2014. június 28., szombat

Egy kis segítség-37*

Sziasztok! Semmi késéssel, időben elkészültünk a résszel. :) Reméljük tetszeni fog ez a rész :P
Jó olvasást!



Louis


2 hét telt el azóta hogy elkezdtük ezt Zaynnel.És ennyi időnek bőven elégnek kellene lennie,hogy megszokjam, de vajon képes leszek megszokni hogy másokat félholtra verünk?
Zayn végzi a piszkos munkát , vagyis végezte amíg meg nem unta hogy csak bámulom az eseményeket mint egy birka.
És azt hiszem itt az ideje hogy ilyen szempontból én is ,,hasznossá" tegyem magam.
Mikor először cselekedtem egy elég fiatal srácról volt szó, körülbelül annyi idős lehetett mint én, vagy talán még fiatalabb, nem fizetett rendesen így életbe lépett a mi feladatunk. Mikor be léptünk lefagyott, de megértem , én is ezt tettem volna.Talán még el is menekülök. De ő nem tette-lehetséges hogy azért,mert nem értette miről van szó.
Az undor amit akkor éreztem magam iránt szinte felemésztett.Mikor már ötödszörre húztam be neki, majd nem elbőgtem magam.
Gyűlölöm Daniel eszközeit.Gyűlölöm , hogy mi vagyunk az eszközei.
Gyűlölöm magamat hogy megtettem. 
Talán ez a két hosszú hét volt életem legrosszabb két hete, de lehet hogy volt már rosszabb is.
De felrakom a kérdést meddig fog tartani ez?
Mikor hagy minket békén?
mikor nem fogunk tőle függeni?
Talán soha.De nem bírnám ki már sokáig.

Mindig mikor visszaérünk egy-egy fárasztó ,,munkából" leakarom vakarni a bőröm.Ilyenkor általában leveszem a fekete ruhadarabokat magamról és folyatom magamra a forró vizet a zuhanyzóban.

De persze történtek jó dolgok is, ha nevezhetem így..
Mióta Harry megkért hogy fejezzük be és csak beszélgessünk azóta így is teszek.Hisz mit gondoltam? Érzek valamit iránta? Vagy ő én irántam? Ez hülyeség.
Közben gyakran találkozgattam Eleanorral,aki ezeket az összeruccanásokat randinak hívja.
és járunk, de persze a fiúk még nem tudják mert Harry sem érdeklődött iránta.
Zaynt meg persze ez nem érdekli, Liam és Niall...Ők meg Liam és Niall.

-Megint egyedül vagyok itt...-fújtam ki a cigi füstöt.

Mit csináljak? El elment a drága egyetlen Taylorral.Zayn épp nem ér rá mert elhúzott valahova, Harry gondolom most szabad, de inkább nem csesztetem, semmi szükségem arra hogy lesmároljam aztán kiakadjon rám.De amúgy miért csókolnám meg? 
Liaméket meg hagyom...vagyis már a szobájukba sem megyek be kopogás nélkül.nem mint ha zavarna hogy ő meg Ni..csak nem akarok rájuk nyitni és egy lelki traumát szerezni.
-Jah, egyedül- helyeztem vissza a számba a szálat.
 Mit csináljak!? Megesz z unalom...
Csak Harry a szabad...szóval..
Előhalásztam a telefonom és már tárcsáztam is Harryt.
Kicsöng ...kicsöng....
-Szia-szólt bele a másik oldalról.
-Szia, otthon vagy?-kérdeztem reményteli hangon.
-Ohh igen, de most csengettek..Mindjárt visszahívlak..-rakta le a készüléket.
Vajon ki lehet az? Biztosan csak Anne...vagy Gemma...
Nem tudom...

Az órára pillantottam.A perc és másodperc mutató rohamosan szaladt körbe és azon kapom magam, hogy megsértődtem hogy már 20 perce nem hívott vissza.

 A telefonom képernyőjét bámultam amikor megvillant rajta Harry neve és megszólalt az idegesítő csengőhangom.
-Szia, bocs hogy eddig tartott...
-Szia..semmi..
Még hogy semmi?! Húsz perce várom hogy felhívj te köcsög...

