puszi így tovább :* :* :'( :)

    VálaszTörlés