Harry

A tv előtt ültem és a maradék sütit zabáltam amivel Gemma próbálkozott mikor megszólalt a telefonom.
-Louis..-néztem csodálkozva. egy jó ideje nem hallottam a hangját. Fojton azzal a csajjal lóg.
Éppen hogy felvettem a telefont mikor meghallottam a csengőt. Szóltam Lounak hogy majd hívom, letöröltem a csoki máztól maszatos számat 
és látogatóm elé siettem. Jobban mondva látogatóim. Taylor és Gemma ácsorgott a kapuban.
-Oh..sziasztok!-kiabáltam ki, de nem rohantam eléjük hiszen zokniban voltam.-gyertek csak.
-Szia!-üdvözölt Eleanor mikor elment előttem.
-Szia Harry-sandított rám Tay ,én csak tartottam tovább az ajtót.-maszatos vagy-arcomhoz emelte a kezét és tenyerével letörölte.
-Így jobb.-konstatálta.
-Köszi-mosolyodtam el aztán becsuktam az ajtót.
-És minek köszönhetem szívélyes látogatásotokat nem mintha..
-Buli.-mosolygott rám Eleanor, miközben lehúzta magáról a kabátját Taylorral együtt és a fogasra dobták.
-Üljetek csak le!-intettem a kanapé felé.-Miféle buliról van szó?-ugye most nem azt akarják mondani hogy megint az én házam ..Anyut és gemmát is beleértve és itt kezdődnek a gondok..fogja megsínyleni, mert
abba tutira nem megyek bele.
-Tudod Harry..-dőlt hátra kényelmesen Taylor.-Mivel elvállaltam hogy nálunk tartsák a sulis szilveszteri bulit ..nehogy megint kihívják a rendőrséget a torna teremhez..-tette hozzá kelletlenül.-és nem mellesleg drága barátnőm pasijának is közeleg a szülinapja.-dobta át a kezét Eleanor vállán és kissé magához húzta. 
-Arra gondoltunk egybe vonnánk a kettőt és Lounak ez lehetne egyben meglepetés bulija.-bukott ki Elből.-szóval a pasija mi?Hát ez remek. mégis mikor akart róla beszámolni, majd az eljegyzésükön. na jó..lehet kicsit túllihegem a dolgokat.
-És hogy jövök én a képbe?-lehuppantam a kanapéval szemközti fotelbe.
-Egyértelmű nem?-mosolygott kedvesen Tay.- te vagy az ünnepelt legjobb barátja.
-lefordítva segítsek a pakolásban mi?-néztem a szemébe.
-Így is felfoghatod. -rántotta meg a vállát.-mindenkit bevonunk akit csak kell ,de Louis nem tudhatja meg.-tette hozzá Eleanor.
-És ebbe te önként belementél Tay?-támaszkodtam térdeimre.
-Az egészet Eleanor miatt csinálom.-jelentette ki komolyan.
-Oh, hogy összehangolódtatok ti ketten.-tekintetem a két lány között cikázott és el kell hogy ismerjem Eleanor valóban hasonlított Taylorra. ha eddig nem is, Taylor mindenkire hatással van és Eleanor személyisége már teljesen Taylorfüggő lett.
-Hát..-mosolyogtak össze. 
-Jó..oké..benne vagyok. 
-Pompás!-ugrott fel Tay és még csettintett is hozzá.-hívlak a részletek miatt.Mehetünk El?-nézett le az említett személyre.
-Persze.-ugrott ő is talpra és máris a kabátjukat vették.
-Hát ez aztán villám látogatás volt.-biggyesztettem le számat megjátszott szomorúságomban.
-Ne aggódj, az elkövetkezendő időben úgyis gyakran találkozunk, nem igaz?-Taylor kiengedte maga előtt Eleanort az ajtónál és még visszafordult. 
A beáramló hideg levegő miatt megrázkódtam.-Amúgy Harry?
-Hm?-eddig a járólapot pásztáztam ,de most rá emeltem a tekintetem.hirtelen előre lépett és rányomra száját az enyémre. Nem hunytam le a szemeimet ,sőt inkább csak kikerekedtek a meglepettségtől.
-nehogy megfázz nekem. Kitalálunk egyedül is.-mondta mikor elváltunk és kacsintott egyet.
-Oh..oké.-intettem nekik és becsuktam az ajtót. Még hallottam ahogy Eleanor felkuncog.-Most mi van?4-mondtam ki hangosan. 
-Mi az hogy ha olyan kedvében van akkor megcsókolhat ,de ez visszafelé már nem működik..mit akar tőlem ez a lány..-dőltem el hanyatt a kanapén.-Louisnak meg barátnője van.Hmm.és most bulit szervezünk neki.-könyveltem el a hallott információkat.

-A francba Louis!-kaptam a zsebemhez a telefonom után és már tárcsáztam is.
-Bocs hogy eddig tartott-szólaltam meg mikor felvette a telefont.
-szia..Semmi..
-Amúgy mi újság?-kérdeztem.
-Semmi csak ..gondoltam..tudod..szóval..nem mehetek át hozzád?
-Mikor kellett engedélyt kérned?-mosolyogtam ,bár tudom úgy sem látja.
-Hááát...-húzta el a szót.
-Jó inkább hagyjad.Gyere csak nyugodtan.
-Oké..köszi..akkor 10 perc és ott vagyok..-tette le a telefont.
Vajon most miről akar beszélni? Talán elmondja Eleanort? A lényeg hogy nem szabad semmit se gyanítania, mert akkor vége.
10 perc pont elég arra hogy ..üljek a kanapén és bámuljak ki a fejemből.
Előre hajoltam így sikeresen elértem a sütis tálat.
-Gemma, Gemma, Gemma..mi lenne velem a sütid nélkül?-haraptam bele a csokis valamibe.
Kellene kakaó hozzá és akkor igazán finom lenne, sőt tökéletes.
Bekapcsoltam a tv-t hogy legalább valami alap zaj legyen, ha már úgy is unatkozok.
Csengettek..
-Nyitom!-kiáltottam, de persze úgy sem hallja.
Elfordítottam a kulcsot és kitártam az ajtót.
-Nem veszünk semmit..-ásítottam , mikor megláttam arcát.
-Haha..-lépett be.
-Szia!-öleltem meg mert alig láttam az elmúlt napokban.
-Szia-hangja döbbent volt de hamar visszaölelt.
-Kééérsz sütit?-kérdeztem miközben besétáltunk a nappaliba.
-Köszi,de nem kérek.
-Nem tudod mit hagysz ki.-nevettem miközben befaltam egy újabb süteményt.
-Kicsit olyan lett az arcod..-mutatott az említett területre.
-Hol?-töröltem meg számat.
-Nem ott..
-Akkor itt?-simítottam végig államon.
-Nem..ajj..itt..-sétált közelebb hozzám és arcomat megsimította hüvelykujjával.
Pont mint Taylor, csak Loutól jobban esik.
Kicsit lefagyhattam, ezért megköszörültem a torkom.
-Ohh bocs..már kész is...-lépett egyet hátrébb.
-És mi szél hozott?-kérdeztem , hogy eltöröljem azt a kínos pillanatot.
-Csak látni akartalak, mert már aggódtam hogy van valami.
-Nincs semmi..
-Az jó..gondolom-mosolygott, de volt valami a mosolyában ami fura volt.
-És veled történt valami új?-ültem le a kanapéra megpaskolva magam mellett a helyet.Louis vette a célzást és leült.
-Semmi érdekes..
-Na  és mi van veled és Eleanorral?
-Hát...járunk...
-Jártok? Akkor sokáig! És végre töröld le a  szűzike jelzőt magadról..-kacsintottam.
Tomlinson , kössz hogy tőled tudtam meg utoljára.
-Igyekszem.-nevetett kicsit kínosan.
-Na és hol van a sátán?
-Ohh hogy Zayn?-bólintottam.
-Nem tudom,de ő már csak ilyen.
-Igen az biztos.-nevettem
-Tudod, nem nagyon számol be az ügyes-bajos dolgairól, de azért engem is érdekelne merre mászkál állandóan.-morfondírozott.
-És komoly?..-szegtem tekintetem a szőnyegre. Alaposan megvizsgáltam és észrevettem néhány szál szakadást rajta.-mármint Eleanorral?-tettem hozzá gyorsan.
-Hát, ez esküvő még nincs tervben ,de..kedvelem..azt hiszem.-elkezdte kapirgálni a kanapé anyagát.-és te meg Taylor?
-Nem kedveled, igaz?-néztem arcát.
-Nem..nem igazán.-rázta a fejét.
-Sejtettem.-én is a kanapét kezdtem pisztergálni.-Taylor eléggé, kifürkészhetetlen.
-Hm..Így is lehet fogalmazni.-gúnyosan elvigyorodott. Egyik ujjaink összetalálkoztak egy óvatlan pillanatba így gyorsan elhúzta a kezét.
-Ezt..ezt meg mégis hogy érted?-ráncoltam össze szemöldököm és felkaptam a fejem.Persze még véletlenül sem lenne képes rám nézni.
-Inkább kiszámíthatatlan-alig hallhatóan beszélt.
-Csak azért beszélsz így róla mert nem ismered igazán-emeltem fel a hangom. Én is szidalmazhatnám Eleanort, latolgathatnám neki miért nem illenek össze, de nem teszem ,mert elfogadom ,hogy boldog mellette.

-Túlságosan jól ismerem.-szöszmötölt tovább és engem teljesen kihozott a sodromból.

-Ha nem tudsz vele megbékélni ,akkor jobb ha engem is elfelejtesz!-ugrottam fel a kanapéról.Erre már rám kapta a szemeit. Nem gondoltam át miket is beszélek.
-Képes lennél...-suttogta.
-Képes!-vágtam rá ellenmondást nem tűrően. Tudtam hülyeségeket beszélek és később ezt nagyon meg fogom bánni, de azt látni akartam ,hogy szenved. Ahogy én szenvedek Eleanor miatt. Nem tudom pontosan miért. Talán mert Lou jobbat érdemel...Tényleg nem tudom..
-Ha ezt akarod Harry.-sóhajtott.
-Azt akarom hogy végre viseld el ,hogy boldog vagyok valakivel, de neked senki sem jó! Viszont ha te ezt nem akarod..
-Azt nem akarom ,hogy porig tiporjon!-ugrott talpra.-nem akarlak sírni látni, nem akarom hogy fájjon neked, nem akarlak..Harry..hidd el nem akarlak boldogtalannak látni...nem akarom hogy..-hangja egyre jobban halkult végül elcsuklott és előtörtek a könnyei. Leszegte a fejét. A lélegzetem is elállt. 
-Lou én..-nyújtottam felé kezem ,de ellökte.
-Hagyd!-mondta és megtörölte szemeit.-fontos vagy nekem! érted?- fúrta könnyes tekintetét az enyémbe.-és féltelek. Ennyi az egész.-mondta halkan. kicsit közelebb léptem hozzá.
Látva kivörösödött szemeit ,könny áztatta arcát, sápadt ajkait, mosoly kúszott a számra. Annyira gyerekesen nézett ki. Kiszolgáltatott volt.

És abban a pillanatban a világról is lemondtam volna csak hogy megölelhessem.
-Köszönöm.-suttogtam ,mikor a nyakába temettem az arcom.csak állt mint egy darab fa végül megragadta a derekam és közelebb rántott magához ,vállamba dörgölte homlokát.
Elhajoltam tőle és végigsimítottam az arcán. Lehunyta a szemeit. 
Betegesen szorította pólóm alját, mintha sosem akarna elengedni. 
-Annyira nehéz..-alig jött ki hang a torkán ,de a tátongó, üres házfalak visszaverték szavait. Tudtam valami bántja. Valami ,amit nem mond..vagy éppen nem mondhat el..Milyen bajba keveredtél megint te kis idióta.Kinyitotta a szemeit. Kékségei kimerülten csillogtak.
Másik kezemet is arcához vezettem és lehajoltam hozzá.
-Minden rendbe jön..meglátod.-súgtam ajkira. Hatalmas szemekkel vizslatta enyéimet. Elengedtem egy megnyugtató mosolyt és még közelebb hajoltam. Szemeim maguktól csukódtak le.
Hiába tiltakozott bennem valami ,miszerint Louisnak barátnője van, tudtam, a lelkem mélyén sejtettem..nem szerelmes Eleanorba.
Ajkaim súrolták az övét. Hihetetlen érzés volt puha bőréhez érni.

Egy éles hang hasított a csendbe. Louisszal ,mint verebek a puskalövésre rebbentünk szét..még mielőtt megcsókoltam volna.

zaklatottan néztünk a másikra immáron két méter távolról. 
szólásra nyitottam a számat ,de végül csak gyengén megráztam a fejem és az ajtóhoz siettem. 
Mekkora hülye vagyok. talán annyit mondok neki bocsánat és azzal lerendezem. Egyre furább ez az egész..


Niall


Ülök..és csend van..még alszik,pedig már dél is elmúlt.Ez fura.De nem keltem fel.Tetszik a szuszogása és a nyugodt arca amint békésen álmodik. Kicsit elmosolyodtam mikor valamit motyogott.
Kicsit bánt hogy a fiúk megtudták hogy lefeküdtem Liammel,de nem fordítanak akkora figyelmet az ügyre.
-Hány óra van?-ült fel az ágyon és megtörölte szemeit.
-Fél egy.-Mosolyodtam el.-Sokáig aludtál.
-Az biztos, te mikor keltél?
- Nyolckor már fent voltam.
-És azóta ott ülsz és bámulsz?-kicsit elvörösödtem hogy rájött arra mindeddig őt vizslattam.
-Lehet...-nevettem harsányan.
-És mennyi az esélye hogy nem?
-Kevés..
-Ohh...-lerakta lábait a padlóra.
-Mit csinálsz ma?-kérdeztem a hűtőhöz sétálva és kikaptam belőle egy üdítőt majd öntöttem belőle Liamnek.
-Semmi különöset...
-mert arra gondoltam , hogy elmehetnénk valamerre.-sétáltam oda hozzá kezébe nyomva a poharat.
-Köszi..-szinte suttogta a szavakat.
-Mit gondolsz az ötletemről?-ültem le mellé.
-nem rossz ötlet, de hova?
-Azt még nem tudom, talán elmehetnénk a közeli kávézóba.
-Talán..
-Kérsz valamit enni? Ha akarod akkor sütök neked valamit..például tudok palacsintát sütni, de csak azt.-nevettem.
-köszi de majd összedobok valamit..-legyintett.
-Nem! Én csinálok neked valami finomat , te pedig itt maradsz az ágyban.-vettem ki az üres üvegpoharat.

A konyhába siettem és elővettem a szükséges alapanyagokat a hűtőből.

Még szerencse hogy van itt pirító.
Miután beraktam a kenyereket a kenyér pirítóba elővettem egy kiskanalat és egy vajazó kést.
A kész kenyér szeleteket egy tányérra tettem,megvajaztam és lekvárral bevontam.
-Tessék!-pördültem oda hozzá.
-Köszönöm..de mondtam hogy nem...
-Kuss egyél!
Elégedetten néztem ahogy beleharap a kreálmányomba.
Miután lenyelte a falatot megszólalt:
-kérdezhetek tőled valamit Niall?-hangja suttogónak hatott, de még mindig a reggeli rekedtes hangja volt ez. Megmosolyogtam .

-igen.-ültem le szembe vele egy székre.
Sóhajtott egy nagyot ,amit nem tudtam mire vélni ,majd megtörölte a száját a kezével.
-Csak..nem is tudom, hogy tegyem fel.-mosolygott kínosan.
-Liam ne izélj már! csak mond! nyugi.-csillapítottam ,bár én is idegesen tördeltem ujjaimat. Elképzelésem sem volt róla most meg mi lelhette.
-Akkor nem köntörfalazok csak felteszem nyíltan és tisztán.-mondta és a szemembe nézett.-Niall te..szóval neked inkább a fiúk jönnek be?-kicsit elvörösödött.
Összeráncoltam a homlokom. Először le se esett mit akar ezzel.
-Jah, hogy meleg vagyok -e?-engedtem le magam mellé a kezeimet.Bólintott.-Miből gondolod?-előrenyúltam és letörtem egyik pirításának a csücskét.
-Ez még kérdés? Niall ,szív baj nélkül közölted velem ,hogy dugjalak meg!-kelt ki magából.Nem nagyon kavartak fel a szavai ,boldogan rágcsáltam tovább.
-Mégis te kezdeményeztél.-megint lecsíptem egy falatnyit a kenyeréből.-Nem igaz? Ráadásul részeg voltál.-sandítottam rá a tányérja fölül.
-Jó, de...Itt van a tiéd lehet!-lökte arrébb a tálat.Megrántottam a vállam és az ölembe vettem ebédnek készült reggelijét.

-Hallgatlak.

-Részeg voltam..
-Pontosan.-csettintettem egyet.-de ez nem mentség.-vigyorogtam, amivel Liamet teljesen kiakasztottam.
-Én is jól tudom. Válaszolnál végre a kérdésemre?!-emelte fel a hangját.
-Öhmm..tudod ezen igazából még sosem gondolkoztam.-biggyesztettem le a szám.
-Niall...-morogta nevem.
-Jaj Liam, ha ettől nyugodtam leszel akkor tessék: Nem. nem vagyok meleg-közöltem higgadtan és lenyaltam ujjaimról a rájuk ragadt vajat.
-Ah..az jó...gondolom.-konstatálta és kicsörtetett a fürdő felé.-és akkor ez a mai program nem randi.-dugta még vissza az ajtóból a fejét.Elnevettem magam.
-Nem-ráztam hevesen a fejem.
-Jó..-motyogta magának és rámcsapta az ajtót.Hűha..ez érdekes volt.
 Lepucoltam a kezeimet a tányér fölött, majd Liam karórájára pillantottam az éjjeliszekrényén. Lassan délutánba fordul az idő.
  Liam átaludta a fél szombatot.

Igen szombat van, és mi itt rohadunk a kollégiumba. Mostanában Liam nem nagyon mászkál haza. Talán megsajnált ,hogy fogságra vagyok ítélve és nem röppenhetek csak úgy haza ha kedvem tartja.
Közeleg az újév. Nem értem miért nem tudtak volna akkor szünetet adni. Így szilveszterre csak egy hosszúhétvége jut. Hülye oktatási rendszer.
Ilyenkor legalább nincs akkora hangzavar. Csak néhányan maradnak benn a hétvégére. Köztük Louis és Zayn is. Mondjuk ha valakiket, őket aztán nem látni sűrűn.
hirtelen megszólal valami a folyosón. Valaki a suli rádióba dumál. Nincs erőm feltápászkodni úgyhogy próbálok fülelni ,amennyire tudok és szerencsére a lényeget meg is értem. Szombat délután van a kollégiumi takarítás. Ez annyiból szokott állni hogy 
le kell adnunk a kulcsainkat és a takarítók elözönlik az emeletet. Az egész épület be van osztva. Mivel mi a második emeleten vagyunk négytől hatig kell elhagynunk a szobát.
most viszont, mint megtudtam, a mi emeletünk lesz az első, azaz kettőtől négyig le kell lécelnünk. Mi szükség van erre.Jó kérdés, egyáltalán akkor minek van kétnaponta szoba ellenőrzés. 
Megint az órára pillantok.
-Hoppá!-ugrok fel és végigpásztázom a szobánkat.
Bevetetlen ágyak, mocskos cipők az ágy alá dobva. Néhány gönc a földön hever vagy éppen kiesni készül a szekrényből.
-Ezt a lepra telepet.Így már világos miért van minderre szűkség.-tisztázom magamnak, végül a fürdő felé indulok hogy kicsit siettessem szegény Liamet,
hiszen 10 percen belül fel kell szívódnunk. Ahogy a kilincs felé nyúlok kivágódik az ajtó és szépen orrba talál. Az ütéstől fénylő pontok kezdenek röpködni a szemem előtt.
-Niall..-hajtja be Liam az ajtót maga után.-te meg mit csinálsz?
-Ébben jöddem neged szólni hogy el géne mennüng..-dünnyögtem miközben kezemet az orromhoz szorítottam.
-Vérzik az..-mutat az arcom felé.
-Nem mondod...-kapom oda a másik kezemet is és berontok a mosdóba. Liam végig mögöttem ácsorog.-ne bámulj! Menj és pakolj össze 10 percünk van és nagyon nincs kedvem ahhoz hogy megint bennfogjanak büntetésből és mások után is én nyaljam a ganét!-néztem arcát a tükörből.
-Jó..de -fordult vissza.-megleszel.-szemet forgattam.
-Igen, igen csak menj már!

Míg próbáltam elállítani a vérzést, Liam ide-oda dobálta a szanaszét heverő ruháinkat.
Végül elmúlt.Nem vérzik.
-Fújj!-dobta rám az..alsómat?
- Mi a..?-vettem le a k3pemről.
-Vigyázz hogy hova rakod a cuccaid..-mutatott felém egyik kezével miközben próbált beágyazni.
-Ezt nem én vettem le...-mosolyogtam rá gonoszul.
-Kurva vicces vagy-fordult vissza az ágy felé.
-Ohh ez nem vicc.
Felmutatta középső ujját ezzel jelezve hogy elmehetek az francba.
Mosolyogva lépdeltem a szekrényemhez hogy megigazítsam a ruháimat.
-Umm niall ...
-Igen?
-Kopogtak..
-A franc...-gyorsan becsaptam a szekrény ajtóm.
Berohantam a konyhába és minden mosatlan edényt beraktam a mosogatóba.De így egy magas hegy tornyosodott.
-Asszem kinyithatod...-csettintettem.
-Kössz...
Felkaptam a lábamra a cipőm és zsebre vágtam a tárcám a telefonom mellé.
A kabátom is felvettem így teljes volt a kép.
Miután bejött a takarítónő gyorsan leléptünk Liammel.
-Ez gyors volt.
-Mi?
-Az összepakolás...
-Ohh ...
Néhány saroknyira megtaláltuk a kávézót.
-Itt volnánk és még egyszer ez nem randi..
-Persze hogy nem édes!-kacsintottam rá.

A kávézó falai sárgák voltak és kör asztalok helyezkedtek el a boxokban.
-Menjünk oda hátra-mutatott egy üres helyre.
-Nekem oké.-indultam el előtte és befészkeltem magam. Velem szembe lepakolta a kabátját ,kedvesen rámosolygott és visszament a pulthoz. Hol a poháralátéteket ,hol az itallapot forgattam kezeim közt mire Liam visszaért...két hatalmas csokis, habos akármivel a kezében.
-Remélem megfelel.-tolta elém az egyiket.
-Az majd mindjárt kiderül..-dörzsöltem össze a tenyereimet és kiéhezett tekintettel mustráltam a bögrém, mire Liam felkuncogott és beleivott sajátjába.
-Ez iszonyat finom.-nézem rá csillogó tekintettel.
-Azt látom.-húzta fel a szemöldökét.
-mé' most mi va'?-törölgettem a szám, ami a jelek szerint tocsogott a csokiban.-jah..
-Na várj csak.-közölte és felpattant az asztaltól. mikor visszaért egy szívószálat nyomott a megmaradt forrócsokimba.-Így könnyebb lesz meglátod.-mosolygott és a sajátjába is tett egyet.
-Hány óra?-kérdeztem kis idő múlva.
-Fél három ,miért? Amúgy ott az óra a fejed felett.-biccentett az említett irányba.
-Mind egy..-duzzogtam. Még fél óráig itt kell tartanom...
Természetesen kettőnk közül én végeztem ki előbb a csokit és most csak bámultam ahogy Liam néz kifelé a mellettünk lévő ablakon és szürcsöl.

-Mész valahová?-tette a poharat az asztalra, amiről én le sem vettem a tekintetem. Rendelhettem volna magamnak még egyet de annál jobb ötletem támadt és még kényelmesebb is.
Mikor Liam leszegte tekintetét a pohár aljára és azt nézte hogyan apad a benne a csoki, gyors mozdulatokkal átejtettem a szívószálam az ő bögréjébe előre hajoltam ,megtámaszkodtam mindkét kézfejemen és akárcsak egy elvont romantikus filmben szempilla rebegtetve kezdtem szívni 
a kihűlt italt.

-Niall!-dőlt hátra a meglepettségtől.-mégis mi a faszt csinálsz?

-Nem egyértelmű? Elhappolom a kajádat.-motyogtam a szívószállal a számban.
-Azt már nem! Kérj magadnak egy másikat!-közelebb hajolt és megpróbálta visszaszerezni ami amúgy is az övé volt. 
-A-a..-fogtam le a poharat, erre ő is a szájába vette a szívó szálat. Rám nézett, így találkozhatott kihívó tekintetemmel. Arcunkat alig választotta el néhány centi.
Mindketten inni kezdtük a dermedt csokit, mire végül kiürült a pohár. Ekkor egyszerre nevettünk fel.
-Mindenképpen többet ittam.-fontam keresztbe karjaimat diadalittasan.
-Jó a technikád.-mondta lemondóan.
-Hát igen..a szívó technikámra valóban nincs panasz.-fúrtam tekintetem övébe és a lehető legperverzebb mosolyomat csaltam az arcomra.
-Idióta.-röhögte.Ebben a pillanatban kinyílt a kávézó ajtaja és néhány csinos csaj jött be rajta. Ekkor kapcsoltam. Felnéztem az órára. 
-Francba..-suttogtam és gyorsan magamra cibáltam a kabátom.
-Beléd meg mi ütött?-aggodalmaskodott Liam.
-Áh..most rohannom kell.-léptem ki a boxból. Ahogy elhaladtam a döbbent képű Liam mellett még megtámaszkodtam a vállán és lehajoltam.-Sok sikert, a többi rajtad múlik.-Súgtam oda neki ,aztán kiegyenesedtem.-Akkor később!-intettem hátra ,mikor utánam fordult.
Kiballagtam a kávézóból. Titkon végigmértem a lányokat. Jobban mondva egyet Daniellet. Csinos volt. Konzervatívan öltözködött mégis kitűnt a tömegből. 
Kilöktem az ajtót és elindultam. nem volt tervem merre, csak mentem. hatalmába kerített valamiféle hatalmas üresség és szinte már fizikailag fájt.
Az imént bent annyira elfeledkeztünk a külvilágról hogy akár két buzinak is nézhetett volna minket bárki aki látott. 
remélem azért Liamnek össze jön. Sokat beszélt az exéről és tudtam hiányzik neki. Én pedig betartom a szavam: ahogy tudok segítek neki. Tudtam hogy ma Daniella itt lesz...pontosan tudtam. Liam este pedig úgyis kifaggat honnan volt fogalmam erről az egészről. 

Eszembe jutott a felém intézett kérdése, az identitásomról. Elmosolyodtam. Viszont akkor is igazat mondtam ,mikor azt válaszoltam neki, még nem gondolkoztam rajta.

Lassan már én sem vagyok biztos a válaszban. feltámadt a szél. Megpróbálom szám elé húzni kabátom nyakát ,de csak nem sikerül.
Egy dologban viszont most már biztos vagyok. Szerelmes vagyok Liambe. A tömött járdán néhány járó kelő a vállamnak ütközik ,de ebben a rohanó világban senkinek nincs ideje hogy elnézést kérjen a másiktól.

Ellenben azzal is tisztában vagyok hogy Liam mást szeret és eszem ágában sincs Daniellevel felvenni a harcot. Ha Liam az mellett lehet ,akit szeret és én boldognak látom..az máris felért egy sikerrel.
Egy halvány mosollyal és azzal a tudattal hogy Liam most azzal van akit szeret lépdeltem.
Ez a mosoly Liamért van.-Gondoltam. De valójában sírni tudtam volna. 
Nem-üvöltöttem legbelül. Nem szabad ilyennek lennem.
Ez önzőség lenne.
De az alku úgy állt hogy amíg újra össze nem jönnek addig  lefekszik velem.Addig az enyém, de utána elfelejti. 
Csak mentem és mentem a széles utcákon, míg nem kiértem egy parkba.
Itt még nem voltam, de tetszik ez a hely.
Leültem a hozzám legközelebb eső padra.
Legalább kiszellőztethetem a fejem.
A szél kezdett felerősödni, közeleg a vihar.Pedig olyan szép napnak indult.
És még a szobánkba se tudok vissza menni az átkozott takarítás miatt.
-Francba-nevettem kínosan mikor szinte szakadni kezdett az eső.Ez Anglia.
Sokan hülyének nézhettek hisz egyedül én maradtam itt a parkban és hagytam hogy elázzak.
Viszont élveztem ahogy a jéghideg cseppek végig folytak arcomon,de ha teljesen átázok akkor számíthatok egy kiadós megfázásra.
Felálltam a padról és sietve sétáltam a kollégium felé.Lehet hogy már végzett az a nő.
Most hogy rendesen áthűltem csak egy forró fürdő hiányzik.
Bekopogtam a szobába.
Csend.
Mégegyszer bekopogok.
Semmi.
De a kulcs akkor a portán van.
Irányt változtattam és lesiettem a lépcsőn.

-Elnézést.Elszeretném kérni a szoba kulcsunk Liam Payne és Niall Horan, a szoba szám...izéé...-nevettem kínosan.
-Várj..Azzal a szobával most végeztek, tessék nyomta a kezembe a kulcsot.
-Köszönöm.Viszlát!-köszöntem el és ,magam után hagytam még egy lépcső sort.
Mikor végre kinyílódott az a kibaszott ajtó, gyorsan levetettem kabátom, a cipőm és elindultam a fürdőbe,ahol nemsokára megengedhettem a zuhanyt.
Remélem szétcsesztem azt a rendet amit csinált az a nénike.
Kellett rendet raknia,de ha nem csinálta volna meg akkor elnyel minket a szemét lavina.
Féloldalas mosoly kúszott arcomra mikor bevillant hogy Liam megdobott reggel az alsómmal, ami az ágya alatt volt.
Mióta kerestem.-nevettem magamban.
Elzártam a csapot ,mert ha így folytatom Liamnek nem marad meleg víz. Így van ez a koleszokkal.
De nem akartam kikászálódni a meleg, páradús szobából.
Derekamra csavartam egy törölközőt hogy megvédjen a hidegtől, de nem tette,mert szinte vacogó fogakkal indultam el a szekrényem felé.
De amilyen ügyes vagyok belerúgtam az ágyam lábába.
-Bassza meg!-estem el.Kezem közé vettem a lábam és lenyugtáztam hogy nem tört el.
De akkor is fáj.Felültem az ágy tetejére.
A hajamról ölembe landoltak a lefolyó víz cseppek.
Néhány bátrabb volt és arcomon folyt végig, így összemosódtak a könnyeimmel.
Nem a lábam miatt sírtam. Az nem fájt annyira.
-Liam akarlak...-dünnyögtem tenyerembe.
Még jobban rám tört a sírhatnék.
Próbáltam csuklóm belső részével letörölni a sós cseppeket,de nem nagyon akart összejönni.Olyan vagyok mint egy rossz ribanc.Nem rosszabb azok legalább nem hagynák elúszni azt akit szeretnek.
Magamhoz öleltem a takaróm.De olyannyira elfáradtam a nap folyamán , hogy  könnyektől áztatott szemeim maguktól hunyódtak le és merültem álomba.

Arra keltem hogy valaki figyel.
-Liam..-nyüszögtem.
-Niall..Jól vagy? -mikor ránéztem újra elakartam sírni magam, de nm szabad.
-Persze miért?
-Mert a szemeid vörösek, Te sírtál?
-Dehogy csak nagyon fáradt vagyok és sokáig dörzsölgettem őket.
-Niall, szólj ha valami baj van, jó?
-Jó.-erőltettem magamra egy mű mosolyt.
-Oké. És ..még annyi hogy köszönöm,de honnan..?-nem hagytam befejezni.
-Ez most ne érdekeljen.-lassan felültem az ágyon és a szekrényemhez sétáltam , kivettem belőle egy alsót és egy pólót.
-Niall, én akkor is nagyon köszönöm és ha valamivel meghálálhatom..akkor..
-Te tényleg ilyen vagy?-nevettem.-Nem azért csináltam hogy kapjak cserébe valamit, hanem mert erről szólt az alku, ott segítek ahol tudok.

-Sokat aludtam?-bújtam vissza a meleg takaró alá.
-Nem vészes. Végül is..fél kilenc.-nevette el magát.
-Huh..-dőltem hanyatt, magamra húztam a takarót és összekulcsoltam ujjaimat a mellkasomon.
-Eléggé eláztam..-nézett végig magán.
-Aha, engem is elkapott az eső.- monoton hangon beszéltem és kitartóan folytattam a plafon bámulását.
-Te viszont már ha jól sejtem letusoltál.
-Bizony ám-bólintottam. Ahogy felfelé néztem elképzeltem ahogy az esőcseppek elérik a háztetőt és sebesen végigfutnak rajta csak hogy a mélybe vethessék magukat egy utolsó zuhanás erejéig.
-Mikor jöttem ,azt mondta a portán a srác hogy nem kizárt hogy megint lekapcsolják az áramot... a vihar miatt.- csak a szemem sarkából tartottam szemmel Liamet. Elkezdte kigombolni az ingét, közben az ajtóhoz sétált.-Szóval megelőzvén a bajt...-fordult hátra és könyökével lenyomta a kapcsolót. Csak ekkor fordultam felé.
-Liam!-sipákoltam és felkapcsoltam az éjjeli lámpát az éjjeliszekrényen.
-Nyugi már!-a két ágy között állt, éppen fél úton. A haja még enyhén nedves volt és homlokához tapadt ,ahogy lefelé nézett ,miközben végzett az utolsó gombbal is.

Rám nézett és ahogy tekintetünk egybe forrt féloldalasan elvigyorodott. kezeivel vállai felé nyúlt megrántva felsőjét ,így az végiggördülve felkarján bokájához omlott. Mintha csak egy lassított felvételt néztem volna.
gyorsan elfordítottam a fejem és újra a plafonra összpontosítottam. Nyeltem egy nagyot. 
hallottam ahogy kibújik a nadrágjából ,de csak azért sem néztem felé. Becsuktam a szemem és vettem pár mély lélegzetet.
Villámlott. Vártam a dörgésre. Léptek zaja. Liam közelebb jött, és letérdelt az ágyam mell. fejemnél pihentette kezeit. Ránéztem.
-félsz egy kis esőtől?-húzta kaján vigyorra száját.megráztam a fejem.-erre kételkedve hunyorított rám.-egy kicsit..-jelentette ki.
-Talán..egy kicsit.-suttogtam rekedten. mint aki csak a beismerő vallomásomra várt lehúzta rólam a takarót és bemászott mellém. Lélegzet vételnyi időt sem hagyott ,derekamnál fogva oldalra fordított és teljesen hozzám préselődött. 
-vigyázok rád..megígértem.-hajolt fülemhez. Alig halig hallottam mit mind, mégis ez a néhány szó, ahogy kimondta őket, üvölteni kezdtek tudatomban.
Liam nem hajolt el ,ajkait végigvezette arcélemen egész a nyakamig. összeszorított szemekkel vártam ,hogy mikor ad kicsit többet magából. 
Próbáltam kizárni a zord tényeket miszerint Liam éppen most jött leendő kedvesétől, valamint hogy mi igazából sosem leszünk 'mi'. csupán egy -egy alkalmi ágy torna jóvoltából, ha Liam éppen olyan hangulatában van.

Elmosolyodtam. Hiszen most az enyém. csak az enyém. Bármikor odaadtam volna neki magam ,amikor csak akarja,Végtére is egy kis falat nekem is kijárt a szerelemből.
Liam nem hagyta ,hogy sokáig ilyen önelégülten vigyorogjak mellette.
 Egy megfontolt ,előrelátó tanuló volt szinte kitűnő átlaggal, viszont az ágyban teljesen kiszámíthatatlan. Egyik lábát átdobva rajtam combomra ült ,ezzel hanyatt döntve engem. Egy darabig csak nézett rám, olyan arcot vágott mint egy megenyhült szerelmes ,akit éppen most engesztelt ki párja egy hatalmas csokorral a kedvenc virágából. 
Kicsit még oldalra is döntötte a fejét, ajkaim elnyíltak. Meg akartam kérdezni mi ütött belé, de ekkor reagált. rendezte vonásait és rám hajolt. kezeimet hátára vezettem ,várva hogy teljesen rám nehezedjen. Egyik kezét kinyújtva az olvasólámpa felé nyúlt.
-Erre nem lesz szükség.-duruzsolta.
Ahogy előrehajolt mellkasa került szemeim elé. kihasználva az alkalmat feltoltam magam és belecsókoltam nyaka hajlatába.
Egy meglepett sóhaj hagyta el a száját. Mikor szívni kezdtem bőrét, kicsit megingott fölöttem, azt hittem rám zuhan.
-Na várj csak!-szedte össze magát és leoltotta az egyetlen megmaradt fényforrást a szobában

Louis

Megint megtörtem, előtte nem tudok erős maradni, pedig még egy picit ki kellene bírni.
És épp megcsókolt volna.De csak volna, mert valaki majdnem szétverte az ajtót.
-Francba -suttogta.
-Bocsánat, kinyitom!- ment az előszobába Harry.
Megtöröltem szemeim és egy halvány mosolyt próbáltam arcomra erőszakolni , de csak nem sikerült.
-Igen itt van.-hallottam meg Haz hangját.
-Na végre megtaláltalak.-lépett be a nappaliba Zayn.
-Miért keresel?-ráncoltam homlokom.
-Mert , mindjárt be kell menni a koleszba, tudod a takarítás.Szóval dolgunk van.-nézett rám célzóan.
-oké ,akkor menjünk.
-Hová mentek ?-tért vissza Hazza hozzánk.
-A koleszba, tudod ma van a takarításos izé.-vezettem rá tekintetem.
-Jah, értem.
-szóval, akkor megyünk göndör.-toloncolt az ajtó felé.
-Hé, Zayn ..-kiáltott utánunk Harry.
-Igen?-fordult vissza.
-Ah semmi. Sziasztok!
-Szia göndör!-köszön el Zayn.
-Szia!-szólaltam meg én is.

-Mi az hogy ilyen sok melót zúdít ránk?!-keltem ki magamból mikor már két utcányira voltunk Harryéktől.
-Ezt ha lehet vele beszéld meg.-gyújtott rá.
-Zayn...
-a-a! Tudom mit akarsz mondani és nem! Most már te is igazán segíthetnél.-fordult felém.Szemei szinte szikrákat szórtak.
-De..
-Semmi, semmi de.-vette le rólam tekintetét.
Gondterhelten sóhajtottam.
-Na, ne légy ilyen búval baszott, hisz a kis buzikáddal tölthetted a napot.-mosolygott. De nekem kedvem lett volna beverni a képét azért mert buzinak nevezte Harryt.
-Köszönöm,de ha ezzel akartad feldobni a kedvem akkor sajnálattal közlöm: Nem jött össze.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon imádom, ez a történet mindig magával ragad! :D Csak így tovább csajszik! ;)

    VálaszTörlés
  2. Ah imádom rohadt jó.....és most jöttem rá hogy miközben olvasom a Taylor-os részeket én úgy képzelem el Mint Ludmillát.
    Shit Violetta
    Amugy imàdom a történetet es nagyon ügyesek vagytok.
    Igy tovább Csajok xoxo

    VálaszTörlés
  3. Kövit :D imádtam! Szegény Niall :/ remélem egyszer Liam is rájön, h szereti és összejönnek végre! És Lout is sajnálom, amiért Hazza olyan hülye, h nen jön rá, mind a ketten szerelmesek egymásba, méghozzá visszafordíthatatlanul!!! Hajj, siess a kövivel, és történjen már vmi jó is!!! Léci... ω.ω

    VálaszTörlés